Még éjjel volt, mikor felkeltem. Szinte még fel se ébredt a testem, már a motoron ültem. Előző nap nagy gonddal pakoltam fel mindent. Kabátot kellett felvennem, mert hideg volt, az idő is eléggé esőre állt, de az előrejelzés nem mutatott esőt aznapra. Fáztam menet közben, hiszen nem a jól megszokott helyekre mentem, ami 20 percre van. Mikor odaértem, sár fogadott. Egyszer majdnem el is estem, hiszen mélyek a traktornyomok. Megváltozott a táj, majdnem el is tévedtem. Vagy 6 éve jártam ott utoljára. Pedig - mondhatni - ott nőttem fel. Milyen rég is volt… mennyit jártunk oda…
Gyerekként a röszkei Tisza-holtágakra jártunk a családdal, azon belül is főleg a Sárgásra. Megvolt a maga varázsa, főleg, hogy akkoriban csak tiszteletjeggyel lehetett rajta horgászni. Nem volt tumultus. Ott tanultam meg horgászni, sok emlék fűz hozzá.
Édesapámmal sokáig jártunk oda Szegedről, majd egy darabig új lakhelyünkről is, ám az már messze volt, kikoptunk onnan. Pedig milyen szép is volt az a víz! Mennyire csendes, nyugodt…
Egy napon Laci barátom szólt, úgy eszik a kárász meg a kisponty, hogy zsinórját még ki se tudta feszíteni dobás után, már vitték is. Emlékeztem én is szép fogásokra, rengeteg kárásszal, hát kacérkodtam is a gondolattal, hogy egye fene, napijegyet váltok és kinézek vele. A horgászatot megelőző pár napban jött néhány zápor, de amolyan istenes. Beszéltem is barátommal, aki volt olyan jó, és kinézett a vízre, majd tudtomra adta, hogy sajnos nem olyan egyszerű a dolog. Felázott az út, nem tud bemenni, de én a Simsonnal talán el tudok lavírozni a sáron. Le is szereltem az első sárvédőt, amivel már megjártam párszor, ha fennhagytam ilyen úton.
Másnap fél 4-kor keltem, és egy óra múlva már a vízparton voltam. Meg is kellett küzdenem a sárral, még az utat is benéztem, a víz mentén egy valaha jól járható út most egy nádas csapás volt csupán. Fordulhattam is meg, mehettem tovább a traktornyomokban. Végül csak kiértem és le is telepedtem egy helyre, de ott nem láttam jól a holtágat. Nekem szükségem van a látványra, nélküle valahogy nem éreztem magam jól. Szóval, fogtam az összes motyóm és az egészet arrébb telepítettem úgy 80 méterre. Itt már szép rálátás volt a vízre. Eszembe jutottak régi emlékeim, amiket mintha csak itt hagytam volna, hogy visszatérjenek, ha újra itt járok.
Csodás volt a gőzölgő víz, a holtág nyugalmát csupán a vízimadarak törték meg. Csend volt. A szél se fújt, és baljós felhők takarták el a napot, de szerencsére eső nem jött. Hamar beindult a madárének is… „Kakukk-kakukk”, hallatta hangjáról kapott nevét a madár. A sárgarigók is duettben, majd trióban fújták, egymással pörlekedve a területért.
Én viszont most a halak miatt jöttem, így a teleszkóp helyett a botok kerültek bevetésre. Rakós és matchbot került elő a fegyvertárból. Az Atkán már bevált etetést hoztam el ide is. Ragadós etetőanyagba kevertem az erjesztett takarmányt. Egy kilót szórtam be a matchre, a maradék szemest pedig már csak csúzliztam, hogy ne csobogjak az óvatos halaknak.
Az etetés után következhetett a szerelékek bevetése. Először a rakóst toltam be, ám az süket maradt. Nem is tétováztam soká, amint megláttam bent 30-40 m-re a túrásokat, hagytam is a rakóst a csudába, repítettem be úszómmal szerelékem. Most a keményebbik matchbotomat hoztam el. 18-as főzsinór, 16-os előke. Elég lesz ez. Ha meg nem, van 20-as zsinór a pótdobon.
A 12-es öblös horgon egy szem csemegekukoricát kínáltam fel, ami azonnal fel is keltette az egyik turkáló hal figyelmét. Bevágás után rögvest megiramodott. Jó erőben volt, ám nem tudott ellenállni szerelésemnek, hamar megszákoltam. Csodás ezüstkárász, igazi Sárgás-féle.
Eztán még visszatoltam a rakóst, de a továbbiakban nem láttam értelmét a dolognak, mivel előttem szinte forrt a víz.
Vissza is dobtam a szerkót, ám a halak szinte halálra cukkoltak azzal, hogy az úszóm előtt, mögött, mellett és úgy a környéken mindenütt túrtak veszettül, a zsinórba is beleúsztak többször, de az úszóm nem akart eltűnni. Majd egy pici idő elteltével feltolós kapás jelezte, hogy mégis akad jelentkező. Bevágtam, ám nem lett meg. Kitekerve egy pikkely volt a horgomon. A halat megvédte „páncélja”. Na, sebaj! Gyorsan visszadobtam, majd csakhamar feltolós kapásom volt ismét. Bevágok, de ez már megvan!
Csontival is megpróbáltam ugyan, sőt még gilisztával is, de annak sem láttam értelmét. Csak kárász jött rájuk, viszont azok a kukoricát is marták egymás után.
Újat dobtam, majd egy elhúzós kapást követő bevágás után erőteljes kirohanás jelezte, hogy ez a hal már nagyobb lesz. Itt a fék is megszólalt, ami szintén arról árulkodott, hogy megjöttek a pontyok. Igaz, az első nem volt nagy, a szákba terelve láttam, alig 25 dekás. De jó erőben volt.
Szerelékem visszatéve ezúttal kicsit tovább volt kapásszünet. Közben szépen csúzlizgattam a szemest, ahogy azt ilyenkor kell, viszont túl sok időm nem volt ezzel molyolni, mert egy nagyon szép kapás miatt kellett botom után nyúlnom. Bevágva először olyan volt, mintha talán nem is lenne meg, de aztán keményen megugrott és a nyílt víz felé iramodott. Fékem szólt, a hal pedig folyamatosan ment. Botom oldalra fordítva, spiccét a víz fölé tartva próbáltam megállítani. Van ilyen emlékem a Marosról, ahol a bolognai szerelékét vitte át a folyó túloldalára a hal, ami aztán nem is lett meg.
Szerencsére megállítottam, majd sikerült közelebb húzni és a ritkás nádszálak közül is ki tudtam szedni. Egy csodás nyurgaponty volt. Nem nagy, de kitűnő erőnek örvendett.
Innentől fogva a kárászokat mintha elvágták volna, csak a pontyok jöttek. Bármivel csaliztam, mást se tudtam fogni, csak a kisebb pontyokat. Örültem nekik, hiszen Laci is megmondta, úgy ettek, mint az őrült. No, nem baj, hiszen én „ponty” értük jöttem.
Közben a hajnalból lassan reggel lett, de a vízen még mindig csend uralkodott. A küszvágó cséreken kívül nem volt más társaságom, horgászok helyett bölömbika bújt elő a nádasból.
Ahogy ezeken merengtem, újabb kapás után ismét szákba tereltem egy pontyot. Egyre jobban kezdett a dolog beindulni, úgy látszott, semmi sem szegi a halak kapókedvét. Nagyon beindult az etetés.
Ahogy jöttek a halak, nem győztem őket szákolni és visszaengedni. Néha ugyan megtörte az egyhangúságot egy-egy kárász, amik továbbra is hasonló súlyban voltak, mint a bajszosok.
Bevallom őszintén, számomra a pontyozás nem jelent olyan nagy örömet. A keszegek a kedvenceim, és bár a Sárgáson évekkel ezelőtt aránylag szép állományuk volt, mostanság nem nagyon hallom az infókat, hogy fogják benne. Persze szeretem, ha a finomszerelékre beugranak a bajszosak is, akkor is, ha kicsik, de számomra a keszegek nyújtanak igazi örömet. Ez van, nekem így kerek világ. :-)
Ponty ide vagy oda, attól függetlenül, hogy kezdtem unni, a szórakozás öröme megmaradt és még mindig reméltem és bíztam valami szép példányban, ami a nyurgámat esetleg túlszárnyalja. Fel is tűztem egy szemet az erjesztett kukoricából, hátha valami combosabb példány veszi fel. Persze még ez is hozott kárászt, de egyik bedobás után az úszóm antennája eltűnt, ami jelezte, nem kárász lesz az érdeklődő. Bevágás után hasonló erővel húzott, mint a nyurgám, de az erejét nem múlta felül, gyorsan kézbe vehettem őt is.
Mint sok minden mást, ezt is meg lehet unni. Jól szórakoztam, nem arról van szó, örültem a sűrű kapásoknak és a nagyszerű fárasztásoknak, de ebben a pecában is a nosztalgiát kerestem. Részben megkaptam, részben nem. Úgy érzem, talán nem most láttam utoljára ezt a remek vizet, talán egy másik alkalommal felderítem azt a helyet is, amit annyira szerettem, ahol gyerekként sok küszt fogva megtanultam horgászni, és ahol annyiszor borsot törtem bátyámmal szüleim orra alá…
Egy biztos, a holtág csodálatos, elég vadregényes is… na meg az a csend! Őrzök egy emléket a Mezőtúri-holtágról, ahol a kakukk szólt csak, és semmi mást nem hallottam a közelben. Akkor és ott nekem az annyira szép volt, hogy azóta számomra az igazán vadregényes és varázslatos holtág olyan, aminek a partján úgy szólal meg ez a madár, hogy csak az ő hangja visszhangzik és betölti a teret. Nos, az valami mesés. Gyerekkoromból és a természet szeretetéből gyökerezik ez. Mert ilyen a Sárgás is. És én azon nőttem fel. Megvan a maga varázsa…
Szili Dániel (Danius)
