Az elmúlt években horgászataim során egyértelműen a mély vizű bányatavak élveztek prioritást. Több ilyen tó is van, amit rendszeresen látogatok, ahol igyekszem évről évre egyre magasabbra tenni a lécet. Egy horgászat előtt leggyakrabban azon töröm a fejem, hogy milyen csalogatóanyagokkal és milyen stratégiával lehetnék eredményes, viszont az ilyen típusú vízterületeken ennél fontosabbnak tartom a megfelelő időjárási körülmények kiválasztását.
A késő őszi és a téli időszak egészen a befagyásig általában nagyon „erős” ezeken a vizeken. Majd, ahogy kiolvadnak a tavak az első horgászatok főként „üres” órákkal telnek, maximum egy-egy kapásig lehet eljutni. Ez az állapot mindaddig tart, amíg a víz hőfoka el nem éri azt a hőmérsékletet, amikor a halak kapnak egy impulzust, és egy rövid ideig ismét egészen jól foghatók. Majd, ahogy egyre javul az idő és már javában tavasz van, a nappali órákban olyanok ezek a vizek, mintha lesavazták volna őket. Ugyan mozognak és fürdenek a pontyok, de a spiccek mozdulatlanok maradnak. Ilyenkor megoldást jelenthet belepróbálni az éjszakai órákba, vagy egy frontos, esős, borongós napot érdemes választani.
Húsvéthétfő volt, amikor az időjárás-előrejelző oldalakat böngészve egyértelművé vált számomra, hogy másnap mindenképpen mennem kell horgászni. Éjszaka egy markáns hidegfront érte el az országot, amit erős szél és eső is kísért. Pont ideális egy bányatavi pecára. A Szénás Carp Horgásztó tógazdáját hívtam telefonon, hogy van-e még szabad helye másnapra. Ahogy számítottam is rá a „favorit” helyek foglaltak voltak, de mindenképpen menni akartam, így szám szerint a 4-es állást foglaltam le.
Ez a hidegfront amilyen hirtelen és gyorsan érkezett, az előrejelzések szerint olyan gyorsan távozott is, így elsősorban a délelőtti órák ígérkeztek eredményesnek. Pont ezért kora hajnalban érkeztem a tóra, hogy minél előbb megkezdhessem a horgászatot. A kipakolás és a felszerelések összeállítása közben végig ömlött az eső. No de ami jó a halnak, az nem mindig jó a horgásznak. A célom egyértelmű volt, a tó igazán termetes pontyai közül szerettem volna fogni legalább egyet.
Az eső váltakozó intenzitással, de folyamatosan esett, és az első bedobások óta is lassan eltelt már másfél óra. Igen, másfél óra. Ha tudom – vagy legalábbis sejtem –, hogy a végszerelékem megfelelő helyen van, és ha az etetőkosárba is olyan keveréket töltöttem, aminek még ennyi idő után is van csalogatóhatása, akkor nem kapkodok. Egy óra és harmincöt perc telt el, amikor a balos botom végre „elsült”. A ponty, ami felvette a csalit úgy indult meg, mint a gyorsvonat. Ahogy ráemeltem a botra nemcsak a sebességét, de az erejét is hasonlónak éreztem. Tudtam, hogy a horgászhelyemtől jobbra, a sziget mellett elég akadós a terep, így igyekeztem onnan határozottan elhúzni. Régen küzdöttem már ekkorát hallal, bő negyedórás fárasztás után mutatta csak meg magát először a hatalmas töves. Az eső szakadt, a feederbot a kezemben karikába hajlott, a kristálytiszta vízben pedig a merítő az óriás alá csúszott. Megvagy!
Egy ilyen ponty megfogása után úgy éreztem, bárhogy is alakul ez a horgászat, én már elégedetten fogok hazamenni. Ahogy azt a meteorológia is előre jelezte, a hidegfront gyorsan továbbvonult. Elállt az eső, a szél is mérséklődött, és a légnyomás is kezdett emelkedni. Tehát lényegében a jónak vélt időjárási tényezők lassan kezdtek megszűnni. A levegő hőmérséklete viszont egész nap alacsonyabb volt, mint a tó vizéé.
E horgászatom stratégiáját nem bonyolítottam túl. Egyetlen fajta etetőanyagra, két eltérő ízvilágú, de jellegét tekintve azonos csalira és kedvenc method végszerelékemre hagyatkoztam. Alapozó etetést egyáltalán nem csináltam. A Szénás Carp Horgásztó kiemelkedő halállománnyal rendelkezik, ám az észrevehető, hogy évről évre egyre „nehezebb” vízzé válik. A nagy halsűrűség ellenére is nagyon nehéz kapást kicsikarni és ezeket a sokat látott, tapasztalt pontyokat újra és újra megfogni. Megvallom őszintén, több olyan horgászatom is volt már itt idén, amikor nem sikerült pontyot fognom. Viszont pont ettől még „édesebb” a siker, és még nagyobb az értéke minden megfogott halnak.
Ezzel a bedobással bizony jó helyre sikerült bejuttatnom a végszerelékemet, ám mielőtt rátérnék azokra az eseményekre, amik bő fél órával később történtek, ejtek pár mondatot az etetőanyagról, illetve annak bekeveréséről.
A BlendeX 2 in 1 etetőanyagok abszolút favoritnak számítanak nálam. Személyes kedvencem a hat változat közül a Fokhagyma & Mandula. Ez a keverék egy igazi jolly joker. Hallisztet egyáltalán nem tartalmaz, így bármelyik vízterületen eredményesen használható. A hófehér, finomszemcsés etetőanyag zöld színű mikro pelletekkel van dúsítva. Ez a keverék két lépésben fejti ki hatását. A vízbe érést követően először a finomszemcsés etetőanyag kezd látványos felhőt képezve oldódni. Gyakorta már ekkor megérkezik a kapás. Ám ha mégsem, a mikro pelletek garantáltan megvárják a később érkező, darabosabb halakat is.
Egy alternatív bekeverési módot osztok meg veletek: én így használom a BlendeX 2 in 1 etetőanyagokat.
Az első „szabály”, hogy soha nem keverem be ezeket a kajákat a horgászatot megelőző este, mint ahogy általában a többi keveréket szoktam. Reggel, a vízpartra érve egy fél zacskónyi mennyiséget öntök egy vödörbe, majd meglocsolom SpéciAdditive kivonattal. Jelen esetben Fokhagyma kivonattal, ez illik legjobban a keverékhez. Miután ezt a sűrű kivonatot jól elkevertem, a tó vizével állítom be a jónak vélt állagot, majd a keveréket alaposan ledöngölöm a vödör aljára. Mire minden felszerelés készen áll a horgászatra, a BlendeX kaja is tökéletesen felszívja a hozzáadott folyadékokat. Nincs más teendő, mint a vödör alján összetapadt „tömböt” kézzel jól szétmorzsolni, és ha esetleg még szükséges, kevés vizet vagy SpéciAdditive kivonatot ráönteni. Ezután már kosárba is tölthető. A szemfülesebbeknek már biztos szemet szúrt, hogy csak fél zacskót keverek be egyszerre, és hogy nem töröm át használat előtt egy törőszitán a keveréket. Azt tapasztaltam, hogy akkor a legfogósabbak ezek a kaják, akkor működnek a legjobban, amikor frissen vannak bekeverve és még szinte roppanósak a pellet szemek. A legnagyobb halaimat mindig a friss, bekeverés utáni időszakban fogom. Pont emiatt nem szoktam ezeket a kajákat rostán áttörni sem, mert ezzel is törném, morzsolnám a pelleteket. Egyszerűen csak kézzel szétmorzsolom a nagyobb, összetapadt csomókat, majd – ahogy fogy az etetőanyag a horgászat során – az említett módon keverem be folyamatosan, hogy mindig friss legyen.
Kicsivel több, mint fél óra elteltével most a jobbos botomon jelentkezett a kapás. A reggeli pontyomhoz hasonlóan ez a hal is elemi erővel indult meg, ahogy a horog megszúrta a száját. Hasonló méretűnek ígérkezett, és míg ezen morfondíroztam magamban, kőkemény ellenfelem a sziget melletti akadóba rohant. Szerencsére a horog jól ült a szájában, így ha nehezen is, de sikerült kifordítanom onnan.
Ez a horgászat egy különleges élmény volt számomra, ezért is osztottam meg veletek. Két gyönyörű, kapitális méretű pontyot sikerült fognom, amire már nagyon vágytam, mégsem ezért tartom különlegesnek. Bár egy ismerős és számomra kedves tavon horgásztam, az „ismeretlen” 4-es állás és a frontos, esős körülmények együttese teljesen más hangulatot és élményt kölcsönzött ennek a horgászatnak, mint amit itt megszoktam. Biztos vagyok benne, hogy erre a napra még nagyon sokáig emlékezni fogok.
Egy nagy horgász már az első közös horgászatunkon megtanította, hogy a hal valódi értékét és nagyságát nem a mérleg mutatja meg igazán, hanem a fogáshoz kapcsolódó élmény.
Írta: Borbiró Ádám
Fényképek: Libor Erika
