Gyerekként tátott szájjal hallgattam a felnőttek történeteit. Sokszor mondogatták, ma pontyra mentem, ma harcsára horgásztam, ma süllőztem, miközben sokszor nem is fogtak semmit… „Honnan tudják, hogy mire horgásznak, ha nem is fognak halat?”, gondoltam gyerekfejjel? De most már gyakorlott horgászként tudom azt, hogy a víz, a napszak, a csali és a szerelék határozza meg, mire horgászom. Ám arra is rá kellett jönnöm, hogy a legfőbb tényező abban, hogy mire horgászom, az a horgászszerencse. Erre példaként itt egy eset, ami velem megesett… :)
Kezdjük talán a legelején. Hétfőn kora délután érkeztünk kedvenc tavamhoz. Az autóból kipakolva azonnal elfoglaltuk szállásomat, majd megkerestem a tulajokat s érdeklődtem, hogy fogtak-e mostanában szürkeharcsát vagy esetleg látták-e nyomait. A válasz egyértelműen nemleges volt. Egész hétvégén nem sikerült harcsát fogni senkinek sem. Ezt hallva kicsit elbizonytalanodtam. Mindezek után elindultam a tóparton megkeresni az ideális helyszínt. Megtaláltam! A sarokban volt egy bedőlt fa, melynek ágai a víz alatt szétterültek, a tó szélét pedig farönkök övezték. Kiváló búvóhely lehet ez a harcsák számára, gondoltam magamban… Bár meg kell vallanom, hogy még sohasem vadásztam szürkére. Afrikai harcsához azonban már volt szerencsém.
Két botot hoztam magammal. Az egyik igazi, a termetes harcsák megfogásához való nagyágyú volt: a 200-500 g-os dobósúlyú botra egy Koós-féle felszíni harcsázó úszós szereléket tettem. A másik boton hagyományos úszós szerelék volt, amit egy nagyméretű (35 g-os) csukázó úszóval állítottam össze.
Csalik! Vittem magammal piócát, iszapgilisztát, lótetűt és harcsázó pelletet. Felszereltem a botokat, már csak csaliznom kellett. Az egyik botra egy öklömnyi iszapgiliszta csokrot, a másikra pedig piócát tűztem fel, majd bejutattam a végszerelékeket a meghorgászandó területre - az egyiket csónakos segítséggel :)
Hamar ránk esteledett. Türelmes, mély csendben vártam a kapást. Nem mozogtam szinte semmit, a világítótesteket is kikapcsoltattam. Fejlámpát is csak csalizásnál használtam. Az éjszaka csendes volt, a víztükör pedig sima. Hallani lehetett a harcsák jellegzetes puffogó hangját az egész tavon. Már hajnalodott, de még mindig semmi mozgás. Felkelt a Nap! A harcsázás ideje véget ért. A nappalt pontyozással és pihenéssel töltöttem el.
Vártam a szürkületet! Még a nap folyamán fogtam egy kisebb méretű ezüstkárászt (kb. 30 dkg-os volt). A Koós-féle szerelékre tűztem fel élő csaliként. Csónakkal (Pista bá’ segítségével) bejutattuk a bedőlt fa széléhez. A másik botra megint csak szép adag iszapgilisztát tűztem. Ez is a helyére került, majd vártam. Beesteledett, megint minden csendes és nyugodt volt. Nem kellett sokat várnom! A 35 g-os úszóm elindult szépen lassan oldalra, majd eltűnt. Bevágtam! Éreztem, hogy hal van a horgon, de nem volt erős a húzása, ezért azt gondoltam, nem lehet valami nagy. A hatalmas iszapgiliszta csokrot felvette egy kb. 50 cm-es bébiharcsa. Na végre, ahol a kicsi ott van a nagy is! :)
Hát… ez nem jött be :) A nagy példányok messzire elkerültek. Már ismét hajnalodott. A bedőlt fa szélében lévő úszómat figyeltem éppen, amikor mozgást észleltem. Először csak pattogtatta, majd lerántotta valami a víz alá. Bevágtam, és megkezdődött a fárasztás! Nem küzdött nagyon, a part közelében sikerült felszínre emelnem. Teljesen ledöbbentem, alig akartam hinni a szememnek: egy 3 kg-os ponty volt. Nem a testébe, vagyis nem kívülről akadt a horog, ez volt a legfurcsább. Nem tudtam hirtelen, sírjak vagy nevessek. Mindenesetre nem volt vicces! :( A hatalmas horgot óvatosan, kíméletesen eltávolítottam a hal szájából, gondosan lefertőtlenítettem, majd útjára engedtem.
Ennél a pontnál arra az elhatározásra jutottam, feladom. Kicsit szomorú voltam… bár első próbálkozásnak nem volt rossz. Harcsát azért fogtam, csak nem épp méreteset. :)
A délelőttöt pihenéssel töltöttem, majd kb. 13 órakor pontyozni kezdtem. Összepakoltam a harcsázó felszereléseket, a pontyozáshoz feederbotokat vettem elő. A csalim 20-25 szem csonti volt Korda Maggot Klip gyűrűre felfűzve.
Szépen megdobtam a nádas szélét, és vártam. Nagy csodára már nem számítottam, de mint köztudott, csak annak van esélye, aki próbálkozik. Termetes pontyokban reménykedtem… Egyszer csak kedvenc feederbotom spicce meggörbült, de olyan erővel, hogy még a bot is megindult. Ijedtem bevágtam, a fékem sikított! Hatalmas erő volt a halban, amely szép komótosan elindult a nádas szélétől balra, az akadó felé. Rátartottam, és sikerült eltérítenem az akadótól, így ismét a nyílt vízen fáraszthattam. Nagyon lassan jött, egyáltalán nem adta magát könnyen. A kezem kezdett már fáradni, majd minden erőmet összeszedtem. Határozottan, de a szerelék erejét figyelembe véve pumpálva fárasztottam a halat. Már közeledett a part felé, de nem akarta megmutatni magát. A part szélén őrült forgolódásba kezdett, de még mindig nem sikerült megpillantanom. Utolsó erőtartalékomat is összeszedve megpróbáltam felszínre hozni. A kb. 15 perces fárasztás után megláttam a fejét: egy szürkeharcsa volt! Ez nem lehet igaz! Két éjszaka hiába próbálkoztam mindennel, nem jött, most pedig ragyogó napsütéses időben, amikor árnyékban van 30 Celsius-fok, felvette a pontyoknak szánt csalit. No, nem baj, így is jó!
Megvallom őszintén, kicsit megijedtem a halat látva. A zsinórom csak 25-ös volt (Spro Carp Maxx). Az előkém, igaz, fonott zsinór volt, de csak 12-es, a horgom pedig mindössze 4-es (ESP Raptor D-ring T-6). Nagyon óvatosan fárasztottam a továbbiakban. Imádkoztam, hogy a zsinór és a horog kibírja. Nagyon féltem, hogy forgolódás közben kiakad a horog a szájából. A Spro Aggressive Carp Feederbotot sem akartam túlerőltetni. Végül 20 perces kemény fárasztás után sikerült megszákolnunk. Örömöm leírhatatlan volt!
A kifáradt harcsa nyugodtan feküdt a parton. A horog a szája szélébe akadt, ez volt a szerencsém (ha ezt annak lehet nevezni), különben talán elreszelte volna a zsinóromat gerebenfogaival. Megmértük: 8,5 kg-ot nyomott. Igaz, nem egy gigászi példány, de nem is ez volt a cél. Hihetetlen élmény volt számomra! A parton mindenki odajött gratulálni a fogáshoz. Soha nem gondoltam volna, hogy meg tudom csinálni, de sikerült. Nagyon jólesett horgásztársaim elismerése.
Állandó segítőm, édesapám is nagyon büszke volt rám. Szerencsémre eddig mindenben támogatott. Nagyon jó tudni, hogy bármikor számíthatok rá, de mégsem szól bele az életembe, nem mondja, hogy horgássz, vagy ne horgássz! Egy biztos, én nem bántam meg, hogy ezt a sportot választottam! Amíg csak tehetem és tudom, csinálni fogom!!!
Csabai Marianna (MaryPoppins)
