A pickerbotos horgászat elképzelhetetlen a különféle aprócikkek és kiegészítők nélkül. Ezek szerepe legalább annyira jelentős, mint egy jó horgászboté. Melyek ezek a nélkülözhetetlen kellékek? Különleges etetőkosarak, és csontikosarak, gubancgátló csövek, forgók, horgok és zsinórok. Tekintsük át részletesen is ezeket. Ebben a cikkben elsőként a különféle kosarak közül a csontikosarakat mutatom be.
Az etetőkosarakról általában
Az etetőkosarak alkalmazásának előnye (a sima egyszerű ólmokkal szemben), hogy az etetőanyag garantáltan a horog közelében fejti ki hatását, odacsalogatván ezzel a mit sem sejtő halakat. További előnye, hogy a vele való etetés mindig igazodik a halak étvágyához. Ha ritkábban van kapás, úgy mi is ritkábban dobunk, és így nem etetjük túl a halakat, viszont ha gyakran van kapás, úgy gyakrabban dobunk kielégítve ezzel a halak étvágyát.
A rendkívül bőséges kosárválasztékot alapvetően két típusba soroljuk. Vannak az úgynevezett csontikosarak és etetőkosarak.
Csontikosarak
A csontikosarakkal elsősorban az élőanyag koncentrált bejuttatatását lehet egyszerűen kivitelezni.
A méret és formaválaszték lenyűgöző.
Ezek a zárt kosarak, általában műanyagból készülnek, és a hátukon vagy az alsó részükön található az ólomsúly. Alakjukat tekintve, a hengeres forma a jellemző, amely kizárólag állóvízi horgászatok során használható eredményesen. Lassan áramló csatornákon vagy folyóvizeken a lapos és szögletesített forma vált be, hiszen ezt nem sodorja el a víz.
A belehelyezett élőanyag (csonti, pinki, giliszta, szúnyoglárva) az oldalain található lyukakon keresztül távozik. Tapasztalatból mondom, hogy célszerű egy pár lyukat eltömíteni, beragasztani rajtuk, nehogy az élőanyag idő előtt távozzon. Ez történhet szigetelőszalaggal, vagy sebtapasszal egyaránt.
A csontikosarak elég nagy méretválasztékban készülnek, de ezek döntő többsége tökéletesen alkalmas a pickerbotos horgászmódszerhez. Átlagsúlyuk 5-15 gr között van, amely a legtöbb tavon elegendő. Lassú áramlásban keszegekre, egy kisebb méretű és súlyú szögletes kosár is megfelelő lehet, ám nagyobb halakra, esetlegesen nagyobb áramlásban, már nagyobb kosárra van szükség. Ez hasznos lehet a termetesebb halak horgászata során is, mert a pontyok nem érik be néhány szem csontival. A folyóvizeken is bevethető testesebb modellek, szükség esetén elérik az 50 gr-ot, de ezek nem pickerre valók!
A nagyobb ólommal ellátott kosár használata akkor lehet még indokolt, ha messzebbre szeretnénk horgászni. Bár a pickerbotos horgászat alapvetően nem távdobáson alapszik. Ráadásul a botok dobósúlya sem teszi lehetővé a nehéz súlyok gondtalan eldobását.
Létezik még egy fajta különleges csontikosár, amely műanyag szálakból készül, és a belsejében található az ólomsúly. Az úgynevezett szivacsos csontikosár használata nagyon egyszerű, hiszen csak a kukacok közé kell raknunk, és azok gyanútlanul belemásznak, így már dobhatjuk is őket a kívánt helyre. Vízbe érve persze pánikszerűen próbálnak kiszabadulni, kisebb nagyobb sikerrel. Ebből a kosarakból célszerű egyszerre 2-3 darabot használatba venni, mert amíg az egyik a vízben ázik, addig a többi töltődik, aztán fordítva. Horgászat után azonban célszerű a beszorult nyüveket is kihúzgálni belőle, különben kellemetlen szagot áraszt 1-2 nap után.
Az élőanyaggal töltött kosarak fogóssága, csalogatóhatása, tapasztalataim szerint 10°C fok alatti hőmérsékletű vízben nő meg igazán. Akkor, amikor a hal már csak "foghegyről" csipeget. Ekkor néhány szem csonti, giliszta sokkal nagyobb csáberőt jelent, mint a legfinomabbnak tűnő etetőanyag!
A következő részben az etetőkosarakat fogom részletesen bemutatni.
