A gyönyörű tavaszias időben biztatóan alakult a szezonkezdés, nemcsak a jó vízparti levegő, hanem néhány szép ponty is teljessé tette az élményt már a délelőtt óráiban. Ahogyan a tegnapi rész végén ígértem, ma olyan csalizási praktikákkal találkozhattok, amik kiváló tavaszi alternatívái lehetnek bármely hideg vagy felmelegedő vízi horgászatnak, ugyanakkor hatékonyan képesek szelektálni a termetes példányokat. Tartsatok velem ma is, pontymatrac nem marad szárazon!
Mivel csalizzunk?
Az etetésre szánt csalogatóanyagok megválasztásához hasonlóan csalijaimat is a tavaszi időszak jellegzetességeihez igazítottam, így zömében kisebb méretű, finom, ízes és színes lebegő pelletekkel kezdtem horgászni. Sajnos rövid időn be kellett látnom, hogy ezek aznap nem a legcélszerűbb választások, mivel borzasztóan ugrottak rájuk a termetes dévérkeszegek. Hogy ezeket elkerüljem, többféle ízt és színt próbálgattam folyamatosan, köztük az édest, gyümölcsöst, valamint a különböző halas és fűszeres változatokat. Kissé meglepett, hogy ezek kavalkádjából egyértelműen azok a nagyméretű csalikombinációk emelkedtek ki, melyekhez szinte „menekülő tervként” nyúltam. Ezekben egy-egy 14 mm-es, az etetőanyagjaimmal harmonizáló CSL Tuning aromába áztatott halibut pelletet könnyítettem ki valamilyen lebegő csalival.
Tavaszi álomponty hideg vízből
Nagyon biztatónak tűnt a helyzet, szépen alakult a halfogás. Délre már több pontyot sikerült fognom, mind a nagyobb távolságban lévő nyílt vízterületről, mind a közelebbi, partszéli zónából. A melengető tavaszi időben nemcsak a halak étvágya volt kedvező, én magam is rendkívül jó ízzel fogyasztottam el ebédemet a szabadban. Ez azon ritka életérzések egyike, melyet a horgászat grátiszként tartogat… :-)
Épp befejeztem az utolsó falatokat és a fotelembe igyekeztem vissza, amikor pár méterről megláttam, hogy a 3,90-es botom spicce szép lassan görbülni kezd, majd mire odaértem, már a fék is lassacskán ciripelni kezdett. Ráemelés után szinte azonnal elöntött az a hihetetlenül mámorító érzés, ami egy nagy ponty felismerésében gyökeredzik. Ilyenkor szétárad az emberben az adrenalin, libabőrös lesz, és minden idegszál kiéleződik a felszerelés túlsó végén küzdő termetes ellenfélre. Hiba, amíg élek, ezt nem tudom megunni! A hirtelen ellenállástól halam lassított a kezdeti vehemens mozgásán, s csak a testes súly volt érezhető, amit magam felé kellett kormányozni. A pumpálások között több hosszasabb, lomha kitörése is volt, melyeket szerencsére sikerült megfékeznem. Leírhatatlan érzés volt néhány irányváltásánál, ahogy a farkával megütötte a zsinórt, ami erre meglazult, majd egy pillanatra úgy tűnt, mintha elment volna. Ilyenkor mintha az én szívem is kihagyott volna egy ütemet… Csaknem 15 perc fárasztás után sikerült először felhúznom a felszínre ellenfelem, majd még egy utolsó tiszteletkör megtétele után megszákoltam a nap addigi vezérhalát! Csodálatosan szép, hatalmas tőponty alatt roskadt a merítőhálóm, és nem kevésbé gyönyörű látványt nyújtott akkor sem, amikor a halbölcsőre fektettem!
Mérlegem pontosan 16,72 kilogrammnál csippant be a mérlegelő szák súlyának tárázása után. Hihetetlenül boldog voltam, ugrálni tudtam volna örömömben! Ez volt a vágyam, épp egy ilyen gyönyörű, tavaszi öreg ponty! Néhány gyors fotó elkészítése után a lehető leghamarabb visszahelyeztem a vízbe, mert nem szerettem volna, hogy bármi baja essen az öregkorára is tökéletes állapotú pontynak.
Számomra ezzel a fogással már teljes lett volna a nap, de bizony volt még bőven az időmből, ezért kíváncsian vártam a délután óráit. Nos, ezek sem teltek esemény nélkül! Az időközben meg-megélénkülő szél kissé lehűtötte a levegőt, hamar fel is kérette rám magát a thermo ruha, de a halak kapókedvét szerencsére nem befolyásolta a hirtelen hőmérséklet-változás. Igaz, némileg több idő telt el a kapások között, mint délelőtt, de továbbra is sikerült fenntartani az érdeklődést.
A délutáni halak közül kiemelkedik egy fantasztikusan szép nyurgaponty, ami olyan erővel küzdött a fárasztásának egésze során, hogy amíg meg nem láttam, hajlottam arra a feltételezésre, hogy nagyobb hallal van dolgom, mint a korábbi kapitális töves. A maga 10,32 kilogrammjával tekintélyes volt a súlya ennek is, de annál sokkal inkább növelte az értékét, hogy 100%-os kondícióban és egészségi állapotban volt. Hosszúkás teste szó szerint duzzadt az izmoktól! A hal szájában sem régebbi begyógyult forradás, sem deformálódás, sem friss sérülés nem volt, megkockáztatom, hogy ezt a harcos pontyot én fogtam ki elsőként.
A napnyugta közeledtével elkezdtem felszereléseimet összepakolni, de annyira magával ragadott horgászat érzése, hogy még egy órát ráhúztam a tervezett horgászati időre és megpróbáltam a sötét időszakban is halat fogni. Ekkor érezhetően lelassult, elcsendesedett minden a környezetemben, s a halak is kevésbé voltak aktívak. Egyetlen kapást tudtam elérni, viszont az a példány a horgászat egyik legszebb halát adta, mely egyben a harmadik 10 kg feletti egyed volt.
Összegzés:
A kezdetben kigondolt taktikám a meghorgászott távolságokat, szakaszokat illetően teljesen célravezetőnek bizonyult, valamint a csalogatóanyagok közt is eredményes volt az irány. Kezdetben a dévérkeszegek megnehezítették a szelektív pontyhorgászatot, de erre is sikerült megoldást találni azokkal a különféle fúrt halibut és lebegő pellet kombinációkkal, melyek már túl nagyok voltak a fehérhalaknak, de kellően csábítók a pontyoknak. A két ízvilág közül a Kék Fúzió eggyel több halat adott, mint a Fekete hallisztes vonal, köztük a nap abszolút „csúcspontyát”, viszont az utóbbi kategória etetőanyagai és csalijai összességében nagyobb súlyú halakhoz segítettek hozzá. Őszintén szólva, ilyen eredményekről álmodni sem mertem a horgászat előtt… A tétlenségre ítélt téli hónapok után önmagában ajándék lett volna a vízparton, a jó levegőn, a gyönyörű tavaszi időben eltölteni a napot és fogni néhány halat, azonban a sors ennél jóval többet szánt nekem. Sok szép ponty közt sikerült 3 db 10 kilogrammot meghaladó példányt horogra csalnom, s ezek közt egy csodaszép, kapitális tőpontyot, ami 16,72 kg-ot nyomott. Épp csak elkezdődött a 2017-es szezon, de ezzel a fantasztikus hallal máris sikerült magasra tenni az idei mércét. Tartsatok velem az év során, és meglátjuk, sikerül-e túlszárnyalni! :-)
Írta: Putz Tamás
Fotók: Császár Bence, Putz Tamás
