A harcsa – minden halfajunk közül a legnagyobb, legnemesebb, legizgalmasabb és egyben a leginkább misztikummal övezett élőlény, amely Magyarország vizeiben horogra akadhat. Egy igazi trófea, amelyre mérettől függetlenül mindenki büszke lehet, ha egyszer tudatosan és eredményesen becserkészte. Azt gondolom, hogy kétféle ember van… Aki szeretné, és aki újra szeretné átélni a harcsafogás kalandját! E hal célzott, szisztematikus horgászata sokkal nagyobb felkészültséget, tapasztalatot és legfőképpen türelmet igényel, mint a többi jellemző halunké, ezért sokan csak ábrándoznak róla, hogy ezzel foglalkozzanak, de nem tesznek érte, vagy ha bele is vágnak, akkor általában idő hiányában és/vagy a kezdeti sikertelenség okán hamar lelkesedésüket vesztik. Akik ismernek, jól tudják, hogy finoman szólva sem úszom a szabadidőben, viszont elszántságért és kitartásért soha nem kellett a szomszédba mennem. Évek óta foglalkoztat a harcsázás, viszont az elmúlt évben komolyabban is rákaptam erre az életstílusra. Ezzel az írással szeretnék most útjára indítani egy új sorozatot, amiben a különféle harcsás horgászataim élményeit, illetve tapasztalatait osztom meg az érdeklődőkkel! Kezdődjön a kaland!
Nagyon fontos, hogy a legkevésbé sem célom a nálam sokkal rutinosabb, tapasztaltabb, szélesebb körű ismeretekkel rendelkező harcsahorgászoknak „észt osztani”, számukra bizonyára nem lesznek iránymutatóak a soraim, viszont biztos vagyok abban, hogy sok-sok kezdő pecásnak lesznek hasznosak, akik szeretnének megismerkedni a harcsázás világával és kipróbálni magukat ebben. Akárhogyan is lesz, ha csak egy kellemes élménybeszámolóval tudok szolgálni, ami a harcsázás témája kapcsán szimpatikus lesz leendő olvasóimnak, már örülni fogok! ;-)
Gyermekkorom óta rajongok ezekért a különleges halakért…
… jól emlékszem, milyen ámulattal néztem anno Koós Ferenc első harcsás filmjeit, VHS kazettán(!), majd DVD-n. Nemkülönben fogta meg a figyelmem, amikor Édesapám, illetve horgászbarátaink, ismerőseink harcsás történeteit hallgattam a parton vagy épp a helyi horgászboltban sztorizgatva. Az évek során mindig a pontyok és az amurok álltak nálam az első helyen, aztán az élet úgy hozta, hogy ezek feederbotos horgászatát magas szintre sikerült vinnem, s mára munkámként foglalkozhatok ezzel, de kezdettől fogva ott volt bennem a harcsák iránti érdeklődés, a kihívások, élmények utáni vágy is! Ha úgy tetszik, ez maradt a hobbim. Véleményem szerint (módszert nem konkretizálva) a tudatos harcsázás a horgászat magasiskolája! Erre meg kell érni, ehhez fel kell nőni… Mire eljutunk oda, hogy ezt nagyjából elmondhatjuk magunkról, jószerivel megtanuljuk érteni, tisztelni a természetet és alázattal hozzáállni ahhoz a vízi világhoz, ahol ez az óriásra növő csúcsragadozó az úr, mi pedig csak vendégek vagyunk, amikor harcsázás címszóval a partra látogatunk. Az eredményes harcsahorgászat egyik legfontosabb előfeltétele a harcsa szokásainak, tulajdonságainak részletes ismerete. Ez az alapja a horgászhely, a horgászmódszer és a megfelelő időpont kiválasztásának is, így összességében tudnunk kell az sorok, összefüggések között tájékozódni.
Információ a vízterületről
A Harangozó-tó Pest megye egyik kevésbé ismert, ám a helyi horgászok körében annál népszerűbb horgászvize. Nagyon kellemes, szimpatikus benyomást keltő kis víz, mely Tápióbicske határában terül el. Ez a tó egy egyszerű, egyesületi kezelésben lévő vízterület, ám véleményem szerint példaértékű a tavat működtető egyesület mind a halakkal, mind a horgászok igényeivel és a korrekt feltételek megteremtésével kapcsolatos hozzáállása. A tó alapterülete szűk 2 hektár, így inkább a hangulatos, zegzugos kis vizeket kedvelő horgászok találhatják meg itt a számításukat, mintsem a nagy tavak szerelmesei. A jellemző állományalkotók a pontyok, amurok és keszegfélék, valamint az általános ragadozóhalak, köztük a harcsák. A békéshalak többsége átlagos méretű, telepített egyed, ám a tó környezetéből adódó kedvező életfeltételek időről időre kinevelnek néhány termetes példányt, ami igazi motivációt jelent az idelátogató horgászok számára, hiszen e halakból nincsen sok, nem könnyű őket horogra csalni, ezáltal a zsákmányunk valóban értékes koronáját képezhetik. Na, ez hatványozottan igaz a harcsára, amelyet egyáltalán nem telepítenek. Az itt élő populáció a kezdeti időszakból, évtizedek távlatából, valamint a természetes szaporulatból származik. A tórekord jelenleg egy 44 kg-ot meghaladó harcsa, amelyet épp 2021 nyarán fogott egy szerencsés horgász pontyozás közben. Amikor a neten szembejött velem ez a hír, illetve láttam a halról készült fotókat (nagy örömömre visszakerült a vízbe és túlélte a találkozást), elhatároztam, mindenképpen rá fogok próbálni a nyáron az itteni harcsázásra!
Horgászhely kiválasztása
A Harangozó-tó partja rendkívül gazdag növényvilággal rendelkezik, a nyári időszakban bármerre tekintünk, mindenfelé az üde, zöld vegetáció nyugalmat árasztó miliője fogad bennünket. Ez nem csupán az emberek közérzetének kedves, hanem a víz komplett ökoszisztémájának is lételeme. Rengeteg a nád, a vízparti fa, illetve néhol tündérrózsa-, békalencsemezők is színesítik környezetet, valamint biztosítanak búvóhelyet a halaknak, madaraknak. Egyébként 5 évvel korábban jártam már itt, akkor egy szuper amurhorgászatban volt részem, viszont harcsás tapasztalatom egyáltalán nem volt a tóról és a lehetséges horgászhelyeket illetően, ezért a helyválasztásom előtt a figyelmesen körbejártam a tavat és közben a vízen vagy épp a növényzetben kerestem a halakra utaló jeleket. Kaptam egy hasznos tippet is egy helyi ismerősömtől, mégpedig az idén üzembe helyezett vízforgatók kapcsán. Ezekből a szerkezetekből két ponton csobog oxigéndús víz a tóba, ami sok halnak teszi kedvelt tartózkodási helyévé ezek környékét. A harcsák alapvetően érzékenyek a zajokra és inkább a nyugodtabb, eldugott helyeket részesítik előnyben, de itt a tapasztalatok szerint inkább a friss vizet preferálják. Ha nem is közvetlenül ezeknél, de legalábbis a közelben, a tó É-i partján, nagyjából a középső szakaszon választottam helyet. Tettem ezt elsősorban még azért, mert az állástól balra egy hosszú nádfal is húzódott, ami alatt fekvőhelyeket sejtettem. A víz ebben a régióban nagyjából 1,5-1,7 méter mélységű, a meder pedig viszonylag kemény, agyagos szerkezetű.
Felszerelés összeállítása
A harcsa horgászata nemcsak mentális és fizikai felkészültséget igényel, hanem erősebb, komolyabb felszerelés is kell hozzá! E horgászat szépsége, hogy bármikor megjelenhet az igazán nagy ellenfél a horgunkon, hazánkban is éppúgy, mint Európa híres harcsás folyóinak egyikén! A nagy harcsa bizony az az ellenfél, amely garantáltan megmutatja a felszerelésünk gyenge pontját – már ha van –, és rosszabb esetben ki is használja azt. Innentől kezdve ez már egy komoly kihívás mind a horgásznak, mind a felszerelésnek, ezért nem mindegy, milyen eszközökkel vágunk neki a kalandnak, melynek végén életünk hala várhat! Ehhez bizony mindig úgy kell hozzáállnunk, hogy bármikor, bárhol, bármelyik horgászatunkon eljöhet az idő, amikor elválik, hogy egy hatalmas fogás élményével vagy csak kapitális tanulságokkal leszünk gazdagabbak!
Manapság a harcsázáshoz gyártott felszerelések, kiegészítők (is) rendkívül széles kínálatban állnak a horgászok rendelkezésére, a határ pedig a csillagos ég. Azt azonban fontos megjegyeznem, hogy nem csak drágán lehet jó minőségű, megbízható felszerelést találni. Én egy középkategóriás összeállítást használok, egész pontosan a Nevis Power Cat 3 méteres parti botja, valamint az Okuma Tomcat 14000FD orsó párosának szavaztam bizalmat. Az orsók dobjait 0,60 mm-es Nevis Big Cat fonott főzsinórral töltöttem fel.
Ezen a horgászaton kizárólag partról, úszós módszerrel kerestem a harcsákat. Az egyszerűség a legjobb elvén a végszerelékemet is ennek megfelelően alakítottam ki. A vastag fonott zsinórra elsőként egy nagyméretű, szoros gumiütköző került, majd egy 50 grammos, belső zsinórvezetésű (in-line) harcsázó úszó. Ezt követte egy újabb gumiütköző, egy 30 grammos betétes szivarólom és még egy ütköző, hogy az ólom teljesen fixálva legyen. Ezek alá jött egy Sasame Erősített forgó 1/0-s méretben, majd a 60 cm hosszú horogelőke. Ennek anyaga Mad Cat Power Leader volt, ennek a végére pedig egy 4/0-s Gamakatsu 4644F horgot kötöttem. Az egyágú horgok közül egyébként ez a kedvenc típusom a harcsahorgászatban, az előbbi méret pedig tökéletes a puha testű csalikhoz.
Milyen csalit válasszunk?
Ezzel nagy vonalakban el is árultam, hogy mi került a horogra. Az úszós módszer természetesen alkalmas élőhallal, sőt akár halszelettel való horgászathoz is, de én most kifejezetten nadálycsokorral terveztem a harcsákat becserkészni. Ehhez fantasztikus alapanyagot sikerült szereznem: gyönyörű, nagy, kövér nadályokat kaptam egy közeli horgászboltban. Ritka az ilyen, be is vásároltam belőlük, hogy jusson máskorra is… No meg amúgy sem szokásom spórolni velük, jellemzően szépen teletűzöm a horgot, hogy minél kívánatosabb, figyelemfelkeltőbb legyen a csalim a harcsák számára. A nadály néven ismert gyűrűsféreg mellesleg a legkedveltebb, legfogósabb harcsacsalik egyike. A nadályok legnagyobb előnye, hogy jóval keményebb a bőrük, illetve fürgébben is mozognak a horgon, mint a pióca.
Nyárvégi éjszaka a Harangozó-tavon
Augusztus második felében jártunk, amikor a nyári szabadságom ideje alatt Bank Bálint barátommal egy közös pecát beszéltünk meg. Eredetileg feederezésről esett szó, de aztán felötlött bennem, hogy ezt az alkalmat szívesen összekötném inkább egy hangulatos éjszakai harcsázással. Bálintot nem kellett sokáig győzködnöm, hiszen idén úgysem volt még éjszakázni a parton, így legalább számára is érdekesebb volt ez a lehetőség.
Délután 17 óra körül érkeztünk a vízpartra, ahol a már említett helykeresés, terepszemle után gyors ütemben összeraktuk a felszereléseinket, felállítottuk az éjszakai táborhelyünket, majd megkezdtük a horgászatot. Tényleg más az egész feelingje, mint amikor feederezek, talán épp azért élem meg ennyire különlegesként és felvillanyozóként a harcsás horgászatokat, mert ritkábban van rájuk lehetőségem… Nem is számít, annyi viszont bizonyos, hogy nagyobb izgatottan vártam az előttünk álló éjszakát, kíváncsi voltam, mit tartogat számunkra a víz!
Amire egyáltalán nem fogadtam volna, hogy az első halat én fogom majd alig egy órával a kezdést követően. Bár csupán egy 60 cm-es kölyökharcsa volt, fülig ért a szám, amikor kiemeltem a vízből, nagyon biztató kezdet volt!
Miután ránk esteledett, Bálint kezdte húzni a szebbnél szebb pontyokat. Jó volt látni, ahogy görbülnek a világítópatronos spiccek a sötétben, no meg, hogy számára is alakul a halfogás. Valahogy most egyáltalán nem éreztem késztetést, hogy pontyokra horgásszak, bőven elég volt, hogy segítettem meríteni és fotózni őket. Itt fontos hozzátennem, hogy az a terület, ahová Bálint a method kosaraival dobált, tisztes távolságra volt az én harcsás botjaimtól, akárcsak mi magunk, így nem zavartuk a harcsákat az esetleges hanghatásokkal.
A következő kapásom 22 óra után érkezett. Az elkövető ekkor már egy szebb forma harcsa volt, kb. 7 kg-os súllyal. Egy szempillantás alatt lekapta az úszót a felszínről, mohón beszívta a tekergőző nadálycsokrot. Még csak az este elején jártunk, és máris két harcsa volt a listámon!
Sőt, ezzel még nem állt meg a szerencsém! Kicsivel éjfél előtt a másik botom is halat adott, a nád előtt elhelyezett szerelékem is gazdára talált. Itt a felszín alatt mindössze 65 cm-re kínáltam fel a csalit, amelyet egy, az előzőnél is termetesebb, kb. 9-10-es harcsa kívánt meg. Alig hittem el, mennyire bőkezű ez az éjszaka! Sokszor egyetlen kapás nélkül telik el egy-egy horgászat, most pedig már a harmadik példánynak örülhettem!
Apropó, ereszték! A horgászatnak úgy álltam neki, hogy az egyik botomnál szépen kimértem a vízmélységet és úgy állítottam be a magasságot, hogy az aljzattól kb. 15-20 cm-re legyen a csalim, a másikkal pedig kifejezetten a felszín közvetlen közelében horgásztam. Úgy gondoltam, az esetleges fogás(ok) függvényében majd látom, hogy melyik az eredményesebb és annak megfelelően később módosítom a felkínálás pozícióját egyiken vagy a másikon. Eddig 2-1-gyel ment a felszínhez közeli felkínálás.
Egy hosszabb szünet következett, az újabb akcióra hajnali 3-ig kellett várni. Egy kissé be voltam vackolva a fotelembe, a fel-felélénkülő keleti szél hűvössé tette a hajnalt, így jólesett bebújni a félsátor és a plédem takarásába. Az úszón nem is láttam a kapást, viszont a jelzőm sípolása rögvest kiugrasztott a helyemről! Újabb halat adott a felszíni szerelék, és ez is egy igen szép példány volt. Tovább növekedett a fogási statisztika, iszonyat jó kedvem volt az éjszaka közepén!
Kezdett pirkadni, ahogy teltek a percek, úgy gyarapodtak a fények. Már nem számítottam több eseményre, mivel a fényváltás időszakában jelentősen megnövekedett a táplálékkonkurencia. Helyenként szinte gyűrűzött a felszín a kishalak rajcsúrozásától. Némelyik konkrétan még az úszómat is lökdöste. Nem tartottam valószínűnek, hogy ha van is a közelben táplálkozó harcsa, az az én csalimat fogja választani a temérdek préda közül.
De tévedtem! 5 óra tájékán újabb kapásra reagáltam, ezúttal a fenék felett felkínált csalit ragadta el egy szép harcsa. Méretben hasonló volt az éjjeli példányokhoz, viszont sokkal vehemensebb, erőteljesebb volt fárasztás közben. Az első másodpercekben nagyobbnak is gondoltam.
Összegzés
Micsoda horgászat volt ez! Egy egyszerű, egyesületi tavon 5 db harcsát sikerült fognom egyetlen éjszaka alatt! Én magam sem számítottam ilyen eredményre! Sőt, ezek közül egy harcsával is elégedett lettem volna! Ahogy reggel elmeséltem a történteket a vendéglátómnak, ő is meglepve fogadta a híreket. Ekkor tudtam meg, hogy a tavon nem igazán szoktak a tagok, illetve a vendéghorgászok sem harcsázni, így egyelőre sejtelmes homály fedi a víz valós harcsaállományát…
Nos, summázva, ezúttal bejöttek a számításaim, ritka eredményes éjszakát tudhatok magam mögött, pontosabban tudhatunk Bálinttal, aki jó néhány szép pontyot terelt szákba. Nemcsak számokban, hanem a halak méretében is remekül alakult ez a horgászat. Igazán szép harcsákat tarthattam a kezemben. Mindegyiknek érezhetően tele volt a hasa, és remek kondícióban voltak, ami egyértelműen tükrözi, hogy megfelelő élőhely számukra ez a víz. Több mint ígéretes volt mindez a jövőre nézve, biztos vagyok benne, hogy megpróbálkozom még itteni harcsavadászattal. Egyszer talán valamelyik rejtélyes, nagy öreggel is összemérhetem az erőmet…
Írta: Putz Tamás
Fotók: Bank Bálint, Putz Tamás
