2009. december 16-át mutatott a naptár. Tudtam, hogy nagy valószínűség szerint ez lesz az év utolsó horgászata. Jelentős havazásra és egyre keményebb éjszakai fagyokra volt kilátás. Nagyon sokat dilemmáztam, hogy érdemes egyáltalán útra kelni, érdemes ekkor még pontyra horgászni? Zaklatott lelkiállapotban, kétségek között őrlődve pakoltam össze és indultunk neki az újabb hosszú útnak. Amikor a metsző hideg széllel, a járhatatlan utakkal és az egyre erősebb havazással kellett megbirkózni, akkor végképp elbizonytalanodtam… Kell ez nekem, kell ez nekünk? Muszáj mindenáron horgászni? Igen! Mert horgászni jó!
Információ a vízterületről:
Neve: Miszlai horgásztó
Hogyan kerültem Miszlára?
Talán emlékeztek még, hogy 2006-ban itt forgattam a Feederbottal NAGYpontyokra állóvízen 2. rész c. horgászfilmemet, amelyet DVD-n adtunk ki. Csodálatos pontyokat és amurokat sikerült már akkor is kifogni. A csend, a gyönyörű környezet távol a civilizációtól rendkívül nagy hatással volt rám. Azóta is vágyódtam vissza! Folyamatosan figyelemmel kísértem a tó sorsát és tudtam, hogy egyre ismertebb, felkapottabb lett az évek folyamán.
Tervbe volt véve, hogy még 2009-ben ellátogatok ide, de megvallom őszintén, hogy nem decemberben akartam az újabb nagy találkozást megejteni. Előbb azonban nem volt rá lehetőségem. Így amikor felhívtam Horváth Zoltán tógazdát, nem tudom, hogy melyikünk lepődött meg jobban. Zoltán nagyon kedves ember, de udvariasan csak ennyit kérdezett: „biztos vagy abban, hogy most akarsz horgászni, láttad milyen idő várható?!”. Próbáltam határozottnak tűnni és azt válaszoltam: „persze, láttam, de engem csak az érdekel, hogy be van-e fagyva a víz?”. Zoltán érezte, hogy kellően elszánt vagyok és mosolyogva annyit mondott „még csak a fele… gyere!”. Ennek fele se tréfa, de nem volt visszaút, büszkén mondtam, hogy „MEGYEK!”.
A Miszlai horgásztó bemutatása
A tó Miszla határában, a Tolnai-dombok között található. Miszla ősrégi magyar falu, sokan talán nem is tudják, hogy itt még országgyűlést is tartottak. A falu valamikori nagyságát és erejét jelzi, hogy három templom volt itt három különböző felekezet részére. A mezőgazdaság, az erdőgazdaság és a kereskedelem biztos megélhetést nyújtott az itt élőknek. A szocializmus időszakában a TSZ több ezer hektáron művelte környékbeli földeket és biztosított megélhetést több száz családnak. A rendszerváltás után azonban a TSZ is széthullott, és amit addig több százan vagy ezren műveltek, azt ma már csupán néhány család elvégzi a modern eszközök segítségével. Miszla sorsa ekkor pecsételődött meg, a megélhetés és munka nélkül maradt lakosság jelentős része elköltözött, az elvándorlás folyamata drámai módon felgyorsult. Ma talán 360 fő él a faluban. Amikor a horgász a tó felé vezető utat keresi, mindenképpen át kell, hogy menjen a falun. Olyan érzése van ilyenkor az embernek, mintha egy skanzenben vagy egy élő múzeumban autókázna. Sietve szeretném megjegyezni, hogy ez a miszlai valóság! A régi tornácos parasztházak, a lassan enyészet martalékává váló összedőlt lakóépületek, a gazdátlan templomok mind egy élő, de az idő múlásával lassan eltűnő ősrégi falu részei.
Ilyenkor mindig összeszorul a szívem. Sajnálom ezt a falut, ahol a lakosság jelentős része már idős, akik megmondták, hogy ők már innen csak egy helyre hajlandók menni… Külföldön - ahol talán erre is van pénz - nagy becsben tartják az ilyen nemzeti örökségként számon tartott településeket. Hazánkban sajnos nincs pénz semmire, és Miszla is lassan az enyészet martalékává válik, ha valaki fel nem fedezi a benne rejlő páratlan lehetőségeket, értékeket…
E kis kitérő után folytatom… a falu végén található buszmegálló mellett elfordulva, a zötyögős földes úton haladva jutunk el a tóhoz. Amikor meglátom a tavat, mindig felvidulok, a falu nyomasztó valóságát feledteti a tó és környezetének szépsége. A valamikori TSZ tavát „megörökölte” az önkormányzat, amelyet 2003 óta Horváth Zoltán bérel és üzemeltet a tópásztorral, Jádi Istvánnal együtt. Miszla főként a nagyhalas, bojlis horgászok menedéke. A nyugalmat, a csendet, a gyönyörű környezetet kedvelő és a nem hétköznapi halakra vágyó horgászok Mekkája. A tó híres ritka szép halállományáról. Számos kapitális ponty, amur és compó lakhelye.
A nagyon jó erőben lévő, főként pikkelyes tőpontyok kifogása minden évszakban komoly kihívást jelent az ideérkező horgászoknak. A pontyok között gyakoriak a 10 kg felettiek, a legnagyobb (kifogott, hitelesített) egyed pedig meghaladja a 20 kilót! Ahogy kezd melegedni az idő, a zsinórtépő amurok gyakori kapásaira is számítani lehet. Ezek között sem ritkák a kapitális egyedek! Természetesen a halállomány szigorúan védett, elvinni 5 kg felett nem lehet! A compókat pedig, amelyek között már nem ritkák a 2 kg felettiek (!) sem, mérettől függetlenül azonnal vissza kell helyezni. A tó 6 hektár alapterületű, kényelmesen egy időben 10-15 horgászt tudnak fogadni, ezért senki se induljon úgy útnak, hogy ezt előtte a tópásztorral nem egyeztette! A tó december 1-től március 15-ig zárva tart. Ebben az időszakban, ha nincs befagyva a vízterület, kizárólag a tógazdával történt egyeztetés után lehet horgászni.
További információ a tóról: www.miszlai-to.hu
A horgászhely kiválasztása
Az utolsó csapat december elején hagyta el a tavat, tulajdonképpen 2 hete nem horgászott itt senki, bár a tópásztor, Pisti a bojlis horgászoktól kapott csodagolyókkal egy héten keresztül próbálkozott a halőrház előtti területen. Amikor ezt mesélte, izgatottan kérdeztem tőle, hogy „mit fogtál?”. Válasza megdöbbentett „egy kapásom sem volt, nincs már értelme ilyenkor pontyra horgászi, túlságosan hideg a víz…!”. Nos, ez a minimális önbizalmamat is sárba tiporta. Ettől féltem, ha Pisti is - aki itt él, aki jól ismeri a vizet - így vélekedik, akkor mit akarok én, aki 3 évente egyszer látja a tavat…?! Eredetileg a gáton akartam leülni, Horváth Zoltán javaslatára azonban Doki stégjén kötöttem ki, ahol a kis faházban volt fűtés és némi menedéket nyújtott, ha már végképp nem bírjuk a hideget. Ez a stég megközelítőleg a vízterület középső részén található, amely a legkedveltebb bojlis helyek egyike, mert innen könnyen el lehet érni a tó bármely pontját.
A tőlünk balra található sekély vizű öblök már be voltak fagyva. A tó 2 hete már nyugalomban volt, nem háborgatta senki a lakóit. Tudtam jól, hogy most esélyem lesz azokon a helyeken is halat fogni, ahol évközben szinte lehetetlen. Amikor a „nagyüzemi horgászat” megy a tavon, a zajos stégek környékén nehéz halat fogni. Azoktól minél távolabb, a nyugodt nádöblök környékén lehet igazán eredményesen horgászni. Most azonban rajtunk kívül senki nem horgászott, hihetetlen csend és nyugalom uralta az egész vizet. Sehol egy fordulás, sehol egy árulkodó jel… Mindent egy lapra feltéve elhatároztam, hogy a stégtől 60-70 méterre horgászom a rövidebb, 3,9 méteres botommal, míg a hosszabb, 4,2 méteressel (halkereső „üzemmódban”) akkorát dobok, amekkorát csak tudok, aztán lesz, ami lesz…!
Időjárási és vízhőmérsékleti adatok:
Az autóban ülve, a horgászhely felé közelítve mínusz 4 és mínusz 8 Celsius-fok között volt a levegő hőmérséklete. A hó folyamatosan, váltakozó intenzitással esett. A tó közelében, a dombok közötti speciális mikroklímának köszönhetően egészen „enyhe” -1,2 Celsius-fok volt. A digitális vízhőmérő 2,2 fokot mutatott a vízfelszínen, ezért a tó legmélyebb pontján sem lehetett 3-4 Celsius-foknál magasabb a víz hőmérséklete. Mint már említettem, a tó sekélyebb részei már be voltak fagyva, sőt - mint később kiderült - ez volt az utolsó jégmentes nap, ugyanis éjszaka -10 Celsius-fokra hűlt a levegő és teljesen befagyott a tó. Hihetetlen szerencsém volt, hogy még az utolsó napon tudtam horgászni! Erőteljes hidegfronti hatás érvényesült, kezdetben stagnáló, majd késő délután folyamatosan csökkenő légnyomással. 1007 hPa-ról 1003 hPa csökkent a légnyomás. Jól megfigyelhető, hogy hidegfront előtt általában csökken, míg melegfront előtt növekszik a légnyomás. A növekvő mindig jobb, tapasztalataim szerint könnyebb ilyenkor pontyot fogni. A másik fontos tapasztalat a légnyomás kapcsán, hogy 1000 hPa alatt már nagyon nehéz a pontyokat kapásra bírni.
A felszerelés kiválasztásának szempontjai
A legnagyobb probléma, amellyel e téli napon meg kellett birkóznom, az a hideg időjárás volt. A levegő hőmérséklete mindvégig fagypont alatt maradt, amely a gyűrűk jegesedésével és befagyásával járt. Horgásztam már az elmúlt években is hasonlóan nehéz, fagyos időben, amikor a hagyományos, finom, lágy, kisgyűrűs feederek használhatatlannak bizonyultak. Ha nagyot kell dobni, muszáj ekkor is egy keményebb, erősebb, az átlagosnál nagyobb gyűrűátmérővel rendelkező feedert választani. A halakat itt sem a lábam előtt, hanem minimum 60-70-80 méterre bevetett végszerelékkel lehetett becserkészni.
Ezért választásom, ismét a nevemmel fémjelzett Spro Pellet Feeder 390H és 420H botokra esett. Ezek egyike sem a klasszikus finom pontyhorgászat eszköze, érzékenységben meg sem közelítik a Spro Sensitive Carp Feedereket, de ide most ezek kellettek, amelyekkel a jeges, leszűkült gyűrűátmérővel is sikerült a kiszemelt helyre bedobni. Mindkettőre azonos Spro Aeronium Special Feeder 555 orsókat raktam. Nagyon megkedveltem e gyorsfékes, dobfékes orsót, nagyon meg vagyok elégedve a dobási és fékbeállítási paramétereivel. Meggyőződésem, hogy az egyik legjobb választás feederhorgászoknak!
Horgászat során alkalmazott felszerelés:
1. felszerelés
Bot: Spro Pellet Feeder 390H zöld rezgőspiccel
Orsó: Spro Aeronium Special Feeder 555
Főzsinór: Haldorádó Feeder Master Pellet Line 0,20 mm
Végszerelék: A bot kétszeres hosszának megfelelő fonott dobóelőke, amely 0,15 mm vastag Power Pro fonott zsinór. Ezen csúszott a 35 grammos, szinterezett (némi átalakításon átesett), gubancgátló csővel ellátott bordás etetőkosár. A zsinór végét egy 10-es méretű FOX bojlis forgóba kötöttem. A forgó végére egy FOX Flexibilis gumigolyó ütközőt húztam. A horogelőke Sufix Feeder Braid 0,14 mm, hossza 10 cm. A horog: Gamakatsu 2260B 6-os méretű. A kosár maximum 40-50 centit csúszott, felülről egy FOX BB lebegő csali nehezékkel ütköztettem meg.
2. felszerelés
Bot: Spro Pellet Feeder 420H zöld rezgőspiccel
Orsó: Spro Aeronium Special Feeder 555
Főzsinór: Haldorádó Feeder Master Pellet Line 0,20 mm
Végszerelék: Ugyanaz, mint a rövidebbik botnál.
Mi volt a célom?
Erről eddig egyetlen epizódban sem meséltem, de ha valamikor van értelme ezt néhány szóban megfogalmazni, akkor most van! Az időjárási körülményeket figyelembe véve tudtam jól, hogy nehéz dolgom lesz. De azt is tudtam, hiszen az előző helyszíneken megtapasztaltam, hogy a pontyok szinte mindig táplálkoznak. Így ha kedvükre való a bekevert etetőanyag, a felkínált csali, ha mindezt jó helyre dobom, akkor teljesülhet a vágyam. Az elején nem kívántam sokat, mindössze egyetlen pontyot szerettem volna fogni, azzal is maximálisan elégedett lettem volna, persze evés közben gyorsan megjön az ember étvágya…
Mi történt a nap folyamán?
6:40-7:50 Megérkezés a tópartra, helyfoglalás, felkészülés, majd az etetőanyagok bekeverése.
7:50-8:15 10 dobás következett, amelyet kiakasztott zsinórklipsszel azonos távolságba (kb. 70 méterre) végeztem. Ez a minimális etetőanyag mennyiség volt az alapozó etetésem.
8:15-9:30 Ezután a forgatási feladatok vártak rám, magyarázatok, vágóképek felvétele volt soron. Bemutattam a felszerelést, csalikat, végszereléket. Közben felcsaliztam mindkét horgomat és bedobtam.
11:30 Eddig tulajdonképpen nem törtét semmi. A rövidebbik bottal az etetés helyét célozgattam, míg a hosszabbik bottal 10-25 méterrel azon túldobva próbáltam kapást kicsikarni. 25-30 percnél többet nem töltött egyetlen csali sem a vízben. Mindig új helyre dobva kerestem a halakat. Közelített a délidő… a tél folyamán többször megtapasztaltam, hogy ez bizonyult a legfogósabb időszaknak. Most sem csalódtam!
Az első érdeklődő a Magyar Betyár oldódó pellettel csalizott horgomra érkezett. Peti pont a hátam mögött „molyolt”, és - mint később kiderült - még a kapást is sikerült felvennie. A kezdeti erőteljes kirohanás után már „csak” a nagy súllyal kellett megküzdenem. Amikor megláttam a hatalmas tőpontyot, óriási kő esett le a szívemről, amikor pedig már a szákban volt, tudtam, hogy teljesült a vágyam. Meglett az az EGY ponty amelyre vágytam!!! Ráadásul mindjárt egy kapitális, 10 kiló feletti. A tőponty pontos súlya 10,4 kg volt!
11:59 Evés közben jön meg az étvágy, tartja a mondás! Miért ne lehetne még 1-2 darabot estig fogni?! Ugyanolyan csalival, megközelítőleg az előző fogás helyén, dél előtt 1 perccel ismét meggörbült a 420H Pellet Feeder spicce! Ez a hal kisebb lendülettel indult meg, viszont a part előtt magához tért és minden trükköt bevetett, hogy megszabaduljon a horogtól. Eközben rátekeredett a zsinór az egyik melluszonyára, ami miatt nehezebben lehetett szákba terelni. De azért így is meglett az újabb 10+-os hal. Ez a ponty még nagyobb volt, mint az előző, 11,59 kg-ot nyomott!
12:20 A déli időszak tudtam, hogy eredményes lehet, de azt magam sem hittem, hogy 1 órán belül három kapásom is lesz! Az újabb csodaszép hal, amelyet sikerült fotózásra bírni, 8,89 kg súlyú volt. Ráadásul ez volt az első hal, amelyet már az etetés helyén tudtam megfogni. A csali Fekete Gyémánt oldódó pellet volt a Hybrid Magyar Betyár pellettel kombinálva.
12:40 Érdekes, apró pöccintéseket láttam ismét a 390H feeder spiccén. Határozott húzás nem alakult ki, de talán a harmadik ilyen pöccintést követően bevágtam. Éreztem, hogy nem nagy a hal, de legalább megvan. Mi lehet ez, kisponty, compó? Nem! Egy kereken 2 kilós dévérkeszeg. Később derült ki a tógazdával folytatott beszélgetés során, hogy tudomása szerint ennél nagyobb (hitelesen lemért) dévérkeszeget még nem fogtak taván. Tehát lehet, hogy a legnagyobb miszlai keszeggel hozott össze sors?! Ez a szép hal sem tudott ellenállni a Fekete Gyémánt oldódó pellet + Hybrid Magyar Betyár pellet kombinációjának. Ha esetleg már valaki fogott ennél nagyobb dévérkeszeget Miszlán, az jelezze!
13:05 Gyönyörű, határozott kapás és egy újabb pelletfaló ponty. Ennek a súlya: 5,37 kg
13:30 Változatlan csalikombinációval (Fekete Gyémánt oldódó pellet + Hybrid Magyar Betyár pellet) újra egy ponty. Ennek a súlya már „csak” 4,22 kg volt.
14:10 Az előző négy hal mindegyike az etetésről jött, ekkor a Pelletes Fekete etetőanyaghoz legjobban illő, Fekete Gyémánt oldódó pellettel csaliztam. Ehelyett azonban most Magyar Betyár oldódót fűztem fel a hajszálelőkére, bízva abban, hogy nő a méret. Hát ez nem jött be… mert a nap legkisebb, 3,86 kilós pontya is erre kapott.
14:36 Ennek ellenére ismét ez a csali akadt a kezembe és újra ez került bevetésre. Szűk félórán belül jött az újabb kapás, és éreztem, hogy ez bizony nagyobb, mint az előzőek. Talán az eddigi legnagyobb akadt a horgomra? A szákolás során magamra maradtam, mert Karcsi éppen ott volt, ahová még a királyok is gyalog járnak… Szerencsésen sikerült így is szákba terelni, de amikor megpróbáltam a merítő nyelét széthúzni, az már nem jött össze, mert összefagyott. A mérlegelés során kiderült, hogy a legkisebb ponty után a nap legnagyobb hala akadt horgomra. A nem hétköznapi méretekkel rendelkező tőponty súlya 12,47 kg volt.
15:50 Eddig a percig horgásztam, de több kapásom már nem volt.
15:50-17:00 Elbúcsúztam a tótól, összepakoltunk és nem hétköznapi élményekkel gazdagodva indultunk útnak.
A horgászat során bevált legfogósabb etetőanyag keverék
Olyat csináltam, amely rám nem jellemző…! Mindössze egyetlen keverékre bíztam magam, miközben tudjátok jól, hogy általában 3-4 különbözőt szoktam bekeverni. No de az nem mindegy, hogy melyik az az egy! A hat különböző helyszínen begyűjtött tapasztalatok alapján a Haldorádó Pelletes Fekete etetőanyag volt az, amely MINDEN VÍZEN működött és adott halat. Így a dolgot leegyszerűsítve mindössze 1 kilót kevertem be. Ehhez 150 ml Haldorádó CSL Tuning - Tenger Kincse aromát kevertem. Az aroma sajátossága, hogy magas alkoholtartalma miatt garantáltan a mederfenéken, „laposan” terjed, megsokszorozva ezzel az etetőanyag csalogatóhatását. Ha a levegő hőmérséklete fagypont alatt van, akkor a vízzel bekevert (szabad levegőn felejtett) etetőanyag előbb-utóbb megfagy. Ez nemcsak azért baj, mert nehéz belenyomni az etetőkosárba, hanem mert a jégkristályok fenntartják a vízfelszínen, így gyorsan liftezővé válik etetőanyagunk, és még véletlenül sem ott fejti ki hatását, ahol kellene. Amikor ennyire zord körülmények között horgászom, mindig alkalmazom a szlovák horgászbarátaimtól tanult trükköt. Az etetőanyagot Becherovkával, (azaz gyógynövények kivonatából borpárlattal készített kevert likőrrel) keverem be. A közel 40% alkoholtartalmú fűszeres ital a hideg vízi aromával és minimális vízzel bekeverve, nehezen leírható illatú, igazán ütős keveréket hoz létre. Ez robbanásszerűen terjed a vízben, ha van a közelében hal biztos, hogy a horoghoz csábítja! Ez Miszlán, mint a nem hétköznapi fogások is mutatják, kiválóan működött!
A horgászat során legjobban bevált csali(k)
Itt is elég egyszerű és áttekinthető volt a paletta. Kétfajta oldódó pelletet és egyféle Hybrid lebegő pelletet használtam. Ezek a következők voltak:
- Haldorádó Carp Master Oldódó Pellet - Magyar Betyár
- Haldorádó Carp Master Oldódó Pellet - Fekete Gyémánt
- Haldorádó Carp Master Hybrid Pellet - Magyar Betyár
A Hybrid pelletet már előző este bele raktam egy dobozkába, amelyben CSL Tuning - Tenger Kincse hideg vízi aroma volt. Az aromát magába szívva is megőrizte lebegőképességét, miközben nagyon intenzíven „dolgozott”! Érdemes még egy szót szólni az elsőként ebben az írásban feltűnő „Fekete Gyémánt” oldódó pelletről, amelynek megalkotása logikus lépés volt a termékfejlesztéseink során. Ha a Pelletes Fekete etetőanyag ennyire sikeres, akkor miért ne lehetne ebből csalit is csinálni?! Megcsináltuk! A Fekete Gyémánt alapját ez az etetőanyag képezi, amely további adalékokkal válik teljessé. Ez a leggyorsabban oldódó, legjobban felhősítő pelletünk, amelyet egy hozzá remekül passzoló csípős kolbász aromával tettünk teljessé. Az éles tesztek nagyon meggyőzőek! Érdekes módon 4-4 db halat adott a mindkét oldódó pellet ezen a hideg téli napon.
Fogási összesítő
Összesen 7 pontyot és 1 dévérkeszeget fogtam 58,8 kg összsúlyban, a pontyok átlagsúlya 8,11 kg volt, a legnagyobb pedig 12,47 kg. Legmerészebb álmaimban sem hittem volna, hogy az év utolsó horgászata során, a legzordabb időjárási körülmények között ennyi halat tudok fogni. Emlékeztek, mit írtam az elején? Egyetlen hallal is elégedett lettem volna. Ezzel szemben, ami azon a napon történt, az maga a csoda! Jól látszódott (később visszagondolva a történésekre), hogy 11:30 körül egy nagyobb halraj úszott az etetésem közelébe. Biztosra veszem, hogy ennek köszönhettem a viszonylag gyors kapásokat 14:36-ig.
Utána mintha elvágták volna, és véget ért az örömpeca. Bizonyára a lassan mozgó halraj továbbúszott, és kiürült a placc előttem. Nem akarom túlértékelni a mindössze egy kilogramm etetőanyag szerepét, csupán annyit mondok, hogy nem kerülték ki. Jókor voltam jó helyen, és olyan halak voltak előttem, amelyek még ebben az időszakban is táplálkoztak. Egy biztos, az évek folyamán megtanultam, hogy az eredményt soha sem kell magyarázni, az eredménytelenséget annál inkább…!
Ezzel véget ért a „Hideg vízi pontyhorgászat feederbottal” c. sorozat első évadja, de ne aggódjatok, márciustól újra támadunk!
Ajánlom figyelmetekbe a videót, amely az eddig leírtakat még látványosabban mutatja be.
Ez a film Full HD minőségben is megtekinthető, amely a legjobb képminőség mellett biztosítja a modern eszközökön (okos telefonokon, táblagépeken) való gondtalan lejátszást is!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly, www.miszla.hu, www.miszlai-to.hu
Videó: Takács Péter
