Gyermekkoromban még a folyami halak, aztán később a pontyok horgászatának rabja lettem, de van egy hal, ami talán még a bajuszosoknál is jobban megdobogtatja mára a szívemet, ez pedig az amur. Gyönyörű, kecses, csupa izom ez a pikkelyes, hatalmas öröm egy nagy, hibátlan példányt ideiglenesen a partra segíteni belőlük. Ez idáig nem horgásztam kimondottam rájuk, mindig a sok ponty mellett jött véletlenül egy-egy amur, ha éppen olyan csalit használtam, ami az ő szájízűknek is megfelelt. Akkor lettem igazán a szerelmese ennek a halnak, amikor pár éve, de főleg tavaly egy-két hihetetlen erővel bíró torpedó izgalmas fárasztásokkal koronázta be horgászataimat. Úgy éreztem, eljött az idő, hogy kimondottan rájuk horgásszak. Ez a szép a feeder technikában, használhatjuk tavakon, robogó folyókon és talán a legtöbb halfajra horgászhatunk e módszerrel, persze a megfelelő szerelék és csali kiválasztása mellett. Alig vártam már, hogy tavasz legyen, melegedjenek a vizek, és a tavak nagy torpedóinak is megjöjjön az étvágya.
Az írás apropója az, hogy sikerült találnom egy olyan kombinációt, amivel könnyen horogra lehet csalni a nagyobb torpedókat - persze olyan helyeken, ahol vannak is nagy amurok. Ezzel talán tudok egy kis segítséget nyújtani azoknak, akik szeretnének szép amurokat fogni, de eddig nem találták meg azt a hatékony módszert, amivel esélyük lehet fogni belőlük. Ez a kombináció segítség lehet, de ha mégsem jön rá szebb amur, akkor se csüggedjenek, a termetes pontyok is nagy kedvvel fogyasztják ezt a variációt.
A történet azzal kezdődött, mikor az egyik kora tavaszi horgászatomon kipróbáltam a method módszert és először használtam a Fokhagymás Hal Oldódó Lebegő Pelletet Ördögűző termékekkel (ezeket már régóta használom). Az időjárás még akkor nem volt kegyes, zimankós hajnalon indultam útnak, aztán egész nap viharos szélben és 6-7 fokban horgásztam. Ez az idő és a kora tavasz még nem kedvez az amur horgászatnak, mégis első dobásra sikerült fognom egy kilenc kilós, gyönyörű torpedót a hideg vízből ezzel a csalival. Ekkor még azt hittem, hogy ez véletlen, de nem volt: e csali a további horgászatok alkalmával is bizonyított, de ez majd a későbbiekben kiderül.
Tehát az ekkor használt kombinációt alkalmaztam a következő horgászatokon is, és ezzel mindegyiken sikerült fognom egy gyönyörű torpedót és több, kizárólag 10 kilogramm feletti pontyot. Hatalmas előnye volt, hogy a kisebb, mohó pontyok nem kaptak rá, kizárólag a termetesebb amurok és a néhány nagy bajuszos, de azt még elmondom, hogy csaliból a főként 16 mm-eset használtam.
Tehát a módszer method, és a csali és az etetőanyagok pedig a fokhagymás vonalat képviselik, ami mára személyes kedvencemmé vált. Nem hiszem, hogy létezik ma Magyarországon jobb etetőanyag, mint az Ördögűző, és a fokhagymás SpéciCorn szinte az egyetlen olyan csali, amivel bármilyen időben, bármilyen vízből nagy eséllyel tudunk kapást elérni. Emellett mostanában kezdem felfedezni a Fokhagymás Hal Oldódó Lebegő Pellet elképesztő hatékonyságát.
A method kosár aljára FMMFP Ördögűzőt tettem. Ez egy remek apró mikro pellet, amit rendkívül egyszerű alkalmazni, csupán egy deciliter víz hozzáadása után összerázzuk és öt perc múlva már a kosárba nyomható. Remek pár falat a nagyobb halaknak a kosár legalján!
A kosár közepébe helyeztem a csalit, a Fokhagymás Hal Oldódó Lebegő Pelletet, amit egy nyomásnyi Fluo Essenciával próbáltam még hatékonyabbá tenni. Azt fontos megjegyeznem, hogy a 16 mm-es változatot használtam 10-es csalitüskén. A pellet fontossága megkérdőjelezhetetlen számomra, magában nem volt elég a fokhagymás etetőanyag! Ha például ananászos lebegő pelletet vagy Kék Fúziót, esetleg SpéciCornt használtam csalinak, akkor amur nem érkezett, kizárólag ha fent volt a fokhagymás pellet.
Ezt az egészet Fluo Energy Ördögűző etetőanyaggal zártam le, amit lehet még Fluo Flavor Ördögűző aromával „erősíteni”. Nagyon fontos, hogy az etetőanyagot ne nedvesítsük túl, összenyomható, ugyanakkor könnyen szétváló legyen, így biztosan szép felhőt képez a vízben és nem veszít a hatékonyságából. A másik fontos dolog a folyamatos rostálás, method technikánál elengedhetetlen. A nagy rögökkel teli, esetleg még túl nedves etetőanyag nem hozza azt a hatást, mint a finomszemcsés, lerostált és tökéletesen, épphogy megnedvesített keverék. Én szinte negyedóránként lerostáltam az etetőanyagot: ha egy kicsit kiszáradt, ezért további víz pótlása szükséges volt, nem tétlenkedtem, azonnal nekiálltam újra lerostálni.
A felszerelésről most nem beszélek hosszan, igazából én az amur horgászatához mindenképpen jó minőségű, heavy karakterisztikájú botokat szeretek használni. A botok hossza már a meghorgászandó távolság függvénye, Carp Fighter botjaim tökéletesek voltak erre a célra. Fontos, hogy azért ha finoman is, de irányítani tudjuk a „megvadult” torpedót, mikor mondjuk az akadó felé tör.
Az amur legtöbbször a partig könnyen jön, de mikor a parthoz közelít, szinte megvadul és újra rohanni kezd a tó közepe felé. Fontos ilyenkor, hogy az orsó fékjét ne állítsuk szorosra, mert a hal sokszor hirtelen újra hihetetlen erőre kap, főleg ha érzi a part közelségét vagy merítő szákunk közeledtét. Az amur horgászatához ezért elengedhetetlen egy jó minőségű, precíz fékkel ellátott orsó, ezek a torpedók hihetetlen kitörésekre képesek egy nagyon jó fékkel ellátott orsó hiányában könnyen bonyodalmakba ütközhetünk a fárasztásuknál.
A botokra általában 22-es főzsinórt használtam, ha esetleg 80-90 méternél nagyobbat akartam dobni, akkor kötöttem rá egy 30-as flurokarbon dobóelőtétet is. 30 vagy 50 grammos Haldorádó Method Flat Feeder kosarakat használtam, 14-es Haldorádó Braxx Pro fonott zsinórt horogelőkének és 8-as Gardner Wide Gape Talon Tip szakáll nélküli horgot minden esetben. Az amur erős, vastag szája miatt kedvelem e hal horgászatánál használni a wide gape típusú horgokat, szerintem ezek a legjobbak a torpedók megfogásához: biztosan akadnak és rendkívül erősek még kis méretben is. A 16 mm-es oldódó-lebegő pelletekhez ideális ez a 8-as horogméret, 10-es csalitüskével tökéletesen balanszírozott csalit kapunk.
Fontos, hogy megfelelően fárasszuk ki, ne szákoljuk meg hirtelen, csak ha már szinte „magától” a merítőbe csúszik, mert ha hamar kivesszük, szinte alig bírunk majd vele. Nehéz lesz kiszedni a horgot a szájából, és még nehezebb lesz majd fotózni! A halnak se jó, ha megüti magát! Viszont ilyenkor az amur visszaengedésre ügyeljünk, nem lehet csak úgy „simán” visszaengedni. Addig ne engedjük el semmiképp, még nem kap újból erőre! Fogjuk meg és a vízben mozgassuk előre-hátra, hogy a víz újra átjárja a kopoltyúját, és csak akkor engedjük útnak, ha érzünk benne már elég erőt! Ne sajnáljunk akár derékig a vízbe bemenni és úgy visszaengedni, pláne ha már az idő is jobb. Ez nagyon fontos, a hal élete múlhat rajta!
Úgy döntöttem, hogy az amur horgászatánál mindenképpen alkalmazok etetést. Főleg a nádfalak közelét etettem meg, nem egy pontba, hanem szépen, körülbelül egy 10-15 méteres sávot végig 1,5-2 kg kukoricával. Erre egy nagyon jó megoldást találtam, a Haldorádónak van külön amurnak szánt főtt kukoricája. Ez remek az amur etetésére, de a Hidegen sajtolt kukoricacsíra pellet, vagy a natúr főtt kukorica is remek megoldás erre a célra. Az amur imádja a kukorica minden formáját.
Etetésre tökéletes megoldás a Fox Medium Etetőrakétája, kukoricával megtöltve sem nehezebb 150 grammnál, ezért egy erősebb feeder bottal is könnyen használható. Persze egy erősebb dobóelőtét zsinór mindenképpen szükséges hozzá.
Célszerű az adott helyet már hajnalban megetetni. Ne sajnáljunk korán felkelni és a horgászat előtt egy kicsit megetetni a területet, így nagyobb esélyünk lesz a halfogásra!
Az amur - mivel növényevő - nagyon kedveli az olyan területeket, ahol nád található, vagy azokat a helyeket, ahol fák-bokrok ágai nyúlnak a vízbe, víz fölé. Ezek szerintem a legjobb helyek! A tó közepére dobva kisebb az esélyünk amurt fogni, ellenben a partközeli nádasoknál vagy bokros helyeken könnyen rálelhetünk a torpedókra. Én előszeretettel etettem a nádfal előtti területeket közvetlen közel, nagyon szép torpedókat adott nekem, de egy vízbe nyúló faág közvetlen közelébe etetni is jó megoldás lehet.
A soron következő horgászaton egyik botommal már céltudatosan amurhorgászatra készültem. Hajnalban megettem a nád szélét és az előbb bemutatott fokhagymás termékekkel vetettem be szerelékem egy csodás torpedó reményében.
Jobb oldali botom végszerelékét az etetésre, a nád közelébe dobtam, míg a bal oldalit a tó közepe felé. Utóbbival a délelőtt folyamán folyamatosan fogtam a szebbnél szebb pontyokat édes ananász oldódó-lebegő pellettel, de sajnos a fokhagymásra nem érkezett kapás, ám ez nem lepett meg. Nyilvánvalóan kis hazánk tavaiban nincs annyi amur, mint ponty, ezért nem szabad türelmetlenkedni, amurból nem lehet rengeteget fogni egy átlagos hazai tavon. Nem adtam fel, a szereléket félóránként frissítettem. Türelmemnek meglett az eredménye: a kora délutáni órákban egy intenzív, húzós kapás érkezett a jobb oldali botomra, majd egy remek, küzdelmes fárasztás után sikerült ideiglenesen partra segíteni egy gyönyörű torpedót.
Szép, nagy amur volt, a mérleg több mint 8 kilogrammot mutatott. Gyors fotók és fertőtlenítés után szépen, óvatosan visszaengedtem a vízbe. Nagyon boldog voltam, hogy a kigondolt kombináció működött, így egy újabb szép torpedóval gyarapodik a fotóalbumom a tavasz folyamán.
Sajnos a következő horgászatig a munkám miatt majdnem egy hetet kellett várni, de szerencsére az idő egyre kedvezőbb lett, a levegő és a tavak vizének hőfoka egyre feljebb kúszott. Egy lakóhelyemtől távolabbi tóra indultam barátaimmal, már az előző napon lázasan készülődtem, bepakoltam kedvenc hátizsákomba és már előző este elkészítettem a felszerelést, hogy ne a hajnali indulásnál kelljen bajlódni vele.
Ennél a horgászatnál a szerencse kedvéért a bal oldali botom volt az „amuros”, egész nap csak a fokhagymás pellet volt fent, és meg is lett az eredménye: a déli órákban egy ejtős kapás érkezett (amurnál ez nagyon gyakori). A zsinór elemi erővel „jött” a part felé, majd a hal a nádnál irdatlan vágtába kezdett. Negyedórányi fárasztás után sikerült megszákolnunk egy csodálatos, hatalmas torpedót.
Lemértük, a fotózás és a fertőtlenítés után gyorsan visszaengedtem természetes élőhelyére. A mérleg 10,3 kilogrammnál állt meg, ez a hal volt számomra a nap fénypontja. A másik botommal sok szép pontyot és egy hatalmas tokhalat sikerült fognom, de az „amuros” botomra délig csak ez a szép torpedó jött, majd a kora délutáni órában sikerült vele fognom még egy nagyon szép, 10 kilogrammot meghaladó tükörpontyot.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy hazánkban a legtöbb tóban nincs sok amur, mivel sehol nem szaporodnak, csak telepítés útján kerülnek a tavakba, viszont szép nagyra meg is nőnek. Éppen ezért a célzott amurhorgászatnál nem érdemes minden öt percben kapásra számítani, de ha egy nap egy gyönyörű torpedó jön, számomra az is hatalmas öröm, ami megéri a várakozást. Sosem szomorkodom, várom az újabb kapást, és amíg megérkezik, addig legalább másik kedvenc hobbimnak is hódolhatok, a természetfotózásnak. A legtöbb horgásztó gyönyörű helyen van, közelükben sok olyan élőlény előfordul, amiket az ember a hétköznapi életben nem lát.
Ez a kombináció, mint már írtam, nem csak a nagy amurok kedvence: pár horgászat alatt sikerült vele fognom három szép pontyot, mindegyikük meghaladta a 10 kilogrammot. Szerintem senki sem fog búslakodni, ha egy nagy amur helyett ilyen csodás pontyok jönnek! Ezt az intenzív fokhagymás ízű csalit inkább az érettebb egyedek kedvelik, a kisebb halak elkerülik, ezért ez a fokhagymás pellet nagyon jó szelektáló hatással bír.
Nem kellett sokat várnom a következő horgászatra, pár napon belül ismét a tópartra vehettem az irányt. Sajnos az előjelek nem voltak túl kedvezőek, a pontyoknál megindult az ívás, „döglött” volt a víz, semmi halmozgást nem lehetett látni és még a nyárfa szöszei is úgy szálltak a levegőben, mintha havazna, beborították a tó egész felületét, nem kis bonyodalmat okozva a zsinór kitekerésénél. A kukoricás etetést ismét alkalmaztam a nádfal közelében és most mindkét botommal odadobtam, és mindkét botomra a fokhagymás pelletet tettem fel. Pontyra az ívás miatt annyira most nem számítottam, így a cél már 100%-ban az amur megfogása volt. Sajnos balsejtelmen beigazodott, egész délelőtt egy pöccintés sem mutatkozott a spicceken, de folyamatosan frissítettem, dobáltam, bíztam benne, hogy előbb-utóbb görbül majd a spicc. Kicsit már szomorú voltam, búslakodva ültem a székemen és éppen ebédre szánt szendvicsemet fogyasztottam, amikor egy brutális kapás érkezett a bal oldali botomra. Ahogy felvettem, szorítottam a féken, de a hal csak ment és ment, még a dobot se tudtam lefogni, szinte már égette a kezem. Jó negyedóra küzdelem után tudtam a part szélébe terelni a halat. Amikor már egy picit feljött, megláttam, hogy egy hatalmas ponty az ellenfelem. Amint megérezte a part közelségét, ismét erőből elindult befelé, alig bírtam tartani az orsó dobját, csak ment és ment, ráadásul a tőlem balra lévő nádas akadói közé. Kezdtem aggódni és a felszerelés felső határát súrolva próbáltam visszaterelni a halat felém. Persze egész délelőtt nem jött kapás, de hirtelen a másik botomon is elemi erővel megindult a zsinór, és görbült a spicc. Szerencsére párom, Izabella is ott volt, felkapta a botot, de ez a hal is rendkívül gyorsan száguldott a nádasba, Izabella nem is nagyon bírta megállítani, én persze ugyanígy voltam a nagy ponttyal. Szerencsére pár perc múlva megérkezett Attila, a tó tulajdonosa és segített Izabellának, de sajnos az a hal megtalálta az akadót és a zsinór nem mozdult, így maradt az én pontyom. Egy negyedórát még rátettem a fárasztásra, aztán szerencsére sikerült megszákolnunk. Gyönyörű, hatalmas, aranyszínű tőponty volt (az előző pontyos fotók közül az első). A fotózás és a fertőtlenítés után gyorsan visszaengedtük. Tömege meghaladta a 13 kilogrammot. Ez úton is köszönet a segítségért! Ha egymagam vagyok, igen nehéz helyzetben lettem volna! Fújtam egyet, aztán megnéztem, mi a helyzet a másik botommal. Sajnos a zsinór semmit sem mozdult, de nem akartam elveszíteni a szerelékem, így elkezdtem besétálni a nádasba, amerre a zsinór ment. Szépen el is süllyedtem térdig az iszapban, de megpróbáltam beljebb menni, onnan már egy kicsit más irányból tudtam húzni a zsinórt. Éreztem, hogy egy picit jön is, nagy súlyt éreztem, de nem gondoltam, hogy hal, mert nem mozgott. Szép lassan húztam kifelé, majd pár perc múlva láttam, hogy egy hatalmas ágat húzok a víz alól. Szép lassan ki is húztam a lábam elé, ekkor láttam, hogy egy kar vastag, közel háromméteres faágra volt a zsinórom feltekeredve. Letettem a botot és kiszabadítottam a zsinórt a faág fogságából, de amint lekerült a zsinór, elemi erővel meg is indult a vízben! Hoppá! A hal még rajta volt! Köszönet Carp Fighter botomnak és a Nevis 22-es Espirit zsinórjának, hogy kibírták ezt a hatalmas terhelést! Gyorsan vissza, a horgászhelyem felé vettem az irányt, miközben a hal szépen vitte a zsinórt. Kezdődhetett újra a fárasztás! Pár perc után a hal végre megmutatta magát, és nagy örömmel nyugtáztam, hogy egy újabb szép amur van a zsinór másik végén!
Nemsokára sikerült ideiglenesen a partra segíteni. Nagy öröm volt, ilyen küzdelmes „akció” után, hogy a türelem ismét egy szép amurt eredményezett, ráadásul a napot megkoronázta még egy 13 kilónál nagyobb csodás tőponty. Sajnos aznap már nem jött kapás, de végtelenül boldog voltam, mert e horgászatok mindegyikén sikerült egy-egy nagy amurt fognom ezzel a kombinációval. Megérte a sok várakozás, és a megérte bízni a Fokhagymás Hal Oldódó Lebegő Pelletben. Köszönet a Haldorádónak és Döme Gábornak a nagyszerű csalikért és a kidolgozott módszerekért! Bízom benne, hogy akik szeretnének nagy amurt fogni és mellette esetleg szép, nagy pontyokat, azok kipróbálják ezt a kombinációt és talán életre szóló élménnyel lesznek gazdagabbak egy-egy hatalmas torpedó kifogásával. De ne felejtsük el tisztelni a természetet, a halakat pedig engedjük vissza! Görbüljön és C&R!
