Már egy ideje vártam az új keszeges etetőanyag megjelenését, és ez az idő végre eljött, a boltok polcaira került a Haldorádó Feeder Master Nagy Dévér etetőanyag! Nem sokat haboztam, másnap már be is szereztem belőle néhány zacskónyit. Mivel eddig fenekező, valamint matchbotos módszereket láthattatok tőlem, egy kis rakós botos dévérezésre invitálnálak benneteket az elkövetkező sorokban.
Hamar eldőlt, hogy nem más halakat veszek üldözőbe, mint az általam kedvelt dévérkeszegeket, már csak az etetőanyag miatt is, meg azért is, mert imádok rájuk horgászni. Az otthonomhoz közel található nagymegyeri kavicsbánya tavat tűztem ki a horgászat helyszínéül. A helyválasztáson sokat gondolkodtam. Vajon hová üljek? Egyenes aljzatú terepre, esetleg hínárosra? Talán valamilyen komolyabb akadó közelébe? Az utóbbit választottam, egy vízbe dőlt fa mellé terveztem a pecát. Arra gondoltam, ott sok a kárász, vörösszárnyú, bodorka, valamint jó eséllyel számíthatok pontyra, dévért pedig szinte bárhol lehet fogni a tavon, így legalább az etetőanyag szelektív hatását is kipróbálhatom.
A tesztpeca előtt néhány nappal kimentem kipróbálni a pályát, érdemes lesz-e horgásznom. Bizony eléggé elkeseredtem. Na, nem a fogott halak súlya, hanem a zsákmányolt fajok összetétele miatt. Más, egyszerű horgásznapon bizony tapsikoltam volna örömömben a 4 óra alatt fogott majdnem 15 kiló, szép kárászokból, vörösszárnyúakból, valamint egy-egy dévérből álló fogásomnak, de nem egy olyan pecán, ahol a dévérkeszegeké a főszerep. Hiába a dévéres etetőanyag és a föld, na meg a csonti, egyszerűen alig tudtam dévért fogni, akárhogy próbálkoztam. Az a 3-4 darab is csak felszín közelében került horogra, a frissen dobott kajára, rögtön betolás után.
A teszthorgászat reggelén még azt sem tudtam, hogy horgászni megyek, mivel nem terveztem, de megszámoltam a nyári szünetből fennmaradó napokat, és úgy voltam vele, most, vagy nem leszek kész suliig mindennel. Így gyors riasztás apunak, rohanás a pecaboltba csontiért, és irány a vízpart. Tizenegy óra körül pakoltam le a kiszemelt stégre felszerelésemet, elrendeztem mindent, etetőanyagot kevertem, majd a botot is használható állapotba hoztam.
Teljes csend uralkodott a tavon, nem volt sehol fürdőző, egy-egy horgász ült csak a parton. A vízfelszínen néhány túrás buboréknyomát láttam, bizakodva kezdtem gyúrni az alaphoz szükséges gombócokat. Az alapozó etetést a fa ágaitól nem messze, 1-2 méterre alakítottam ki.
Az etetőanyagok kibontásakor az első dolgom, hogy jól beleszippantsak a zacskóba. Ez esetben meglepően finom, az emberi orrnak is meglehetősen kellemes, édeskés, meggyes rétesre emlékeztető illatot árasztott a keverék.
Ez az etetőanyag lényegesen finomabbra őrölt, kisebb alkotóelemekből áll, mint a pontyos vagy amuros keverékek. Ebben is megtalálhatóak a narancssárga fluo morzsák, mint a Nagy Pontyos keverékben, valamint mogyoró darabkák, és még néhány mag őrlemény. Az etetőanyagok további előnye, hogy rendkívül strapabíró csomagolásban hozták őket forgalomba. Eddig nem próbáltam ki szándékosan, de most sikerült leejtenem egy zacskónyit. Zuhant pár métert, majd továbbgurult a földön és végül a vízben állt meg. Már lemondtam róla, de kiemelve tapasztaltam, sértetlen a csomag. Nem kell félteni!
A 4 kg Haldorádó Feeder Master Nagy Dévér etetőanyagot 3-4 kg löszös földdel, 5 cső csemegekukoricával, fél liter csontkukaccal 1 kiló főzött mag mixszel, (ami búzából, csemegekukoricából és repcemagból állt), valamint fél üveg Haldorádó Aroma Tuning Nagy Dévér aromával egészítettem ki, majd a tó vizével megfelelő állagúra kevertem.
A Haldorádó Aroma Tuning Nagy Dévér üvegének kinyitása után az első gondolatom az volt, hogy megihatom-e azt a sötétbarnás, sűrű folyadékot, mert elképesztően finom, kólás-édeskés illatot árasztott magából. Az aromáról érdemes megjegyezni, hogy nemcsak az etetőanyagba keverve hatásos, hanem a csalijaink megízesítésére, dipelésére is kiválóan alkalmas. Így tettem most is, néhány szem kukoricára, valamint főtt búzára öntöttem belőle egy keveset, valamint annyi vizet, hogy ellepje, majd állni hagytam, hogy a csalinak szánt szemek átvegyék az aroma ízét, illatát.
A 4,5 m-es vízben viszonylag lassan állna be egy könnyű szerelék, ezért egy nagyobb, 6 g-os úszóval szerelt szereléket akasztottam a gyorskapocsba. A horgon 3 szem csontival kezdtem, ezt univerzális csaliként szoktam a horgászataim elején használni. Az első két halon meg sem lepődtem: két kicsi vörösszárnyú jelentkezett. Meguntam már az előző horgászaton a sok halat, ami nem dévér, ezért a 12-es horogra egy szem Nagy Dévér aromával ízesített csemegekukoricát és két szem csontit tűztem, a 25 cm körüli előkét pedig a fenékre fektettem. Betolás után a csalit az etetés kellős közepére tettem. Próbáltam kényelmes testhelyzetbe kerülni hosszú távú bottartogatásra készülve, közben pedig a hátam mögött pakolászó embereket vizslattam, amint a színesebbnél színesebb, vízen úszó csodáikat fújták fel, és készültek a fürdésre. Már épp megcsóváltam volna a fejem, hogy ezt nem itt kéne, horgászom, ha esetleg nem látnák, de a botom spicce a vízbe vágódott, majd a botból kifelé zúgó gumi hangja kötötte le figyelmemet. Hirtelen azt se tudtam, mit tegyek, hiszen a betolás után kb. 10 másodperccel történt mindez, a kapást nem is láttam, csak arra tudtam figyelni, hogy le ne essek a ládáról ijedtemben. Halam szerencsére a nyílt víz felé rohant el, a röpke 8-10 m-re nyújtott 1,2 mm-es gumit húzva maga után. A pontyot felfelé húztam, tapasztalataim szerint így nem tud begyorsulni és szakítani, hamarabb elfárad. Így is lett, 2-3 perc alatt már a víztetőn körözött, miközben néhány eredménytelen fába ugró kísérletet mutatott be. Már a fárasztás vége felé közeledtem, amikor észbe kaptam, hogy még nincs fotó! Így egyik kezemmel próbáltam néhány képet csinálni a tükrösről, másikkal az 5 tagos top szettet markoltam.
Hamar megszákoltam, majd versenyszákba helyeztem két kiló körüli tükörpontyot, amíg vissza nem tért bátyám, Zoli az ebédről, hogy lefényképezzen minket. Ezután útjára engedtem a kedves uszonyost.
Időközben a szomszéd stégek benépesültek, nagyobb lett a hangzavar, amit vízbe ugrálással tetéztek a fürdőzők. A halak pár perc alatt úgy eltűntek, mintha ott sem lettek volna. Egész délután horgásztam, alig egy-egy bodorkát, vörösszárnyút tudtam horogvégre keríteni.
Amint elmentek a jobb oldali stégről, tudtam fogni egy-egy szebb bodorkát, de dévért még mindig nem. Nem sokkal ezután a bal oldali stégről is távoztak az emberek, így újra csend lett. Na, ekkor alig hittem a szememnek: néhány perc alatt újra megjelentek a túrások, és végre kapás is lett. Egész délután becsületesen etettem, így a rengeteg kajára beállt a dévér, és jóformán időm nem volt betolni a botot, már betolás közben elkapták a csalit.
Nagyjából fél óra alatt 3,5 kg dévért fogtam, sajnos nagyobb nem jött, a rengeteg kicsi nem engedte csalihoz férni őket. Ilyen mértékű szelektív hatásról még nem hallottam, de most tapasztaltam is.
A délutánt megúsztam kárász nélkül, más keszegfélék is csak hébe-hóba kerültek horogvégre, azok is csak az ágak közvetlen közelében. Amint csend lett, beállt a dévér és elképesztő módon kezdett enni. Kis idő múlva újra visszatértek a fürdőzők a bal oldali stégre, a halak ezzel együtt el is hagyták az etetést: több dévérkeszeget nem fogtam a fennmaradó egy órában, csak néhány kis vörösszárnyút.
Sajnos most nem mutathatok be hatalmas fogást, de ha figyelembe vesszük a körülményeket, rendkívüli horgászaton vagyok túl. A Haldorádó Feeder Master Nagy Dévér etetőanyagot, valamint a Haldorádó Aroma Tuning Nagy Dévér folyékony aromát bátran merem ajánlani kimondottan dévérkeszegre horgászók számára.
Hajdu Tamás (matchuszo)
Fotó: Hajdu Zoltán, Hajdu Tamás
