Minél előrébb haladunk az őszben, annál gyakoribbak a csípős éjszakák és a kellemetlen, párás hajnalok, amiken a hőmérő higanyszála igen alacsonyra süllyed. Ilyenkor bizony sok horgász szögre akasztja a felszerelését és a szezonra lehúzza a rolót, pedig a nehezebb körülmények sokszor csupán az ember közérzetét rontják, de nem nehezítik meg a halfogást! Kihívások és lehetőségek kavalkádja egyben minden hideg őszi éjszaka, így nem véletlen, hogy rajongok értük! Mikor a Biztató Horgásztóra túrát terveztem, fel sem merült a kérdés, hogy ne töltsem a parton az éjszakát is… és milyen jól is tettem!finom
Hybrid Method praktikák, nagy halakra tervezve
A Hybrid Method Pellet egy ízes, színes, kukorica formájú lebegő csali, mely állagából és méretéből adódóan tökéletesen alkalmas csalitüskés felkínálásra bármilyen kosárral kombinált végszereléken. Ez gyakorlatilag a legegyszerűbb és egyben legfogósabb használati módszer, ha a cél a pörgős, mozgalmas pontyhorgászat. Nem ritka, hogy az ilyesformán felkínált, csábító pelletszemek a nagyobb pontyok figyelmét is felkeltik, viszont sokkal gyakoribb, hogy mire a termetes, öreg példányok megtalálnák a csalit, addigra már rég felszippantotta egy mohóbb, fürgébb példány.
Ahhoz, hogy ez jobb arányba billenjen – már amennyiben kifejezetten a testesebb halak szelektálása a cél –, én egy rendkívül egyszerű technikát használok, ami nem más, mint a felkínált csali méretének növelése. Bár kivételek mindig vannak, számomra évek alatt megszilárdult elv a nagy csali – nagy hal összefüggés, ezért ha egy adott csalival a fogható halak méretét szeretném növelni, akkor annak méretbeli fokozása az, amivel elsőként próbálkozom. A Hybrid Method Pelletek esetében ez kézenfekvő módon annyit jelent, hogy a szemeket keresztben átszúrva hajszálelőkére fűzöm, jellemzően 3 szemes kivitelben.
Ennek megvan az a hatalmas előnye is a szelektív csali lehetősége mellett, hogy rengeteg kombinálási alternatívát kínál, hiszen minden dobozka Hybrid Method Pelletben kettő különböző színben vannak jelen az aktuális íznek megfelelő szemek. Egy-egy – jelen esetben szó szerint – Hybrid csalifüzér elkészítésekor csak a fantáziánk szab határt annak, hogy milyen ízeket és színeket variálunk. Persze lehet egy füzér akár csak egyszínű is, de több, más-más aromájú pelletekből összehangolva. Én személy szerint jobban kedvelem az egyedi színkavalkádokat, mert ezekből gyakran olyan kiváló csalik születnek, amik képesek jelentősen felülmúlni az egyféle ízű vagy egyszínű társaikat. Itt fontos megjegyezni azt is, hogy ahány víz, annyi szokás! Vízterületenként számomra is eltérőek a leghatékonyabb variánsokat illető tapasztalatok, viszont ezt a csalizási technikát használva szinte bárhol megtalálható az, ami épp akkor és ott a legjobban képes adni a halat!
Célegyenesben a Tejsavas Kék Fúzió
Egy korábbi írásomban már említést tettem egy fejlesztési fázisán robogó újdonságunkról, a népszerű FermentX termékek sorát gazdagító Tejsavas Kék Fúzió termékekről. Az alap Kék Fúzió ízvilág nagy előnye, hogy „univerzális”: fanyar, gyümölcsös jellege kiválóan kombinálható a különféle, akár homlokegyenest eltérő csalogatóanyagokkal is. Karakteres savanykásságuk, valamint a vegyes trópusi gyümölcsök gondosan válogatott egyvelege sok esetben ellenállhatatlan a pontyok, amurok számára, ha pedig ezeket még kiegészítjük a FermentX vonal előnyeivel, igazi – főként amur – mágnessé avanzsálhatók ezek a csalik.
Mikor érdemes használni? A tapasztalatok azt mutatják, hogy amíg a tejsavas etetőanyagok a már felmelegedett vizekben igazán hatékonyak, addig az újabb, szintén 100%-ban természetes alapú csalik egész évben eredményesen használhatók, főként a ponty és amur szelektív horgászata során. E csalitípusok közül most a FermentX Nagyhal Csali került előtérbe, ennek Kék Fúzió verziójától reméltem, hogy az éjszaka hozzásegít néhány termetes halhoz.
Mindenképpen fontos szempont, hogy akár e csali, akár az előbbi Hybrid Method Pellet kombinációk használata csakis akkor működik igazán jól, ha odafigyelünk a csalik tökéletes felkínálására! Sokan nem fektetnek kellő hangsúlyt a megfelelő csalizásra, mert nem látják annak kulcsszerepét… Pedig gyakran a siker csak ezen múlik! A nagy pontyok horgászatánál pláne sarkalatos kérdés ez, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a sokat látott, kitanult halaknak miként prezentáljuk azt, amivel meg akarjuk etetni őket. Hiába tűnik ez a kérdés már lerágott csontnak, mindig érdemes újra ráirányítani a figyelmet, ugyanis lehet akármilyen jó a kosárba kerülő etetőanyag, és lehet bármilyen fogós a felhelyezett csali, ha az helytelenül áll és gyanút kelt, vagy ha esetleg megakadályozza a horog hibátlan akadását, akkor bizony mozdulatlanok maradnak a spiccek! Érdemes tehát erre kiemelten figyelni!
A türelem nagy halat terem!
Csupán késő délutánt mutatott még az idő, de a fények egyre csak fogyatkoztak. Az egyik legtermészetesebb jelensége ez az ősznek, mégis minden évben hajlamos vagyok rácsodálkozni, hogy milyen fura, hogy nyáron ilyenkor még jó 3-4 világos óránk lett volna a pecához, most pedig mindjárt beesteledik.
Mindenesetre a rendelkezésemre álló kevéske időt szerettem volna még hasznosan kihasználni, ezért a reggel megalapozott túlparti zónába újra 10-10 dobást csináltam, gondolván, hogy ez a mennyiség kitart éjszaka, megállítja a táplálék után kutató halakat.
Hamarosan teljesen besötétedett, kezdetét vette az éjszaka. A dobások, locsogások után nem számítottam rá, hogy a következő órában kapásom érkezik, ezért nyugodtan meg tudtunk vacsorázni. Készülve a hidegre, alaposan beöltöztem a thermo overálomba, de ez érdekes módon perceken belül lekívánkozott rólam. Teljes szélcsend volt az este első felében, ami egészen kellemes közérzetet teremtett. Sokáig bőven elegendő volt az aláöltözet és hagyományos ruházatom.
20 órához közeledett az idő, amikor megtörtént az első éjjeli spiccmozdításom. Épp csak annak lehetett nevezni, mert egy gyengécske hajlítás volt csupán, amire rögtön közelebb hajoltam a bothoz és készültem a bevágásra, de másodpercekig nem történt folytatás… „Biztosan csak beleúszott valami a zsinórba, de sebaj, legalább jár a hal a környéken!”, gondoltam, majd visszatoltam magam a fotelbe és hátradőltem. Mintha csak erre várt volna a csalimat kiszemelő hal, mert abban a pillanatban derékba görbítette a rövidebbik botomat és követelni kezdte a zsinórt a dobról. Végre, ez az! Izgalmas fárasztás vette kezdetét, amely után egy gyönyörű, izmos nyurgapontyot tarthattam a kezemben. Fantasztikus kezdése volt ez az éjszakának!
Ezzel a hallal vélhetően egy pontycsapat érkezett elém, mert 1,5 órán belül további kettő pontyot sikerült szákolnom. Ezek méretben elmaradtak az első példánytól, viszont csodaszép, feketés tónusú, bivalyerős halak voltak. Ahogy felpörögtek az események, úgy estek vissza is, mivel az utolsó ponty után hosszas csend következett. Ekkor az aktívabb, 3,90-es botommal többször újradobtam más-más csalival keresve a halakat, míg a 4,20-as feederemen egy kikönnyített Kék Fúzió Nagyhal Csali kombináció volt közel 2,5 órája a vízben. E csalinak éppen ez a szerepe: lassú, de folyamatos oldódással és aromaáramlással megvárni a nagytestű halat!
Éjfélhez közelített az óra, amikor újra egy kapás emelte a pulzusomat. Lassú, de határozott spiccgörbítés volt, épp olyan, ami bármikor képes megdobbantani egy horgász szívét, pláne ha már órák óta vár a hűvös éjszakában. A látvány után tovább emelete adrenalin-szintemet, hogy olyan súlyba ütöttem bele, ami azonnal megállította kezemben a botot. „Csaszi, megjött, akire vártunk!”, adtam barátom tudtára, hogy komoly ellenfél van kilátásban!
Egyetlen rúgás, lüktetés, fejrázás sem érződött a zsinóron, és a hal a fárasztás első perceiben alig néhány métertől szabadította meg az orsómat. Lassan, lomhán mozgott oldalirányba, sőt olykor egyenesen hagyta magát a part felé húzni, csupán a tetemes súlya miatt volt nehézkes a kormányzása. Ez kicsit gyanús volt, de betudtam a hideg víz és a lelassult életritmus hatásának. Tíz perc kellett, hogy durván 100 méterről horgászállásunk közelébe tereljem a halat. Amikor a fejlámpáink lumenáradatában először a megmutatta magát a vízfelszínen, egyszerre kiáltottunk fel: „Amur!”… „Te, ez bőven méter feletti!”, tette hozzá Bence, amivel még inkább nyomatékosította számomra, kivel is akadtam össze. A következő percekben 180 fokot fordult a horgon küzdő hal vehemenciája, a part előtti 20-30 méteres szakaszon valódi háborút rendezett! Gyakorlatilag minden pipáltatása során volt egy-egy bődületes kirohanása, összesen 7 alkalommal. Ezek során, ahogy az óriási farokúszójával ütötte a zsinórt, szó szerint akkorákat bólintott a kezemben a bot, mintha direkt alkarból rángattam volna. Egyszerre volt félelmetes és elképesztően jó érzés a kapitális amurral való küzdelem, alaposan bele is izzadtam. A végén teljesen kimerülve, békésen került a merítő szákom ölelésébe, hihetetlen öröm áradt szét bennem, amikor megláttam, hogy keresztben szinte teljesen végigéri azt.
Nagyon érdekes iróniája a sorsnak, hogy a történelem kicsivel több, mint egy év múltán megismételte önmagát… Tavaly, még a vénasszonyok nyara idején, egy másik horgászvízen, szintén egy éjszaka közepén sikerült fognom egy hasonlóan gyönyörű nagy amurt, amit akkor nem tudtam megmérni, mert a mérlegem csontra lemerült. A személyes, hiteles rekordom 17,05 kg, aminél jó esély van rá, hogy az akkori példány nagyobb volt, nem is beszélve arról a fenséges állatról, amit most emelhettem matracra az éjszaka sötétjében. A technika ördöge, s még inkább saját feledékenységem miatt ezt a halat sem tudtuk megmérni, mivel a mérlegem még egy nyári horgászaton vízbe esett és elromlott. Mentségemre szóljon, hogy a mérleg nálam az az eszköz, ami nem kerül elő minden horgászaton a táskából. Ha nem muszáj, nem szoktam mérni a halaimat, hacsak nem rekord közeli példányról van szó. Mindenesetre a tény az tény, ennek a halnak sem tudtam, megmondani a pontos súlyát, az érzéseimre pedig felesleges lett volna hagyatkozni, mert jelen esetben igen elfogult lettem volna :). A rekord amurom hosszra nagyobb volt, mint ez a hal, viszont a mostani példány jóval pocakosabb volt nála… Ezt már nem fogom megtudni, így beértem az egyébként is szép valósággal: Csodálatos halat sikerült fognom, közel 17 kg-os súllyal!
A történet akkor vált igazán kerekké, mikor néhány gyors fotó elkészítése után az öreg amur egészsége és méltósága birtokában maga mögött hagyott. Alig kellett egyszer-kétszer mozgatni a vízben, szinte azonnal, látványos csapásokkal úszott tova otthonába. Miután a kapitális torpedó visszanyerte szabadságát már csak levezető örömjátékként tekintettem az éjszaka hátralévő részére. Igaz, még a fele hátra volt, és változatlan igyekezettel próbáltam fogni a halakat, hajnalban már mindössze csak kettő kapás érkezett.
Sajnos az egyik hal akadóba szaladt, ahol leakadt a horogról – szerencsére nem történt szakadás –, viszont a másik kapást sikerült halra váltani. Nem is akármilyenre! Nagy, erőtől duzzadó, izzószemű tükörpontyot mutathattam az objektívnek, ami méltó zárása volt a Biztató Horgásztavon eltöltött 24 órás túrámnak.
Összegzés:
Nem is lehet kérdés ezek után, hogy 100%-osan pozitív élményekkel és tapasztalatokkal térhettem haza az újonnan megismert horgászvízről. A környezet egyedisége és természetessége a kialakított komfortelemekkel kiváló lehetőségeket kínálnak az itteni élvezetes horgászathoz, no és persze az a kicsattanó erőnek, illetve egészségnek örvendő gyönyörű állomány, ami a horgásztóban él. Reméltem, hogy sikerül néhány termetes halat fognom, azonban arra egyáltalán nem számítottam, hogy ősszel még ekkora amurral ajándékoz meg a sors több szép bajszos társa mellett. Ha kedvet kaptatok egy jó késő őszi horgászathoz, vagy már tavaszra keresgéltek izgalmas, új helyszíneket, jó szívvel ajánlom mindenkinek, hogy látogassa meg ezt a remek tavat és használja legalább olyan eredményesen az itt bemutatott praktikákat, mint ahogy én tettem!
Írta: Putz Tamás
Fotók: Császár Bence, Putz Tamás
