2021 szeptembere biztosan emlékezetes lesz számomra életem végéig. Putz Tomi barátom egy igazán izgalmasnak és érdekesnek ígérkező horgászatra invitált meg, de úgy gondolom, hogy a végeredményre a legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna. Számítottunk rá, hogy ezen a pecán csodás halakkal találkozunk majd, hisz az esélyünk megvolt rá, de a fogásaink minden várakozást felülmúltak. Ha ez a kis ízelítő felkeltette az érdeklődésedet és kíváncsi vagy egy igazán különleges peca beszámolójára, akkor tarts velem!
A horgászat célja most kivételesen nem a pontyfogás volt. Tomi nagy harcsák reményében hívott el magával a Bonnyai tavakra. Ettől függetlenül azért hoztam magammal egy feederbotot a biztonság kedvéért, és milyen jól tettem! No de kezdjük a legelején! Kora reggel kezdtünk neki a harcsázásnak.
Kinéztünk néhány ígéretes helyet, bedobtunk és vártunk. Sajnos órák teltek el akció nélkül. Nem találtuk a megoldást. Ekkor kezdtem el kacsingatni a VIP, azaz a nagyhalas tó felé. Erről a vízről érdemes tudni, hogy nem véletlenül VIP a neve. Nagyon szép számmal lakják 10+-os pontyok, amurok és tokhalak a tavat, emellett talán a víz a legnagyobb különlegessége „Godzilla”. Biztos sokan hallottatok már Godzilláról. Ez a hal egy 50 kilót meghaladó beluga, úgy gondolom méltó a nevéhez. Ezen az óriáson kívül még 3 kisebb tesója lakja a tavat. Ha valahol, akkor itt azért igazán jó eséllyel lehet nagy halba akadni.
A tulajdonos, Péter kérésre a 20-as monofil főzsinóromat vastagabbra cseréltem és el is indultam a nagyhalas tóra. Minimális felszereléssel vágtam neki a pecának. 50 méterre csináltam egy kisebb etetést, Method Flat kosárral dobtam nyolcat, majd elkezdtem horgászni.
Az első dobást egyből elkezdte piszkálni valami, majd finom, húzós kapással jelentkezett az első halam. Nos, nem az volt, amire számítottam, de nem bántam, legalább már fogtam valamit.
Sajnos a következő dobásokra nem érkezett hal, így megpróbáltam messzebb horgászni. Az enyhe hátszél segítségével 77 méterre tudtam horgászni a 360M Royal Method feederemmel. Ahogy korábban, most is etettem, egészen pontosan 12-t dobtam. A csalogatóanyag egyébként egy általam nagyon kedvelt, egyszerű keverék volt: Spicy Krill és Brutal Liver 1:1 arányban keverve, viszont megspékeltem egy kevés Darált Rák Spéci Additive adalékkal.
A hajszálelőkére egy szem Chilis Tintahal Legend Pelletet tettem.
Éppen töltöttem a kosarat, amikor jött a telefonhívás Tomitól, hogy harcsát akasztott, siessek vissza. Gyorsan visszagurultam az eredeti állásunkhoz és besegítettem. Az első harcsa 12-13 kilós lehetett.
Ahogy visszaengedte Tomi, nem volt sok nyugtunk, pont kapás volt a másik botján is. Azon is egy hasonló méretű harcsa volt. „Na, végre beindultak a harcsák, visszamegyek és összepakolom a finomszerelékes pecát”, gondoltam. Nem is lennék horgász, ha a pakolás idejére azért ne dobtam volna még be egyet gyorsan. Őszintén szólva nem vártam semmit… Több, mint 1 óra eltelt azóta, hogy beetettem, nem számítottam halra. A bot kivételével már majdnem minden a kocsiban volt, amikor apró, finom mozgásra lettem figyelmes a spiccen. Kapásnak nem neveztem volna, de mivel már úgyis csak a bot volt kint, gondoltam, bevágok. Ahogy megemeltem a botot teljesen megfeszült a zsinór. „Remek… utolsó dobásra beledobtam egy akadóba…” Ahogy ez a gondolat átfutott a fejemen, egy hatalmas hal ugrott ki teljes testével a vízből, majd a fékem füstölni kezdett. Hát, nem akadóba akadtam, hanem egy hatalmas tokba. Legalábbis akkor ezt hittem… Egyből telefonáltam Tominak, hogy jöjjön, mert valami óriás van a horgomon. Ekkor még nem is sejtettük, hogy igazából mibe akadtam bele.
A fárasztás során még többször megmutatta magát a hal, igazi bemutatót rendezett nekünk, ahogy akrobatikus mozdulatokkal a levegőbe emelkedett. Kb. 30 perc fárasztás után végre sikerült a part közelébe húznom a halat. Ekkor láttuk meg, hogy nem akármilyen ellenfél küzd a zsinór végén… Godzilla legnagyobb tesóját akasztottam meg, 30-40 kiló közé saccoltuk. Már azt hittem, hogy kezd fáradni a hal, többször felhúztam a víz felszínére, amikor hirtelen gondolt egyet és mint egy torpedó, hihetetlen sebességgel elindult a tó közepe fele. Legalább 50-60 métert visszatört, mire sikerült megfordítanom.
Ebben az egész történetben az a legviccesebb, hogy amikor átültem erre a tóra Tomival viccelődtünk, hogy na, majd most megfogom a nagy belugát… Alig hittünk a szemünknek, amikor megláttuk, hogy tényleg az egyik óriás van a horgomon.
Újra sikerült visszahoznom a parthoz a halat, amikor rendezett egy kis felfordulást. Átúszott az egyik stég alatt… Ekkor kicsit pánikba estem, de szerencsére Tomin már melles csizma volt és azonnal vízbe gázolt, hogy segítsen. Bekúszott a stég alá, átvette a botot, én pedig a stégről visszavettem tőle, így kiszabadítva a zsinórt a lábak közül. Ez az egész művelet szerintem alig 2 percbe tellett – ilyen az igazi csapatmunka. Több mint egy óra után végre újra esélyünk volt partra emelni a halat. Itt már szóba se jöhetett merítő, hisz nincs akkora háló, amelybe ez a hal belefért volna. Tomi besétált és a farkánál fogva elkapta a halat, amikor az már elfáradt. A vízben alátoltuk a pontybölcsőt (megjegyzem, abba is alig fért bele) és abban emeltük ki a vízből nagy nehezen. Végre-valahára a kezemben tarthattam ezt az óriást. Mostanra már biztosan baromi kíváncsiak vagytok a halra, íme:
Horgászat miatt talán még sose voltam ilyen boldog. Alig akartam elhinni, hogy tényleg sikerült megfognom ezt a halat, ráadásul feederrel, illetve szabályosan, szájba akasztva.
A tógazda elmondása szerint a legutóbbi mérésekor 32 kilós volt ez a hal, azóta talán pár kilót szedhetett fel. Lőttünk néhány képet a parton, majd gyorsan visszamentem a hallal a vízbe.
Mostanra már annyira fáradt voltam, hogy még a vízben se tudtam normálisan megemelni a halat, de Tomi bejött hozzám, hogy méltó módon meg tudjuk mutatni ezt az óriást.
Ez a beluga már igazán tekintélyt parancsoló méretekkel rendelkezett. A feje nagyobb volt, mint az én fejem, a szájába mindkét öklöm belefért, a farka pedig olyan hosszú volt, mint a teljes alkarom.
Rövid élesztgetés után vissza is engedtem ezt az óriást. Komótosan kiúszott kezeim közül, amivel életem egyik legnagyobb élményét adta.
Már be is sötétedett, mire kimásztam a vízből, így ezek után már csak a harcsázásra koncentráltunk. Az éjszaka folyamán Tomi is megfogta élete halát egy 37 kg-os óriás formájában.
Másnap reggel végre nekem is sikerült belekóstolnom a harcsafogásba.
Életem legjobb horgászatán vagyok túl, ez nem kérdés. Úgy gondolom, Tomi is és én is igazán különleges halakkal találkoztunk és abszolút hiányérzet nélkül távoztunk. Nekem mindig balszerencsém volt a nagy halakkal… Soha nem sikerült még 15 kilónál nagyobbat fognom, pedig többször megvolt az esélyem, hogy végre átlépjem ezt a határt. Nos, ez a horgászat teljes mértékben kárpótolt az eddigi balszerencsémért – lám, nekem is lehet szerencsém, végre mellém állt a sors! Remélem, tetszett ez a beszámoló. Tudom, hogy itt most nem a hasznos tippek vagy trükkök voltak előtérben, ez a peca nem is arról szólt. Sokkal inkább a különleges élményekért jöttünk, amelyeket meg is szereztünk, és remélem, a fenti sorokkal sikerült ezeket átadnom Neked, így olvasás közben kicsit Te is részese lettél.
Írta: Bank Bálint
Fényképek: Bank Bálint, Putz Tamás
