Nem számítok régi „motorosnak” a szakmában, hisz csak kb. másfél éve lengetem a horgászbot nevű varázspálcát, ám nő létemre volt pár halacskám, amire büszke vagyok. A sporthorgászat kicsit olyan, mint a piramis lépcsősora, mindig van következő lépcsőfok, legalábbis nagyon sokáig. A mi lépcsőfokaink azok az uszonyos barátaink, akiket kifogunk. Mindig van nagyobb a vízben, és reméljük, hogy a horgunkon is lesz! A következő sorokban megosztom veletek az én legutóbbi lépcsőfokom történetét :)
A családommal egyik hétvégén úgy döntöttünk, hogy leruccannánk pár napra az egyik kedvenc horgásztavunkra, a jásztelki Eldorádó horgásztóra. Hogy miért is kedvencem ez a horgásztó? Ezer oka van ennek, de csak párat említenék meg! Életem első pontyát itt fogtam a sok reménytelen próbálkozás után; a környezet csodaszép, nem csupán egy horgásztó, hanem majdnem egy vadaspark.
A nád szegélye mellett amurok kibukkanó fejét pillanthatjuk meg nádevés közben, a csendet néha egy-egy pontyfürdés töri meg. Éjszaka a harcsák pufogó, kuttyogó hangját lehet hallani tücsökciripelés, békabrekegés kíséretében. A tó körüli gyepen nyulak szökdelnek, valamint csodaszép mintázatú pávák kutatnak a fűben eleség után.
Dolli, a dolmányos varjú remek egyéniség. Mindig kiszökik a kalitkából és boldogítja a horgászokat. Hátha neki is jut egy falat…
Biopon, a mosómedve igazán mókás kis fickó, ahogy mancsaival megmossa a vízben a neki szánt halakat.
A tulajdonosok fantasztikus emberek, nagyon kedvesek, elláttak hasznos tanácsokkal, és szép lassan megismertették velem a tó rejtelmeit. Érkezésünk előtt pár nappal felhívtuk őket, és időpontot egyeztettünk. Vasárnap kora hajnalban érkeztünk meg, majd rövid beszélgetés után elfoglaltuk szállásunkat. Az idő jónak mutatkozott. Elkezdtük a kipakolást a meghorgászni kívánt területre. Az etetőanyagot, 2 kg Haldorádó Feeder Mastert (ponty sárga) még előző este bekevertem vízzel, hogy a szemcsék felpuhuljanak, majd a bevetés reggelén adtam hozzá még szemes takarmányt (kukoricát, búzát), NutraBaits CSL etető pelletet egy marékkal, valamint forrázott és élő csontit vegyesen egy-egy marékkal. Először a bottartó állványomat állítottam össze, majd elkezdtem felszerelni a botokat.
Botjaim, amiket magammal hoztam, a kedvenceim. A SPRO Aggressive Carp Feeder család két tagja, 390-es és 360-as méretben. Főzsinórom 22-es és 25-ös SPRO Carp Maxx zsinór. A hosszabb, erősebb 390-es boton ólombetétes előkezsinórt (FOX Camo Leadcore) használtam végszereléknek, melynek hossza kb. 40 cm volt. Erre tettem egy 30 grammos etetőkosarat. A kosár felrakása után a végszerelék egyik végére végfület kötöttem, a másik végére gyorskapcsot tettem, hogy az előkém cserélhető legyen. Az előke hossza 15 cm volt, melyre gumikúpot helyeztem (ez azért fontos, hogy elkerüljük az esetleges gubancokat. A horog ESP Raptor D-ring T-6 volt.
A 360-as bot felszerelése kicsit másabb. Főzsinór itt 22-es,a végszereléket erőgumival oldottam meg. A távdobó kosárba (ami 40 grammos) belevezettem az erőgumit és két bilinccsel rögzítettem. A felső egy sima, az alsó egy gyorskioldó. Az előke hossza ugyancsak 15 cm és szintén gumikúp van rajta. A horog ugyanaz, csak a méret egyel kisebb.
Megkezdtem az etetést. Csúzlival bejuttattam a meghorgászni kívánt területre a kellő mennyiségű etetőanyagot és bojlit. Kétféle csaligolyót használtam. A Big Carp oroszkaviáros bojlit etetésként simán, míg a csalizás során kaviáros Big Carp dippel vetettem be, a másik csalim a Dynamite Baits Fresh Prawn spicy shellfish bojli (fűszeres) volt.
Mivel ez volt az első napunk, hagytuk, hogy a halak hozzászokjanak a bojli ízéhez, ezért a bojlit nem is erőltettük. Pelletekkel próbálkoztunk. A Haldorádó Carp Master Halibut Tuning pelletek közül az Amur L’amour, Gyümölcs varázs, Tenger kincse és az Édes kukorica ízesítésűeket próbáltuk először. De hamar rájöttünk, hogy az igazi „titkos favorit” a Mennyei Tengeri (azaz az Édes kukorica), ennél ma nincs jobb! Szépen, egymás után jöttek a pontyok, ha ez került a horog mellé. Kezdetben kisebbek pontyok akadtak a horgomra, 3-5 kilóig.
Az éjszaka folyamán - nagy sajnálatomra - a pontyok nem jöttek. Másnap hajnalban már bojlival próbálkoztam. Türelmesen vártam a kapást, ami szerencsére hamarosan megérkezett. Igen intenzív kapás volt, de a fárasztás nem tartott tovább 5 percnél, és az eredmény egy szép, 6 kg-os tőponty volt!
Sajnos közben az időjárás eldurvult, az ég beborult és megerősödött a szél, mely megnehezítette a dolgomat. Az erősödő szélnek köszönhetően párszor meghorgásztam a jegenyefa tetejét is, de a szerelék megúszta :)
A halak sem nagyon akartak kapni ezután, ezért kipróbáltam mást. Csontigyűrűre felfűztem először 15 csontit, majd egy fehér hungarocell golyót, majd megint 15 csontit. Erre aztán volt kapás, mondhatom, de a nagyobb testű példányok még mindig nem jelentkeztek. Eljött az este, az idő változatlanul rossz maradt.
Úgy döntöttem, inkább lefekszem, és majd kora hajnalban folytatom. Reggel az idő még mindig kedvezőtlen volt, legalábbis azt hittem. Próbálkoztam bojlival, pellettel, de nem kellett nekik, tehát megint bevetettem a csontigyűrűs megoldást. Bedobtam, és kb. fél órával később érdekes dolog történt! Nem a nagy intenzitású, megszokott kapást észleltem, hanem pont az ellenkezőjét. A hal beejtette a zsinórt, és folyamatosan hozta kifelé, felém a csalit. Meghökkenten álltam a bot mellett, nem értettem a szituációt. Úgy gondoltam, itt az ideje végre valamit tenni, ezért megfeszítettem a zsinórt és bevágtam. A fékem csak úgy sikított, amikor megindult. Tudtam, ez egy jó hal lesz. Kb. 15 perces fárasztás után sikerült megszákolni. Megmértük, és alig akartam hinni a szememnek: egy 11,5 kg-os meseszép tükörponty volt.
Nem érdekelt sem a hideg, sem az eső, bugyira vetkőztem és bementem a vízbe.
Benyújtották a halat a matraccal együtt, készítettünk pár fényképet, lefertőtlenítettem, nyomtam pár puszit rá és búcsút is vettünk egymástól.
A puszitól szerencsére nem változott királyfivá, mert hát királyfi van elég a világban, de ennyire szép ponty csak kevés.
Csontival még próbálkoztam egy darabig, de csak kisebb testű pontyok kaptak rá. Újra előtérbe került a bojli, ezúttal már több szerencsével. Fogtam pár 6-7 kilós pontyot és egy 7,8 kilósat is, de ennél nagyobbak már nem jöttek.
Eljött az este, fáradtan, átázva megkezdtük a pakolást. Hű társaim, a botok és orsók tisztán, szépen kerültek vissza tartóikba. Jól dolgoztak! Még vetettem egy utolsó pillantást a tóra, fájó szívvel indultam haza. Jó lett volna még maradni pár napot, hisz én is, mint minden horgász, arra gondolok minden kapás után, hátha a következő kapás lesz az igazi NAGY hal. Feledhetetlen élmény, nagyon kellemes hétvége volt, amire mindig emlékezni fogok!
