A tegnapi írásban bemutattam az általam használt felszerelést, végszerelékeket és csalogatóanyagokat, illetve a horgászat első felét az éjszakai órákkal. Az éjszakai feladatot sikeresen megoldottam, a három gyönyörű megfogott pontyom mellett egy tökéletesnek vélt stratégiával vártam a halakat a nappal folyamán. Hogyan folytatódott a horgászat?! Tartsatok velem, és minden kiderül! Ígérem, nagy pontyokban most sem lesz hiány.
Ahogy eljött a pirkadat, a tó is kezdett „feléledni”, újra hatalmas halfordulások látszottak, a távolból pedig a bojlis horgászok kapásjelzője is egyre sűrűbben volt hallható, egyértelműen jelezve, hogy kezdenek felgyorsulni az események. Alig vártam, hogy begörbüljön botjaim spicce, és újra egy óriással küzdhessek. Nem kellett sokat várnom, a nap első hala még majdnem sötétben érkezett, az itt már megszokott kemény, agresszív kapással.
A nap egyre magasabbra kúszott az égen, az éjszakai „fagyoskodás” után jóleső érzés volt a felkelő Nap sugaraiban várni az újabb kapást. Ahogy arra számítottam is, a halfogás üteme felgyorsult, egyik kapás követte a másikat. Mindig nagyszerű érzés az, mikor hosszas kísérletező munka után rátalál az ember a jó stratégiára, és egyik szép ponty követi a másikat.
A reggeli szép napos idő nem tartott sokáig, hirtelen beborult az ég és egy jó negyedórás intenzív eső következett, amit rendkívül erős, hideg szél kísért. Szerencsére ez a kis „vihar” amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is, ezek után újra kisütött a nap, és bár a levegő rendkívül párás lett, „rossz”, nyomott, meleg idő lett, a halakat ez egy cseppet sem zavarta.
A kapások rendkívül gyorsan követték egymást, de szerencsére - a tavalyi horgászatommal ellentétben - általában nem egyszerre volt kapás a két botomon.
Sokat emlegetem ezt a „tökéletes stratégiát”, és nem véletlenül. Az éjszaka folyamán és a reggeli órákban egyértelműen kirajzolódott az technika, ami eredményesen működik, és ha ettől akár egy kicsit is eltértem, a kapások gyakorlatilag megszűntek. Az első és talán legfontosabb dolog, ami feltűnt, hogy nagy távolságba kell horgászni. Ez a nagy távolság minimum 100 métert, de inkább e fölötti távolságot jelent. Minél beljebb tudtam a végszerelékeimet dobni, annál gyorsabban érkeztek meg a kapások, és az egyedsúly is egyértelműen nagyobb volt. Nem próbáltam pontosan egy helyre horgászni, a lényeg az volt, hogy a tó középső részéhez minél közelebb tudjak dobni.
A megfelelő távolságba bevetett végszerelék még csak fél siker volt, a csali(k) kiválasztása egy kicsit könnyebb, ám annál fontosabb feladatot jelentett. A „soft pelletes” végszerelékemen a Black Squid ízesítésű Top Method Soft Pellet működött a legjobban, míg a másikon a Carp Bonbon Black Squid és a Fluo Oldódó Lebegő Édes Ananász pelletekre volt nagy az érdeklődés. Ahogy a beszámoló első részében olvashattátok, kétféle etetőanyaggal horgásztam. A „soft pelletes” végszerelékem a hallisztes, a Carp Bonbon pedig a Pellet Packos etetéssel működött kiválóan. Érdekes, hogy a Fluo Ananászos pellet mindkét etetéssel körülbelül egyformán, ám e három csali közül e horgászaton a „leggyengébben” teljesített.
A túra sikercsalija a Soft Pellet volt, erre érkezett a legtöbb kapás és ezzel a végszerelékkel tudtam a legtöbb halat partra is segíteni… De csak akkor, ha a hallisztes keverék volt a kosárban - ezen a horgászaton ez a csali Pellet Pack mellett nem igazán működött…
Ezt a stratégiát követve gyakorlatilag egész nap úgy fogtam az óriásokat, mint régen, gyermekkoromban a tenyeres kárászokat a csatornán. A délutáni órákban a sok közel 10 kg-os hal után a 10 kg felettiek is beindultak.
Ahogy az idő késő délutánra fordult, egyre több dévért fogtam a pontyok mellett. Ekkor már nagyon közel álltam ahhoz, hogy meglegyen a 200 kg-os összfogás. Soha nem fogtam még egyszerre ennyi halat, nagyon büszke voltam már így is erre az eredményre, de nagyon szerettem volna, ha megvan ez a 200 kg-os „álomhatár”.
A pontyok szinte teljesen eltűntek, felváltották őket a dévérek. Az egész túra során viszonylag kevés volt a halvesztésem, ám a legrosszabb pillanatban, az utolsó nagytestű pontyom a stég előtt távozott. A sok szép kifogott hal ellenére nagyon mérges voltam, hisz ezzel a hallal már átléptem volna a 200 kg-ot. Nem kellett azonban sokáig búslakodnom, ugyanis a nagytestű dévérek szépen jöttek és be is következett, amit szerettem volna, elértem életem első 200 kg-ot meghaladó fogását.
Közeledett a horgászat vége, nagyon fáradtan, ám annál boldogabban nézegettem a fényképezőn a sok megfogott szép halat, miközben egy-két dévér még azért jött a végére. A nagyhalas horgászatoknál, úgy érzem, nem lehet eleget beszélni a halak védelméről. Emlékszem az idei Haldorádó Pontyhorgász Napokon Csörgő Tamás kiváló pontyhorgász előadására, ahol ő is elmondta, hogy egy horgászt első ránézésből arról ítél meg, hogy milyen a pontymatraca, milyen a merítője és milyen eszközei vannak a hal rövid ideig történő tárolására. Ezzel teljes mértékben egyetértek, ugyanis nagyon sokszor találkozom olyan, főleg bojlis horgászokkal, akiknek a rod-podján több százezer forint értékű horgászbot és orsó van, viszont egy normális pontymatracra már „nem telik” nekik. Óvjuk és vigyázzuk ezeket a gyönyörű óriásokat, hogy másoknak is sok örömet okozhassanak a jövőben! A halak a barátaink, és nem a játékszereink vagy az ellenségeink!
A horgászatot este fél hétkor fejeztem be, így pontosan 21 órát töltöttem horgászattal. Ez idő alatt összesen 35 db halat fogtam, amiből 23 volt ponty és 12 dévér. A 23 pontyból, 6 volt 10+-os, amik közül a legnagyobb egy 13,18 kg-os tükörponty volt. A 21 órás túra alatt összesen 201,86 kg halat fogtam, ami minden várakozásomat felülmúlta, ezenkívül az új egyéni rekordomat is jelenti ez a fogás. Rengeteg új élménnyel lettem gazdagabb, nagyon sok gyönyörű halat fogtam és - ami igazán fontos - mindezt két feederbottal értem el. Az elmúlt pár horgászat alatt nagy kedvencemmé vált ez a tó, nemcsak a kiváló halállomány miatt, hanem mert a csodaszép táj és az egész hortobágyi hangulat egyszerűen magával ragadó. Ahogy időm engedi, igyekszem minél sűrűbben visszatérni ide. Ha tehetitek, mindenképp próbáljátok ki ezt a tavat, biztosra veszem, hogy nem mindennapi élményekkel tértek majd haza.
Írta: Borbiró Ádám
Fényképek: Libor Erika, Borbiró Ádám