Igazi örömpecát láthattam a hétvégén egy Győr közeli halastavon. Elképesztő halmennyiség, idilli, horgászszívet gyönyörködtető környezet. Egy nem mindennapi versenyt láthattam, ahol igazán gyorsan kellett fogni a pontyokat, ha valaki győzelemre vágyott. Bevallom, viszketett a tenyerem.
Apukám, Tóth Ferenc, szólt, hogy vasárnap megy egy versenyre pontyozni, elmennék-e vele? Rögtön rábólintottam az ajánlatra. Egy halastóhoz vitt az utunk Ravazdon, ahol a pontyoké volt a terep, valamint a tóban megbújó néhány 7-8 kilós amuré. Az idő kiváló volt, reggel még szélcsenddel. Édesapám két matchbotot nyitott ki, elsőként egy Triana Colibri Strong pontyozó matchbotot, rajta Maver Match Monster GTX orsóval, ami 19-es Triana Red Sinking damillal volt feltöltve. A másik pálca egy SPRO Premium Power X Predator telematch volt, Shimano SuperAero 4000-es orsóval, amin 20-as Carp Expert zsinór volt. A vízpart sásos, vízinövényes, a fenék pedig enyhén iszapos volt.
A vízmélység 20 méterre a parttól 1,5 méter volt, ezért Apa fix wagglerrögzítőt alkalmazott. Miután gyorsan beállította a ládát, összekeverte az etetőanyagot, amely ezúttal 12 kilogrammnyi Triana Fondo Gialla Carpa volt. A láda melletti tálcába került minden olyan dolog, amire később szükség lehetett: horogszabadító, előketartó, csúzli és törlőrongy.
A jó tapadóképességű pontyozó etetőanyag erős citromos aromájával az itteni pontyokat is megbolondította. Bevallom, nekem is nagyon gusztusosnak tűnt! Az etetőanyaghoz 4 doboz csemegekukoricát adott, összesen 1 kg-ot. Az etetőanyag mellé 2,5 liter ragasztott csonti került.
Mint később kiderült, a halastóban lévő pontyoknak idő kellett, míg a csontiban is felismerték a táplálékot, ugyanis itt évente csak egy-két versenyen szoktak vele horgászni, ezért volt ismeretlen számukra. Nem így a csemegekukorica!
A telematch pálcára egy 14 grammos, a Triana botra pedig egy 10 grammos önsúlyos úszó került, mindegyiket fenékre fektetett előkével és jelzőólommal használta. Az alapozó etetés 10 kétkezes gombócból, valamint 10 csontigombócból állt. A pontyok már tíz perccel az alapozás után az etetésre álltak, szinte forrott a túrásoktól a víz.
Nyerő csalinak a színes csontiból és két szem csemegekukoricából álló szendvics bizonyult. Pár előkeszakadás után Apa vastagabb előkét tett fel, de ez sem zavarta az itteni pontyokat, itt egyáltalán nem számított a zsinórvastagság. Először 10-es Kamasan B611 típusú horog került az előkeként használt 16-os damilra. Később a gyorsabb fárasztás és a biztos akasztás érdekében 18-as előkére és 8-as horogra tért át.
A halak itt nem voltak rafináltak, nem tanulták meg, hogyan kell kicselezni a horgászokat. A pontyok száma rohamosan nőtt a szákban. A halak még ilyen (ritkán horgászott) helyen is nagyon finoman ettek. A waggleren sokszor csak fél centit húztak, majd megtartották az úszót, de erre is be kellett vágni.
A később jelentkező erős hullámzás miatt voltak üres bevágások is, de a legtöbb kapás után vad ellenállás mutatkozott, és már görbült is a bot. A halak átlagos mérete 1,5 kg volt, de akadt egy-két 3 kilós erőgép is.
Érdekes, hogy az egyik matchboton az úszó 20 centivel lejjebb csúszott, de a pontyok még vízközt is megtalálták a csalit. Percenként kellett lőni a gombócokat, illetve a csontit, mivel a nagy pontycsapat hamar felszippantotta az etetőanyagot.
Apa rendkívül pontosan lőtt csúzlival, de később kiderült, hogy ez „felesleges” volt, ugyanis a pontyok az etetéstől 1-2 méterre is felvették a csalit.
Az úszó elég sokszor be sem állt. Gyors bevágás, fárasztás, majd szákolás… Így kell ezt csinálni!
Ilyen halmennyiséget még sehol sem láttam. Az úszó körüli 3 méteres területen jelentkeztek a túrások. Nemegyszer előfordult, hogy a belőtt etetőanyag hatására egy ponty kiugrott a vízből, és elkaszálta az úszót.
Ahogy valaki mondta, „szinte púpos a víz, annyi hal van benne”! Egyébként ez 600 mázsát jelent. A mérlegelés szerint az eredmény 55 kilogramm lett, nagyjából négyórányi horgászat alatt. Sajnos a pontycsapat olyan mohó volt, hogy korán elfogyott az etetőanyag. Irigylésre méltó horgászat volt.
Nem mindennap van az embernek alkalma ilyen halbányában horgászni. Ez egy igazi örömpeca volt, szívesen cseréltem volna Apával, még akkor is ha a kifogott 55.150 g hal „csak” a második helyre volt elég. Mindenkinek ajánlom a matchbotos, horgászatot a fenekező módszer a durva, érzéketlen változatai helyett. Így minden hal kifárasztása igazi élményt jelent!
Írta: Tóth Máté (matthewgtx)
Fotók: Tóth Bence (benceee)
