A mai modern világban mindennapjaink része lett az internet böngészése, azon belül a különféle közösségi oldalak használata. Sokan így tartjuk a kapcsolatot távoli vagy rég nem látott ismerőseinkkel, barátainkkal, megoszthatjuk élményeinket. A közösségi oldalakon már számtalan horgásztó is nyomon követhető, így rendszeresen tájékozódhatunk többek közt különféle versenyekről, fogásokról, illetve a helyi szabályokról is. Az egyik ilyen horgásztó nyereményjátékának köszönhetően egy nappali horgászatra jogosító napijegyet nyertem, azonban a hőn áhított horgászat napja egészen szeptember közepéig váratott magára.
Akik rendszeresen figyelemmel kísérik a Haldorádó Horgászportált, azok számára nem ismeretlen mai horgászatom helyszíne. A gyönyörű természeti környezetben fekvő Szászpa Horgásztó egy igazi horgászparadicsom. A Lajosmizsétől alig másfél km-re elterülő tó két részből áll. A nagyobbik, 4,5 hektáros tó halállománya kifejezetten gazdag, melyben a legkedveltebb hazai őshonos halfajok mellett a tokhalak állománya is kiemelkedő, köztük egy igencsak kapitális egyeddel, melyről a későbbiek folyamán lesz még szó. A tóban egyébként nem ritkák a 10 kilogramm feletti tokhalak, illetve az ugyancsak kapitális méretű pontyok és amurok sem. Azon horgászok számára, akiknek valamilyen okból kifolyólag nem úgy sikerül a horgászat, ahogy azt szerették volna, a kisebb, 0,5 hektáros tó nyújthat némi vigaszt, hiszen a rengeteg kisebb méretű hallal telepített tóban gyakorlatilag biztos a siker. A tavon nem hétköznapi szabályokat vezettek be, melyeket úgy gondolom, minden sporthorgászatot kedvelő, a mai modern kor etikáihoz és igényeihez igazodó horgász örömmel fogad. A sebfertőtlenítő, pontymatrac, nagyméretű és sűrű szövésű merítő, valamint a szakáll nélküli horgok kötelező használata csupán néhány a legfontosabbak közül. A tavon teljes mértékben a catch and release elv működik, tehát minden egyes megfogott halat a kíméletes horogszabadítás, illetve az esetleges gyors fotózás és mérlegelés után azonnal vissza kell engedni élőhelyére. A tógazda nemcsak kiemelten ügyel a kíméletes bánásmód betartására, hanem számos kiegészítőt is biztosít ehhez a horgászok számára. 2016 nyarától minden horgászálláson megtalálható egy-egy halbölcső, illetve megérkezéskor halmérlegelő is igényelhető, melyek használati díját a napijegy ára már magában foglalja. Ha nincs nagyméretű merítőnk és (vagy) sebfertőtlenítőnk, akár azt is bérelhetünk potom pénzért. Azt nem is kell említenem, milyen kiemelt jelentősége van annak, hogy a tógazda mindezeket rendelkezésünkre bocsájtja, megkönnyítve az autóbusszal vagy kerékpárral érkező horgászok dolgát. A tóparton lévő kézikocsikkal az előzőleg lefoglalt horgászhelyünkre könnyedén szállíthatjuk a felszereléseinket és minden szükséges kelléket.
A tervezett horgászat előtt néhány nappal telefonon egyeztettem a tó egyik tulajdonosával, Forgó Krisztával. Kedvessége és rendkívüli segítőkészsége már az első mondatok után elnyerte szimpátiámat, így biztos voltam abban, hogy barátságosan és szívesen fogadnak majd minket. Mivel ez volt az első alkalom, így alaposan kikértem Kriszta véleményét, aki végtelenül türelmesen mindenben segítségemre volt. Választásunk végül a tó 9-es állására esett. Mindenképpen hétköznapra eső horgászatot terveztem, hiszen a komoly érdeklődés miatt a hétvégékre nagyon nehéz megfelelő helyet foglalni, főleg ha a tervezett horgászat előtt alig néhány napon belül szeretnénk ezt megtenni. Fontos tudni, hogy a tóra kizárólag előzetes telefonos bejelentkezés alapján lehet bejutni, az elérhetőségek a tó honlapján találhatóak meg. A Szászpa Horgásztó lakóhelyemtől csaknem 100 km-re fekszik, a tömegközlekedés innen roppant körülményes, így egy közeli jó barátom volt segítségemre, akivel ezen a szeptemberi, meglehetősen barátságtalan időjárású hajnalon indultunk útnak. Megérkezésünkkor Andris, a tó egyik házigazdája fogadott minket, majd rövid útbaigazítás után gyorsan el is foglaltuk horgászhelyünket. Az igényesen kialakított horgászállás, illetve a kihelyezett padok és asztal mind-mind maximálisan a kényelmünket szolgálta. Reggeli óráink igencsak fázósak voltak, az eső is szitált, kellemetlen hideg szél is fújt, elkelt volna a meleg kabát, ami persze otthon maradt. Mielőtt a horgászatnak nekikezdtem, minden olyan ismerősömtől, aki már járt ezen a tavon, beszereztem néhány hasznos információt, hogyan lehetek itt eredményes, ha kifejezetten a pontyokat szeretném üldözőbe venni. Végszerelékeim az általam leggyakrabban használt és megszokott olyan alkotóelemeket tartalmaztak, melyek a helyi horgászrendnek is tökéletesen megfeleltek.
A főzsinór 22-es monofil, azon egy 30 grammos Method Flat Feeder kosár, valamint 0,12 mm-es fonott horogelőke. A horog az egyik nagy kedvencem, Gardner Covert Mugga 11-es méretben, ami természetesen szakáll nélküli. Fonott dobóelőkéről értelemszerűen szó sem lehet, igaz az általam meghorgászni kívánt terület 40-45 méteres dobótávolsága egyébként sem indokolta mindezt. Az etetőkosarat ezúttal is kizárólag alulról ütköztettem meg, bár ezen a vízterületen az ún. „elhagyó” szerelék használata egyébként is kötelező. A csalogatóanyagokat már jó néhány napja kiválasztottam, azonban az ismerősöktől beszerzett információk némileg átírták az etetőanyag használatával kapcsolatos forgatókönyvemet. Horgászbarátaim elmondása szerint a tóban rengeteg dévérkeszeg él, melyek az eléjük kerülő finomságokat sokszor pillanatok alatt ellepik, így a finom szemcsés etetőanyagok használatának gondolatát el kellett vetnem. Eredetileg a Haldorádó Top Method Feeder családból a Total Fish, illetve a Maximum Green változat volt napirenden, de szerencsére egy-egy csomag 2 mm-es Haldorádó Micro Pellet, valamint a Top Method Flavor aromák kisegítettek. Alapvetően kétféle variációt terveztem mai horgászatomra bevetni. Az egyik egy fűszeres, erősen csípős jellegű, míg a másik tömény hallisztes csalogatóanyag, amivel reményeim szerint valamelyest távol tarthatom az etetéstől a kisebb halakat. A klasszikus etetőanyagok helyett, ezúttal tehát micro pellet került az etetőkosárba. Mindkét csomag micro pelletnek nagyjából a felét használtam fel, külön-külön bekeverve egy kevés vízzel és a hozzájuk leginkább illő Top Method aromával. Néhány perc várakozás után a pellet szemek kellően felpuhulnak, az etetőkosárba gyúrva bevethetők. Alapozó etetést nem alkalmaztam, inkább a kereső horgászat sikerében bíztam. A felkínált csalik közül az oldódó-lebegő pelletekkel kezdtem, majd a Top Method Soft pelleteket is próbára tettem. Elmondások szerint a horgászhelyemmel szemben, mintegy 40 méterre található egy árok, mely jó haltartó helynek bizonyul, így annak környékét igyekeztem meghorgászni. Mai horgászatom célja egyértelműen az volt, hogy az egyedi lehetőséggel élve minél színesebb, amolyan igazi élményhorgászat legyen, nem akartam mindenáron ráfeszülni a tóban élő legnagyobb hal(ak) megfogására. Emellett persze megmozgatta a fantáziám, hogy itt akár az új egyéni pontyrekordom megfogására is esélyem lehet. A borongós, szeles időben sehogy sem tudtam felmelegedni. Kifejezettem fáztam, így a táskámban lévő tartalék nadrágot is fel akartam húzni, ami végül elmaradt. Ez egyébként sorsdöntőnek bizonyult a nap folyamán, melynek miértjéről rövidesen szó esik majd.
Az első halamra nem is kellett sokat várnom, a bedobást követően pillanatok alatt elhúzta az ananászos fluo oldódó-lebegő pelletet egy 4-5 kg körüli tőponty. Szokásom, hogy az általam először meglátogatott tavakon mindig ezt a csalit vetem be először, ugyanis számtalanszor húzott már ki a bajból. Kifejezetten örültem az első halnak, mely láthatóan kiváló egészségnek örvendett, és igencsak jó erőben volt. Egy gyors fotó után már útjára is engedtem, aztán bizakodva vártam a folytatást. A fogás után büszkén posztoltam ismerőseimnek a jó hírt, miszerint megvan szászpai horgászatom legelső hala. Nagyon sok időm nem volt a gratulációkat fogadni, ugyanis valóságos haldömping alakult ki újabb pazar fogásokkal: kapás kapást ért… „Csak Paul ne jöjjön!”, gondoltam magamban. De ki az a Paul? Rövidesen ez is kiderül.
Ahogy a késő délelőtti órákhoz érkeztünk, lassan ugyan, de érezhetően melegedni kezdett az idő. Ugyan a szél még igencsak rakoncátlankodott, de az ég a távolban már kezdett némileg kitisztulni. Nem panaszkodhattam, eddig jó néhány halat sikerült már fognom, igaz, a legnagyobb eddig „csupán” 7 kiló 20 dekagramm volt.
Elhatároztam, hogy PVA hálóba teszek néhány szem 16 mm-es halibut pelletet, amit a horogelőkékre akasztva juttatok majd a vízbe, hátha sikerül egy-két termetesebb egyedet is az etetés közelébe csalnom. A PVA hálót egyébként először alkalmaztam feederbotos horgászat során, ám meglepően sikeresnek bizonyult. Természetesen foglalkoztatott a gondolat, hogy kipróbáljam az általam eddig még sohasem használt Haldorádó Carp Bonbon Fekete Tintahal-ízű változatát. Ez a szelektív nagyhal-csali hamar elnyerte a tetszésemet, és szerencsére rövidesen a halakét is. Kísérőmmel, jó barátommal éppen a Dél-Afrikában eltöltött éveit, az ott eltöltött megannyi horgászkalandjait beszéltük át, ahol elmondása szerint a ponty korántsem volt annyira megbecsült hal, mint idehaza, de ugyanez elmondható a harcsáról is. Meglepődve hallgatta, miközben arról is beszéltem, milyen kiemelten ügyelnek ezen a tavon a halállomány megóvására, és szerencsére egyre inkább terjeszkedik ez a szemlélet más vízterületeken is. Amikor még aktívan horgászott, úgy 30 évvel ezelőtt, még teljesen más volt a megszokott. Sajnos az elmúlt évek során bekövetkezett szomorú események, illetve több mint 70 éves életkora már nem teszi lehetővé, hogy hódoljon egykori szenvedélyének. Szakáll nélküli horog, pontymatrac, szájfertőtlenítő vagy halbölcső… Mind teljesen ismeretlen fogalmak voltak számára, ám megnyugvással és örömmel vette tudomásul azt a kiemelt és kíméletes bánásmódot, amit szeme láttára a halak irányába tanúsítottam. Abban is teljesen egyetértett velem, hogy csak úgy tartható fent és őrizhető meg a jövő horgásznemzedékei számára a vizek halállománya, ha a mértéktelen kizsákmányolásnak véget vetünk és megóvjuk halainkat. Rendkívüli örömmel töltött el, hogy az általam ma megfogott halak szinte mind hibátlanok, egészségesek voltak, ám sajnos nagyon sok olyan helyen is megfordultam, ahol ezeknek éppen az ellenkezőjét tapasztaltam. Többek közt kórosan lesoványodott vagy meggyötört halak, a kíméletlen bánásmódból fakadóan számos horog okozta seb a szinte felismerhetetlenségig széttépett szájon, hiányzó pikkelyek, fekélyek, a rojtosra szakadt farokúszókról nem is beszélve…
Beszélgetésünk közben elláttuk némi finomsággal a közelünkbe merészkedő vadkacsa-párt is, melyhez egyre többen csatlakoztak. Sok horgász számára bosszantóak, zavaróak lehetnek, mivel elvonják a figyelmet, én viszont kifejezetten kedvelem közelségüket, azt meg végképp, ha ennyire szelídek és szinte kézből etethetőek. Tény viszont, ha a közelünkbe csaltuk, onnan egy ideig biztosan nem tágítanak, míg újabb néhány falatot ki nem csalnak belőlünk.
Csaknem húsz perc után jelentkező akadt a felkínált Carp Bonbonra. Lassú, folyamatos húzás után emeltem meg a botot, majd elakadásnak tűnő néhány pillanat után komótosan elindult a kapás okozója, amiből sejtettem, hogy ellenfelem egy jobb halnak ígérkezik. Néha meg-megállt, mintha hezitált volna, merre is induljon el. Szokatlan mozgása miatt az is megfordult a fejemben, hogy talán egy tokhal van a horgon. Türelmesen, fokozatosan néhány méter zsinórt sikerült nyernem, így halam lassan, de biztosan közeledett a part felé. A hal kímélése érdekében, valamint a szakáll nélküli horog miatt nagyon óvatosan kellett fárasztanom, míg negyedóra után sikerült megpillantanom a csodás tőpontyot. Sikeres szákolás után izgatottan emeltem a halbölcsőbe a szemre is pazar példányt, mely a mérlegeléskor, mint kiderült, egyben új egyéni pontyrekordomat is jelentette. Több mint 15 év elteltével sikerült újra 10 kg feletti pontyot fognom, feederbottal viszont először léptem át ezt a határt, igaz, csupán bő hatvan dekával. Annak idején még ifjúsági horgászként rendkívül megtetszett a matchbotos horgászat, mellyel sikerült az addigi legnagyobb pontyomat is megfogni. Páratlan élmény volt szákba terelni 0,13 mm-es monofil zsinórral és a 16-os horoggal. Azt persze nem gondoltam, hogy ennyit kell várnom majd arra, hogy az a rekordom végre megdőljön, de nagyon örültem, hogy ma Szászpa ezt az álmomat is valóra váltotta.
Azonban mielőtt folytatnám, jöjjön a sokak számára talán még a rekeszizmokat is megmozgató, kissé komikus rész. Történt ugyanis, hogy egy határozott húzásra bevágtam, majd megkezdtem nemes ellenfelemmel a harcot. Halamat nem éreztem túl nagynak, de igencsak kitartóan védekezett, nem akart közelebb jönni. Jó néhány perce tartott már a fárasztás, mikor kísérőmnek megjegyeztem, vajon mennyire lehet meleg a víz, hogy még ilyen jó erőben vannak a halak? Sokáig nem váratott magára, hogy megtudjam a választ. Halam már a part felé közeledett, mikor segítőm a merítéshez készült. Én persze megpróbáltam kissé előre lépni, ami hatalmas hibának bizonyult, ugyanis a csúszós partról pillanatok alatt a nyakig érő vízben találtam magam. Első pillanatra még próbáltam viccesen felfogni a dolgot, ám hamar rá kellett döbbennem, hogy már nem is olyan meleg ez a víz, az alig 10 fokos levegő és az erős szél meg aztán egy alapos megfázáshoz is hozzásegíthet. Na, nyomás kifelé a vízből, gyerünk átöltözni! De mit vegyek fel? Korábban említettem, hogy a reggeli órákban mégsem húztam fel a tartalék nadrágomat, és ez bizony tényleg sorsdöntőnek bizonyult. Így végül is jól átfázva, elég szerényen felöltözve, de folytathattam a horgászatot. A cipőm és a zoknim ugyan csurom vizes lett, de a táskában lévő tartalék póló és egy vékony felső megmentett, hogy ne kelljen idő előtt hazamennünk. A sors kegye, hogy eddig szinte sohasem vittem magammal tartalék felsőt, nadrágot meg aztán végképp nem, igaz, soha nem is ért ilyen „vizes meglepetés”. Most viszont valamiért először magammal vittem, és lám, rögtön szükségem is volt rá. Nagy igyekezetemben a még parton fekvő horgászbot is magára maradt, azonban láss csodát: zsinórom felcsévélése közben meglepetten vettem tudomásul, hogy a vizes kalandhoz hozzásegítő bajszos barátom bizony még mindig megvan. A szakáll nélküli horog szerencsére kiválóan tartott, majd a fárasztás második, rövidebb felvonása után sikerült végül merítőbe terelnem az újabb szép tőpontyot. Hát, ami azt illeti, így elsőre és a szó szoros értelmében sikerült alaposan belekóstolnom Szászpa vizébe! Tanulság: ha van kiépített stég, próbáljuk meg a fárasztást és a merítést onnan elvégezni, így jó eséllyel elkerülhetjük a nem tervezetett mártózást.
A vizes kaland ellenére a nap további része vidáman és jókedvűen telt, melynek végére csak lerántottam a fátylat horgászbarátom előtt arról, hogy ki is az a Paul. Történt ugyanis, hogy ez év májusában egy kapitális, csaknem 28 kilós, gyönyörű tokhal lett Szászpa új lakója. Mivel sok minden más mellett méretében is egyedi, a tógazdák igyekeztek neki gyorsan nevet találni. Végül az a döntés született, hogy arról a horgászról nevezik majd el, aki először megfogja ezt a hatalmas tokhalat. Egészen július második feléig kellett várni, mire eljött ez a pillanat, és Pál nevű megfogója után immáron Paul névre hallgat. Paul elkeresztelésének hírére a tógazdák egy játékot hirdettek, melynek egyik szerencsés nyertese lehettem, így Paul ajándékaként ma egy csodálatos napot tölthettem el a Szászpa Horgásztavon. A nem mindennapi horgászélmények mellett számos új tapasztalattal is gazdagodtam, és ha rajtam múlik, tavasszal egészen biztosan ellátogatok még erre a helyre, ahol a körülmények ismeretében ismét megpróbálom célba venni a tó halait. Szászpa egy igazi ékszerdoboz, melyet a tavon található kis sziget, illetve az oda vezető kis bejáró híd tesz igazán meghitté. Az igényesen gondozott parton végig tisztaság honol, bár sajnos egy-egy magáról megfeledkezett horgásztársunk maga után hagyta káros szenvedélyének látható nyomait, így magunk szedtük össze az elhullajtott cigaretták maradványait. Megérkezésüktől a távozásig fokozottan ügyeljünk a rendre és a tisztaságra, mert Szászpa igazán megérdemli a tiszteletet és a megbecsülést. Ezúttal is szeretném megköszönni a tó tulajdonosainak, hogy lehetővé tették számomra a horgászatot és egy nagyszerű napot tölthettem el itt. Akik hozzám hasonlóan szeretnének páratlan horgász élményekben részesülni egy csodálatos környezetben, azoknak bátran ajánlom, mert bizony Szászpa megér egy misét!
Írta: Holler Imre (Imre0615)
Fotók: Holler Imre, Kovács János
