A szeszélyes áprilisi idő már néhányszor keresztülhúzta számításaimat, de végre sikerült kijutnom a vízpartra. A Berekalji-víztározón egy kellemes, halakban gazdag napot tudtam eltölteni annak ellenére, hogy az időjárás nem a legszebb arcát mutatta. Egy jó pecát tudhatok magam mögött, több mint 20 kg hallal.
Idén próbáltam ki először a pickerbotos technikát, ami egyből magával ragadott. Egyszerű, de nagyszerű - e két szóval tudnám jellemezni. Aki még nem próbálta, annak mindenképp érdemes belekóstolnia a pickerezésbe.
Már régen elterveztem, hogy újra kilátogatok a tóra, mert kora tavasszal, rögtön jégolvadás után itt már egy jó horgászatban volt részem. Akkor még csak dévéreket és bodorkákat sikerült fognom, viszont ezekből szép termetes példányokat és számottevő mennyiséget.
Felszerelés, végszerelékek
A mai nap pickerrel vettem üldözőbe a halakat, de azért ott lapult egy feeder is a bottáskában. A végszereléket nem bonyolítottam túl, az egyszerűségre törekedtem. A pickeren egy 20 g-os, kisméretű etetőkosár volt egy karabiner segítségével szabadon csúszóra szerelve, majd egy gumiütköző következett, az alatta levő zsinórrészt pedig megsodortam. Ez ad egy kis merevséget a főzsinór utolsó részének, ami eltartja az előkét a kosártól, így elkerülhetjük a gubancokat. Egy nagy lyukbőségű kosarat használtam az etetőanyag gyors kioldódása érdekében, ez kulcsfontosságú egy pörgős pecánál. A főzsinór mindkét botomon Trabucco XSP Match Sinking 20-as méretben, az előke pedig Haldorádó Visitor 14-es méretben. A horog 14-es Timár Mix Bream, majd később a Drennan Fine Magot típusra váltottam. Az előkehossz 80 centi volt.
A feederen a végszereléket egy 25 grammos Haldorádó pellet feeder etetőkosár, gumigyöngy, forgó, majd egy 15 cm-es és 0,12 mm-es Haldorádó Braxx fonott előke alkotta. A horog 8-as Gamakatsu A1 Team Feeder Carp Feeder volt, a csalit pedig csalitüskén kínáltam fel.
A kisebb halakat egy 3 m-es Manta Smart Pickerrel - amire egy Nevis Snipe 40-es orsó került - céloztam meg. Mivel pickerbotok terén még semmilyen tapasztalattal nem rendelkeztem, itt, a fórumon kértem segítséget botválasztásban, a Manta kapta a legtöbb szavazatot, és végül be is szereztem egyet. Imádom ezt a botot, olyan érzékenyek a spiccei, hogy némi túlzással, már attól elkezd görbülni, ha az ember elég erősen nézi. :) Élmény vele a kisebb halak fárasztása is, pláne a szebb pontyoké. (Ha valaki esetleg nem tud dönteni 2 bot között, mindenképp nézzen szét itt, a fórumon, segítőkész horgászok serege áll rendelkezésre, én nem bántam meg, hogy rájuk hallgattam, ti sem fogjátok!)
A feederbot egy vérbeli pontyos összeállítást képviselt, amit azért hoztam, hogy kéznél legyen, ha esetleg jobban megindulnának a pontyok. Ez egy Spro Team Feeder Special 390H karakterisztikájú bot és egy Spro Team Feeder Special 550M orsó együttesét jelentette.
Célhalak
A tó szép keszegállománnyal rendelkezik és a kárászok száma is növekedésnek indult az utóbbi években. Keszegekből a tenyeres méretű, néhány dekás egyedekre lehet számítani, de egyre több nagyobb példánnyal is összeakadtam mostanában. A kárászok súlya a 0,5-1,5 kilós tartományban mozog. A rendszeres telepítéseknek köszönhetően ponty is szép számmal található a tóban, a jellemző méret 3-4 kg körül mozog, de akadnak jóval nagyobb példányok is, a termetes amurokról nem is beszélve. Az őszi időszakban több kapitális csuka is horogra akad. 2-3 éve a törpeharcsa uralta a vizet, egy perc nyugalmat sem hagytak a horgásznak ezek a kis szúrós ördögök, viszont a folyamatos gyérítés meghozta az eredményt, és az utóbbi időben szinte alig akad horogra. Legutóbbi horgászatomon is csak egy példánnyal találkoztam, míg az ezt megelőzőn eggyel sem.
Mai célhalaim a keszegek, kárászok, illetve a beugró pontyok voltak. Sokszor szembesülök azzal, hogy egyesek mindenáron pontyot akarnak fogni, például egyesületi vizeken, ahol nem olyan erős az állomány. Szerintem nem érdemes mindenáron erőltetni a pontyozást, mert keszegekből, kárászokból akár jelentősen nagyobb mennyiséget foghatunk egy nap alatt, mint pontyokból. Ezt az utóbbi horgászatom is megerősítette, ahol igaz, juttattam be némi pontyoknak szánt csalogatóanyagot, hogy lehetőleg megfogjam azt a pár példányt, ami a környéken úszkál, de inkább bónuszhalként tekintettem rájuk.
Csalogatóanyagok:
- 1 kg Timár Mix Feeder Guru Red Devil
- 4 dl fagyasztott csonti
- 1 dl élő csonti
- egy kevés angolmorzsa
- csemegekukorica
A fent említett etetőanyagot használtam az előző itteni horgászatomon is, már akkor teljes mértékben meggyőzött. Nagyon finomra őrölt, kellemesen gyümölcsös illatú, édes ízvilágú, igazi feederes kaja.
Első ránézésre mindjárt szembetűnik, hogy nincs benne darabosabb alkotóelem (a kép kicsit csalóka, közelről fényképeztem), de ez ne tévesszen meg senkit, igen komoly beltartalommal bír. Gyakorlatilag minden békés hal eredményesen fogható vele a pontytól a keszegfélékig.
Egy előző folyóvízi horgászatomból megmaradt pár deci csontit fagyasztottam le, kár lett volna veszni hagyni. Bizonyára senkinek nem mondok újat azzal, hogy főleg tavasszal kihagyhatatlan az etetőanyagból folyó-, illetve állóvízen egyaránt.
A termetesebb halak, kárászok, pontyok miatt került a kosárba nagyobb mennyiségben angolmorzsa, illetve csemegekukorica, amik később be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket.
Horgászat
Fél kilenc körül értem ki, gyorsan bekevertem az etetőanyagot, amit negyed órát állni hagytam, hogy jól átnedvesedjenek a szemcsék. (Érdemes összetömöríteni az etetőanyagot, így még jobb állagot érhetünk el.) Ezután nekiláttam a kipakolásnak, miközben arra lettem figyelmes, hogy a vízen már javában zajlik az élet. Több szürke gém is volt a tavon, néhányan a szemközti szigeten, míg a többi a vízben lévő tuskók környékén tanyázott. A kacsák is szép számmal képviselték magukat, néhány nemrég kikelt kiskacsa pár méterre úszkált a stégtől. A kárászok is érezték, hogy itt a tavasz, már javában folyt az ívás. A kárászok folyamatos locsogása és a vígan úszkáló kacsák megadták azt a bizonyos hangulatot, ami eszébe juttatja az embernek, hogy miért is jár horgászni. Nemcsak a halfogás, hanem a természet közelsége és a nyugalom miatt is.
A jó távolságot nem volt nehéz meghatározni, mert a halak folyamatosan jelezték, hogy ők bizony ott vannak - ez körülbelül 25 méterre volt, a part és a sziget között fél távon. Az alapozó etetés előtt ezen a távon kiakasztottam a zsinórt, hogy minél pontosabban tudjam megetetni a kiszemelt helyet, ehhez a szemközti sziget egyik fáját vettem támpontul.
Ha már szóba került a kiakasztott zsinórklipszes horgászat, fontos megemlíteni, hogy a kiakasztás önmagában nem garantálja a pontos horgászatot. Felhívnám a figyelmet az egyik leggyakoribb hibára, amit sokan elkövetnek. Gyakran látom, hogy sokan kiakasztják a zsinórt, és tiszta erőből meghúzzák a botot, akkor is, ha csak rövidebb távra, például 30 méterre horgásznak. Nagyobb távnál már egy jobb minőségű zsinórnak is számottevő nyúlása van, ami akár méterekben is mérhető, egy fölöslegesen erős dobással, már búcsút is mondhatunk a pontos horgászatnak. A klipsz ugyan meggátolja, hogy több zsinórt peregjen le a dobról, de a nagy erőhatás miatt a zsinór el is szakadhat, főleg gyengébb minőségű klipsszel ellátott orsóknál, rosszabb esetben maga a műanyag klipsz is kitörhet. Nyilván belemehetnénk, hogy csak a fém klipsz felel meg a kiakasztott klipsszel történő horgászatra, vagy bármelyik sima műanyag klipsszel ellátott orsót használhatjuk erre a célra, de ezt mindenki maga dönti el. Én személy szerint jobban bízom a fém klipszben, csak azt használom.
A bedobás közben, amikor a kosár még nem ért vizet, érdemes finoman hátra vagy oldalra vezetni a botot, hogy egy kis zsinórt nyerjünk bedobás után. Ennek 3 előnye van. A tartóba helyezés során nem húzzuk el a kosarat, illetve nem feszül be túlságosan a spicc, így jobban látjuk a kapást. 2-3 menet zsinórt is nyerünk, ami jól jöhet egy nagyobb hal fárasztása során, így nem biztos, hogy ki kell akasztani a zsinórt, ha esetleg jobban megindul a hal.
Az alapozó etetés mindössze 4-5 kosárnyi etetőanyag volt, amihez egy kevés fagyasztott csontit, illetve angolmorzsát adagoltam. Nyilván ez nem túl sok alapnak, de a rövid időközönkénti folyamatos dobásokkal bőséges mennyiségű csalogatóanyagot juttattam be.
Az első hal nem váratott sokat magára, 1 percen belül jelentkezett egy szép kis karikakeszeg személyében, a 3 szem csonti tetszett meg neki.
Újracsaliztam, szintén három szem csonti került a horogra, majd egy percen belül a merítőben volt az újabb hal, egy szép kárász.
A kapások a bedobások után nagyon hamar kialakultak, tehát ízlett nekik az etetőanyag, viszont nem voltak túl határozottak, nagy részük óvatos, 1-2 centis húzás volt, és sok volt az apró csipkedés is, amik a keszegek jelenlétét jelezték. Az idő erősen visszahűlt a korábbi 20 fokos hőmérséklethez képest, nyilván ez is közrejátszott az óvatos kapásokban, mivel a szerelék lefinomítása nem hozta meg a kívánt eredményt.
A következő dobásokra tenyeres dévérek jelentkeztek, így azon kezdtem gondolkodni, hogyan tudnám szelektálni a darabos kárászokat. (Tipp: ha dévért fogunk, és nyálka kerül a zsinórra, érdemes azt maradéktalanul letakarítani, mert előfordulhat, hogy a nyálkás zsinór miatt nem lesz kapásunk!)
Először 2 szem csemegekukoricával próbálkoztam, azzal az apró trükkel, hogy egy kicsit megnyomtam kukoricaszemeket. A sok apró ütésből jól látszott, hogy a dévérek ezzel már nem igazán tudnak mit kezdeni, meg is lett az eredménye, újabb kárászt sikerült partra segítenem.
Néhány kárász után megfigyeltem, hogy a 2 szem csemegére a kisebb példányok jelentkeztek, az „öregek” nem tudtak lemondani az izgő-mozgó csontiról. Lassan kezdett körvonalazódni a kép. 1 nagyobb szem csemegekukorica, ami mellé 3-4 szem csontit tűztem.
Közben megérkezett 1-2 helyi horgász is, tőlem jobbra, illetve balra foglaltak helyet. Egy kis eszmecsere után kiderült, hogy az egy héttel ezelőtti pontytelepítés után a halak szépen szétszóródtak a tóban, mert a viharos időjárás miatt szinte alig merészkedtek ki néhányan a telepítést követő napokban.
Nyilván mindenkinek ismerős az a helyzet, amikor telepítés után körbeülik az egész tavat, és a frissen berakott halak nagy részét szinte azonnal lehorgásszák, aztán ezt követően sokáig alig akad horogra 1-2 ponty. Ekkor jön a szokásos „Alig telepítettek valamit!” szöveg. Hiába van a legtöbb tavon 1 hetes telepítés utáni tilalom, utána ugyanolyan jól fogható a frissen berakott hal még pár napig. Legalább az időjárás ezt a problémát megoldotta.
Szomszédjaim hagyományos fenekező technikával vallatták a vizet, de kíváncsian szemlélték a rövid kis pickert a hosszú, 80 centis előkével. Egyikükkel jót társalogtam a pickerezésről, kiderült, hogy már ő is gondolkodik egy ideje a rezgőspicces technika kipróbálásán, mert egyre több horgásszal találkozott mostanság, aki ezt a technikát alkalmazza eredménnyel. Közben a másik szomszédom nem tétlenkedett, egy szép, 1,5 kg körüli pontyot segített partra. Még fogott mellé néhány kárászt, aztán távozott, de nem volt rest elárulni, hogy halait kukorica-giliszta kombinációval fogta. Újracsaliztam, majd újratöltöttem a kosarat, giliszta híján ezúttal több csontival próbáltam pótolni az élő anyagot, illetve egy kevés angolmorzsa került a kosárba. A horogra a nagyobb kárászoknál jól működő 1 nagyobb szem csemegekukorica (kicsit megnyomva) + 3-4 szem csonti került.
Végre szebb kapás érkezett: lassan, de biztosan karikába hajlott a spicc, ami jobb halat sejtetett. Bevágáskor nem tudom, melyikünk lepődött meg jobban, a hal vagy én… Bevágás után a bot karikában maradt, majd a hal magabiztosan elindult a sziget irányába. Ezzel a finom szereléssel nem igazán volt beleszólásom a dologba, ezért lazítottam a féken. Jó néhány métert lehúzott, így már a klipszből is kikérte a zsinórt. Egy gyors mozdulattal kiakasztottam, majd folytatódhatott a küzdelem. További pár méter zsinór lehúzását követően hirtelen megkönnyebbült a bot. Csalódottság ült ki az arcomra, a szerelék kitekerése közben pedig azon gondolkodtam, mi lehetett a baj? Láttam, hogy a horog még megvan, viszont amikor alaposan szemügyre vettem, észrevettem, hogy elég rendesen kihajlott annak ellenére, hogy a fék elég lazára volt állítva, illetve a halat sem erőltettem. „Ez már nem az átlagos retúrpotyka volt”, gondoltam magamban. De köztudott, a legnagyobb halnak mindig azt tekinti a horgász, amit nem fogott meg. :) Nem láttam, így nem tudok nyilatkozni róla, de bárcsak egy pillantást vethettem volna rá, igazi élmény lett volna a kis pickerrel partra segíteni.
Amíg az előketartót próbáltam előásni a táska mélyéről, gondolta, bedobom addig a pontyozó szerelést 2 szem kukoricával és pár szem csonti társaságában. Közben előkerestem az egyik kedvenc horgomat, név szerint egy Drennan Fine Maggot típust 14-es méretben. A Drennan horgok terén nálam a top 3-ban van, már több tucatot elhasználtam, de még egy sem hajlott ki. Nincs az a hal, ami ezzel elbánik. Nyilván azzal a hallal már nem találkozom, ami megtréfált, de értettem a szóból, végre megérkeztek a pontyok.
Mire kicseréltem az előkét, „valaki” már javában húzta a feeder spiccét. Bevágtam, de egyből sejtettem kivel-mivel lehet dolgom. Sajnos nem egy bajszos volt, hanem egy kisebb kárász. A képen nem látszik, de az egyik szeme nem volt meg szegénynek. Ezek szerint igaz a mondás, miszerint „Vak tyúk is talál szemet”…
Félretettem a feedert és visszatértem a pickerhez. Javában szedtem a kárászokat, mikor szomszédom örömmel újságolta, végre ő is akasztott valamit. Egy 2 kiló körüli, valószínűleg a múlt heti telepítésből való pontyot sikerült fognia. Néhány kárásszal és sok-sok dévérrel később újabb határozott kapásom volt, éreztem, hogy ez már nem kárász, de nem is az a hal, ami meglógott. Néhány perc fárasztás után sikerült partközelbe hoznom, ahol nem díjazta a sekély vizet, és egy határozott fordulattal megindult visszafelé. Végre ponty alatt is le tudtam tesztelni a pickert. A lágy bot a hal minden mozdulatát jól közvetítette, igazi élmény volt vele a fárasztás. Még egy kis ellenállást tanúsított, de már nem volt sok hátra. Még egy-két kör, és már a merítőben is volt.
A kis bajszos bearanyozta a napomat, jó volt kézben tartani a reggeli kudarc után. „Azért még jöhetne 1-2!”, gondoltam magamban. Végül is evés közben jön meg az étvágy.
Azonban valamiért nem a nagyok, hanem a kicsik lepték el az etetést. 4-5 snecit sikerült fognom pár perc alatt, sokszor még fenékre érés előtt odaütöttek a süllyedő csalinak. Az apróságok abszolút meggyőztek arról, hogy nem kell ennél finomabb spicc, ha már a snecik kapását is ilyen jól jelzi.
Mivel egy kis nyugalmat sem hagytak a csalinak, kénytelen voltam az etetés jobb szélét meghorgászni, ahol már szerencsére nem találkoztam velük. A kárászok viszont továbbra is szép számban jelen voltak, még jó néhány példányt sikerült fognom a nap hátralévő részében. Késő délután fejeztem be a horgászatot. A nap már lenyugvóban volt, a halak is elcsendesedtek, itt-ott lehetett még hallani néhány csobbanást, de már a kárászok sem voltak olyan aktívak, mint reggel.
Összegzés
Egy nagyon jó horgászatot tudhatok magam mögött. Sok szép halat sikerült fognom, sajnos egy ponty meglépett, viszont egy másik kárpótolt. Több mint 20 kg vegyes halat és egy pontyot sikerült fognom. A pontyok még nem igazán voltak étvágyuknál, de 1-2 hét múlva, ahogy melegszik az idő, egyre gyakrabban lehet majd találkozni velük.
Bizonyára írásom végére sokak számára kiderült, hogy nem vagyok egy tapasztalt író, ez volt az első próbálkozásom, de remélem, azért mindenkinek tetszett.
Talán a cikk hatására kedvet kaptatok egy kis pickerbotos horgászathoz, sok sikert, görbüljön!
Gúth Patrik (rudi66)
