Gyuri barátommal egy szombati hajnalon indultunk horgászni, a célállomás a mocsai Király Ponty Horgásztó volt. Az egy hete tartó borzasztó kánikula után estére vártuk a hidegfrontot, viharos szelet, zivatart, jégesőt az előrejelzések szerint, azért bíztunk benne, hogy pikkelyes barátainkat ez nem befolyásolja… na és abban is, hogy a hidegfront tényleg megvárja majd az estét. Legutóbb kora tavasszal voltam itt, azóta a tó képe rendkívül megváltozott, a tó körül végig nádas nőtt, a vízfelszín tele lett szebbnél szebb tavirózsákkal, ugyanakkor a horgászokat szép, rendezett horgászhelyek várták. A hidegfrontot még nyomokban sem lehetett érezni, így igazából minden adott volt egy jó pecához.
Gyönyörű napfelkelte fogadott. Az előző napi kánikula után kellemes volt a frissebb, hajnali levegő. Elkezdtünk készülődni, kipakolni az autóból és alig vártuk, hogy szerelékeinket a vízbe juttassuk.
Gyors összeszerelés után be is dobtunk. Egy 420-as és egy 390-es Spro DG XH Carpfightert vittem magammal, az egyikkel kicsit közelebbre, a másikkal pedig olyan távolra dobtam, amilyenre csak tudtam. Ahogy a Nap szépen emelkedett velünk szemben, alig vártuk, hogy meggörbüljenek botjaink spiccei.
A következő Haldorádó csalikat használtam: 14 mm-es Nagy Ponty és Fekete Tintahal Red Halibut Pelletet, Fekete Tintahal bojlit és dipet, Quatro Pop Upot és az elmaradhatatlan fokhagymás SpéciCornt.
Hoztam egyet a FermentX Tejsavas Betainos etetőanyagból is, mert tapasztalatból tudom, hogy nagyon jól működik a felmelegedett vizekben, sokszor juttatott szép kapásokhoz a nyári időszakokban.
A Fekete Tintahal bojlit már hetekkel előtte beáztattam a saját dipjébe, nagyon jól felszívta azt, így a vízben duplán jól fog hatni, értékes olajakat és attraktorokat fog kibocsátani magából. Csalizáskor mindig tettem mellé egyet a Quatro Pop Upból. Csaliként még használtam a FermentX etetőanyagból kivett kukoricát is, kikönnyítve fokhagymás SpéciCornnal. Igazából az összes csalikombinációra jött kapás a nap folyamán, a Haldorádó csodák nagyon jól bizonyítottak.
Félórával később azon kaptuk magunkat, hogy mindketten egyszerre fáraszthattunk, ráadásul mindketten éreztük, hogy nem kis hal küzd a másik oldalon. Körülbelül még 30-40 perc múlva hihetetlen örömben lett részünk: mindketten szákba tudunk terelni egy-egy csodás, hatalmas tövest. Itt látható az én pikkelyes barátom:
Nem maradhatott el a közös fotó sem, mindketten nagyon örültünk, hogy egyszerre két ilyen gyönyörű pontyot sikerült fognunk és készíthettünk egy közös fényképet is. Nem mindennapi élmény volt, erre biztosan sokáig emlékezni fogunk!
A gyors fotók és fertőtlenítés után gyorsan visszaengedtük kedvenceinket természetes élőhelyükre. Én szeretem úgy visszaengedni őket, hogy matraccal bemegyek derékig, de legalább térd fölé érő vízig és ott engedem őket vissza, nem a sekély parti vízben, így biztos, hogy nem üti, karcolja meg magát a hal, nem szenved semmilyen kisebb sérülést sem.
Alig engedtem vissza a nagy pontyot, egyik botom spicce kapásba görbült, de érdekes volt, mert a nyitott nyeletőfék ellenére a zsinórt nem vitte a hal. Mikor elkezdtem kifelé húzni, arra gondoltam, hogy egy kis ponty lehet, de mikor a parthoz ért, akkor láttam, hogy egy szép, öreg kárász. Hát, ilyen halak is élnek Mocsán!
Később Gyuri barátomnak füstölős kapása érkezett. Nagy küzdelem után egy majdnem 13 kilós, hatalmas, nyurgatestű és spanyol mintás pontyot sikerült a partra segítenie. Kezdő horgászként hatalmas öröm volt számára szákba terelni ezt a gyönyörű halat.
Később, a kora délutáni órákban Gyurinak már sajnos nem volt kapása, én viszont megkezdtem az egy csomag FermentX etetőanyagot és feltettem csalinak a belőle kivett kukoricát fokhagymás SpéciCornnal. Három gyönyörű tövest sikerült fognom vele! Vicces, hogy tömegük mindig egy kilóval növekedett, először egy 4 kilós jött, majd követte egy 5 és egy 6 kilós csodás hal is. Egyikük sem volt kapitális példány, de nagyon örültem mindegyiküknek, csodás halak voltak. Itt az első gyönyörű kis nyurgatestű!
Pakolás közben az egyik szerelékem vízben volt, és egyszer csak „elfüstölt” az orsóm nyeletője. Hihetetlen, épp ki akartam venni, de még a horgászat végén is érkezett egy húzós kapás! Nagy küzdelem és jó pár perc után, dörgések közepette sikerült partra segítenem egy csodálatos tövest, ami majdnem 8 kilót nyomott.
A hal visszaengedése után gyorsan befejeztük a pakolást, a villámlások és dörgések egyre szaporodtak, közel járt már a vihar.
Itt még kitartott a napsütés, ám körülbelül 2-3 perc autózás után leszakadt az ég. Olyan intenzív jégeső és felhőszakadás volt, hogy majdnem le kellett állni az út szélére, hiába ment az ablaktörlő teljes erővel, szinte semmit sem láttunk. De szerencsére nagyon jól kiszámoltuk - azért a kocsiban nagyobb biztonságban voltunk, nem lettem volna a pár horgász helyében, akik még a tavon maradtak. Véget ért a kánikula, egy csodás horgászatban volt részünk és végre boldogan, kellemes 15-20 fokban hajthattam álomra a fejem. De a történet még itt korántsem ért véget…
Írta: Bakos Márk (bakos-mark)
Fotók: Karcsai Izabella és Bakos Márk
