Gyerekként tátott szájjal hallgattam a felnőttek történeteit. Sokszor mondogatták, ma pontyra mentem, ma harcsára horgásztam, ma süllőztem, miközben sokszor nem is fogtak semmit… „Honnan tudják, hogy mire horgásznak, ha nem is fognak halat?”, gondoltam gyerekfejjel? De most már gyakorlott horgászként tudom azt, hogy a víz, a napszak, a csali és a szerelék határozza meg, mire horgászom. Ám arra is rá kellett jönnöm, hogy a legfőbb tényező abban, hogy mire horgászom, az a horgászszerencse. Erre példaként itt egy eset, ami velem megesett… :)

Mint minden éremnek, Maconkának is két oldala van, sőt utóbbinak talán több is, ám én eddigi pályafutásom alatt kettőt ismertem meg belőle. Ez a mostani arc keményebb, harcosabb, ám semmiképpen sem rosszabb. Ez az arc több fázást, több türelmet és több taktikázást követelt meg. De megérte! Szeretném ezt az élményemet is megosztani veletek :)

Maconka! Mára már szinte legendássá vált e tó, és egyszerűűűen látnom kellett! Meg is néztünk egymást magunknak. Én a tavat, a tó engem. Ha nem bánjátok, leírnám ezt a találkozást. Azok számára, akiknek előző irományom reklámszagú vagy túl részletes, precíz volt, íme az élménybeszámolóm: odamentem bottal, horoggal, horgásztam csalival, fogtam halat, jó volt… :) Ám ha ennél több is érdekel, és szánsz rám tíz percet az életedből, kérlek, olvass tovább! De csak saját felelősségre… :)!

Nem számítok régi „motorosnak” a szakmában, hisz csak kb. másfél éve lengetem a horgászbot nevű varázspálcát, ám nő létemre volt pár halacskám, amire büszke vagyok. A sporthorgászat kicsit olyan, mint a piramis lépcsősora, mindig van következő lépcsőfok, legalábbis nagyon sokáig. A mi lépcsőfokaink azok az uszonyos barátaink, akiket kifogunk. Mindig van nagyobb a vízben, és reméljük, hogy a horgunkon is lesz! A következő sorokban megosztom veletek az én legutóbbi lépcsőfokom történetét :)