A nagyhalas feederbotos horgászat egy hobbiból szenvedéllyé, majd mára egy életstílussá vált számomra. Az életem szerves része lett a nagy, öreg pontyok „kergetése”, finomszerelékes technikával. Igyekszem a létező legtöbb időt ennek a módszernek a fejlesztésével, tanulmányozásával tölteni mind a vízpartokon éles körülmények között tesztelve, mind a hétköznapokban tanulással, az új módszerek és praktikák elsajátításával. A kemény és megfeszített munka előbb, vagy utóbb, de mindig meghozza a várt eredményt!
Kis hazánk gyöngyszeme, a nagyhalas horgászok „Mekkája”, egyértelműen a Harsányi Horgásztó. Hektár számra vetítve, itt él országos viszonylatban a legtöbb kapitális méretű 20-30 kg-ot is meghaladó ponty. Gyönyörű környezetben, a Bükk hegység déli lejtőinél terül el a tó. Nincs olyan horgász, aki ne hallott volna már róla vagy a messze földön híres halállományáról. Ezen a tavon érthető módon a horgászok zöme a bojlis technikát részesíti előnyben. Ám én pont azért utaztam ide tavaly májusban, hogy a nagyhalas feederbotos horgászataimat egy újabb szintre emelve, ezzel a módszerrel fogjam meg azt a kapitális, öreg pontyot, amire régóta vágytam már.
Akik soha nem jártak még Harsányban és soha nem horgásztak még ezen a tavon, általában csak legyintenek az itt elért eredményekre és az idejáró horgászokra egyaránt. Ám a nagy halsűrűség nem jelent feltétlen garanciát a kimagasló fogásokra és eredményekre. Hatalmas nyomásnak van kitéve a tó, a téli, befagyott időszakot kivéve tulajdonképpen egész évben horgásszák. MINDEN hal jó néhányszor volt már horgon, majd került vissza a tóba. Ezek a nagy, öreg pontyok már annyira kifinomultak és olyan jól ismernek minden egyes trükköt, hogy nagyon nehéz újra és újra horogra csalni őket. Folyamatosan változik a tó, azok a csalogatóanyagok, amik az egyik túrán kimagaslóan működtek, a következő alkalommal már lehet, kapást sem fognak eredményezni vagy rendszerint egy óriás dévér szájában kötnek ki. Igen, ez is a nehézségek közé tartozik itt, annyi az éhes szájú keszeg, hogy az egyik legnagyobb feladat ezek szelektálása. Minél aromásabb, minél ízletesebb egy bevetett csali, annál hamarabb végzi egy termetes dévér szájában. A bojlis horgászok viszonylag nagy mennyiségben etetnek, és a szigorú szabályok miatt ezt a legtöbb esetben bojlival, illetve halibut pellettel teszik. Talán pont ezért a halibut pellet az a csali, amit a legszívesebben fogyasztanak itt a pontyok. Ám ez a csali sem ad halat, ha az nincs nagy távolságba bedobva. Ráadásul ebből naponta akár több száz vagy több ezer darab is kerülhet a tóba, ami rontja a fogási esélyeket. A bojlis horgászok egymással versenyezve dobnak egyre távolabb és távolabb, így a halak is egyre beljebb húzódnak, az úgynevezett „nyugalmi zónába”. Teljesen egyértelmű volt számomra, hogy feederbottal és etetőkosárral nem fogom tudni túllicitálni a bojlis horgászok dobásait, ám a létező legnagyobb távolságra kellett törekednem.
Harsányban gyakorlatilag teljesen egyértelmű, hogy egy-egy sikeres túrát a horgászok bójázással és alapozó etetéssel kezdenek meg. Majd, ahogy a tó szabályzata előírja és lehetővé teszi, reggel és este csónakból, napközben pedig spombbal és dobócsővel pótolják az etetést a halak helyben tartásához. Feederbotos horgász lévén nálam a bójázás és a csónakból való etetés kizárt volt. Etetőkosárral vagy spombbal csinálhattam volna alapozó etetést, ám úgy döntöttem, nem szaporítom az egyébként is nagy mennyiségű táplálékot a tóban, nem láttam értelmét. A kevesebb néha több elven alapuló stratégiám mindössze egyetlen kosárnyi etetőanyagot kívánt meg, mellyel kereső horgászatot végeztem. Az etetőanyag, amit használtam a következőkből állt össze:
- 1 doboz Pellet Pack Fekete Tintahal
- 400 g Record Carp Stick Mix Fekete Tintahal
- 400 g Top Method Feeder Premium Halibut
Elég változékony időt sikerült kifognom, rengeteg eső esett azon a három napon, amit horgászatra tudtam fordítani. Az első nap, majd az éjszaka az időjárás viszontagságairól és a mohó dévérekről szólt csupán. Egyetlen pontykapásig sem tudtam eljutni az első reggelig, sőt minél több különféle csalit kipróbáltam, annál több keszeget fogtam. Elég frusztráló volt mindez…
Az újabb nap ismét szakadó esővel vette kezdetét, és persze a dévérek sem maradhattak el. A reggeli órákban viszont sikerült megfognom végre a túra első pontyát is, ami egyből egyéni rekordot jelentett számomra. Meglepő lehet talán, de a nagy örömöm mellett mégsem voltam teljesen boldog, hisz tudtam, hogy nagy valószínűséggel a folytatásban ismét a keszegeké lesz a főszerep. Közel sem találtam még meg a módját, hogy szelektálni tudjam őket.
A háromnapos túra java még csak ezután következett, ám jó néhány trükköt be kellett vetnem annak érdekében, hogy valóban siker koronázza ezt a horgászatot…
Fényképek: Libor Erika
