A Mártélyi Holt-Tisza gyönyörű környezetével, utánozhatatlan hangulatával és csodás halfaunájával már az első horgászatom alkalmával belopta magát a szívembe. Az ősfák friss illata árad a kristálytiszta vizű holtág minden szegletéből. A ragadozó halak zsákmányukat kergetik a sekélyebb partközeli részen, a pontyok fordulása a távolból is jól kivehető. De mire megy egy magamfajta nagyhalas horgász egy ilyen vadvízen?
Mártély település rendkívül közel, kevesebb, mint 10 km-re található lakhelyemhez, Hódmezővásárhelyhez. A környék régi ismerős volt számomra, nagyon sokszor jártam már itt, de horgászatra eddig még nem került sor. A Mártélyi Holt-Tisza 46 hektár alapterületű és a Tisza folyó árterében helyezkedik el. Ebből következik, hogy a folyó vízhozama nagyban befolyásolja a holtág vízszintjét is és ezzel együtt az aktuális halállományát. A holtág úgynevezett „üdülő része” aszfaltozott úton könnyedén megközelíthető, így kézenfekvő volt számomra, hogy random módon itt keressek egy szimpatikus horgászhelyet.
Ismerősökkel és horgászbarátokkal, akik gyakran járnak erre a vízterületre horgászni egyeztettem a horgászat előtt. Az ő tanácsaikat figyelembe véve és saját gondolatokkal „fűszerezve” állítottam össze a horgászat stratégiáját. Az efféle holtágak nagyon nehéz terepnek számítanak, így mindenre fel kellett készülnöm. Ősszel, szeptember hónapban két alkalommal horgásztam itt. Fontosnak tartottam, hogy mindenképpen még az őszi pontytelepítés előtt tegyek néhány próbát, ugyanis nem a mohó, frissen érkezett halakból akartam fogni. A célhalaim a holtág „ősállományából” való pontyok, kárászok, esetleg keszegfélék voltak. Tisztában voltam vele, hogy hemzsegnek a törpeharcsák, így biztosra vettem, hogy ezek szelektálása lesz a legnagyobb feladatom.
A már jól bevált és sokszor bizonyított method módszerrel horgásztam. Alapozó etetést nem végeztem. A tervem az volt, hogy szisztematikusan átpásztázom az előttem elterülő szakaszt, és ahol értékelhető halat sikerül fognom, oda igyekszem visszadobni. Ha az általam gyakran horgászott vizeken tökéletesen működik ez a technika, itt miért ne segítene hozzá szép halakhoz? Nem sokat kellett várnom az első kapásokra, a törpeharcsák úgy tűnt, mindenütt ott vannak és mindent fel is falnak. Alig dobtam be a végszerelékemet a vízbe, rögtön hevesen rángatózni kezdett a spicc. Gyakorta nem is a szájukban volt a csali, csak pusztán fennakadtak a horgon. Egyre távolabb és távolabb kezdtem horgászni, míg csaknem a túlpart előtt találtam magam. Eltelt néhány perc és semmi érdeklődés. Talán ez lesz a jó hely? Akkor ezt még nem tudhattam, ám abban biztos voltam, hogy olyan helyet kell találnom, ahol minél kevesebb törpeharcsa tanyázik. Még a reggeli órákban finom, de határozott kapásra lettem figyelmes. Ez bizony már ponty volt!
A két szép halon felbuzdulva nem volt kérdés, hogy mindkét végszerelékemet a túlpart elé, attól visszább körülbelül tíz méterre fogom visszadobni. Úgy tűnt, hogyha a felkínált csalogatóanyagok „túlélik” az első néhány percet törpeharcsa „támadás” nélkül, akkor joggal bízhatok egy szép ponty, vagy kárász kapásában. Viszont önmagában a jónak vélt hely megtalálása még kevés lett volna a sikerhez, hiszen ha nem a megfelelő csalogatóanyagokkal próbálkoztam, rögtön megérkezett a törpeharcsa.
Többféle etetőanyag keveréket és csalit is kipróbáltam, de mindkét horgászatomon toronymagasan ezek működtek a legjobban. Igaz volt ez arra a zónára is, ahol a pontyokat és kárászokat megtaláltam. Időnként a kísérlet kedvéért bedobtam magam elé vagy épp a mederbe, de gyorsan egyértelmű eredményeket kaptam. Ha viszont mindent úgy csináltam, ahogy fentebb bemutattam, időről időre egy szép halat tarthattam a kezemben.
Az itt töltött két szeptemberi horgászatom a vártnál lényegesen jobban sikerült. Mivel számomra teljesen ismeretlen vízterületen tettem próbára magam, felkészültem a nagy nullára is, ehelyett csodaszép halakkal és élményekkel ajándékozott meg a Mártélyi Holt-Tisza. Ezt a csodás, vadregényes vízterületet a jövőben garantáltan többször meg fogom látogatni.
A megfogott gyönyörű halak, az így szerzett élmények és tapasztalatok egészen egyedülállóak voltak. A horgászatok után csillogó szemekkel néztem otthon végig az elkészült fotókat. Elégedett és boldog voltam. Teljesen más jellegű horgászat volt ez, mint amit megszokhattatok tőlem, talán pont ettől volt ennyire különleges. Ez a horgászat nem a nagy pontyok kergetéséről, sokkal inkább egy reális vadvízi pecáról szólt. Nagy titkot viszont nem árulok el azzal, hogy a jövőben itt is megpróbálok igazán termetes, nagytestű pontyot fogni. De ez már legyen egy következő cikkem témája!
Írta: Borbiró Ádám
Fényképek: Libor Erika
