Horgászok vagyunk és közös célunk a halfogás. Sok mindent képesek vagyunk ezért megtenni, pénzt, időt, energiát es sok minden mást feláldozunk erre a célra, az élmény, amellyel gazdagabbak leszünk egy-egy horgászat után, az mégis felbecsülhetetlen. Egy horgásztúra – vagy ahogyan mi Horvátországban hívjuk, egy kampány –, igazi kalandot is jelenthet. A húsvéti, igencsak élménydús pecánk történetét osztom meg veletek.
Egy egyszerű kérdés sokszor hihetetlen események sorozatát indíthatja be. Józsi barátom még valamikor februárban feltette a kérdést, „Mikor megyünk pecálni?”. Itt elindultak az ötletek, menjünk Magyarországra, Boszniába…? Persze a határok lezártsága visszahúzott a realitásba, az országon belül kellett gondolkodnunk. Nekem már régóta nagyon vonzó Ontario. Persze nem az észak-amerikai Ontario, hanem a Zágráb mellett található tó, amelyről Haskó Tamás is beszámolt a Haldorádó portálon. Józsi is valamikor első ligás bojlisként horgászott már itt és mesélt a szép fogásokról. Krisztián barátunk is benne volt a dologban. Kész, lebeszéltük, húsvét hétvégéjét az Ontarión, a város zajával átölelt tavon töltjük.
Mindent megbeszéltünk. Hárman megyünk, sok felszerelés, etetőanyag, sátorok, étel, ital, ruha, minden, amire szükség lesz a 48 óra horgászathoz, és ezt valahogy el kell szállítani. Utánfutót tudtam kölcsönkérni, de mivel húzzuk el? Józsi felajánlotta öreg Land Roverét, mely amúgy csak vadászatra szolgál, de biztos kibírja az utat.
Autópályán maximálisan 3 óra lenne az út, de úgysem tudunk gyorsan haladni, megyünk egyszerű közutakon, nem sietünk. A navigáció egy igazi országjárást tervezett be nekünk, ami a végén több mint 5 óra utazást jelentett. Az utolsó óra pedig idegtépő és törvénybeütköző lett. Mielőtt bementünk volna a városba, megálltunk egy pékség előtt egy kis eledelért. Meg is feküdte a gyomrunkat, amikor rájöttünk, hogy nem működik a helyzetjelzőnk az utánfutón, mert leszakadt egy kábel, de közben ránk esteledik. A város legsűrűbb forgalmában haladni lámpa nélkül, este… Rettenet! Józsi féklámpa folyamatos nyomkodásával próbált bennünket életben tartani. Egy óra a városon keresztül és a tóhoz értünk. Végre fellélegezhettünk.
Este fél 9 körül értünk a tóra, ahol a halőr elmondta, hogy az új, eszement szabályzat szerint a napijegyek éjféltől éjfélig érvényesek, így ne kezdjünk horgászni, mert ki kell fizetni az egész elmúlt napot. Nem gond. Várt ránk a tábor felállítása, a felszerelés kipakolása és összeszerelése. Körbejártuk sötétben a pozíciókat és a sekélyebb oldalon telepedtünk le, egy széles, nagy helyen, melyet két oldalról szigetek szegélyeztek.
Remek, enyhe éjszaka volt az előrejelzések ellenére, melyek igencsak cudar időt jósoltak. Mire mindent elkészítettünk, személy szerint hajnali 1 órakor dobtam be a szerelékeket. Nagyhalas method pecákon mindig a Master Carp Pro távdobó botjaim és orsóim kerülnek elő, melyekben maximálisan megbízok a nagy pontyokkal felvett harcban. Hallottam véleményeket, melyek szerint túl durva bot a 420LC. Erre csak annyit mondok, hogy ezeket nem apró halakhoz tervezték. Ha valaki fárasztott ilyennel 20 kilós pontyot, az érti, miről van szó. A másik dolog pedig, hogy ha az ember rod-podra és kapásjelzőre helyezi ezeket a botokat, az már bojlis és nem feederes horgászat. Kaviccsal beszórt partra a rod-pod tökéletes, aki pedig két napot éjjel-nappal a botok mellett tud ülni, az egy szuperhős.
Etetés szóba se jöhetett, mivel azt se tudtuk, hova dobunk. Távolságkimérő rudak segítségével a zsinórt 78 méteres távon akasztottam be a klipszbe, mert azt biztonságosnak éreztem megdobni sötétben is. A kaját sem komplikáltam. Bekészítettem mindenféle jót és az utolsó pillanatban bedobtam az új 4S Method Pellet Mixből egy Tavasz és egy Tél változatot. Tavaszi keveréket vetettem be 55 g-os Long Cast method kosárral és a csalitüskén egy Fluo Method Wafter pellettel, Tüzes ponty ízesítésben. Nem számítottam semmi nagy csodára, sőt a part menti övezetben hatalmas csobbanásokat hallottunk és a félhomályban nagy úszókat láttunk cikázni a víz felszínen, melyekre azt hittük, hogy a pontyok behúzódtak ívni.
Több dévér után élénkebben szólalt meg a kapásjelző. Nagy öröm volt, mikor etetés nélkül a nagy sötétségből ponty is érkezett.
Hajnali fél hatig bírtam az iramot a pontyokkal és dévérekkel. Mivel láttam, hogy folyamatos csipogások nem hagynak aludni, kényszerből kivettem a botokat és bebújtam a sátorba, mert pihenésre volt szükségem.
Két óra alvás után Krisztiánnal már a parton voltunk ismét, és indult a komolyabb horgászat. Láttuk, hova dobunk, és etetni kellett. Horvátországban az ilyen tavakon a hal hozzá van szoktatva a folyamatos etetéshez és igényli is.
Odatettünk magunkat és nekiálltunk bombázni a vizet. No de ez sem ment olyan könnyen. Új Spod botot vettem egy ismerősömtől, melynek orsója a jelek szerint túl lett töltve zsinórral, vagy lazán lett felcsévélve a damil, mert dobta le magáról a szebbnél szebb gubancos csomókat, szakadt, újra kellett kötni… Szétrepült a bot két tagja… Nehezen indult a dolog. De miután minden a helyére került, keményen pakoltuk az etetést. Az idő hihetetlen meleg volt, hétágra sütött a nap, és emlegettük a meteorológusokat, hogy mennyire nem tudják a dolgukat, nem lesz itt rossz idő.
Józsi bojlis technikával próbált szerencsét. Kis mennyiségű maggal és bojlival etetett, PVA alkalmatosságokkal dolgozott. Hozott is neki néhány szép pontyot.
Krisztián az édes, gyümölcsös vonalat követte. BlendeX 2 in 1 - Kókusz + Tigrismogyoró etetőanyagot és csalikat, valamint Fluo Energy Vörös Gyümölcs kaját használt különböző csalikombinációkkal. Neki is sikerült szép halakat a partra keríteni. Ő kisebb távra horgászott, némileg kevesebbet etetett, mint én, de sikerült megfognia eddigi legnagyobb pontyát.
Napközben nem volt annyira aktív a ponty, lehetett nyugodtan etetni és pihenni, már amennyire ezt a dévérek is megengedték. Továbbra is 4S Method Pellet Mix volt a kosaramban, a csalit pedig megnöveltem és az új Legend Pellet Chilis Tintahal került a csalitüskére. Miután elfogyott a pellet mix, elkészítettem a Top Method Spicy Krill etetőanyagot, abból is csak fél csomaggal. Nem szeretek előre bekeverni nagy mennyiségeket, mert ha váltanék másra, akkor vagy haza kell cipelni a maradékot a hűtőbe, vagy kárba vész.
Az éjszaka is lassan megérkezett, a levegő is jól lehűlt, elfogyott a bekevert etetőanyag is, ezért elővettem a téli 4S Method Pellet Mixet, gondoltam, rápróbálok. Ennek a tartalma egész más, mint a tavaszi keveréké, ezt legjobban a pelletek méretén vehetjük észre. Vízzel keverés után rögtön lehet érezni az intenzív halas illatot, az állaga pedig nagyon hamar eléri azt a pontot, amikor a pelletek kellőképpen átáztak és tapadnak. Jómagam úgy készítem el a parton, hogy felbontás után leöntöm annyi vízzel, hogy belepje a pelleteket, utána visszahelyezem a doboz fedelét és kiengedek annyi vizet, amennyi csak kijön. Pár percet pihentetem, és már lehet is használni. A csali továbbra is maradt a chilis-tintahalas pellet.
Ahogy besötétedett, megszólalt a kapásjelzőm. Kipattantam a sátorból és már fárasztottam is a hihetetlen jó erővel bíró pontyot. A fárasztás legkevesebb 15-20 percig tartott. Barátaim is hűségesen mellettem voltak, követték az eseményeket és merítettek.
Nagy volt az öröm, gyorsan vissza is dobtam a nagy sötétbe, csak a messzeségben világító lámpák segítségével tudtam irányt nézni magamnak, de hogy jó helyre esett-e, azt csak a bot lehelyezése után, a zsinór állása alapján tudtam megerősíteni. Alig egy-két perc után és újabb kapás! Mindenki ki a sátorból, 20 perces fárasztás, parton egy újabb szép hal.
Visszadobás, megint rövid várakozás, és egy újabb ponty. A lelkesedés még mindig élénk volt, mindenki futott, szurkolt, merített, fényképezett. Kijött a hal, vissza is engedtem, be is dobtam a szereléket, jött egy újabb hal. Most már lankadt a többiek nagy buzgósága és csak annyit szóltak ki a sátorból, hogy „Majd szólsz, ha kell segítség!”… Meríteni mindig jött valaki, de lelki támaszt már nem voltak hajlandóak nyújtani. Jó pár hal érkezett egymás után.
A halak után jött egy jó nagy eső is. Hirtelen nagyon hűvös lett, a pontyok kapókedve is elment. De nem is volt gond, mert megint hajnal volt, és jó lett volna aludni is valamennyit. Kivettem szerelékeimet és pihenőre tértem. A pihenő hosszúra sikeredett, mert az őr szólt, hogy reggel 7-től, délután 14 óráig nem horgászhatunk, mivel a tavon pergető verseny lesz. Hihetetlen! Ezek után még mi jöhet?! Tovább aludtunk, reggeliztünk, kötözgettünk.
Lassan már kezdhetünk horgászni, ebédelünk és indulhat a vadászat. Józsi nagy Nash Gazebo sátrában fogyasztottuk az ennivalót, amikor egyszer csak akkora szél kerekedett, hogy kitépte a sóderba vert szögeket, alig sikerült elkapnom a sátrat, hogy ne repüljön el. Gyorsan lekötöztük, megáztunk és közben elvert bennünk a jég is.
Jég után megint jött a nap. Ez tényleg egy homályzóna! Nagyon furcsa peca ez. Megázott a pellet mixem is, de csak annyira, hogy egyes részei kicsit vizesebbek lettek, erősen tapadtak. Ez nem is volt nagy baj, mert így az apró halak nehezebben tudták kiszedni a kosárból és megvárhatta a nagyobbakat.
Csak késő délután kezdtünk el horgászni, lett is pár kapás. Folyamatosan etettem a helyem. Volt is egy vagy két ponty, de a dévérek aktívabbak voltak.
Estére elfogyott a pellet mixem és újból Spicy krill maradékát kevertem be. A csali megint csak Chili Tintahal Legend Pellet. Az igazi fogás megvárta a 21 órát. A küzdelemből, a bot ívéből, az oldalazásból már lehetett érezni, hogy ez szép hal lesz.
Ezért már érdemes volt eljönni és mindent végigszenvedni. Összesen a két nap alatt 14 vagy 15 pontyot sikerült fognom. A legkisebb közel 8 kiló volt, a legnagyobb pedig 19+. Nagyon élveztem a nagy küzdelmet. Reggelig maradhattunk, amit az őrnek köszönhetünk, mert volt olyan rendes és kárpótolt bennünket a pergető verseny miatt kimaradt időnkért. Bepakoltunk, és irány haza. Húsvét van, és hogy hazaérjünk a családi ebédre, időben indulunk és az autópályán utazunk.
Nem jutottunk messzire. Sajna az öreg kocsi megadta magát, kidobott magából vizet és olajat is. Öt óra kellett, mire jött az autómentő, és három, mire hazaértünk… A vacsorát is lekéstük. Ennyi balszerencse csak a homályzónában jön össze, de a sötétben érkező szégyenlős pontyok kellőképpen kárpótoltak. Ma már jót nevetünk mindenen, és legalább van megosztani való sztori.
Írta: Stojanović Dániel
Fotók: Makovec József, Thomájer Krisztián, Stojanović Dániel
