Ha úgy érzitek, hogy a sorozat eddigi epizódjai nem voltak elég vadak, nem voltak elég természetközeliek, és a meghorgászott vizeket nem találtátok elég nagynak, akkor most úgy gondolom, hogy minden „fanyalgó” ízlésének eleget tudunk tenni. A helyszín a Kis-Balaton, amely a Balaton árnyékában szinte elvész, mert horgászati jelentősége a Balatonhoz képest elenyésző, hiszen nagy területe ellenére nagyon kevés a meghorgászható felülete, mivel természetvédelmi területről van szó. Hát akkor miért érdemes ide ellátogatni, hogyan lehet itt horgászni, milyen halakra lehet számítani? Az írásból és a filmből minden kiderül! Tartsatok velünk horgászpályafutásunk egyik legnagyobb kalandjára!
Hogyan jutottunk el a Kis-Balatonra
Papp József horgászbarátommal a következő közös vadvízi kalandot tervezgettük, amikor a lehetséges helyszínek közül a Kis-Balatonra esett a választásunk. Józsi már horgászott ezen a vízterületen egyszer-kétszer, így ő már legalább tudta, hogy merre lehet… ellentétben velem, mert szégyen, nem szégyen, de be kell vallanom, most láttam először a vizet. Bár van még jó pár száz vízterület kis hazánkban, amely felfedezésre vár. Miközben folyamatosan járom és kutatom Magyarország - számomra új - tavait, folyóit, rádöbbenek, hogy ez a kicsinek hitt ország mennyire nagy és gazdag! Ha csak horgászati szempontból értékelem, biztosra veszem, hogy Európa egyik legváltozatosabb, leggazdagabb kínálatával és megszámlálhatatlan horgászati lehetőséggel bír! Akár egy élet is kevés lehet arra, hogy minden vizét meghorgászhassa a bátor felfedező. Így, aki azt mondja, hogy számára a magyar vizek már nem jelentenek kihívást és kizárólag külföldön lehet új kalandokra szert tenni, annak javaslom, hogy nézzen szét előtte! Így jártam én is, amikor körbejártam a Kis-Balatont! Az állam is leesett, hogy milyen csodálatos és változatos a környezet.
A túra leszervezése
Mielőtt a Kis-Balaton felé vettük volna az irányt, természetesen Interneten és telefonon próbáltuk a lehető legtöbb információt begyűjteni. Tudtuk, hogy ez a víz túlságosan nagy ahhoz, hogy 1 nap alatt megoldjuk. Miközben szállást kerestünk, eljutottunk Czakó Lászlóhoz, aki Balatonhídvégen üzemelteti az Aqua Vendégházat. Kiderült, hogy a tulajdonos is nagy horgász, és jól ismeri a környék horgászati lehetőségeit. Ismeri a horgászhelyeket, a halőröket és mindazokat, akik segíthetnek a horgászat leszervezésében. László megismertetett minket Hajas Andrással, a zalavári székhelyű Kis-Balaton Horgász Egyesület titkárával és Lukácsi Lászlóval, aki a terület fő halőre. Ők segítettek abban, hogy megismerjük, átlássuk a szerteágazó vadvízi rengeteget és a lehetséges horgászhelyeket.
Mit kell tudni a Kis-Balatonról?
A Kis-Balaton annak ellenére, hogy „elvész” a Balaton árnyékában, még így is 51 km2 alapterületű, 64 millió m3 víztérfogatú, óriási természetes, illetve természetközeli állóvíz-rendszer (kettő egymással összeköttetésben lévő víztározó), amely közvetlen kapcsolatban van a Zala folyóval, tulajdonképpen annak hordaléklerakója. A Zala folyó vizét megszűri a Kis-Balaton, és csak utána kerülhet a Balatonba. Így elsőként a Keszthelyi-öbölbe, majd a teljes Balatonba egy természetes módon szűrt, jó minőségű víz kerül. A Kis-Balaton vadregényes területe rengeteg állat- és növényfajnak nyújt menedéket, ezért a teljes vízterület és környezete, összesen 147,5 km2 védett természeti terület. A vízborította, fokozottan védett területek csak kísérettel vagy különleges engedély birtokában látogathatók. A Kányavári-sziget, valamint a Zalavárra vezető (Kis-Balatont átszelő) közút jobb és bal oldala azonban bárki számára látogatható, illetve érvényes horgászengedély birtokában meghorgászható. A legális horgászati lehetőségeknek azonban ezzel tulajdonképpen vége. Fontos kihangsúlyozni a legális szót, ugyanis az orvhorgászat és az orvhalászat itt is komoly méreteket ölt, hiszen óriási a terület, rengeteg a kínálkozó lehetőség, nagy a csábítás… A halászati és természetvédelmi őrök a rendőrséggel együttműködve azonban nagyon hatékonyan végzik munkájukat, ha az nem így lenne, esélyünk sem lett volna rövid időn belül olyan csodálatos halakat fogni, amilyeneket az írásban és a filmben láthattok!
A horgászat szabályai
Mivel védett természeti területről van szó, külön szabályok vannak érvényben, amelyet MINDEN horgásznak be kell tartania. A „helyi horgászat szabályai” közül a számunkra legfontosabbak a következők:
- Csónakból horgászni TILOS
- Mindennemű etetés TILOS
- TILOS a part és töltés rongálása, a parti és vízi növényzet irtása, csonkítása
- TILOS a léki horgászat
Ezek közül a mindennemű etetés tiltása az egyik legfontosabb, amely a későbbi horgászat sikerét döntő módon befolyásolhatja. A halőrökkel folytatott beszélgetés során kiderült, hogy természetesen mindez nem jelenti azt, hogy etetőkosár használata is tiltva lenne. Az így bejuttatott csalogatóanyag használata engedélyezett, a nagy mennyiségű előetetés vagy szoktató etetés azonban tilos!
A horgászhely kiválasztása
A lehetséges horgászhelyeket körbejárva, valamint a Kis-Balaton (töredékének) felfedezése közben tulajdonképpen majdnem teljesen elment az első napunk… De nem hiába! Ugyanis egy olyan - igaz, nagyon nehezen megközelíthető, de nagyon ígéretes - horgászhelyre bukkantunk, amelyet több mint 2 kilométer gyaloglás után értünk el. A felszereléseinket minimálisra csökkentve jutottunk el kiszemelt területre. Persze ez a hely sem volt ideálisnak nevezhető, hiszen a partról történő horgászat, pontosabban a megakasztott hal kifogásának esélye - a vízi növényzettel sűrűn benőtt területen első ránézésre - minimálisnak tűnt. Szerencsére erre is készültünk, mindketten hoztunk magunkkal neoprén melles csizmát. Józsinak azonban az első próba során kiderült, hogy lyukas a csizmája, így ő nem állt bele a vízbe. Miért kellett vízbe állni? Mert így véltük a legbiztosabbnak a megakasztott halak kifogását. A későbbi eredmények igazolták, hogy az elgondolás helyes volt! Igaz, rendkívül kényelmetlen volt egész nap vízben állni, főleg másnap, amikor szinte megállás nélkül esett az eső, így alulról és felülről is vizes voltam, de valamit valamiért!
Milyen módszerrel érdemes itt horgászni?
A nehéz körülmények ellenére ragaszkodtam a feeder-technikához. Mivel az úszós horgászat sem ér semmit etetés nélkül, Józsi is úgy döntött, hogy a feederezés mellett marad. Így mindketten 2-2 feederrel vettük üldözőbe a halakat.
A felszerelés összeállítása
Érdemes néhány szót szólni az alkalmazott felszerelésről is!
Botjaim: Spro Pellet Feeder 390H és 420H feedereket használtam piros rezgőspiccekkel.
Orsóim: Spro Incognito LCS 855 nyeletőfékes orsók voltak mindét botomon.
Főzsinórom: A rövidebbik boton Spro Carp Maxx 0,25 mm-es monofil, míg a másikon Power Pro 0,15 mm-es fonott főzsinórt használtam.
Végszerelékem: A bot kétszeres hosszának megfelelő fonott dobóelőke zsinór, amely 0,15 mm vastag Power Pro fonott zsinór volt a rövidebbik boton. A másikon erre ugye nem volt szükség, mert a főzsinór is fonott volt. Ezen csúszott a 35 grammos, szinterezett (némi átalakításon átesett), gubancgátló csővel ellátott bordás etetőkosár. A zsinór végét egy 10-es méretű FOX bojlis forgóba kötöttem. A forgó végére egy FOX Flexibilis gumigolyó ütközőt húztam. A horogelőke Sufix Feeder Braid 0,12 mm, hossza 10 cm. A horog: Gamakatsu G-Carp Method, 4-es méretű. A kosár maximum 40-50 centit csúszott, felülről egy Cralusso gumiütközővel ütköztettem meg.
A „száraz” felszerelés-bemutató mellett érdemes megemlíteni, hogy minden várakozásomat felülmúlták az alkalmazott eszközök. Az orsóim (bottal együtt) sajnos többször is vízbe estek csalizás közben… ennek ellenére tökéletesen működtek mindvégig (és működnek most is!), a fék akkor szólalt meg, amikor kellett! Egyetlen szakításom sem volt! A Pellet Feeder botokkal gyakorta a teljes töklevél mezővel együtt kellett a halat mozgatni, rejtekhelyéről kikényszeríteni, mégsem sérültek meg (törtek el) egyszer sem! Olyan elképesztő igénybevételnek voltak kitéve az eszközök, amelyre talán még soha nem volt példa! Aki eddig kétkedett a SPRO termékekben, vagy azok használati értékében, most úgy vélem, nehezen talál kivetnivalót bennük. Ha röviden kellene értékelni a felszereléseket, akkor az egy szóval így hangzana: KIVÁLÓ!
A csalogatóanyagok kiválasztása
Sokat gondolkodtunk azon, hogy mivel tudjuk szelektálni a tóban élő nagyszámú ezüstkárász és dévérkeszeg közül a termetesebb halakat. A célhalaink egyértelműen a pontyok voltak. Mivel előetetésről szó sem lehetett, csak azzal tudtunk gazdálkodni, ami a kosárba került. Egy maréknyi kajának kellett a halak figyelmét felkeltenie és a horgom közelébe csalogatnia őket. Vadvízi tapasztalataink alapján (és a lecsökkentett cuccmennyiség miatt) én mindössze kettő különböző keverék mellett tettem le a voksom.
1. keverék - 1 kg Haldorádó Nagy Ponty etetőanyag
2. keverék - 1 csg Haldorádó Pellet Pack - Nagy Ponty
A későbbi horgászat során egyértelműen bebizonyosodott, hogy a kosárba töltött apró pellet szemek (amelyek a Pellet Packban találhatók) nagyobb vonzerőt jelentettek a termetes halaknak, mint finom őrlésű etetőanyag. Folyamatosan próbálgattam mindkettőt, de az etetőanyaggal mindössze kettő pontyot, míg Pellet Pack-kal 6 db pontyot fogtam a két horgásznapon. A különbség meggyőző! Józsi kizárólag az új Ponty Winner nevű keverékét használta, amely összesen 5 pontyot adott a két nap alatt.
Mi került a horogra?
Két különböző csalikombináció vált be a két horgásznapon.
1. csali: Haldorádó Nagy Ponty oldódó pellet + Nagy Ponty Hybrid Maxi Pop Up pellet, amely felemelte az oldódó pelletet
2. csali: 3 szem Haldorádó Nagy Ponty kukorica + sárga lebegőszivacs, amely kikönnyítette a csalit
Melyik volt a nyerő? Mint már említettem, a két nap alatt összesen 8 db pontyot fogtam. Ebből 4-et kukoricával 4-et pellettel. A két legnagyobb halam pelletevő volt! Józsi mindvégig a Tejsavas Pontymixből kiválasztott 2-3 szem kukoricával horgászott és fogta halait.
Mi történt az első napon?
Hiába érkeztünk kora reggel, a nap jelentős része elment a helykereséssel és a Kis-Balaton felderítésével, amíg rá nem leltünk arra a két horgászhelyre, ahol végül horgásztunk.
15 óra is elmúlt, amikor végre megkezdhettük a horgászatot. Józsinak volt két rontott kapása, a megakasztott halak rövid fárasztás után leakadtak horgáról. Az első halat nekem sikerült kifogni, amely egy nagyon erősen küzdő tőponty volt. Súlya meghaladta a 4 kilót. Kezdésnek nem is rossz!
Józsi ezután kifogta a nap (illetve, mint később kiderült, a kétnapos túra) legnagyobb halát, amely egy hibátlan, 9,34 kilós nyurgaponty volt! Mi lesz még itt? Nekem volt még egy rontott kapásom, majd a szürkületet meg sem várva összepakoltunk, mert egyre csúnyább és sötétebb felhők közelítettek. Összepakolás közben olyan vihar kapott el minket, hogy mire autóikhoz értünk, az alsónadrágunkból is folyt a víz…
Mi történt a második napon?
Alig vártuk a másnap reggelt, hogy ismét a vízparton lehessünk. Az előző napi nyáriasan meleg időjárást komor, esős idő és legalább 10-12 Celsius-fokkal hűvösebb levegő váltotta fel. Kifejezetten kellemetlen volt így vízben állva horgászni, hiszen a vízhatlan ruházat ellenére is több helyen becsorgott az eső…
Érdekes, hogy ezen a napon az én horgászhelyemen lényegesen több volt a kapás és a kifogott hal, mint Józsi előtt. Összesen 10 akcióm volt, amelyből 7 db-ot fogtam meg, míg Józsi 7 kapásból 4-et segített partra. Az is érdekes volt, hogy nekem több 5, és kettő darab 7 kiló feletti nyurga is horgomra kerül, míg neki a legnagyobb sem érte el az 5 kilót, és mindegyik hala tőponty volt. Mosolyogva ugrattuk egymást, hogy ő elsőre kifogta a környék urát, és az alattvalói most őt keresik…
A kapások olyan hevesek és erőszakosak voltak, hogy a nyeletőfék nélkül „letépték” volna a bottartóról feedert. A vizet figyelve jól látszódott, hogy a halak a tökleveles, vízi növényzettel borított területek környékét járták, abban mozogtak. Attól nemigen távolodtak el, ezért a lehető legközelebb kellett ezekhez dobni. A hal - úgy vélem - csak az orrát dugta ki a növényzetből, majd nagy erővel szippantotta fel a csalit, de közben már fordult, ugrott is vissza a rejtekhelyére, ezért voltak a kapások elementáris erejűek, majd kezdődött a kőkemény „harc”.
A nap folyamán olyan vad fárasztásokban volt részem, amelyek során meg voltam győződve róla, hogy életem legnagyobb hala van a horgon. A kifogott pontyok - minden túlzás nélkül állíthatom - az életükért küzdöttek. Nem tudták, mire számíthatnak, nem tudhatták, hogy egytől egyig visszakerülnek a vízbe. Minden kifogott ponty tökéletesen ép és egészséges volt, horog ütötte sebük sem volt. Vélhetőleg mi voltunk életükben az első horgászok, akikkel közeli ismeretségre tettek szert.
Minden kifogott hallal nagyon kíméletesen és óvatosan bántunk. Még a vízben is egy pontybölcsőbe helyeztük őket, nehogy megsérüljenek. A mérgelés és fotózás után azonnal visszaengedtük őket, haltartó hálóba egy percre sem került egyetlen kis-balatoni pontyunk sem. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy horgászpályafutásom két legszebb napját éltem át ebben a csodálatos környezetben, ahol nem hétköznapi halak kifogásában volt részem.
Bízom benne, hogy mindazok, akik nyomdokainkon haladva, minket követve ellátogatnak majd ide, csak annyi kárt okoznak, mint amennyit mi. Csak így biztosítható, hogy az a csoda, amelyet Kis-Balatonnak neveznek, hosszú időn keresztül olyan legyen, mint amilyennek mi most megismertük. Ja, és ami nagyon fontos, ez a csodálatos vadvízi rengeteg nem Nyugat-Európában, valamelyik gazdag magánszemély kezében van, hanem itt, MAGYARORSZÁGON!!! Csak közös összefogással, odafigyeléssel tudjuk megőrizni ilyennek!!!
Köszönetünket szeretnénk kifejezni:
Czakó László úrnak, az Aqua Vendégház tulajdonosának a sok-sok segítségért és a szívélyes vendéglátásért, amelyben ott tartózkodásunk ideje alatt részesített minket.
Zalavár önkormányzatnak, a vízterület kezelőjének, Hajas Andrásnak, a Kis-Balaton Horgász Egyesület titkárának, valamint Lukácsi László fő halőrnek az önzetlen segítségért.
Köszönjük és alig várjuk, hogy újra visszatérhessünk hozzátok!
Ez a film Full HD minőségben is megtekinthető, amely a legjobb képminőség mellett biztosítja a modern eszközökön (okos telefonokon, táblagépeken) való gondtalan lejátszást is!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Czakó László, Csapi Károly
Videó: Takács Péter
