Feederbotos horgász lévén előnyben részesítem a rövidebb, mindössze 6-12 órás horgászatokat. Általában ez egy félnapos, legfeljebb egy reggeltől estig tartó horgászatot jelent. Néha, ha értelmét látom, belepróbálok az éjszakai órákba is, illetve nyáron, ha nagyon meleg az idő, gyakran csak éjszaka horgászom. Viszont minden évben van pár alkalom, mikor hosszabb túrákon is részt veszek, ezek 24-36 órás horgászatokat jelentenek. Az ilyen túrákat általában egy nagyhalas-bojlis vízre szervezem, ahol reális esély kínálkozik a kapitális pontyok és amurok megfogására. Legutóbbi ilyen túrámon szerzett élményeimet és tapasztalataimat szeretném most megosztani veletek!
Jó pár éve már annak, hogy először horgásztam a Hortobágyon található, Ohati Horgász- és Bemutató Központ III. taván. Ez a hatalmas tó már az első horgászatom alkalmával nagy kedvencemmé vált, ami talán nem is meglepő. A halállomány mérete és minősége egyaránt szembetűnő, ami nem is csoda, hiszen Európa egyik legnagyobb pontytermelő halgazdasága üzemel itt, a Hortobágyon, ahol rendkívüli módon értenek a halneveléshez. Az első itteni horgászatom óta minden évben legalább kétszer ellátogatok ide. Ez általában tavasszal és ősszel szokott történni, de horgásztam már itt nyáron is. Egy közös van az összes itt töltött horgásznapomban: a tó mindig más-más „arcát” mutatja. Egyszerűen képtelenség kiismerni és biztosra menni, nagyon rapszodikus a tó és a benne élő halak is. Ha mindent az éppen aktuális ízlésük szerint kínálunk fel, akkor hihetetlen nagy élményekben lehet részünk, ám ha ez nem sikerül, megeshet, hogy egy hosszabb túra alkalmával is egy-két kisebb ponttyal megússzuk a horgászatot.
Minden horgászat előtt az egyik legnehezebb dolog a megfelelő csalogatóanyagok kiválasztása és összeállítása. Az itt szerzett tapasztalataimra hagyatkozva próbáltam kiválasztani ezeket. Fontos megjegyezni, hogy még egy ilyen, hosszabb horgásztúra alkalmával sem csinálok alapozó etetést. Miért nem? Egyszerűen feleslegesnek érzem, soha nem fogtam több vagy nagyobb halat akkor sem, ha alapoztam. Ám, ha nincs alapozó etetés, csak a kosárban egy maréknyi kaja, akkor annak kellően „ütősnek” kell lennie ahhoz, hogy felvegyük a versenyt a bojlis horgászokkal, akik gyakorta „ész nélkül” etetnek az ilyen típusú vizeken. Egyik választott keverékem halas jellegű, míg a másik egy kukoricás alapú, kifejezetten édes kaja volt. No de hogy is van ez, működik a halas és az édes-kukoricás, hallisztmentes keverék is?! Ezen a tavon a legtöbb és a legnagyobb halamat halas jellegű keverékekkel fogtam, amik jellemzően különböző ízesítésű Pellet Packok voltak. Megfigyeltem viszont, hogy ha folyamatosan csak ezt töltöm a kosárba, akkor egy idő után elkezdenek ritkulni a kapások, ha azonban az aromás kaja mellett felváltva használok egy „natúr”, kukoricás alapú keveréket is, akkor ez a jelenség gyakorlatilag megszűnik. A „túlhorgászott” vizeken gyakran előfordul, hogy a halas jellegű, erősen aromás csalogatóanyagok, amikkel általában rengeteg halat fog az ember, egész egyszerűen nem működnek. Ugyanott egy teljesen más jellegű, úgymond „natúr” kukoricás keverék varázsütésre megoldja a problémát. Mi ennek az oka? A halak eltelnek ezekkel a tömény, halas, fűszeres aromákkal, ízekkel és egy idő után sokkal inkább taszítja őket, semmint a horgunk közelébe csalná őket.
A horgásztúrát 24 órásra terveztem, amely az esti és az éjszakai órákkal vette kezdetét. Az idő rendkívül változékony volt, gyakran esett az eső és elég hideg is volt, pedig már április közepe felé jártunk. A kellemetlen, rossz idő engem nem tarthat vissza a horgászattól, egy a lényeg, hogy görbüljenek a botjaim! Ezen a tavon az éjszakai órák nem szoktak túl sok izgalmat tartogatni, így most sem készültem nagy haldömpingre. De most ismét egy újabb „arcát” mutatta meg a tó: bizony, nem kellett sokat aludnom. Az első halaim még az esti szürkületben érkeztek.
Az éjszaka nem kevés meglepetést és örömteli pillanatot okozott számomra. Hatalmas csatákat vívtam az óriásokkal, aminek egy-egy közös fotó lett az eredménye. Időnként egy félórát sikerült aludnom is, ilyenkor a vadul pörgő orsódob fékhangjára ébredtem. Mindig különleges élmény számomra itt horgászni, pláne, ha ilyen halakkal hoz össze a sors.
Az éjszaka véget ért, lassan kezdett kivilágosodni, és - ahogy az már csak lenni szokott - a szél is kezdett felerősödni. Itt, a Hortobágyon mindig fúj és mindig szembe, ha itt horgászom. Álmosan, fáradtan, ám annál nagyobb bizakodással és elszántsággal vártam a nappali folytatást. Általában a nappali órák szoktak az „erősebbek” lenni, de mivel olyan éjszakát tudhattam magam mögött, amire még soha nem volt példa ezen a tavon, nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tartogatnak a nappali órák. „Vajon megfordul az erősorrend és egy-két kapással ér véget ez a hihetetlen jó kezdettel induló horgásztúra?!” Ilyen gondolatok gyötörtek, miközben mélyen a thermo ruhámba burkolózva a reggel első kapását vártam az ernyő alatt, amin egyre sűrűbben és egyre hangosabban gördültek végig a „kövér” esőcseppek.
Az előre eltervezett etetőanyagok és azok használatának módja - miszerint felváltva használom őket és így próbálom elkerülni a kapástalan időszakokat - kiválóan működött. Ám nemcsak az etetőanyagokat, de a jól működő csalikat is váltogatnom kellett. Ha egymás után fogtam két halat a Kék Fúzió pellettel, akkor, ha harmadjára is visszadobtam azt, már sokkal lassabban alakult ki a kapás, ha egyáltalán kialakult. Ha viszont egy-két hal után a Carp Bonbonra cseréltem, újra viszonylag gyorsan meggörbült a botom spicce, de ezután ismét cserélnem kellett: jöhetett újra a Kék Fúzió. Érdekes jelenség volt ez, ilyet nem tapasztaltam még, de sikerült túljárni a halak eszén, és csak ez számít. Természetesen az ananászos „vonalra” ez ugyanígy igaz volt, ott is váltogattam a csalikat folyamatosan.
Az itt kifogott legnagyobb halaim mindig a tó belső részén akadnak horogra. A stég, amelyen horgásztam, a parttól kb. 30-40 méterre „nyúlik be” a vízbe. Ha innen még sikerül 100-120 méterre dobni, akkor már extrém nagy távolságba kerül a végszerelék, ahol már jó eséllyel lehet pályázni az igazán nagytestű halakra is.
A halfogás üteme a nappali órákban egy cseppet sem ritkult az éjszakaihoz képest, így egy hihetetlen jól sikerült horgásztúrát könyvelhettem el. Hatalmas halakat tarthattam a kezemben, nagy csatákat vívtam velük, sok új, hasznos tapasztalatot gyűjtöttem. Bátran állíthatom, hogy az eddigi legizgalmasabb és legeredményesebb horgászatom volt ez.
Lássuk, hogyan is alakult ez a horgászat, mérlegen a valóság. Pontosan 23 órát töltöttem horgászattal, ez idő alatt 26 db halat fogtam, amiből 25 ponty volt és 1 dévér. A 25 db pontyból, 8 db a 10 kg-ot is meghaladta, míg a túra legnagyobb hala egy 13,34 kg-os tükrös volt. A 26 db halam összesen: 223,64 kg-ot nyomott. Ennyi halat, ennyi idő alatt még soha nem fogtam, így minden szempontból a legeredményesebb horgásztúrám volt ez. Ahogy a cikk elején már említettem, egy évben legalább kétszer szoktam ezen a tavon horgászni. Az idei év ettől most eltérő lesz, hisz a nyári és az őszi nagyhalas túrámat egy számomra ismeretlen vízterületre terveztem, a méltán híres Harsányi Horgásztóra. Remélhetőleg e tó titkát és fortélyait is sikerül megfejtenem és hasonló élményekről számolhatok majd be nektek.
Írta: Borbiró Ádám
Fényképek: Libor Erika
