Nincs olyan horgász, akihez az utóbbi években a feederezés – azon belül is a method technika – ne jutott volna el. Egyszerűsége, költséghatékonysága, univerzalitása elnyerte a horgászok bizalmát. Rengeteg érv szól mellette, de számomra az jelenti a legnagyobb örömöt, hogy a horgászok rájöttek arra, nagyobb eséllyel tudnak vele halat (akár nagy halat) is fogni akár lágyabb felszereléssel is! Nem kellenek ma már vastag zsinórok, vastag horgok, mázsaszám beszórt csalogatóanyag. Ennek is köszönhető, hogy egyre inkább teret hódít halaink egészségének, épségének megőrzése vizeinkben. Kovácshidán jártam e módszerrel, Dél-Baranyában, a déli fronton…
Hogy is mondják? „Lakva ismeri meg az ember a másikat.” Konvertálhatnánk ezt akár mi horgászok egy technikára, vízterületre vagy halfajra egyaránt. Kedvenc elfoglaltságunkba fektetett idő, pénz és a megannyi áldozat kamatozik, ha csak cseppenként is, de kamatozik. Egy poharat is meg lehet tölteni cseppekből! Az én kedvenc „lakótársam” a kovácshidai tórendszer, azon belül is a nagy pontyairól híres Szödönyi-tó. Rendszeresen ülöm a vizet és kitartóan, türelmesen próbálom kitanulni csínját-bínját. Sok-sok meglepetéssel tud szolgálni az ide érkezőknek. A tórendszer 3 tóból áll. Az Új-tó 15 ha, a legrégebbi, a Kertalja-tó 12 ha, és végül a Szödönyi-tó 7,2 ha méretű vízterület. Tőzegbánya terület volt valaha, mielőtt a halak átvették volna a terepet. E horgászatom alkalmával is a nagyhalas vizet vallattam method technikával.
A tavat kizárólag a halőrház felőli oldalról lehet partról meghorgászni. Átlagmélysége nem lehet több 2 méternél. A tó egyik sajátossága, hogy a távolabbi oldalon a tó teljes hosszában egy homokos, sekélyebb sáv húzódik. Ez a rész a felmelegedő időszakban lehet igazán eredményes, köszönhetően annak, hogy a homokos aljzatú sekély víz hamarabb melegszik fel. E terület eléréséhez azonban meg kell lódítani a botokat! Aki ebben az időszakban feederrel szeretné meghorgászni ezt a vízterületet, annak ajánlott egy „klasszik” távdobó felszerelést összeállítani. Azonban a távpecára profi módon behangolt felszerelés sem ér sokat, ha a homokos részt szeretnénk meghorgászni, mert 200 méter felett található, és jóformán csak a feljebb említett felmelegedő időszakban eredményes igazán. A behordásos módszereknél semmi nem hátráltatja e rész meghorgászását. Ez nem jelenti azt, hogy 100-130 méterre dobva ne lehetnénk esélyesek. A viszonylag sekély víz miatt a hal egyre beljebb húzódik abba a zónába, amit az átlag nem szokott meghorgászni. Ezen az átlag, távdobó technikával meghorgászható távolságon érhetők el igazán jó eredmények. Az akadó kevés a tóban, szinte nulla. Az én éves kosárveszteségem eddig – kb. 15 horgásznapra lebontva – 3 kosár, amiket jellemzően a hal vitt be a nádasba a part mentén vagy tekert fel etetőbójának használt és a vízben felejtett nádszálra. A tavakba folyamatosan telepítenek, de komoly esély van gyönyörű, nagytestű pontyok megfogására is. Ezért vallatja sok bojlis horgász ezt a vízterületet.
A reggel a szokásos rutinnak megfelelően indult. Kilépve az ajtón érezhetővé vált az elmúlt esős napok hozadéka, a párás levegő. Ez tóparton jobban érződik, ilyenkor csalóka lehet bátrabban, könnyedebben öltözve elindulni. Aztán bepakolás, indulás, kaja, gyomorgörcsös izgalom… nevezzük annak némi túlzással. Nem szeretek sokat bíbelődni közvetlenül az indulás előtt. Előző nap menetrend szerinti indulásra összekészítem a pakkot. Etetőanyagot is ilyenkor keverek, persze ez függ a kaja jellegétől, illetve a hőmérséklettől is. Volt már rá példa, hogy Champion Corn etetőanyagból „Tejsavas Betainos light” kaja lett, ami akkor sajnos nem volt elég fogós. A csontkukacot persze a nagy izgalmak közepette mindig a hűtőszekrényben felejtem meglepetésnek az azt nyitogatók számára. Minden alkalommal eluralkodik az emberen egy egészséges izgalom, aminek alapja a napba, az átgondolt stratégiába vetett bizalom. Azonban vannak olyan ható tényezők, amik lecsitítják az emberben a nagy izgalmakat. Lehet, hogy közhely, de elképesztő az, amit természet tartogat, produkál. A szajkó jajveszékelése, a jégmadár halvadászata, a vadkacsák csoportosulása és még a végtelenségig lehetne sorolni. Szerencsére, hétköznap lévén nem sokan ülték a vizet, lehetett válogatni a jobb helyek közül. Én most a tó közepén telepedtem le, erre a részre tettem a voksomat. Kipakolás és etetőanyag előkészítés következett. A levegő a parton valóban párásabb volt, sokkal hűvösebb és nyirkosabb volt minden, mint eljövet otthonról. Nemrég neveztem be egy kisebb horgász-kocsira, ami a becuccolásnál nagy segítséget tud nyújtani. Van, hogy 4 kéz sem lenne elég a cipekedéshez. Ha sok felszerelést viszünk magunkkal, érdemes beszerezni egyet, az autóban is könnyen elfér.
A horgászat nem kíván mást – legyen szó bármilyen módszerről – mint megfelelő hozzáállással átitatott nyomozó technikát. Ehhez időre, kitartásra és józan paraszti észre van leginkább szükség. Amióta horgászom, mondhatni ezt a készséget igyekszem magamban a leginkább fejleszteni. Hogy az abszolút tényeket alapul véve, azokra építve alakítsam ki a stratégiát, illetve ha kell, el tudjak vonatkoztatni az addig jónak, eredményesnek vélt lépésektől. Nem szabad az egónkat a halfogás fölé helyezni, ne akarjuk bizonygatni az igazunkat, ha az egyáltalán nem működik. Ha egy speciális szemszögből vizsgálódunk, rá kell jönnünk, nem mi vagyunk az elsődleges „élőlények” az adott szituációban. A halak a változtatás jogát állandóan fenntartják!
Több horgásznapot is eltöltöttem már a tavon, így sikerült kitapasztalni abszolút tényeknek minősíthető feltételeket az eredményesség biztosításához. Ehhez járul nagyban hozzá a meghorgászott távolság. Több, szebb példány 100 méteres vagy annál nagyobb távról került partra. Ma is távdobó összeállítással készültem. Kizárólag a method módszerre tettem fel mindent. Előzőekben, különböző időszakokban, távokban a method peca bizonyult eredményesebbnek a hagyományos távdobó kosaras technikával szemben, így mindkét botomra távdobó method kosaras szerelékeket gyártottam. Célom, hogy minél nagyobbat dobjak, hogy el tudjam érni az átlag távot dobáló horgászok elől beljebb húzódó pontyokat. Nem alapoztam, a módszer sajátosságára építve kereső pecát végeztem.
A tavon nagyon jól működnek a gyümölcsös ízvilágú, illetve a melegebb vízben a szénhidrátos kaják. Etetőanyagnak első körben a Ready Method Tropicana változatot választottam. Mint a parton kiderült, nem is nagyon volt választási lehetőségem, mert az alternatív etetőket otthon felejtettem. Az ananász itt nagyon jól működik mind etetőanyag, mind csali formájában, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a gyümölcsös ízvilágú pelletek teljes palettája népszerű. Úgy döntöttem, kizárólag pellettel fogok horgászni. Az élő anyag használata a kisebb-nagyobb keszegek állandó érdeklődéséhez vezetett.
Egy érdekes tapasztalatot osztok most meg, ami egy újabb érv amellett, hogy rostáljuk át az etetőanyagot. Sokan ezt még mindig felesleges mozzanatnak tekintik. Egyrészt, ha túl nedvesre keverjük az etetőanyagot, akkor nem fog megfelelően bontani. Ebből adódik, hogy a kosárba rejtett csalit nem „dobja ki” magából a kaja. A hal hiába szív rá, még ha ki is van könnyítve, szépen bele tud ragadni a kosárba töltött etetőanyagba. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor meg is öltük a módszer lényegét. Másrészt, ha a kosárban a horog úgy helyezkedik el, hogy a felette táplálkozó halba kívülről is beleakadhat a horog, az etikátlan és sportszerűtlen.
Köszönhetően a konyhakész etetőanyagnak, viszonylag hamar be tudtam vetni a készségeket. Érdemes is minél előbb belekezdeni a pecába, ugyanis a délelőtt az, ami a legígéretesebb időszak. Ami a felszerelést illeti, mindkét bot By Döme Master Carp Pro LC verzió, 3,90 m és 4,20 m-es hosszban. Team Feeder Long Cast LCS orsókat használok 4500-as és 5500-as méretekben, mindkét orsó nyeletőfékkel ellátott. A főzsinórok 0,20 mm átmérőjűek, a fonott dobóelőke 19-es Power Pro a botok hosszának kétszeresében. A végszerelékek 55 és 65 grammos Long Cast Method kosárral készültek. Mindkét szereléket a lehető legmesszebb igyekszem bevetni, azonban a tervem az volt, hogy ha ez eredménytelen lenne, rövidebb távon is próbálkozni fogok. A horogelőke általában 8-12 cm hosszúságú,10-es vagy 12-es fonott zsinórból kötve. Horognak a jól bevált Gamakatsu 2260B típusú horog füles változatát használom 6-os méretben, ami a 2260NS típusjelzést kapta.
Mivel másik etetőanyaggal nem tudtam kísérletezni egyelőre, a Tropicana fantázianevű kaját töltöttem a kosarakba. Nagy bizodalmam volt a sikerében. A rövidebbik botra egy Hibrid Method pelletet tűztem fel az 1 cm-es csalitüskére édes ananász ízben, abból is a piros színűt. A piros valamiért szépen hozta itt a halat a korábbi pecák alkalmával. Amúgy ez a kis pellet épphogy lent tartja ezt a Gamakatsu horgot, ezért a legapróbb rászívásra is fellibben ez az összeállítás. Így kikönnyítve sokkal kisebb erő kell ahhoz, hogy a csali a halak szájában kössön ki. A másik végszerelék csalitüskéjére Tornado Waftert tűztem mangó ízesítésben. Első nekirugaszkodásnak ezeket véltem eredményesnek, amik hamar el is nyerték a nagyközönség érdeklődését.
Fél órát kellett várni az első jelentkezőkre, azonban 2-3 lemaradt hal után rá kellett jönnöm, hogy az előke rövid. Mint később kiderült, óvatosan táplálkozott a ponty, a kapások zöme bátortalan volt. Váltottam előkéket és ugyanazokkal a csalikkal ismét bevetettem a szerelékeket. Jött is az első hal, ami szépen belevitte a szereléket egy el nem távolított, etetést jelölő nádszálba. Hiába az óvatosság és a körültekintő mentőakció, a hal lemaradt dobóelőkéstől, mindenestől. Szereltem újra, de ezúttal egy 55 g-os Dart XL kosarat tettem fel a rövidebbik botra. Amíg ezzel ügyködtem, meg is érkezett az első ponty.
A délelőtt folyamán a csali-etetőanyag összeállítás szépen hozta a halat. Variálgattam, kísérleteztem többféle csalival, többek között a gyümölcsös beütésű változatokkal. A halas jellegű, azonos színű csalikra egyáltalán nem volt kapás. Ez is bizonyíték, hogy ezúttal az íz sokkal inkább meghatározó volt, mint a csali színe. Minden ilyen vagy hasonlóan gyümölcsös pelletet próbálgattam, de ha egyetlen egyre kellene feltenni a horgászat sikerességét, a method pelletet választottam volna. Nagy sikernek örvendett még a Nagy Ponty fantázianevű oldódó-lebegő pellet 12 mm-es változata. Ez a méret vált be a kikönnyítés szempontjából a legjobban. Rápróbáltam a halas és fűszeres jellegű csalikra más színekben is, de azokra egyetlen kapásom sem volt. A kisebb távok is adtak halat, de lényegesen több időt kellett várni a kapásokra, így inkább visszatértem 100-120 méteres táv horgászatára. Itt elgondolkodtam azon, hogy a legközelebb minden egyes apró részletet úgy változtatok majd, hogy a lehető legnagyobbat tudjam majd dobni. A 18-as főzsinór 16-os fonott előkével még tartogathat extra métereket, ami tovább fokozhatja a sikerességet.
Fél 11-től másfél órán keresztül egy delikvensnek sem sikerült felkelteni az érdeklődését. Még fogósabbá, még feltűnőbbé kellett tennem a csalit, hogy a horoghoz irányítsam a halakat, ezért Nagy Ponty aromát pumpáltam a töltőszerszámba. Egy másik megfigyelés a tófenékre irányította a figyelmemet. Megfigyeltem, hogy a túl sokáig bent hagyott szerelék a kivétel első pillanataiban nehezen indul meg a fenékről, illetve több, nagyobb pontytúrás nyomát is láttam a vízfelszínen. Ilyenkor rengeteg apró légbuborék jelenik meg. Feltételezem, hogy a fenék kissé iszapos lehet, így nem érdemes 30 percnél tovább bent hagyni a készségeket, mert az arra táplálkozó, mozgó halak belesüllyesztik a kosarat az iszaprétegbe. Ezt csak úgy tudtam kivédeni, ha gyakrabban frissítettem. Ezért is váltak be a nagy felülettel rendelkező kosarak. A legnagyobb tömegűekről van szó, amik szóba jöhetnek, azonban minél nagyobb a felületük, annál nehezebben merülnek majd bele az iszaprétegbe. Úgy gondolom, ebben a gubancgátló cső is a segített.
Az aromásítás meghozta az eredményt, azonban nem az egybefordított Hybrid Method pelletekkel, hanem a Nagy Ponty oldódó lebegő pellettel. Változik a halak ízlése, ezért nem szabad megülni egy csalit hosszabb ideig. Soha nem indulok el úgy otthonról, hogy ne vinném el az összes csalimat, amim csak van. Nálam nincs olyan eset, hogy elteszek egy-két ígéretesnek nyilvánítottat, ami az eddigi horgászatok alkalmával nyerővé vált. Mindig van hely az összes csalinak.
Az etetőanyag fogyni kezdett, de szerencsére a tóparton üzemeltetnek büfét és horgászboltot, ahol rengeteg fajta etetőanyagot is kínálnak. Beneveztem a BlendeX ananász-banán ízesítésű keverékére. Benedvesítettem, lerostáltam, amíg az utolsó Tropicana adagok bekerültek a vízbe. Ráhibáztam, ez is kiválóan működött mind az ananászos, mind a Nagy Pontyos csalikkal.
Beleértem a délutánba, jött még pár kisebb ponty. Eljött az ideje, hogy hajszálelőkével kombinált nehezebb horogra nagyobb csalikat tegyek fel. Ehhez egy 6-os Gardner Mugga horgot, valamint a Nagy Ponty és Édes Ananász 12 mm-es oldódó-lebegő pelletet használtam bízva abban is, hogy a kontraszt figyelemfelkeltő lesz a halak számára. Meg is érkezett a következő páciens, ami nem volt nagyobb előző társainál.
Lassan lejárt a horgászatra szánt időm, elkezdtem összerakni a cókmókot. Természetesen a botokat hagyom mindig utoljára. A szelektálási kísérlet nem működött tökéletesen, de így is hozott az átlagnál darabosabb halakat. Nagyon örültem nekik. A horgászokkal folytatott beszélgetésből kiderült, hogy másoknak is beváltak az ananászos ízű csalik, de van rá példa, hogy halibut pellettel érnek el szép eredményeket. Ezt a stratégiát már kezdtem is összerakni a fejemben. Teljesen meg voltam elégedve a mai nappal, a halak ugyan óvatosan táplálkoztak, de tiszteletüket tették a parton. 15 db pontyot fogtam összesen, ebből több darabosabb potyka is partra került. A megfelelő távolság a beugró az itteni eredményesebb horgászathoz. Többen fogtak 50-60 méterről is halakat, de ritkábban volt kapás ebben a sávban.
Összegzésként elmondhatom, hogy egy eredményes horgásznapot hagyhatok a hátam mögött. Igazi örömpeca volt a mai. Egyáltalán nem bántam, hogy a nagyobb halak ízlését ezúttal nem tudtam eltalálni. Jó volt visszagondolni a fogott halakra és visszanézni a róluk készült fotókat. Gyönyörűek és egészségesek voltak, mintha megrajzolták volna őket. Bátram tudom ajánlani a Kovácshidai-tavak mindegyikét az ide látogatóknak.
Írta: Horváth Ádám (adam5811)
Fotók: Horváth Ádám, kovacshidaitavak.hu
