A novemberi időjárás hű önmagához. Nyirkos, hideg, ködös. A vizeket a hirtelen jött hideg szelek hamar kihűtik, és vele együtt a vizek lakói is lelassulnak. A megszokott nyári halbőség megcsappan, az eddig nyerő helyek is gyorsan kiürülnek. A halak behúzódnak a parttól sokszor távol található mélyebb részekre, így a horgász sem tehet mást, utánuk igyekszik. Ha már mély vízen kell őket keresni, miért ne próbáljunk ki egy kimondottan ilyen vizekre kitalált módszert?
A hideg novemberi időjárásba szerencsénkre egy röpke hétvége erejéig visszaköszönt a nyár. Ne gondoljon senki azért 30 fokos melegre, de a korábbi 3-5 fokok után a hirtelen jött 18 fokos „meleg” nekem igazi nyárnak tűnt. Ha már az idő ilyen kegyes hozzám, miért ne használjam ki ezt a váratlan ajándékot egy kis pecára? Mivel Csabi barátom előző héten a hideg idő ellenére is fogott keszegeket a csobaji holtágon, most is ide szerveztük a közös horgászatunkat. Velünk tartott Cibus is, így három Csaba igyekezett túljárni a keszegek eszén. A holtágról már megírtam korábban, hogy igen mély vízben kell horgászni. A meder folyamatosan mélyül, a parttól 20-30 méterre már 8-9 méteres vizet mérhetünk.
Nyáron ez nem okoz gondot, hiszen a dévéreket szépen fel lehet hozni a víz fix úszóval kényelmesen meghorgászható 2-3 méteres rétegébe. Ha azonban a víz drasztikusan lehűl, akkor lehúzódnak akár teljesen a meder aljáig. Ilyenkor nincs mit tenni, csúszó úszóval kell utánuk eredni. A csúszó úszós wagglerezésnek azonban van egy kimondottan ilyen, mély vizekre kitalált módja. Ez nem más, mint a slider úszóval történő matchezés. Mi is a slider úszó? Lényegében egy olyan wagglerről beszélhetünk, amelyiknek nincs variálható önsúlya. Méretét tekintve 2+8, 4+8, 6+8, 8+8, 10+8-as számozással találkozunk.
Az első szám itt is az úszó önsúlyát jelöli, míg a második azt az ólommennyiséget, amivel a slider pontosan besúlyozható. Ha összeadjuk a számokat, akkor lényegében 10, 12, 14, 16 és 18 grammos wagglerekről van szó, de ezeknél az úszóknál a súlyozás tetemes része nem az úszóba került beépítésre, hanem a zsinórra helyezendő. Ennek köszönhetően nagyon gyorsan a kívánt mélységbe juttatható a csali, és ami a mély vizeknél lényeges szempont, könnyedén ott is tartható. A sliderrel ugyanis túlnyomórészt fenékre, vagy a fenék fölé pár centivel horgászunk. A nagy tömegű ólmozásnak és a pávatoll szárra festett teli antennának köszönhetően a szerelék esetleges sodródása is fékezhető.
A szerelék elkészítésénél ne gondoljon senki ördöngösségre, lényegében egy klasszikus csúszó úszós szereléket készítünk, csupán az ólmok tömege több mint egy klasszikus csúszó úszós szereléknél, ahol általában maximum 5 grammnyi ólom kerül a zsinórra. Az ólmozás kialakításánál többféleképpen is variálhatunk. Csabi barátom előszeretettel használja az Exner szilikon csövekre erősített ólom füzérét. A főólmozást ebből alakítja ki úgy, hogy a nagyméretű söréteket csak annyira nyomja meg a szilikon csövön, hogy az még csúszni tudjon. A füzért ő is megütközteti 2 apróbb söréttel, ami alá egy megfelelő méretű jelző sörétet csíptet.
(Én a klasszikusság híveként egy nagyobb méretű gömbólmot ütköztetek meg 4-5 söréttel, és alá kb. 25-30 centire egy jelző ólmot csíptetek. A végeredmény körülbelül ugyanaz, de sokan sokféleképpen szerelhetünk.) Mivel az ólmok nagy része a zsinóron található, fokozottan kell figyelni a dobásra, illetve a szerelék kiterítésére.
Miután a szerelékünk szépen kiterülve ért vizet, két dolgot tehetünk. Vagy hagyjuk, hogy a tetemes ólommennyiség szabadon pergesse le a zsinórt a dobról, vagy az orsó felkapókarját visszaváltva az úszót késztetjük lassú vándorlásra. Az első esetben a dobról szabadon lepergő zsinór nem húzza el az úszót a dobás helyéről, míg a második esetben az úszó lassan vándorol felénk, egészen addig, míg az ütköző megállásra nem készteti. Míg a szabadon lefutó zsinór gyorsabb beállást eredményez, addig a zárt felkapókaros megoldás lassabb merülést produkál. Mindkettőnek megvan a maga előnye, a kérdés, hogy a halak mit díjaznak?
A szabadon csúszó úszó szemet gyönyörködtetően billeg, egészen addig, míg a főólmozás le nem süllyedt a kívánt mélységbe. Ekkor az úszó hirtelen bemerül, majd újra „kiugrik” a vízből. Ezt követően, ahogy a jelzőólom a helyére kerül, szép lassan beáll. A második esetben ferdén állva billeg felénk, egészen addig, míg el nem éri az ütközőt. (Az etetés pontossága végett érdemes figyelni, hogy mikor melyik módszert alkalmazzuk.)
Mivel mély vízen matchezünk, az etetőanyagot is ennek figyelembevételével érdemes összeállítani. Ha a célunk a meder fenéken történő horgászat, az etetőanyagunknak megfelelő tapadással kell rendelkeznie, hogy a becsúzlizott gombócok ne félvízen essenek szét. Ehhez vagy egy eleve tapadósabb etetőt választunk, vagy a tapadását segíthetjük kevéske PV-1 hozzáadásával, vagy barna agyaggal súlyozzuk meg kicsit az etetőt. (Én egy már korábban bemutatott etetőanyagot, a VDE Secretet használom, ha tapadósabb kaját szeretnék keverni.)
Bárhogyan is keverjük a kaját, a lényeg, hogy a kész keverék jól tapadjon, de a fenékre érve gyorsan bontson. (Ezt könnyen ellenőrizhetjük, ha magunk elé dobunk egy gombócot, és megfigyeljük, mikorra bomlik szét. Ősszel, a letisztuló vízben jól nyomon követhető az etetőanyag működése, de máskor is értékes megfigyeléseket végezhetünk.) Ősszel már inkább a sötétebb tónusú etetőket szoktuk használni, ezért Csabi barátom VDE Turbo Black etetőből, én pedig Maros Mix dévér speciálból állítottam össze a keverékemet, amit később kevéske színező porral tettem sötétebb árnyalatúvá.
A biztonság kedvéért ragasztottunk egy liter csontit is, amit kaviccsal tettünk súlyosabbá. A sliderrel a mélységmérés viszonylag egyszerű, hiszen ha a főólmozás érinti a meder alját, az úszónk egyszerűen elborul. Ekkor már csak apróbb finomításokkal kell belőni a pontos mélységet. Az eresztéket úgy állítottuk be, hogy az előke elfeküdjön az aljzaton. A damilból kötött ütköző 8,5 méteres mélységet jelölt. A horgászatot is ebben a mélységben kezdtük, és később a halaktól függően mozdultunk el a víz felsőbb régióiba. Az etetőanyag 80%-át a horgászat elején, egyszerre lőjük be, a 30 méterre kialakított horgászhelyre, később, már csak ragasztott csontival bolygassuk a halakat. Csalinak, ha egy mód van rá, szúnyoglárva kerüljön a horogra, a keszegfélék ennek sosem tudnak ellenállni. A kapások a slideren rendkívül látványosak. Legtöbbször az úszó vagy lassan kidől a vízből, vagy hirtelen feltörve borul el. Az elhúzós, merülős kapások ritkábbak, inkább akkor jelentkeznek, ha elemeljük a csalit a fenékről.
A sliderrel történő horgászat nem ördöngösség, és ott, ahol rendkívül mély vízen kell a fenéken, vagy annak közelében horgászni, nagyon hatékony. Higgyétek el, megér egy próbát. A módszerről sok hasznos dolgot megtudhat az, aki megnézi Walter Tamás legújabb filmjét, amelyben külön fejezet foglalkozik ezzel a nálunk kevésbé ismert technikával. Mindenkinek ajánlom a figyelmébe. Jó szórakozást!
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: Polyák Csaba( csabio)
Köszönet Cibusnak az úszóért és Walter Tominak, hogy ellátogatott ehhez a gyönyörű vízhez, és bemutatta a módszerben rejlő lehetőségeket! :)
