Az elmúlt időszakban sok helyen olvasgattam beszámolókat és elméleteket arról, hogy azokon a tavakon, ahol sok halat telepítenek, és ahol ezek nagy része nem éri meg a sokadik nyarát, ott bizony inkább a gabona alapú, kukorica alapú etetőanyagok lehetnek fogósabbak a hallisztes etetőanyagokkal szemben. A pontyokat a halgazdaságokban főleg kukoricával etetik, nevelik, így ezt az ízt fogják a telepítés után is elsőként keresni. Hogy ezt az elméletet bizonyítsam - vagy esetleg cáfoljam - egy kis házi tesztelésre szántam el magam, melynek kivitelezésében segítségemre volt nagybátyám és természetesen a Haldorádó bőséges etetőanyag-kínálatából kiválasztott kétféle etetőanyag is. Lássuk, hogy vajon beigazolódik-e az állítás…
A horgászatra hosszas előkészületek és egyeztetés után került sor a lakhelyemhez közeli, kedvelt horgásztavon. A Kesztölci-tó egy gyönyörű, hegyek által körülvett, igényesen kialakított vízterület, ami minden tekintetben kiszolgálja a horgászat szerelmeseit, hogy azok teljes kényelemben hódolhassanak kedvenc hobbijuknak. Meg kell említenem, hogy ezek a kényelmi megoldások és odafigyelés többek között a gondosan kialakított stégeket megfigyelve tűnik szembe először. Minden stég rendelkezik beépített pontymatraccal és beépített teleszkópos botvillákkal is. A horgászhelyek szépen kikövezett úton közelíthetők meg gyalogosan, mert a gépjárműveket a halőrháznál való kipakolás után egy külső parkolóban kell elhelyezni. A horgászhelyek megközelítésében nagy segítség a rendelkezésre álló taligák sora, melyben mindannyiunk felszerelése elfért. Az út mellett pihenőpadok, árnyékszékek és minden stég mögött szemétgyűjtők találhatók.
Horgászállásunkat a legutolsó két stégen állítottuk fel. Ezen a napon unokatestvérem is kijött velünk horgászni, de ő az igazán nagy halakra vadászott bojlis felszerelésével, így a teszt megvalósításában nem vállalt szerepet. A téli nyitvatartási időre átállva a napijegyeket reggel 7 óra után vettük meg, majd indultunk a peca helyszínére. A tavon annak ellenére, hogy hétfő volt, szép számmal ültek sporik, és mire megérkeztünk, volt olyan is, aki már a kapásjelzőit figyelte. Az időjárás-előrejelzés erre a napra akár esőt is jelzett, de a felhős égen és a párán kívül más nem zavarta a szórakozást. A stégekhez érve megkezdődött a kipakolás, felszerelés és az etetőanyagok bekeverése.
A mai napra két etetőanyagot terveztem „versenyeztetni”. Az egyik a Haldorádó újdonsága, a Fluo Energy Chilis Tintahal, mely a hallisztes vonalat képviselte, másik választottam egy régi, jól bevált kedvenc, a Fluo Energy Ördögűző fantázianevű etetőanyag. Elsőként az Ördögűzőt kevertem be. Kibontva is már nagyon jól érződik rajta a mandula és a fokhagyma illata, de vízzel bekeverve ez még intenzívebbé válik, én nagyon szeretem. A Chilis Tintahalhoz még nem volt szerencsém, ezért nagy kíváncsisággal bontottam ki a zacskót. Ami először megcsapta az orrom, az a halas „illat”. Én alapvetően szeretem a halliszt tartamú etetőanyagok illatát, bár sokan ezt kimondottan büdösnek tartják. Markáns illatát érezve kíváncsiságom odáig ment, hogy a „chilis” jelzőt kóstolással próbáltam ki. Hiszen egy etetőanyagnak ne csak szaga, hanem íze is legyen! Hát, ennek volt, valóban jól érződött benne a csípős íz. Bíztam benne, hogy ezt a halak is szeretni fogják.
Mindkét etetőanyagot method kosarakba töltve kívántuk a halaknak felkínálni, így oda kellett figyelni a megfelelő állag beállítására. Kis odafigyeléssel mindkét anyag elnyerte végső formáját, egy kis pihentetés a többi szerelék összeállítása alatt mindenképp szükséges ehhez. A végén sajnos törőszita hiányában csak a két tenyerem közt szétmorzsolva tudtam a nagyobb szemcséket homogenizálni, de a végeredmény egy tökéletes állagú és kellemes illatú, de eltérő íz- és aromavilágú keverék lett.
Csaliként szintén a Haldorádó palettájáról válogattunk. Egy sikerterméket, a SpéciCornt használtuk kétféle ízesítésben. Az Ördögűző etetőanyaghoz legjobban passzoló fokhagymásat és egy epres ízesítésűt, ami édes ízével szintén harmonizál a mandula ízvilágával. Másik nagy kedvencem a csalik között a Quattro Pop Up Boilies 8 mm-es változata, mely method szerelékes horgászathoz ideális választás. Ebben négyféle ízesítésű, színes golyók találhatók, melyeket váltogatva tűztünk a csalitüskére. A négy íz közül az ananászos tűnt a leghatékonyabbnak ezen a napon.
A végszerelék összeállítása azonos volt. Mindketten a method módszert választottuk, végszerelékeink bordás method kosárból, fonott előkezsinóron megkötött 10-es méretű, szakáll nélküli horogból és 7 mm-es csalitüskéből állt. A halakkal való kíméletes bánásmód jegyében használok szakáll nélküli horgokat, mert nem ejtenek nagy sebet a hal szájában. Nem megfelelő akadás esetében ezektől gyorsabban szabadulnak meg a halak, esetünkben is a nap folyamán 5-6 leakadás történt.
A felszereléseket tekintve az némi különbséget jelentett, hogy míg nagybátyám két feederbottal vette űzőbe a tó halait, addig én csak két hagyományos teleszkópos bot birtokában tudtam az azonos végszereléket a halak közé vetni. A horgászatunk második felében egyik teleszkópos botomat nagybátyám nagylelkűségének köszönhetően (kölcsönadta egyik tartalék botját) szintén egy feederbotra cserélhettem és megtapasztalhattam a nagy különbséget a két bottípussal való horgászat, fárasztás élménye között. Először furcsa volt, hogy nincs kapásjelző, de a görbülő spicc látványát hamar meg tudtam szokni, és minden egyes megfogott hal óriási élményt nyújtott. A bot szépen tette a dolgát, nagyon jól lereagálta a halak kirohanásait, és megfelelően kifárasztva tudtuk őket szákba terelni. Azt hiszem, ez az élmény biztos úton indított el a megfelelő feederbot beszerzése irányába.
Reggel, a sportjegy vásárlásakor a halőrtől megtudtuk, hogy az elmúlt héten volt telepítés, ami reményt adott, hogy talán nem maradunk hal nélkül. Az információ birtokában azonban kialakult bennem egy lehetséges variáció a tesztelés eredményét illetően, de erről majd később…
A délelőtt folyamán sikerült partra segítenünk az összes megfogott hal 50%-át, majd két-három óra kapástalan időszakot követően ismét beindultak a halak: a maradékot az utolsó két órában fogtuk meg. Miután alapozó etetést nem végeztünk, a kereső horgászaté volt a főszerep. Eleinte a partról a stéggel szembe kb. 80-100 m-es távolságokra dobáltunk, majd mikor hosszabb ideig nem volt kapás, úgy gondoltam, hogy szerelékemet a tőlem balra található nádfal elé fogom bevetni, hátha ott sikeresebb leszek.
Az ötlet bevált, hiszen erről a helyről sikerült is megfogni jó pár 2-3 kg-os pontyot. Meg kell jegyeznem, hogy annak ellenére, hogy a pontyok egyedsúlya nem sok esetben haladta meg a 3 kg-ot, erejüket tekintve komolyabb halak benyomását keltették kapásaikkal és küzdelmük hevességével.
A nap folyamán kifogott összesen 11 db hal kivétel nélkül ponty volt. A halakat a szákolást követően a beépített matracra fektetve szabadítottunk meg a horogtól, lemértük, majd fotózás után természetesen mindegyiket visszaengedtük éltető elemébe. A nap végén az összesített fogási eredményt az etetőanyagok szerinti bontásban az alábbiakban szeretném bemutatni:
| Fluo Energy Chilis Tintahal | Fluo Energy Ördögűző |
| ponty - 3,3 kg | ponty - 3,0 kg |
| ponty - 3,0 kg | ponty - 2,2 kg |
| ponty - 2,5 kg | ponty - 2,6 kg |
| ponty - 2,2 kg | ponty - 2,8 kg |
| ponty - 1,8 kg | |
| ponty - 3,4 kg | |
| ponty - 2,8 kg |
Jól látszik, hogy a kapitális méretű halak ezen a napon elkerültek bennünket, pedig a tógazda elmondása szerint szép számmal élnek a tóban 10 kg feletti pontyok és amurok is. Csaknem kétszerannyi halat sikerült partra segítenünk az Ördögűző etetőanyaggal. Ezt az eredményt a reggel kapott információ alapján annak tulajdonítom, hogy az egy hete betelepített két-háromnyaras pontyok voltak aznap a legaktívabbak (mely a méretük alapján is jól látszik), és ők valóban nem találkoztak még a hallisztes etetőanyagokkal. A tógazda a halai részére szintén nem hallisztes etetőanyagot, hanem búzát és kukoricát használ etetésre. A tó nagyobb, kapitálisabb méretű halai találkozhattak már több alkalommal a halliszttel, melyet kizárólag a horgászok által bejuttatott etetőanyagok és csalik kínáltak. Ezek a halak már megismerhették és megszerethették ezt a fehérjedús tápanyagforrást, de sajnos ők ma távol maradtak bevetett horgainktól.
E tények ismeretében nem lepődöm meg a horgászat végeredményén, mely összességében a hallisztet nem tartalmazó Ördögűző javára döntötte el a „versenyt”. Kíváncsi lennék, hogy ha nem lett volna a friss telepítés, vajon akkor is ezek az eredmények születtek volna? Fogtunk volna akkor is ennyi halat? Vagy kevesebb halat tudtunk volna szákba terelni, de azok már lényegesen nagyobb súlyúak lettek volna? Ki tudja ezt megmondani?
Azt hiszem, hogy egy teszt alapján nem lehet semmiféle messzemenő végkövetkeztetést levonni, de mint téma, továbbra is foglalkoztat a kérdés, és még vissza fogok térni, hogy több ilyen összehasonlító remek horgászat során szerezzek nagyobb bizonyossággal választ a kérdésemre, hogy „Kukorica vagy nem kukorica?”…
Írta: Penyigei-Manczur László (lassze)
Fotó: Penyigei-Manczur László, Penyigey-Manczur Péter, Penyigey-Manczur Viktor
