Az egyik legszebb és legeredményesebb évszakunk az ősz. A sárguló falevelek, a vonuló vadlibák, a ködös reggelek, az egyre hűvösebb esték, ezek mindegyike igazi hangulatvarázs. Ekkor vannak igazán étvágyuknál a halak, hiszen ilyenkor végzik a kondicionáló táplálkozást, tehát felkészülnek a szűkösebb, téli időkre. Kivétel nélkül minden halfaj jól fogható, bizony vétek lenne ezt az időszakot kihagyni, legyen szó bármiről.
Évente közel kétszáz napot töltök horgászattal a Zsitva-csatornán, gyakran egész napokat és éjszakákat a vízparton vagyok, néha akár zsinórban többet is. Ennek köszönhetően rengeteg tapasztalatra szert tettem az évek alatt, azonban mindig tud újat mutatni és tanítani a víz. Az őszi hónapokat szinte kizárólag a csukahorgászatnak szenteltem. Úgy éreztem, ebben a módszerben vannak hiányosságaim, így ebben szerettem volna fejlődni. Nem titok, a horgászatban a legfőbb célom a fejlődés, a halak megértése és a módszerek tökéletesre csiszolása. Mindig mindenben keresem az összefüggéseket. Hajtóerőm a mit, mikor és miértek teljes körű megválaszolása. Előző rablóhalas írásaimban már bemutattam, milyen felszerelésekkel úsztatok és fenekezek, amikor süllőre horgászom. Csukahorgászatra keményebb botokat és nagyobb orsókat használok, ugyanis a célhalak ereje, a zsinórvastagság, a készség tömege és a csalihalak mérete egyaránt indokolja ezt.
A botok kivétel nélkül 3 librás bojlis pálcák 366 centiméter hosszúságban, az orsók pedig a már jól bevált nyeletőfékes modellek, ez esetben 6000-es méretben. Ami a főzsinórt illeti, a damilokat kedvelem igazán 35-östől 43-asig sokfélét próbáltam és fogtam is velük halat, nekem azonban a 40-es méret az arany középút. Ez az átmérő vált be leginkább, kellően erős, hogy bírja az esetlegesen nagyobb méretű csalihalak bevetését is. A téma sarkalatos pontjához érkeztünk, ha már csalihal, akkor milyen szerelékkel? Számomra legkedvesebb módszer egyértelműen az úszós horgászat volt mindig is. Tenyeres, igazán jó, csukás méretű keszegekhez 20, de akár 30 grammos úszókat is előszeretettel használok. Nem érdemes túl finom szerelékkel felkínálni a relatíve nagy és erős csalihalakat, ugyanis fontos a szerelék stabilitása. Rengeteg felesleges gubanctól óvjuk meg magunkat, ha ezeket a szempontokat mind figyelembe vesszük.
Természetesen bónuszhalakból most sem volt hiány: mindenféle ragadozóhalat sikerült elejtenem még ezzel a módszerrel is. Néhány süllő, balinok és még egy kölyökharcsa is meglepett, hiába a vastag drótelőke, a jól mozgó csalihalaknak ők sem tudtak ellenállni. Ilyen a horgászat a Zsitván: nehéz, sokszínű, változatos és gyönyörű. Az első fagyok beköszöntével már szűkülnek a lehetőségek, persze a hideg, zord idő sosem tántorított el, és a tél folyamán is gyúrom a csatornát, nem is keveset. No de ez már egy másik történet...
Írta: Bottyán Marián
Fotók: Bottyán Marián
