A feederbotos horgászat és alapvetően a sporthorgászat napjainkban olyan ütemben fejlődik, amivel nehéz lépést tartani. A legtöbb neves gyártó kis túlzással zúdítja a horgászokra a legújabb csalogatóanyagait és fogós praktikáit. Felmerül a kérdés, hogy miért van erre szükség? Azok a jól bevált módszerek és csalogatóanyagok már nem működnek, amik az előző évben kiemelkedő fogásokhoz segítették hozzá a horgászokat?! Természetesen nem erről van szó, ám ha velem tartotok egy hideg vízi, nagyhalas horgászatra, akkor részletesen kifejtem ezt a gondolatot és mutatok egy újabb fogós módszert, amivel akár a kapitális pontyok is horogra csalhatók feederbotos technikával!
Ahogy a világon minden, úgy a feederbotos horgászat és annak eszköztára is folyamatosan fejlődik. Emlékszem, amikor elkezdtem a horgászattal komolyan foglakozni, a nagyhalas horgászok még „mázsaszámra”, akár napokig is etettek egy sikeresnek nevezhető horgászat érdekében. Sokan a mai napig sem „vetkőzték” le ezt a szokást. Úgy vélem, ma már ennek abszolút nincs létjogosultsága, a mennyiséget felváltotta a minőség. Ahhoz, hogy az ember horgászatról horgászatra és évről évre eredményeket tudjon felmutatni, elengedhetetlen az új technikák és praktikák elsajátítása. Aki nem képes átlépni a saját határait, az egy idő után megragad egy szinten és képtelen lesz a fejlődésre. A halak is egyre kifinomultabbá válnak, és bizony az a csali vagy módszer, amivel „tegnap” még a tó összes halát meg lehetett fogni, „ma” már könnyen megtörténhet, hogy a kapáshoz sem fogja hozzásegíteni a horgászokat. Ez a jelenség az intenzíven telepített, nagyhalas vízterületeken hatványozottan igaz, hisz a legtöbb hal már nagyon sokszor volt horgon és került vissza az vízbe, így rendkívül óvatossá váltak. A kis halsűrűségű, ám nagy kiterjedésű egyesületi és bányatavakon hasonló a helyzet. Az ilyen típusú vizeken azok a halak, amik megérik azt a kort, hogy igazán termetesre nőjenek, úgyszintén nagyon óvatosak és kifinomultak. Ha nem így lenne, már régen a konyhaasztalon végezték volna. Az ilyen tavakon sajnos ritkán kerül vissza a megfogott hal a tóba, a szabályok pedig már csak akkor védik őket, amikor „sporthorgászati értékük” van.
Ez a vízterület remek példa a folyamatos változásra. A legtöbb esetben aprónak tűnő praktikák azok, amikkel a kapástalan állapotból a hevesen görbülő spiccig el lehet jutni. Itt nincs két egyforma horgásznap, a hatalmas és mély bányató mindig próbára teszi a horgászokat. Vannak dolgok viszont, amik soha nem változnak, amik nem maradhatnak el, ha ide jövök horgászni.
No de, hogy is van ez?! Hisz eddig arról beszéltem, hogy ami tegnap jó volt, ma már lehet, hogy halat sem ad, most meg előveszek egy „varázs” kaját, ami mindig jó?! A Pellet Pack Turbo Fagyos Ponty pellet mix valóban az a keverék, ami a leghatékonyabbnak bizonyult ezen a tavon (eddig). Ám ezt az „alap” keveréket, gyakorta tuningolom különböző adalékokkal, alkohollal vagy más keverékekkel, ami sokszor a siker kulcsát jelenti. Az idei évtől a Haldorádó újdonságai között megtalálható egy nagyon érdekes adalék, etetőanyag, a Record Carp Stick Mix család. Ez a család 8 különböző tagot számlál, ami megegyezik az úgyszintén 8 tagú bojli család ízvilágával. Hamar egyértelművé vált, hogy ezek a stick mixek nemcsak a bojlis horgászatban, de a céltudatos, nagyhalas feederbotos horgászatban is kiemelkedő eredményeket produkálnak. Használatukban csak a fantázia szabhat határokat, ám a legegyszerűbben egy fogós etetőanyaghoz 1:1 arányban hozzákeverve lehet használni őket. Ekkor egy nagyon magas beltartalmú, komplex keveréket kapunk. Kísérletező kedvű és mindent tudni vágyó horgász vagyok, így sokkal nagyobb és több lehetőséget láttam ebben az adalékban annál, hogy csupán az etetőanyagba keverve használjam. A hosszas kísérletezés eredményeként sikerült kidolgoznom egy új és fogós felhasználási módot, amit a Csaba-tó halai egyértelműen igazoltak is.
Az így létrejött aromás, darabos falatokat szívesen fogyasztják a nagytestű pontyok. Bordás etetőkosárba és method kosárba egyaránt tölthető és könnyedén dobható akár 100 méter feletti távolságba is. Én egy egyszerű method végszerelékkel kínáltam fel a halaknak a következőképpen.
Az egész horgászat verőfényes napsütésben telt. Végre jó idő volt, nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára. Jóleső érzés volt a vízparton lenni, pláne, hogy a halak is eléggé aktívak voltak. A reggeli órákban az átlag méretű és a kisebb pontyok mohóságát csillapították a bevetett finomságok.
Lehet tavasz, nyár, ősz vagy tél, ezen a tavon kizárólag a parttól távoli részeken tudtam eddig halat fogni. Olyan felszerelésre van ehhez szükség, amivel lehetőség nyílik a távoli, 100 méter körüli dobásokra is, de közben akár a végletekig le kell finomítani a végszereléket. Nem kérdés, ehhez a legjobb feederbot szükséges és egy hozzáillő, precíz fékrendszerű orsó.
Az átlagos pontyok mellett még a délelőtti órákban sikerült megfognom az első igazán szép, nagytestű halamat is. Őszintén megvallva igazi meglepetés volt ez számomra is, hisz a helyi horgászok nem sok jóval bíztattak, a legtöbben még a kapásig sem jutottak el. A víz is nagyon hideg volt, így a pulzusom az egekbe emelkedett, amikor a „maszatolós” kapások helyett ellentmondást nem tűrően görbült a botom spicce, majd fékezhetetlenül kezdett pörögni az orsóm dobjáról a zsinór. Hiába, egy Csaba-tavi nagytestű ponty fárasztásával kevés máshol élő hal fogása veheti fel a versenyt.
Egy gondolat erejéig visszatérek a helyi horgászokkal folytatott beszélgetésemhez, akik sok időt töltenek a tavon, mégsem tudnak megfejteni egy érdekes dolgot, miszerint napközben, főleg verőfényes napsütésben, képtelenek halat fogni. Amikor besötétedik, varázsütésre megváltozik minden, és kialakulnak a kapások. Ezt a legtöbben azzal magyarázzák, hogy napközben nem eszik a hal ezen a tavon. Több horgásszal beszélgetve bizony rájöttem, hogy sokan vannak ebben a tévhitben, pedig a magyarázat teljesen más. Az első és legfontosabb dolog, hogy olyan nincs, hogy nem eszik a hal. Akkor mi az oka e jelenségnek? A Csaba-tó vize kristálytiszta, így napos időben még a fenéken is viszonylag nagy a látótávolság. A halak mindent remekül látnak, és ami gyanakvást kelt bennük, azt bizony messzire elkerülik. Ezen a tavon napközben egyértelműen a sárga színű csalik azok, amiket gyanakvás nélkül felvesz a hal. Sokan ott hibáznak, hogy a csalik fajtáját és ízesítését kezdik el változtatni, miközben a színét kellene. Ahogy besötétedik, a halak sem látnak többet, mint mi, így ez a jelenség is megszűnik teljesen, ekkor már jöhetnek a különféle ízvariációk.
A délutáni órák sem teltek unalmasan, az átlagméretű halak rendkívül aktívak voltak, ami egy cseppet sem szokványos itt. Egyértelműen remekül teljesítettek a felkínált finomságok. A nap vége felé az is szépen kirajzolódott, hogy a három felkínált Stick Mix közül melyik működik a legeredményesebben. Érdekes módon mindhárommal sikerült halat fognom, ám a legeredményesebb a Nagy Hal fantázianevű változat volt. Ennek szavazott bizalmat a nap végén egy újabb nagytestű, vad ponty is, ami még a délelőttinél is nagyobb volt.
Az első napsugaraktól az utolsóig horgásztam és hihetetlen élményekkel lettem gazdagabb ezen a napon is. Egy új, garantáltan működő és eredményes praktikát sikerült kidolgoznom és letesztelnem, amit most veletek is megosztottam. Biztos vagyok benne, hogy a „stick mix method” egy új irányt és lehetőségeket nyit majd meg a kísérletező kedvű, céltudatos, nagyhalas, feederbotos horgászok körében. Kísérletezzetek bátran, hisz az igazán fogós megoldások mindig, így születnek!
Írta: Borbiró Ádám
Fényképek: Libor Erika
