Még mielőtt rátérnénk a nagyobb testű halak fogását lehetővé tevő szerelékek, felszerelések ismertetésére, kalandozzunk egy kicsit az etetőanyagok bőséges és kissé talán misztikus világába. A kérdés mit is tegyünk, hogy a halakat a felcsalizott horgunk közelébe csalogassuk? Nem konkrét termékbemutatót, vagy termékismertetőt szeretnék tartani, hanem egy általános tájékoztatót arról, hogy miképp bánjunk az etetőanyagokkal.
Betérve egy horgászboltba, zavarba ejtően sokféle etetőanyaggal találkozhatunk. Egy részük a keszeghorgászokat ejti ámulatba, de a pontyozás kedvelői is megtalálják a saját és a halak ízlésének megfelelőt, és akkor nem beszéltem még az aromák, adalékanyagok széles választékáról.
Bármelyik etetőanyagot, vagy akár házi készítésű-keverésű anyagot használunk, nagyon fontos betartani néhány szabályt annak érdekében, hogy az etetőanyagunk a leghatékonyabban tudja kifejteni a csalogató hatását.
Természetesen figyelembe kell venni, hogy milyen halra, a vízoszlop melyik részében kívánunk "hatni".
Tudnunk kell a meghorgászandó vízről is néhány dolgot.
Milyenek például az áramlási viszonyok, milyen a meder alakulása. Az utóbbiról könnyen meggyőződhetünk egy pontos mélységméréssel. (Ennek módjáról és miértjéről a következő alkalommal írok.) Az áramlási viszonyok esetében kicsit bonyolultabb a dolog, és most nem is csak a folyóvízi horgászatra gondolok. Nem egyszer fordult már elő, hogy főleg nagyobb tavainkon jócskán meg kellett nehezíteni az etetőanyagunkat, hogy az az előttünk meghorgászni kívánt területen álljon meg. De ne vágjunk a dolgok közepébe.
Legelső lépésben a kiválasztott etetőanyagot, etetőanyagokat, esetleg az adalék anyagot öntsük egy viszonylag nagy űrméretű vödörbe. Sokkal könnyebben dolgozunk vele, mint egy szűk edényben. Még száraz állapotukban alaposan keverjük össze őket. Majd kevés vizet hozzáadva - lehetőleg egy másik edényből, ne a vödröt merítsük a vizbe! - dolgozzuk ismét át, ügyelve, hogy ne maradjon a vödör alján sem száraz anyag.
Tegyük félre egy kis időre, készítsük elő a felszerelésünket addig. Majd egy kis pihenő után adjunk ismét egy kevés vizet az anyagunkhoz, alaposan keverjük át ismét! Miért is kell ez a procedúra? Az etetőanyagunk nem egyforma részecskékből, nem egyforma nedvszívó képességű alkotóelemekből áll. Annak érdekében, hogy lehetőleg ne maradjon száraz részecske, kell pihentetni, akár több részletben nedvesíteni a csalogatónak szánt etetőt. Tudni kell, hogy a szárazon maradt részecskék, az etetőgombóc szétesése után felemelkednek a felszín felé, és az áramló víz elviszi azokat, vele együtt a halat is előlünk.
A megfelelő homogenitás elérésének érdekében célszerű áttörni a nedves anyagot egy rostán. Az áttört etetőanyagunkat jellemzi, hogy laza szerkezetű, egyszerűen összenyomható gombóccá, de a gombóc könnyű mozdulattal szétmorzsolható.
Mint az írásom elején említettem, bizonyos esetekben szükség lehet, sőt kell is nehezítenünk az etetőanyagot. Mindezt annak érdekében, hogy az a megfelelő helyen fejthesse ki csalogató hatását.
Használhatunk erre a célra földet, agyagot, apró kavicsot. Alkalmas lehet a horgászhelyünk közelében lelt vakondtúrás is szükség esetén.
Hasznos lehet tudnunk, hogy az agyagos földek javítják etetőanyagunk tapadóképességét, tehát gombócaink lassabban oldódnak, lassabban esnek szét, egyúttal hosszabban is tart csalogató hatásuk.
Ha nem földet, agyagot használunk nehezítésképpen, hanem mondjuk akár a vízparton gyűjtött kavicsot, gondoskodnunk kell a tapadóképesség növeléséről, például a horgászboltokban kapható PV1 nevű adalékanyaggal.
Fontos megemlíteni, hogy az áztatott kenyér is fokozza a tapadóképességet, de erről külön is szeretnék szólni majd a folyóvízi keszegezés alakalmával.
Az etetőanyagunk hatékonyságát nagymértékben fokozza a hozzáadott élőanyag, csonti, pinki, szúnyoglárva.
Nincs más hátra, mint megfelelő méretű gombócokat gyúrni, és azokat pontos dobással eljuttatni a meghorgászni kívánt helyre. Mennyit? Ez meglehetősen változó. Mindegyik véglet rossz lehet, a túl sok vagy akár a túl kevés is. Azt szoktam tanácsolni, a horgászat elején dobjuk be az etetőanyag felét, de mindenképpen hagyjunk az utánetetésre, ha a halak érdeklődése lanyhulni kezd, vagyis a kapások ritkulnak. Különösen érvényes ez folyóvízre, ahol az áramlás előbb elsodorja a szétázott gombócokat.
Etetni muszáj? Szólt a kérdés az elején. Ha eredményesek akarunk lenni, mindenképpen szükség van rá, de ebben is, mint mindenben, ajánlott a mértékletesség!
