Csodálatos évszak a nyár. A forróság hamar víz közelbe kényszeríti az embereket és feléled bennünk a vágy, egy kellemes fürdőzés iránt. Ritka dolog az, ha valaki ilyenkor horgászásra szánja el magát és a parton ül kapásra várva, ahelyett, hogy a hűsítő hullámok közé vetné magát. Sohasem gondoltam volna, hogy egy szép napon jómagam is, ezen ritka esetek számát fogom gyarapítani.
Évente legalább egyszer, nyaralni indul az egész család. Általában mindig valamelyik tó felé vesszük az irányt. Nem történt ez másképp az idei nyáron sem. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy ezúttal a Fertő tavon töltünk el néhány kellemes napot. Nyaralási időnk oroszlánrészét mindig a strandolás töltötte ki. Az autóba történő bepakoláskor azonban, mindenki számára világossá vált, hogy az idén nekem egészen más terveim vannak. A készenlétbe helyezett horgászfelszerelések ugyanis mindent elárultak. Na sebaj! Végül is azzal töltöm el a szabadidőmet, amivel akarom. Nem kell feltétlenül azt csinálnom, amit a többiek. Ha én egyszer horgászni szeretnék, akkor miért ne tegyem. Elvégre a célunk az, hogy az egész család jól érezze magát. Szüleim hamar megértették az érvelésemet, így helyet szorítottunk a felszereléseknek is.
Kíméletlen szelektálás
Az autóban rendkívül kevés volt a hely, így csak a legszükségesebb eszközöket vihettem magammal. Most döbbentem rá igazán, hogy nem is olyan egyszerű szelektálni. Egy 3.90-es matchbot, egy horgászládika és egy lezárható tetejű vödör, éppen kitöltötte az autóban lévő minimális űrt. Miután mindannyian beszálltunk, már egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, de végül helyet kapott minden.
Célba értünk
Néhány órás autózás után elértük úti célunkat, a csodálatos Fertő tavat. Első utunk a strandhoz vezetett. Rajtam kívül mindenki, mihamarabb fürödni szeretett volna. Nekem viszont egészen más gondolatok kavarodtak a fejemben. Az eredményes horgászat előfeltételei. A strandon hamar rátaláltunk az ideális helyre. Amíg a többiek a pakolgatással voltak elfoglalva, én valamilyen alkalmas horgászhely után néztem.
Strandon belül
Furcsa helyzet állt elő. A strand területén tartózkodtunk, de a horgászatról csak itt lehetett szó. Egy kis séta és már rá is bukkantam az ideálisnak tűnő horgászhelyre. A kiszemelt területen emberek helyett csónakok, és vízi biciklik szelték a hullámokat. Nem a legjobb állapot, de a két rossz közül kétségtelenül ez a jobbik változat. Miután végleg döntöttem, visszasétáltam a felszerelésekért. Kicsit furcsán éreztem magam, hiszen egyetlen kolléga sem ücsörgött a parton. Na de semmi pánik! Hát miért zavarna ez engem?! Valahogy e képpen érveltem magamban. Miután megbékéltem a helyzettel, hozzáfogtam a matchbot felszereléséhez. A víz rendkívül sekély volt. A parttól kb. 15-20 m-re horgásztam, de még ott is alig haladta meg a 80 cm-t.
Végszerelék és etetés a vízmélység függvényében
A 16-os főzsinórra egy forgót helyeztem fel. A forgóhoz illesztett karabinerbe csatoltam a 2+1 grammos wagglert. Alul öt darab apró sörétólom, felül egy erős cérnaszálból kötött csúszó kötés biztosította az úszó rögzítését. A főzsinórra egy apró keszegező horgot kötöttem fel. A tű fölé kb. 20 cm-re három sörétólmot csíptettem. A súly jelentős része tehát a szerelék végére került. Ennek a megoldásnak köszönhetően, dobáskor az úszó nagy valószínűséggel a háttérben marad, jelentős mértékben csökkentve ezzel a gubancok számát. A sekély víz lehetővé tette a fixen rögzített úszóval történő horgászatot. Miután összeállt a keszegező felszerelés, nekiláttam az etetőanyag elkészítéséhez. Nedvesítés, majd a rostán való áttörés. Nálam ez a felcserélhetetlen sorrend! Amíg az anyag magába szívta a nedvességet, én a pontos vízmélység bemérésén fáradoztam. Az úszó és a horog közötti távolságot úgy alakítottam, hogy a virgonc csontik, az etetés fölött kb. 5-10 cm-re fejtsék ki a hatásukat. Mire mindent precízen beállítottam a keszegező eledel alaposan magába szívta a vizet. Ezután egy óvatos után-nedvesítés, majd egy gyors átrostálás következett. Az eredmény önmagáért beszélt.
| 
|
A kész etetőanyaghoz csemegekukoricát és kb. 4 dl csontit adtam. Az úszót pontosan a kiszemelt helyre jutattam, és kezdetét vette az etetés. A laza szerkezetű gombócok már fél vízen szétmállottak, így a fenéken egy összefüggő "etetőszőnyeg" keletkezett. Alapként 1,5 kg anyagot etettem be. A többit később használtam fel. Miután befejeződtek az előkészületek, kezdetét vehette a horgászat. Az első kapásra csaknem 20 percet kellett várni, de végül megtört a jég. Az első vendég egy tíz dekagrammos keszeg volt. Öt követte egymás után még tíz társa. Minden hal után egy tyúktojás nagyságú gombóc repült az Úszó mellé. Így sikerült biztosítanom a folyamatos kapásokat. Jól szórakoztam, de egy idő után már unalmassá vált a horgászat. Szerettem volna néhány jobb keszeget fogni. A cél érdekében, csemegekukorica került a horogra. Tíz perc elteltével, egy kiemelős kapásra vághattam be. Az érzékeny matchbot kiválóan jelezte, hogy ezúttal valamivel testesebb hal küzd az életéért. Közel fél perc telt el és már a kezembe pihegett egy harminc dekagrammos keszeg. Hamarosan szákba került még négy darab hasonló termetű rokona. Minden kifogott hal után kb. negyed marék csemegekukoricát lőttem az etetésre. Úgy nézett ki, hogy ez éppen elég a halak helyben tartásához. Elég is volt az ötödik halig. Azután vége! A csemegekukoricára ezután már nem volt kapás. Térjek hát vissza a csontihoz, és ezzel együtt a már unalmassá vált apróhalazáshoz? Hát nem! Ehhez már végképp nem volt hangulatom, így a pakolás mellett döntöttem. Mindent összevetve nem panaszkodhatom, hiszen horgászhattam, és utólag még meg is mártózhattam a Fertő tóban.
| 
|
| 
|
| 
|
