Egy hétvége alkalmával rakós botos horgászatot terveztem, amelynek helyszínéül a festői szépségű tószegi csónakázó tavat vettem célba. Ez a kis tavacska nagyon közel áll a szívemhez, mert itt kezdtem el hosszú bottal horgászni. A helyi egyesület sokat tesz a versenyhorgászatért, hiszen gyakran szerveznek versenyeket és az esélyegyenlőség végett mindig két kategóriát hirdetnek, ahol mind az amatőrök, mind a „profik” összemérhetik tudásukat szinte hónapról hónapra. A versenyekre egy már-már összeszokott baráti társaság érkezik, de mindenki maximálisan felkészülve. Ezért érkeztem én is, hogy kiderítsem, hogyan tudom a vízben rejlő kárászokat horogra csalni ezen a technikás vízen.
A tóban nagy létszámmal van jelen a mai nap célhala, az ezüstkárász. Emellett még ponty, amur és busa képviselteti magát a békés halak közül.
A csali és etetőanyag után sokak véleménye szerint a legfontosabb a szerelék. Azt tapasztaltam ezen a vízen - de más tavakon is, ahol kárászra kell horgászni -, hogy versenykörülmények között nagyon meg tudja tréfálni a horgászokat ez a könnyen foghatónak gondolt halfaj. Sokszor nem mutat kapást az úszó, de már csak a megcsócsált csalit vesszük ki a vízből, vagy már rajta van a hal is. Ezért le kell finomítani a végtelenségig a szereléket!
A finnyás kárász nem mindig veszi fel az aljzatra lefektetett vagy azt érintő csalit. Mindig kell egy köztes megoldás!
Ez az egyébként is finnyás fehérhal nem szereti a mozgó szereléket. De fontos az etetésen vagy a közvetlen mögötte való horgászat. A kárászok sok esetben a megetetett terület mögött szeretnek lebzselni, de igénylik a ráetetést és folyton kell, hogy potyogjon valami csali a fejükre, mert különben hajlamosak a továbbállni, és akkor kezdhetjük elölről a halak „rendezését”. Ez versenyeken súlyos tízperceket jelent, sőt esetenként nem is talál vissza a hal, és bukhat a horgász.
Az alapot és utána az etetést is pohárral tettem be.
Sokak nem értékelik ezt a jelentéktelennek tartott halfajt, de más szemszögből tekintve igen nagy élményeket tud okozni ez az apróhal.
Írta: Bartus Péter
Fotók: Tichi Bernadett, Galambos Sándor
