Március elején tavaink felszínét még jég borította. Barátaimmal már számoltuk a napokat a tilalom kezdetéig, mikor végre megkaptam a jó hírt: a dunaszerdahelyi horgász szövetség kezelésében lévő Mihályfai-tó délutánra teljesen kiolvadt. A tavakon ilyenkor gyakori jelenség, hogy az éjszaka még egy vékony, hártyaszerű réteg képződik, azonban ahogy a nap feljebb kúszik az égbolton, máris horgászhatóvá válik az egész vízfelszín.
Késő délután érkeztem a partra, mert rá szerettem volna próbálni sötétedés után is. Mindenképpen matchbottal akartam horgászni, ennek megfelelően választottam ki horgászhelyemet. A víz mélysége 3-3,5 m volt, a meghorgászandó távolság pedig kb. 30 m. Bár ilyen vízmélységnél egy 390 cm-es boton még használható fix szerelék, a könnyű és gördülékeny horgászat érdekében csúszóra szereltem. Döntésemet könnyítette, hogy mögöttem elég közel egy terebélyes fa volt, ami gondot okozhatott volna fix szerelék esetében. A bot egy 390 cm hosszú, TM Stradivari UL bot volt, ami a maga 2-10 g dolbósúlyával igazán finom horgászatot tesz lehetővé. A hozzá illő orsó dobjára 0,14 mm átmérőjű süllyedő damil került, ami a 14 g-os waggler miatt egy 0,18 mm átmérőjű dobóelőkébe csatlakozott. Az úszót egy csúszó úszórögzítőhöz rögzítettem, amit felül egy gyöngy és egy damilütköző állított meg, alul pedig egy gyöngy és 3 szem sörétólom. Ezek alatt a majdnem 3 g-os főólom következett, majd egy 0,2 g-os jelző. A jelzőt egészen a forgóig lehúztam, amibe a 16-os horoggal szerelelt 0,10 mm átmérőjű fluocarbon előke csatlakoztott. Az eresztéket úgy állítottam be, hogy az előkéből kb. 10 cm feküdjön a fenéken.
A víz maga egy teljesen átlagos szövetségi tó. Természetesen a domináns faj itt is a ponty, de igen tekintélyes a dévérállomány is. Ezért nem kifejezetten pontyra vagy keszegre készültem, hanem általános, vegyes horgászatra. Az etetőanyagot is ehhez igazítva állítottam össze. Tavaly gyanúsan sokszor történt meg, hogy a Nagy Ponty etetőanyaggal horgászva a pontyokon kívül még termetes dévéreket is sikerült zsákmányolnom, sokszor több kilós, kapitális példányokat. Bízva abban, hogy a pontyok mellett a mihályfai dévéreknek is ízleni fog, az etetőanyagom alapját 1 kg Nagy Ponty alkotta, amihez 0,5 kg Vad Ponty etetőanyag került. A Vad Ponty egy különleges keverék, amely válogatott kukoricaszármazékokból készül, ezért az ilyen típusú vizekre, ahol a halállomány jelentős része gazdaságban nevelkedett (ott úgyis főként kukoricát kaptak), kiváló választás lehet. A keverékhez más adalék nem került, csupán 0,5 l élő csontkukac.
A horgászat kezdetekor belőttem 8-10 egykezes gombócot. Ezután kb. 1 órát kellett várnom az első kapásra, ami elég határozatlan volt, de végül a bevágást követően akasztottam. A finom szereléken nagyobbnak éreztem a 30 dkg körüli dévért, de nem búsultam, hiszen megvolt az első. Ezután ismét egy kis elemózsiát csúzliztam uszonyos barátaimnak, amit rögtön egy feltolós kapással háláltak meg. Ez már tetszik! Jégolvadás után egy nappal már ilyen intenzíven eszik a dévér. A lassú ütemű, de folyamatos csúzlizásnak köszönhetően szépen odaálltak. Fogtam még pár keszeget és már szinte meg is feledkeztem a pontyokról, talán ezért is lepett meg annyira, amikor bevágás után egy erős rohammal jelentkezett az első.
Mire beesteledett, már fogtam 2 pontyot és 5-6 kg dévért. Sötétedés után a dévérek rohama megszűnt (bár ebben sejtésem szerint a lassú ütemű, de folyamatos etetés megszűnése is szerepet játszott), ám hazaindulás előtt még volt egy kapásom, aminek eredménye egy szép tőponty lett. Bár halaimat kifogás után visszaengedtem, becslésem szerint 10-12 kg halat foghattam. Kimondhatatlanul boldog voltam, hiszen ennyi halat fogni 3-4 óra leforgása alatt még nyáron sem mindennapi, nemhogy jégolvadás után egy nappal!
Rózsa Arnold (dreezy91)
