Reggel 5 óra 30 perckor szólal meg az ébresztőórám. Még sötét van. Előző este mindent elkészítettem. Álmosan leellenőrizem a bekevert keszegkaja állagát, és indulhatunk is a vízpartra. Ezúttal Attila (bigcarphunter) tart velem, hogy ő is részesüljön abban a csodában, amit csak a tavasz első hírnökei, a bohó kis keszegek képesek nyújtani.
Már néhány napja is voltam kint egy kis csatornán keszegezni, és fogtam is jól bodorkát, sőt egy közel 1 kg-os domi is akadt csonti csalira. Klasszikus kétpontos, 3 g terhelésű úszót használtam apró horoggal. Élveztem is a pecát, de éreztem, ez nem az igazi. Jó móka úsztatva, néha visszatartva bodorkákat fogni, de számomra az elsőszámú módszert, a waggleres vízközti vagy fenék közeli keszegezést igazán jól csak állóvízen lehet gyakorolni. De hova menjek horgászni? Az intenzív tavak kapui már tárva, azonban próbálom magam az előző évben tett fogadalomhoz tartani: az efféle tavakat ebben az évben, ha csak tehetem, kerülöm. Így jutott a választás a Dunaszerdahely és Pozsony közötti útvonal mellett kb. félúton található, alig 1 ha-os tavacskára. Nálunk Csallóközben március közepétől minden szövetségi tavon általános tilalom van, s így még csak horgászni sem lehet május közepéig a tavakon. Ez a tavacska, amiről most írok, nem szövetségi tó, nem is magánkézben lévő. Telepítve már évtizedek óta nincsen, s lehet, hogy nem is volt. A legtöbben nem is tudnak létezéséről. Egy falu határában terül el, csak néhány falusi pecás jár ide. A tó mellett folyik egy kis csatorna, amit ősszel minden évben leeresztenek, a mederben rekedt halakat pedig áthordják a tóba. Így a tóban fogható fajok szinte megegyeznek a tipikus folyóvízi fajokkal. Bár rengeteg ezüstkárász van a tóban, van benne szép számmal süllő, csuka, dévér, karikakeszeg, laposkeszeg, bodorka, vörösszárnyú keszeg, balin, jász és ponty. Nekem személy szerint nagyon tetszik, hogy bár a pontyok nem döntenek rekordokat, szinte az összes kifogott példány nyurga. Nem túl mély tó, a legtöbb helyen nem kell csúszóra szerelni. Felülnézetből patkó alakú. Bár csak évente néhányszor horgászom itt, nagyon szeretem a helyet, mert valóban nyugodt és szinte mindig jól lehet fogni.
Miután megérkeztünk, elfoglaltuk az előre kinézett helyet. Néhány helyen pontytúrás árulkodott arról, hogy kedvenceink már vígan táplálkoznak. A hőmérő higanyszála 20 fok fölé emelkedett. Végre minden adott egy jó kis tavaszi keszeghorgászatra. A kiszemelt helyen a víz mélysége 1-1,5 m volt. Szobányi területen terült el az a plató, ahova véleményem szerint a keszegek is kijárnak sütkérezni. A plató part felőli szélét nádas borítja. Már megérkezésünkkor lehetett látni az apró jeleket a méter körüli vízben: rengeteg hal lehet a pályán. Már fenékméréskor egy termetes kárászba akadtam. Rendesen meg is lepődtem, amikor a matchbot bólogatni kezdett a kezemben. Sikerült partra emelni egy jó 30 dkg-os karcsit. Visszahelyeztük éltető elemébe, s azzal a tudattal kezdtem gyúrni az alapozó gombócokat, hogy a mai napon egy szórakoztató keszegezésben lesz részem. Az etetőanyagról annyit, hogy 3 kg pörkölt keszeges kaját 2 kg löszös földdel kevertem össze, hogy némileg ködözzön. Néhány rostálás után egy egész jó állagú etetőt kaptam, a vízbeéréskor azonnal bontani kezdett. Az előző este bekevertem, hogy minden szemcse tökéltesen nedves legyen. Sem élő, sem szemestakarmányt nem tettem bele, csupán konzervkukoricát lőttem még csúzlival az esetleg arra tévedő nagyobb halaknak.
Az alapozó etetés megtörtént, kezdődhet a horgászat. A felszerelésem egy TM Stradivari UL matchbot egy 40-es hátsófékes match orsóval, 0,13 mm-es Tubertini Affondante süllyedő zsinór és 0,10 mm-es Spro Vision fluocarbon előke. Horognak meglehetősen kisméretűt, egy 20-as számú klasszikus gömbölyű öblűt választottam. Egy ekkora horog nagyon vékony húsú, és egy 15-20 dkg-os halat is már szákolni kell, de megéri, mert az egy szem csontira sokkal több a kapás, mint a 2-3 szemre. Az úszón sem sokat gondolkodtam, egy 8 g-os Seria Walter wagglerrel még a legnagyobb szélben is pontosan oda tudom juttatni a horgot, ahova akarom. Az összes lamellát rajta hagytam, a mindössze fél grammnyi ólmozást 5-6 szem apró sörétólom formájában csíptettem a zsinórra. Az eresztéket úgy állítottam be, hogy a horog a fenéktől 15-20 cm-re lebegjen.
A horgászat jó ütemben indult, ahány dobás, annyi hal. Sok az elhúzós kapás, de a karbonszáras antennának köszönhetően rendkívül látványosak a feltolós kapások is. Egyenlőre csak kárászok és küszök jönnek, az előbbiek úgy 15-20 dkg-osak. Élvezem a pecát. Ha az etetés közelébe dobok, azonnal kapás van. Úgy 10-15 percenként lövök 3-4 gombócot és kb. egy marék kukoricát. Már egy órája tart a játék, amikor egy kicsit közelebb sikeredik a dobás a partszéli nádashoz. Látni az úszó antennáján, hogy az ólmozás leér a fenékre, de mielőtt bármit tehetnék, az úszó elindul a nádas felé. Reflexszerű bevágás után a bot karikába hajlik. „Megvan a ponty!“, gondolom kicsit elhamarkodottan. A nádas mellől sikerül elhúznom, de a bal oldali part alámosott gyökerei veszélyes akadókat rejtenek. Halam sikeresen be is tornázza magát a veszélyes helyre. Gondolva a horog méretére, nem merem erőltetni. De láss csodát, magától fordul meg, és a fárasztás nyílt vízen folytatódhat. Már a felszínen kavar. Hamar kiderül, méretei messze elmaradnak az általam becsültektől. És nem is ponty, hanem termetes kárász, lehet vagy háromnegyed kiló. Végül engedelmesen siklik a merítőmbe. Úgy érzem, semmi nem ronthatja el kedvemet. Minden úgy halad, ahogy elképzeltem. Bár halam egy kicsit szétzavarta a pályát, néhány gombóc belövése után ismét visszaáll a rend. Sorozatban fogom a halakat, az elkövetkezendő percekben még sikerül kettő hasonló méretű karcsit fognom. Nem tudom, honnan kerültek elő, eddig soha nem fogtam itt tenyeresnél nagyobbat. Ettől eltekintve mintha minden forgatókönyv szerint történne. Három óra horgászat után már elég sok halam van, és három közülük jónak mondható.
Ezután valami okból a kárászok kapásai alábbhagytak, helyette gyönyörű karika- és dévérkeszegek jelentkeztek. Belefeledkeztem a horgászatba, hamar eltelt a horgászatra szánt 6 óra. Nem maradt más hátra, mint megmérni a halakat és utána elereszteni őket. Közben néhány helyi fiatal csatlakozott hozzánk a mérlegelés erejéig. A húzós mérleg mutatója 11 kg-nál állt meg. Örültem, hogy ennyi szép halacskát foghattam és boldogan engedtem őket vissza. Jól zárult ez a horgásznap is, elégedett voltam magammal és a kis tavacskával, ami még sosem okozott csalódást. Az autóból még egyszer visszanéztem, de gondolatban már a következő pecát terveztem...
írta:Rózsa Arnold (dreezy91)
fotók: Bíró Attila (bigcarphunter)
