Vizeinket még vastag jégpáncél borította, amikor elkezdtem tervezni az év első állóvízi feederbotos horgászatát. Miután átgondoltam a lehetőségeimet, úgy döntöttem, hogy megpróbálok fogni a Bögellői-tó méltán híres nagy pontyaiból. A horgászat időpontja egybeesett a tó 2012-es megnyitásának időpontjával, hiszen mihamarabb horgászni szerettem volna. Bár az előző napokon viszonylag meleg volt, az éjszakai és a kora reggeli mínusz fokoknak köszönhetően a tó vize még rendkívül hideg volt.
Elsőként a horgászhelyet kellett kiválasztanom. Egy ilyen bányatóban - kiváltképp lehűlt vizek esetében - a helykeresés során az elsődleges szempont számomra a víz mélysége. Ilyenkor a táplálkozás igénye lényegesen kisebb, így a halak inkább az egyes vízrétegek közt kialakult hőmérsékletkülönbségek alapján választanak tartózkodási helyet. A gyakorlat azt mutatja, hogy általában nem a legmélyebb vízben tartózkodnak. Esetünkben a tó középső részén választottam horgászhelyet, ahol a vízmélység átmenetet képzett a tóvégi sekélyes és a halőrház felőli oldalon lévő mély rész között. Ez olyan 1,5-3 m közötti mélységet jelentett.
Egy 4,2 m hosszú MH és egy 3,6 m hosszú MH feederbottal horgásztam, az orsók dobjára pedig 0,20 mm-es monofil főzsinór került. Dobóelőke helyett 20 m 0,25 mm-es monofil előtétzsinórt kötöttem. Állóvízen, ahol a sodrás miatt nem számít a vízben lévő zsinór vastagsága, jobban szeretem a kissé vastagabb monofilt. A 20 m-es hossznak ott van jelentősége, hogy ha már sikerült néhány menetet a dobra tekerni belőle, a fárasztás partközeli fázisában már lényegesen erősebben tudjuk húzni a halat, a fárasztások nem húzódnak el és így időt tudunk nyerni. Mindkét botra 25 g-os Haldorádó Pellet Feeder kosár került, amely alulról egy gumi gyönggyel és egy forgóval volt megütköztetve. Felső ütközőt nem használtam, mivel az a 25 g fixen sem valószínű, hogy az általam használt horgot behúzta volna a halak szájába. A forgóba 0,10 mm-es fonott előkét kötöttem, amely egy 6-os méretű, nagyon erős, vastaghúsú füles horogban végződött. A horgot az előkére csomómentes kötéssel rögzítettem, a csalétket pedig mindkét bot esetében hajszálelőkés módszerrel kínáltam fel.
A használt etetőanyag receptje a következő volt:
- 1 kg Pelletes Fekete
- 1 kg Pellet Pack (én Vörös Démon ízesítést használtam)
- 1 doboz csemegekukorica
Miután behordtam horgászeszközeimet a helyre, megkezdtem az állás felépítését. Hamar a helyére került minden. Úgy terveztem, hogy a hosszabbik botommal kiakasztott klipsszel fogok horgászni úgy 50-60 m-es távolságra, míg a másik, rövidebbik bottal keresem majd a halat. Elsőként az etetést végeztem el, majd beélesítettem a két „csapdát”. Alapozáskor 25-öt dobtam - úgy gondoltam, ez lesz a megfelelő mennyiség. A csalikat negyedóránként cserélgettem. Próbáltam a végleteket keresni mind az ízesítés, mind az összetétel terén. Az volt a célom, hogy minél változatosabban tudjam a csalikat felkínálni a halaknak, aztán ha esetleg ráakadok egyre, amely kifejezetten fogós az adott szituációban, akkor végig azt használjam. Ha egy bizonyos kombinációra fogunk halat, akkor mindenképpen érdemes a következő dobást is azzal végezni, de azt a hibát nem szabad elkövetni, hogy leragadunk annál az egy csalinál. Voltak olyan horgászataim intenzív vizeken, ahol kizárólag akkor tudtam pontyot fogni, ha teljesen más jellegű csalival dobtam vissza a szerelékem halfogás után. Néhány hal után pedig újra működött a korábbi kombináció. Ezt így egyértelműen kijelenteni persze kissé merész, de amikor egy horgászaton 25-30 ponty is beugrik, erre utaló megfigyeléseket lehet tenni. Az eset ráadásul többször is megismétlődött.
A hideg idő és a korai időpont ellenére legalább 15 horgász gyűlt össze a tavon, de legnagyobb meglepetésünkre már dél is elmúlt, mire az első pontyot sikerült megakasztani. Spiccem maszatolós kapást jelzett, majd berántás után néhány másodperccel lefordult a halam. A mellettem ülő horgász néhány perc múlva egy kb. másfél kilós pikkelyes pontyot szákolt. Ők hárman horgásztak egymás mellett - az én horgászhelyemhez hasonló mederalakulatokat etetve. Sikerült akasztaniuk egy kb. 10 kg-os amurt, illetve a továbbiakban néhány 1-2 kg-os pontyot. Leheletfinom horgászatuk meghozta az eredményt, rajtuk kívül viszont senki nem tudott halat fogni a tavon. Szinte folyamatosan voltak kapásaim. Tudtam jól, hogy okozói finoman táplálkozó 1-2 kg-os pontyok. A vastaghúsú, nehéz horog nem alkalmas e finoman táplálkozó pontyok megfogására, ráadásul a hajszálelőkét is szándékosan hosszabbra hagytam. A pontyok folyamatosan, szinte minden dobásnál elcsípték a csalit, de csak ritkán akadtak meg. A délután során mindössze két darabot sikerült szákba terelnem, miközben egyértelmű volt, hogy folyamatosan ott tartózkodnak az etetésen. Megmondom őszintén, forrt a vérem, szívesen közéjük horgásztam volna fogásukra alkalmas, finom szerelékkel. Ugyanaz a szituáció állt fel, mint mikor folyóvízen horgászom nagytestű márnákra, pontyokra. Az etetésre beúsznak a finoman táplálkozó nagy dévérek és folyamatos, megfoghatatlan kapásaikkal finom horgászatra csábítanak. Csak ezúttal állóvízi változatban. Ilyenkor kell a lélekjelenlét, a kitartás, a hidegvér, hogy ne váltsunk. Az első és legfontosabb szabály: nagyhalazásnál nincs kompromisszum! A durvább szerelék nyújtotta előnyökről semmiképpen nem mondhatunk le. Az egyértelmű volt, hogy a halak az etetés köré csoportosulnak. A másik, keresőnek kikiáltott boton még csak kapás sem volt, és ez így is maradt a nap végéig. Kizárólag az etetésen lehetett kapást kicsikarni. A megfelelő alkotóelemekből összeállított etetőanyag komoly fegyver, amely persze önmagában nem sokat ér. Viszont ha a megfelelő helyre szépen pontosan bejuttatjuk, akkor az egyébként inaktív halakat is táplálkozásra serkenti.
Már csak egy-másfél óra volt hátra sötétedésig, amikor orsóm fékje szép, lassú ütemben elkezdett ciripelni. Berántás után éreztem, hogy az ellenfél már az 5 kg feletti kategóriába sorolható. A hal lassan indult oldalra. Eleinte csak tartottam, de hamar engedett a húzásnak, egyre közelebb tudtam pumpálni. Amint beért a 0,25 mm-es előtétzsinór, ráfogtam az orsó dobjára és az erős szereléknek köszönhetően hamar véget vetettem a játszmának. A merítő előtt egy 7 kg-os tükrös körvonalai sejlettek elő. Miután lekezeltem, gyorsan visszaengedtem. Alig telt el 20 perc, megismétlődött az előbbi jelenet. A tettes ezúttal 8 kg-os volt.
A két nagy hal megfogása után már elégedett voltam, de azért szerettem volna még fogni. Eredetileg több nagytestű, akár 10 kg feletti pontyra fentem horgaimat, így az egész napos kapástalanság után minden egyes kifogott hal felértékelődött. A legtöbb horgász addigra már összecsomagolt, mert a mellettem ülőkön kívül senki nem tudott halat fogni a tavon. Szinte hihetetlen, de a következő dobás is kapást eredményezett. Ezúttal nem sokkal a bedobás után, néhány húzást követően begörbült a spicc. Mielőtt még megszólalhatott volna a nyelető, akasztottam. A bot benne maradt a bevágásban. A hal az előzőekhez hasonlóan viselkedett, azzal a különbséggel, hogy hosszabb ideig kellett tartanom. Ugyan zsinórt nem kellett engednem, de húzni sem tudtam. Izgalmas percek voltak ezek, hiszen az óriási élmény lett volna, ha ilyen zord körülmények közt is sikerült volna 10 kg feletti pontyot fognom… és sikerült! Szákolás után már láttam, milyen vaskos, milyen nagy pocakja van, így még nagyobb izgalommal mérlegeltük a 10 kg-ot néhány dekával átlépő halat.
A fényviszonyok érezhetően romlani kezdtek, a nap lebukott a horizont mögé. Már nem sok időnk maradt. Rövidesen újra kapásom lett, ismét termetes halba akadtam. Lassú, komótos tempóban indult balra. Megtartottam, jelentős mennyiségű zsinórt nem tudott lopni, de azért néha meg-megszólalt a fék. Persze 50 m feletti távolságoknál már a vékony monofil főzsinór nyúlása is számottevő, ez általában elég teret ad a nagyobb méretű halak számára is. Halam teljesen elment balra, de a hosszú roham után kifogyott a trükkökből. Egyszerűen magamhoz húztam, és miután bekerült az előtétzsinór is, könnyűszerrel alátoltam a merítőt. A nap legnagyobb halát sikerült kifognom, súlya 11,8 kg volt. Sajnos elérkezett a pakolás ideje, mert a tó csak este hatig volt nyitva. Elégedetten, de keserű szájízzel hagytam ott az etetésemet, amelyen vélhetően még órákig tobzódtak a kapitális pontyok.
