Beköszöntöttek a hidegebb idők. Ilyenkor a Velencei-tavi Evezőspályán, véget ér a sekély padka eredményes horgászata. A keszegek és pontyok egyre távolabbra húzódnak, a mélyebb és melegebb, nehezebben áthűlő vizek felé veszik irányukat. Sikeres megtalálásukat, két halban bővelkedő horgászatom alapján fogom bemutatni Nektek. Tartsatok velem!
Az ősszel, először október első hétvégéjén vettem matchbotomat a kezembe. Történt ugyanis, hogy a magyar élmezőny versenye: a Mesterek Tornája után, sikerült lejutni a pályára. A szombati napon, természetesen a rakós botomat készítettem ki. A körülmények tökéletesek voltak egy kiadós keszegezésre. Az etetés után talán fél percet kellett várnom az első tenyeres keszeg megjelenéséig. Majd hatalmas csend, elvétve egy-egy dévér, bodorka, de főleg sneci volt a zsákmányom, összesen 4 kg összsúlyban.
Hogy mi történt? Én is csak a horgászat után jöttem rá. Ekkorra a víz már csak 14 Celsius-fokos volt, ami azt eredményezte, hogy a keszegek visszahúzódtak a mélybe. Másnapra természetesen már matchbottal készültem. A várva várt eredmény mégis elmaradt, mintegy 4 kg halat sikerült ismét fognom, de ez kizárólag már csak keszegekből állt. Véleményem szerint ekkor történt meg, hogy a padkát már elhagyták halrajok, de a mélyben még nem igazán „találták helyüket”, a lényeg, hogy nem ettek, mint a sáskák.
No sebaj - mondtam-, még egy pár nap és beindulnak a keszegek a mélyben is. Ez így is történt. A keszegek egyre nagyobb intenzitással kezdték el keresni a nekik felkínált csalit. Ekkor nagyon fontos a jó minőségű csalogatóanyag, mert a halak a hideg víz és a közelgő tél hatására már egyre kevesebbet mozognak és kétszer is meggondolják, hogy milyen táplálékot fognak magukhoz venni. Én, ha a víz hőmérséklete 8 és 22 Celsius-fok közé esik, szinte minden alkalommal az édes keverékeket részesítem előnyben, a keszegek horgászatánál. Mindenképpen meg kell említenem, hogy az etetőanyagnak nem szabad világosnak lennie, mert az egyre tisztuló vízben, ez a halak számára már riasztó lehet.
Egy sötétebb keverékkel kell megpróbálnunk őket kapásra ingerelni, amiből nem hagyhatjuk ki a kellő mennyiségű élőanyagot sem. Én ez alatt a szúnyoglárvát értem, nem a csontkukacot vagy gilisztát. A hideg víz hatására a keszegek már egyre kevesebb táplálékot vesznek magukhoz, emiatt ha csontit juttatnánk be, azzal hamar eltelnének és odébbállnának. Az etetőszúnyog mennyiségére is kellő gondot kell fordítanunk, nem szabad eltúlozni a használatát! Én 4-5 órás horgászat alatt szoktam elhasználni fél litert belőle. Csalinak is szúnyoglárvát használok, de már 4-6 szálat tűzök a horogra.
Az előző írásomban már említettem a legfontosabb tudnivalókat a pálya adottságairól. Mindenféleképpen ki kell belőle emelnünk a víz mozgását, ami egy cseppet sem elhanyagolható. A mindenkori szélirány és szélerősség függvényében áramlik, mégpedig keleti, vagy nyugati irányban, a parttal párhuzamosan. Kezdetben a hullámzás sodorja úszónkat, majd a víz megfordul, és az alsó áramlat amerről fúj a szél, ugyanabba az irányba viszi wagglerünket. Nem célszerű testes, vastag antennás wagglerúszót használni, mivel azt 1 percen belül az etetéstől már 10-20 méterre fogjuk megtalálni. Mindenképpen egy hosszú, karbon szárú, érzékeny antennás vagy pávatoll wagglert kell választanuk. Ezek vannak a legkevésbé kitéve az erős áramlásnak, és ezekkel elkerülhető az is, hogy túlságosan sok ólmot kelljen raknunk a damilunkra. Én itt olyan úszókat szeretek használni, ami teljesen ki van súlyozva, minimális plusz súllyal kell terhelni ahhoz, hogy tökéletesen működjön.
Általában a 6-8 grammos úszók közül választok, amivel a 30-35 métert gond nélkül meg tudom horgászni. Ezeknél nagyobbat két okból szoktam használni: az egyik, ha viharos a szél és a kellő távolságot nem tudnám elérni, a másik, ha egyre inkább közeleg a tél. Ezt érdemes tudni, mivel egyre beljebb és beljebb húzódnak a keszegek. November végén, december elején már 50-60 méterre kell őket keresni. Ekkor bizony fel kell rakni a vastagabb damilt, a nagyobb úszót és messzire kell horgászni. Apropó damil! Amilyen fontos az evezős pályán az úszónk alakja, olyan fontos a zsinórunk átmérője is. Semmiképpen nem szabad 0,14-nél vastagabbat használnunk az áramlás miatt! Akkor hiába az úszó, hiába minden, a felszín alatti áramlások belekapnak a zsinórunkba, ami lehetetlenné teszi horgászatunkat.
Én fődamilnak 0,12-es átmérőjűt szoktam használni, természetesen direkt matchbotos horgászatra kifejlesztett süllyedő zsinórt.
Az általánosságok után, most jöjjön az a két horgászat, ami alapján megpróbálom bemutatni a legeredményesebb horgászati módszert a Velencei-tavi Evezőspályán.
Az első próbatétel
A cikk „kedvéért” az első horgászatra október 30-án került sor. Ezen a napon enyhe D-DK-i szél fújt, a víz hőmérséklete 14 fokos volt. A délelőtt folyamán szinte zavartalanul sütött a nap. Ekkor kifejezetten a vízközti horgászatra készültem. Azért választottam ezt, mivel az elmúlt napokban a sokévi átlaghoz képest melegebb volt, és a Nap is egyre nagyobb intenzivitással sütött. Ilyenkor komoly esélyünk van rá, hogy a keszegek a víz felsőbb gyorsabban melegedő rétegeibe merészkednek. A vízközti horgászat néha centiken múlik, ezért érdemes „menni a halak után”, menet közben is változtatni kell a felkínált csali helyét. Én bő 2 méteres eresztékkel tudtam elcsípni a legtöbb kapást. A vízmélység 2,8 méter volt.
Mivel nem a fenékhorgászat mellett döntöttem, ezért ennek függvényében kellett összeállítanom a felszerelésemet és az etetőanyagot. Mindenképpen egy pillekönnyű: 2-10 gr vagy 3-12 gr dobósúlyú matchbotot kell választanunk, ami az én esetemben egy Tica Crystal Match. A fődamil vastagsága 0,12 mm átmérőjű, az előke pedig 0,10 mm-es. A horog 18-as, vékonyhúsú, amivel a „puhaszájúakat” is nagy eredménnyel tudjuk megfogni. Az úszó mérete 7 gr. A damilra, ólmozás gyanánt egy darab 9-es méretűt, azaz 0,055 grammos sörétólmot tettem, a horogtól mintegy 35 cm-re. A horogra természetesen szúnyoglárva került, abból is 3-5 szál, a mohó snecik miatt. Az etetőanyagra mindig nagy gondot fordítok, most sem tettem másképp. A célom az volt vele, hogy a közelben lévő keszegeket gyorsan, egy helyre koncentrálja, és hogy az ott fejtse ki hatását, ahol kell: a mederfenék felett mintegy 60-70 centire.
,"s","75%","k"]Sivák Fishing Team Velencére ajánlott őszi, vízközti keveréke
1 kg Sensas 3000 Etang
1 kg Van Den Eynde Supercup
0,5 kg Van Den Eynde Catch
0,2 kg mézeskalács őrlemény
0,2 kg Sensas Chocolatix poraroma
2 kg löszös föld. [-doboz]
Ebből alapozásnak 21 db tojásnyi gombócot lőttem be csúzlival. A földhöz 0,4 liter szúnyoglárvát kevertem, amit önmagában nem lőttem, kizárólag az etetőanyaggal kevertem és úgy jutattam be.
Az első tipikus dévéres feltolós kapásra nem kellett várnom még egy percet sem. Úgy nézett ki, hogy értékelik a halak a bele fektetett munkámat. Szebbnél szebb keszegeket fogtam. Jöttek átlagon felüli, 35-45 dekás példányok is. Mikor vízközt horgászunk, számolnunk kell a snecik jelenlétével is, főleg itt, a pályán. Van, mikor lehetetlen feladatnak tűnik a kikerülésük. Természetesen nálam is egyre nagyobb számban jelentek meg, a minimálisan terhelt szerelés nem tudott eljutni odáig, ahol a keszegek tartózkodtak. Ilyenkor nem tudunk mást csinálni, minthogy durvítjuk a szerelékünket. Mivel az úszót nem tudtam tovább terhelni, mert különben elmerült volna, ezért arról súlyt vettem le és ezt a hiányt, a főzsinóron pótoltam. Pluszba rákerült még 0,275 gr, a jelzőólomtól 20 centire. Ez arra volt hivatott, hogy a sneci tömegen gyorsan áthúzza a csalit, viszont ahol a keszegek tartózkodtak, ott már lelassult mozgással álljon be. A módosítás után is akadt még sneci, de közel sem annyi és nem annyira zavaró mértékben, mint előtte.
A ráetetésről még nem volt szó. Ez az egyik legfontosabb része a horgászatnak, állhat vagy bukhat ezen minden. Matchbotos keszegezésnél általában folyamatosan kell etetni, nincs ez máshogy Velencén sem. Az alapozás után 15 perccel kezdtem el lövöldözést. Egy órán keresztül, 10 percenként lőttem be egy tojásnyi gombócot, majd ezt 4-5 percre váltottam, mivel egyre több hal jelent meg az etetésen. Nem tisztán etetőanyagot lőttem be, hanem azt kevertem egy kevés földes szúnyoggal is. Nagyon fontos a megfelelő állag eltalálása. A kőkeményen összegyúrt, koppanós gombóc nem ott fejti ki hatását, ahol kell, míg a túlságosan laza nem repül el oda, ahová kell. A helyes megoldás a kettő között van. A 3 órás horgászat után, a mérleg kereken 5 kilót mutatott.
A második próbatétel
Második alkalommal november 3-án látogattam le a pályára. Az erős keleti széltől eltekintve szép volt az idő. A víz hőfoka nem változott, a levegőé is maradt 18 Celsius-fok körül. Ez alkalommal csak a fenék horgászatára koncentráltam. Az előzőekben leírtakhoz képest, ehhez alkalmazkodva változtattam is a felszerelésemen. Lecseréltem botomat, egy erőteljesebb, gerincesebb Maver Respect Match-re, mivel nem volt kizárva az esetleges pontyokkal való találkozás sem, de ez a bot még így is elég lágy és rugalmas ahhoz, hogy a keszegeket ne veszítsem el. A fődamil átmérője maradt, viszont az előke vastagságát 0,12 mm-re növeltem. Az ólmozást sajnos az elején elrontottam (nem gondoltam a snecikre), ezért azt menet közben kellett változtatnom. Az egy darab 8-as jelzőólomtól mintegy 35 centire húztam a főólmozást, de emiatt a csali szinte nem is érte el a meder alját, a mohó snecik szétkapkodták. Folyamatosan csökkentettem a távolságot, majd 8 centinél álltam meg. Mivel a csalit a fenéken kínáltam fel, ezért egy olyan etetőanyagra volt szükségem, ami csakis ott fejti ki hatását.
,"s","75%","k"]Sivák Fishing Team Velencére ajánlott őszi etetőanyaga, fenékhorgászathoz
1 kg Van Den Eynde Turbo
0,5 kg Van Den Eynde Vijver-Etang
0,1 kg mézeskalács őrlemény
1,5 dl Van Den Eynde Brasem folyékony aroma
1 kg löszös föld[-doboz]
Ez nekem már rengetegszer bizonyított, őszi horgászataimra szinte el sem megyek a ’Turbo’ nélkül. A löszös földhöz szintén 0,4 liter szúnyoglárvát kevertem, amit az elején az etetőanyaghoz folyamatosan adagolva csúzliztam be. Ez, a horgászat egyharmadáig, két gombócot jelentett 10 percenként, majd rövidítettem az időt 6-7 percre. Az utolsó 45 percben viszont már csak földes szúnyoggal etettem rá. Nagyon fontos, hogy a bevitt etetőanyag mennyiség nem lehet több, mint ahogy azt a halak és a kapások száma megkívánja! Az úszó maradt 7 gr-os, viszont az antennáját egy kicsit átfestettem, a megváltozott fényviszonyok miatt. A kapások 80%-a emelős, és ez is csak minimális mértékű, ezért úgy próbáljuk meg kialakítani, hogy az 1-2 centis változást 25-30 méterről is tökéletesen lássuk.
A dévérek igazán elkényeztettek engem, kapás kapást követett. A halak átlagsúlya is megnőtt, egyre több átlagon felüli keszeget is sikerült kapásra csábítanom, egy még az 50 dkg is meghaladta. Izgatott voltam, hogy vajon a mostani 3 óra meg fogja-e haladni a múltkori eredményt. A horgászat előtt ebben szinte biztos voltam, de menet közben abban is, hogy darabszámban a vízközti horgászat a nyerő. A mérleg végül 6,2 kg-nál állt meg. Kevesebb, de darabosabb halat fogtam.
Elégedett voltam teljesítményemmel, ennyit még nem sikerült fognom itt matchbottal. Mindenkinek kívánok hasonló szép eltöltött napokat a Velencei-tavi Evezőspályán! Remélem, hogy az időjárás is partner lesz még ebben, az idei évben.
Gazza (Sivák Fishing Team)
