Mikor reggel kiértem a tópartra és összeszereltem picker- és feederbotomat, nem hittem volna, hogy milyen élményben lesz részem a Carplove Horgász- és Pihenőpark „Big Ponty” névre keresztelt taván. Bár eredetileg az új extra heavy feederbotomat szerettem volna próbára tenni, de ezúttal a pickerbot kapta a főszerepet ezen a horgászaton.
Reggel hat órakor indultunk utunkra feleségemmel és bátyáimmal a Budapesttől mintegy harminc kilométer távolságban található isaszegi Carplove Horgász- és Pihenőparkba. A sporthorgász park több tóval is büszkélkedik, ahol mindenki megtalálja a kedvére való szórakozási lehetőséget. Többször is meglátogattam már ezt a horgászhelyet - főleg, ha egy rosszabbul sikerült horgászat után feledtetni akartam a kudarcot -, és eddig még nem csalódtam benne. Szép tavak, gyönyörű és kényelmesre alakított környezet várja az ide látogatókat, emellett a személyzet hozzáállása is kifogástalan.
Horgászhelyünknek - melyet előzetesen telefonon kellett lefoglalni - a kettes horgászállást választottuk. A Big Ponty tavon tíz horgászállás áll rendelkezésre, és mindegyikhez tartozik egy tágas stég, melyen két horgász négy bojlis bottal kényelmesen elfér. Persze jelen helyzetünket tekintve ez nem volt kivitelezhető, ugyanis míg bátyáim bojlis botot használtak, én a feederes technikát választottam, így viszont már szűknek bizonyult a stég.
Horgászhelyünket elfoglalva neki is láttam, hogy bekeverjem a mai napra szánt etetőanyagokat. Az esetek döntő többségében alapozó etetéssel kezdek, és ez most sem történt másképpen. Az alapozó etetéshez Haldorádó Pellet Pack Turbót választottam Fagyos Ponty ízesítéssel, mivel a víz hőmérséklete bőven 16 fok alatt volt. Bekevertem a kosárba szánt etetőanyagot is, mely a Haldorádó Pelletes Fekete etetőanyaga és egy saját fűszeres keverék volt.
Ezek után hadrendbe állítottam a horgászkészségeket is. Először is felszereltem a 4,2 méter hosszú ET Power Feeder 150 XXX feederbotomat, amely az X-Capture 600 Prestige orsóval szerelve akár a 150 grammos szereléket is gond nélkül juttatja el akár nagy távolságra is. A kemény IM-7-es karbon bot és a 6 + 1 csapágyas orsó kiválóan kiegészítik egymást, finoman, mégis határozott erővel szállnak szembe akár a nagy pontyokkal is. Az orsó jó fékrendszerének és a bot rugalmasságának köszönhetően a part közelébe érve már szinte csak a szákolással kell törődni.
Második botomnak a 3,3 méteres ET Rubin Pickert választottam a stílusosan hozzá illő Rubin Runner 50-es 5 + 1 csapágyas orsóval. Szokatlan lehet, de ez a kis bot extra heavy besorolást kapott, és valóban teljesíti is az elvárásokat, ugyanis 80-100 grammot is gond nélkül juttat el a kiszemelt célba (persze nem túl távolra), és mint kiderült, a nagyobb halak fárasztásánál is gond nélkül működik.
A két bot esetében azonos felépítésű végszereléket használtam, csak a zsinórok és a kosarak méretében volt eltérés. Hosszabbik botom orsójának dobjára 20-as monofil főzsinórt csévéltem, melyhez 16-os fonott zsinóros dobóelőke csatlakozott. Mivel a tó szabályai szerint elhagyós szereléket szabad csak használni, a 45 grammos Pellet Feeder kosarat egy 6 mm-es gumi gyönggyel ütköztettem meg a biztonsági karabinerrel ellátott forgókapocs előtt, bot felőli részét pedig szabadon hagytam. A kapocsra egy 14-es fonott zsinórból készült hajszálelőkés előke került, melyen 6-os méretű horog volt. A pickerboton hasonló elrendezésű szereléket használtam, de a kosár csak 35 grammos volt, és itt a főzsinór 0,18 mm-es átmérővel rendelkezett, míg dobóelőkének 14-es fonott zsinórt használtam. Az előke és a horog mérete ugyanaz volt, mint az első esetben.
Az előkészületi fázisból már csak az alapozó etetés kivitelezése maradt. Általában két etetést szoktam készíteni, egyet távolra, egyet pedig közelre. Most egy kicsit eltértem a megszokott forgatókönyvemtől, ugyanis csak egy távoli pontot etettem meg a tó középvonalában, amely 60-65 méteres távolságban lehetett. A mederrajz viszonylag egyszerű: a tó a Rákos-patak felduzzasztásából keletkezett, így a tó középvonalban eredetileg futó patak egykori helye a legmélyebb pont, majd a meder folyamatosan sekélyebbé válik a partok felé. Szóval, a 4,2 méteres botommal ezt a mélyebb részt céloztam meg, a 3,3 méteres botommal pedig a partközeli részen folytattam kereső horgászatot, ezzel 12-13 méternél messzebb nem is merészkedtem.
Nyolc óra után pár perccel már mindkét botom a rod-pod ágasain pihent és várta az első kapásokat. Csali terén is a Haldorádó kínálatát preferáltam. A már jól bevált és korábban sokszor tesztelt Édes Ananász oldódó-lebegő pellettel szereltem fel mindkét horgászkészséget, az egyiket pár szem csontival megbolondítva a hajszálelőkén, hátha a hideg vízben nagyobb kedvet csinál a pontyoknak. Egy kedves barátomtól tanultam el ezt a technikát, hogy elkezdem az édes ananászos pelletet használni, és ha valami oknál fogva ez nem működne, akkor jöhet a többi csali próbálgatása, amíg megtalálom a megfelelőt. Bár ritka eset, de előfordult már, hogy valamilyen oknál fogva az édes ananász pellet egyszerűen nem hozott eredményt.
Korábbi tapasztalataim a tóval kapcsolatban most is beigazolódni látszottak: lassan jön meg az első kapás, de ha egyszer beindul, akkor onnantól kezdve a víz folyamatosan adja majd a tennivalót a horgásznak az egész nap folyamán. Így is történt. Az alapozó etetést követően egy óra csendes pihenővel jutalmaztak meg minket a tó pikkelyes lakói, amikor is nyugodtan megihattuk a büfében vásárolt kávékat és elfogyaszthattuk reggelinket. Majd szinte pontban kilenc órakor megérkezett az első potyka, ami a mindössze 10 méterre felkínált édes ananász pelletet kívánta meg és ezt a pickerbot spiccének erőteljes behajlításával adta tudtunkra. Bevágást követően érezni lehetett, hogy szép hallal van dolgom, és azt is, hogy partra segítése nem lesz egyszerű ezzel a kecses kis horgászkészséggel. De ez csak az első megérzés volt, ugyanis egy pár perces fárasztás után már a szákban pihent az első halam, és meglepődve tapasztaltam, hogy milyen egyszerűen partra segítette ez a kis picker a 4,7 kilós pontyot.
Huszonöt perc sem telt bele, és ismét a kis picker jelezte nekem, hogy ideje felpattanni horgászszékemből és megakasztani a következő ananászra éhes jelentkezőt. Ez meg is történt, és a jól beállított fék, illetve a rugalmas kis bot segítségével ismételten egy pár perces fárasztás után már egy nagyobb, 6,5 kilós ponty feküdt a matracon azt várva, hogy a hegyes horogtól megszabadítva újra a tóban úszkálhasson. Ezután pedig - ahogy az itt lenni szokott - folyamatosan akadt tennivalóm, átlagosan fél óránként akadt egy-egy hal a horgomra. Néha kicsit többet, néha kicsit kevesebbet kellett várnom a következő kapásra.
Az első két hal után egy nagyobb szünetet követően a távoli etetés látszott beindulni, egymás után három éhes ponty is a távolabb felkínált édes ananász és csonti kombinációját kívánta meg. Bár súlyuk 5,3 kilogramm és 6,5 kilogramm között volt, a Power Feeder szinte játszi könnyedséggel csalta partra őket, mire parthoz értek, pikkelyes kis barátaim már ki is fáradtak. Mindhárman lustán elnyúltak a pontymatracon és egy gyors fertőtlenítést, mérlegelést és fényképezést követően már újra a vízben voltak, hogy visszanyerhessék erejüket.
Az egymás után kifogott halakat szemrevételezve viszont egy szomorú dologra lettem figyelmes. Sajnos kevés olyan halat sikerült kifognom, amin nem volt kisebb vagy nagyobb sérülés, csonkítás. Szomorúan tapasztaltam, hogy egyes horgászok csonkítással jelölik meg egyedileg a megfogott halakat, vagy nem megfelelő módon bánnak velük, aminek ezek a szép állatok isszák meg a levét. Csak azt felejtik el, hogy ezek a halak értünk, horgászokért vannak, és mindenki szép élményekkel szeretne távozni a tóról, nem pedig megcsonkított pontyok emlékképeivel.
Ezután ismételten egy kis szünet következett, amikor időm adódott arra, hogy kipróbáljam, esetleg más csalikhoz mit szólnak a pontyok. Volt miből válogatni, de be kellett látnom, vissza kell térni az édes ananászos pellethez.
Ez ismételten jó döntésnek tűnt, hiszen kora délutántól megállás nélkül kellett fárasztanom, bedobnom és újra fárasztanom. Ez a következő kilenc ponty kivétel nélkül partközelből érkezett, és természetesen mindegyiket a pickerbotommal segítettem partra. A sorra érkező halak lehetőséget adtak számomra, hogy még jobban letesztelhessen a bot határait. Eleinte nagyobb hangsúlyt fektettem az orsó fékjére (kissé túlzottan is óvatosra állítva azt), majd egyre jobban keményítettem rajta, hogy a bot igazi erejét megismerjem - és ez sikerült is. Kissé ámulva tapasztaltam meg, hogy milyen tartalékai vannak ennek a látszólag törékeny kis botnak, és milyen könnyedséggel képes harcba szállni az 5-6 kilós pontyokkal.
Szomorúan bár (hiszen maradtam volna még), de délután öt órakor sajnos el kellett kezdeni a táborbontást, pakolást. Érdekes volt megfigyelni azt is, hogy a finom végszerelékkel lehetett a legtöbb halat fogni, a bojlis módszer durvább szereléke pedig ezen a napon egy darab halat sem hozott ugyanolyan etetőanyag és csali mellett. Összegzésként elmondhatom, hogy sok értékes tapasztalattal gazdagodtam ezen a napon, és nem utolsósorban 14 darab gyönyörű ponttyal, melyeknek összsúlya 78,5 kilogramm volt, melyet egytől egyig a Haldorádó Édes Ananász oldódó-lebegő pellettel sikerült megfognom.
Takács Attila (Felesati)
