Ez az év már-már kísértetiesen hasonló módon indult, mint az előző. Január utolsó napjaira már igencsak erős volt a „HORGÁSZNI KELLENE” kényszer érzése. Gondolom, most sokan magukra ismernek, ahogy az előző mondat két nagybetűs szavát elolvasták és belegondoltak egy-egy jobb horgászat emlékébe… Hát igen, tényleg jó lenne már a vízparton ülni és érezni a tavasz illatát… Ne ijedjetek meg, nem foglak most tavaszról szóló, fennkölt irodalmi gondolatokkal ostromolni Titeket, térjünk vissza a képzelgésből a kemény télbe! A dolog ennél egyszerűbbre sikerült. Jött a szokásos felkérés, hogy horgászni kellene. Upsz… erről az időjárásnak nem szólt senki, így mínusz 15-20 fokok köszöntöttek be január utolsó napjaira.
Ez a rendkívüli hideg megoldotta a környéken lévő horgászvizek sorsát. Olyan jégpáncél alakult ki pár nap alatt, hogy korcsolyázni is lehetett a tavakon és a hagyományos horgászat esélye fényévekre távolodott el…
A Haldorádó orsóguruja, Benyhe János által szétszedett és bemutatott orsók is tesztre vártak, de szerkezetükből adódóan csak olyan horgászatokon lett volna érdemes tesztelni őket, ahol a halak egyedmérete lehetővé teszi a fék kipróbálásának lehetőségét.
Az e-mailes kommunikációban még viccesen felmerült az is, hogy mivel minden be van fagyva, menjünk fel egy autópálya feletti hídra, majd onnan a végszereléket leengedve várjuk a kapást… kis autó - gyengébb fékerő… kamion - füstölős kapás :-). Kb. ennyire volt reális esély így, január legvégén.
Ilyen időjárási körülmények között számba kellett venni az országban lévő meleg vizű tavakat. Így esett a választás a Rétimajorban található meleg vizű tóra. Ha pedig már egy ilyen versenyekre gyakran használt vizet választottam, az alkalmazott módszer nem lehetett más, mint a rakós bot. Így gyakorlatilag ugyanúgy kezdem a 2010-es évet is, mint a 2009-est… hidegben, fagyoskodva, egy rúddal a kezemben :-). Eltérés csupán annyi volt, hogy míg tavaly mindössze 1 km-t kellett autóznom, hogy eljussak a Verba tanyára, idén kb. 380 km várt rám, hogy horgászhassak a Sáregres határában lévő rétimajori Aranyponty Horgászcentrumban.
Azt hiszem, az autós társadalom tagjainak nem kell bemutatni az elmúlt napok közúti helyzetét… Van először is az autópálya, ahol minimum van 2 sáv + leállósáv. Ehelyett ebben a havas időszakban van egy közlekedésre kijelölt sáv, de inkább hívnám nyomvonalnak, és van ennek két oldalán egy-egy havat tároló sáv. Jobbra a menekülő terület, míg balra a kemény csávók sávja, ahol a nyomok általában mindig a szalagkorlátig, majd onnan visszapattanva a felező vonalig tartanak. Ezután a párhuzamosok a végtelenben találkoznak elv alapján ismét a szalagkorlátban állnak meg.
Na, egy ilyen bevezető jellegű, 4 és fél órás autózás után viszonylag hamar, nyitás után pár perccel érkeztünk meg operatőr barátommal a vízpartra, hogy ki tudjam próbálni a Shimano Catana XT 13 méteres rakós botját.
Hogy miért pont egy Catana rakós lett e hónap tesztalanya? Máris leírom…
A Shimano idén év elejétől minden egyes hónapban kijelöl egy-egy termékcsoportot, amelyet kiemelt akcióval kínál a vásárlói számára. Február hónapban a Catana család tagjait választották, így botok, orsók és egyéb Shimano Catana termékek vásárolhatók most kedvezménnyel. A listán, amiről választhattam, számos olyan Catana feederbot volt, amellyel szívesen horgásztam volna, viszont az időjárás közbeszólt, így vagy lékre megyek horgászni (amitől egy cseppet félek), vagy marad a kedvenc módszerem, a rakós botos horgászat. Talán azért is kedveltem meg a Shimano Catana szériát, mivel ez az a család, ami számomra a leginkább megfelel ár/érték arányban. Ez bizonyára mindenkinél mást jelent, de mivel már horgásztam jó pár Shimano Catana bottal, nyugodtan mondhatom, hogy nekem ez a széria jött be leginkább. Nézzük akkor, milyen is a Shimano Catana XT.
Már amikor a GLS futár meghozta a kiválasztott botot, rögtön feltűnt a nem épp apró szállítási hossz. Erre még természetesen rájött a szállítás biztonságát szolgálni hivatott, légpárnákat is magában foglaló kartoncsomagolás, így futár barátom már azzal fogadott, miközben elővette a raktérből, hogy: „Már megint mi a búbánatot küldtek Neked?”.
Katalógusból ki sem kellett keresni a szállítási hosszát, mivel a bot szállítócsővel mért magassága szinte centire azonos volt velem, így kb. 183 cm körüli a hossza. Ez 15 cm-rel hosszabb, mint az általam megszokott botok… lehet kicsomagolni!
Kézbe véve már meg sem lepődtem azon, hogy ennek a botnak is nagyon jó a felületkezelése. Eddig a Shimano rakósoknál nagyon jó tapasztalataim voltak e téren. Szerintem a használhatóság egyik alapvető feltétele a bottagok megfelelő felületkezelése. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy ez legalább annyira fontos, mint a botok tömege. Hogy miért is mondom… pontosabban miért is írom ezt? Nagyon meg tudja nehezíteni a horgász munkáját, ha a bot felülete nem kap megfelelő kiképzést és minduntalan tapad az ember kezéhez. Ha vizes, akkor azért, ha száraz, akkor azért. Ilyen esetben a kihúzás-betolás kész rémálommá válhat, az ember hajlamos lesz inkább bennhagyni a nem éppen százas csalit, mert nincs kedve a ki-be tortúrán megint átesni.
A Shimano Catana XT bot 9 tagból áll + a minitoldó. Szétszedve a szettet ért az újabb kellemes meglepetés. Számos nagyhalasnak mondott botban találunk nem épp megfelelő spicctagot. (Bár lehet, hogy a teljesen alkalmatlan még jobb kifejezés lett volna…) Már vártam, hogy egy kb. 60-90 cm-es spicc tag csússzon ki elsőnek a bot végén és azon törtem a fejem, hogy hova tegyem a teszt idejére, (mert az pontyos gumizásra alkalmatlan és hogy meglegyen a teszt végéig „töretlenül”) amikor csak nem akart elfogyni a spicctag… jött… és jött kifelé. Egészen addig, míg egy nagyságrendileg 140 cm-es első tagot tartottam a kezemben. Legalább nem kell azzal kezdenem, hogy gumizáshoz dobjuk ki a spiccet… Na lássuk a végén a lyukméretet, mert ez a következő sarkalatos kérdés, ha „pontyos”-nak kalibrált botot tartunk a kezünkben.
Itt ért a következő kellemes meglepetés. A spiccen akkora lyuk tátongott, mint egy puskacső végén. Tolómérővel megmérve (bár nem vagyok egy tolómérő zseni, sikerült lemérnem, de ami még fontosabb, leolvasnom…) majdnem kereken 3 mm-es lyuk várta a gumizást. Ebből a botból egyetlen centit sem kell visszavágni ahhoz, hogy használni tudjam.
Szemléltetésképp a saját botom gumizásából maradt vastag csőgumikat is belepróbáltam a botba, és nem kellett csalódnom. A fekete Hydrolastic gumi gond nélkül ki-be csúszkált a spiccben úgy, hogy azt azonnal használni is lehetne. A Fox 2,8 mm-es lila csőgumi - ami köztudottan az egyik legerősebb nagyhalas gumi - simán belefért a spicctagba. Igaz, hogy ez már nem csúszkált olyan hibátlanul, de akkor is lehetett benne szabadon mozgatni. (A fekete Hydrolastic gumival én simán használnám ezt a botot vágás nélkül, a lilánál egy olyan 5-8 cm-t visszavágnék, hogy kicsit kényelmesebben közlekedjen a botban a gumi.)
Az már csak hab volt a tortán, hogy a külső teflon, amit gumizáshoz szántam, pont passzentosan felment a vágatlan spiccre.
Eddig 3 jó pont a bot javára (felület, spicctag, lyukméret) :-)
Ha már az első tagról beszélek, még egy apróság volt, ami nekem kifejezetten tetszett: az első két tag rakós rendszerrel csatlakozott egymáshoz, de ami még jobb volt, hogy az első tag másfél méteres hosszát egy kb. 1,1 méteres második tag követte. Így az első két tag hossza begumizva 2,4 méter, ami szerintem ideális a hazai intenzív pontyos vizek legtöbbjén, hisz az átlag vízmélységek 1,5-1,8 méter körüliek.
Hasznos biztonsági kiegészítő egy erős préselt szivacsból készült végdugó, ami az összerakott bot spicc felőli végén kapott helyet. Ez hivatott megakadályozni, hogy szállítás közben a bottagok vékonyabb végei egymáshoz verődjenek. Praktikus dolog, megér egy fél pontot.
A katalógus adatai megrémítettek első pillanatra, amikor elkezdtem utánanézni annak, mivel is fogok horgászni. 1332 gramm szerepel a bot tömege mellett, valamint hogy 10 tag + DB(dolly butt - mini toldó). A boton lévő felirat szerint a Shimano Catana XT 9 tagból áll, valamint van hozzá egy, a 13 m-es taghoz illeszthető mini toldó. Így jön ki a 10 tag, de hogy miért írtak 10+DB-t, azt nem tudtam megfejteni. Nem is lényeges, inkább a bot tömegére voltam kíváncsi, így a 9 tagot mini toldó nélkül (mivel azt csak igen ritkán használom) fel is raktam a mérlegre. 1156 grammot mutatott itthon, a szélcsendes lakásban a mérleg, melyről az alábbi fotó is árulkodik. Nem is olyan vészes. Korántsem olyan rémisztő, mint az 1332 gramm.
Na, térjünk vissza a horgászathoz.
Mivel még soha nem horgásztam Rétimajorban, nagyon nagy várakozással tekintettem a horgásznap elé. Megpróbáltam sok hasznos információt előre begyűjteni, hogyan kell ott horgászni, milyen szerelékkel, csalival stb.. Mondták, hogy sok lesz a beleúszás, valamint a testkapás, és ha szerencsém van, akkor nagyon jó horgászatban lehet részem.
„Ha szerencsém van?” Ajaj! Csaknem 800 km-t autózom olyan úton, amit még az ellenségemnek sem kívánok, és még ilyen intenzív vízen is van szerencse faktor? Sebaj, gondoltam, felhívom a csütörtökönként megrendezésre kerülő versenyek egyik szervezőjét, a TopMix keverőmesterét, Bóna Lászlót, hogy mit javasol, hová üljek, valamint, hogy milyen volt a legutóbbi verseny? Szerencsére sok hasznos információt átadott, bár mondta, hogy itt sincs garantált siker, valamint azt is, hogy a verseny a nagy hideg miatt elmaradt… :)
Végszerelékemet számomra bevállalhatónak vélt legvékonyabb összetevőkből raktam össze az iránymutatások alapján. A főzsinórom 0,14 mm-es Shimano Antares Silk Shock monofil damil volt. Az előke 12-es, míg a horog 14-es. Az úszó 0,1 grammos TopMix Carperior pontyozó úszó volt. A botba 1,2 mm-es Milo latex gumit fűztem 2 tagba, ami szinte lötyögött a hatalmas lyukban.
A vízparton rajtam kívül reggel még egy horgásztárs volt, aki szintén nem tudott otthon maradni ebben a napos, de nagyon hideg időben. Őt a barátnője kísérte el, aki szerintem igen hamar átfagyott a parton, így korán hazaindultak. Szinte az etetésen voltam túl, amikor ők már pakoltak is…
Hogy milyen hideg volt, az jellemzi a legjobban, hogy a kézmosó víz percek alatt befagyott.
Ennél jobban már csak az mutatta a fagypont alatti hőmérsékletet, hogy szépen lassan befagyott a meleg vizű tó is. Pár óra alatt a tó jobb oldala szinte teljesen jégborítás alá került. Amiért viszont igazán szomorú voltam, hogy a magammal vitt Red Bull is kővé fagyott…
Hogy a víz lehűlése vagy a közelgő frontos idővel beköszöntő havazás volt-e az oka, nem tudom, de rettentően nehéz horgászat elé néztem ezen a napon. Kipróbáltam szinte mindent. A létező legpontosabb fenékmérés ellenére elmaradt a várt haldömping.
Ember nem imádkozott még ennyit egy úszó merüléséért, mint én, de órákig meg sem moccant az úszó, pedig a 0,1 gramm nem épp durva végszerelék. A feltámadó szembeszél miatt kénytelen voltam a használt úszó méretét megnövelni, így 1 grammos úszón és kb. 4-5 cm-nyi fenékre letett előkén várta a csali, hogy végre felvegye egy ponty.
Már-már kezdtem feladni a reményt, amikor az úszó megbillent egy picit. Rögtön kérdeztem operatőr barátomat, hogy ő is látta-e, vagy már a szemem káprázik, de megerősített abban, hogy ő is látott valamit.
Az adrenalin az egekbe szökkent, hogy végre megmozdult az úszó és apró jel látszott, hogy hal mozog a környéken. Így elindítottuk a felvételt, hogy hátha szerencsém lesz.
Végül csak mellém pártolt a szerencse, mert apró pöccintés után elmerült az úszó, majd a bevágás után jelét is adta a hal, hogy horogra akadt…
Óvatos fárasztás után került a partra a 2 kg-nál éppen nagyobb ponty. Örömöm szó szerint leírhatatlan volt. Megszenvedtem ezért az egy halért.
Egy nagyon fontos dologról még nem esett szó, a Shimano Catana XT tényleges hosszáról. Az összerakott botot lemérve 12,54 m-t mutatott a mérőszalag úgy, hogy 1 cm-t sem kell visszavágni a botból ahhoz, hogy egy erős pontyos gumit fűzzünk bele. Azt hiszem, ez egy teljesen jó eredmény a mai „centi-háborúk” világában.
A mini toldó hossza 64 cm, melynek hasznos hossza 54-56 cm. Tehát ha valaki precízen 13 m-ben akar horgászni, akkor még a mini toldóból le kell csípni pár centit. De itt eszembe jut mindig egyik barátom mondása, aki igencsak szeretett pontyozni rakós bottal: „Az a ponty, amelyik nem hajlandó leúszni a finom kajáért 40 cm-t az ott…” és itt be is fejezem az idézetet, a végét mindenki gondolja oda.
Bár nagy hallal nem tudtam kipróbálni a botot, szinte egész nap a kezemben volt a rakós, így nyugodtan tudok róla véleményt alkotni.
A Shimano Catana XT teljesen horgászható rakós bot. Azt hiszem, hogy aki nagyhalas pontyos botra vágyik, nem fog csalódni a Catanában. Apró negatívum, hogy bevágáskor lassú a bot, ami a bot tömegéből is adódik, de mivel nem pörgős keszeghorgászatra kell, így ez a negatívum elhanyagolható.
Számomra nagyon kellemes csalódás és pozitívum a spicctag kialakítása, emellett jó pontot ér, a nagy lyuk a spicc végén, a tökéletes felületkezelés és a bot hossza. Manapság a rakós botok piacán sok az olyan 13 méteresként kínált bot (tisztelet a kivételnek), amit rendesen begumizva a hossz épphogy átlépi a 12 métert. Ennél a botnál ez a 12,54 m - azt hiszem, ez teljesen elfogadható.
Bízom benne, hogy ha legközelebb eljutok Rétimajorba, akkor szerencsésebb leszek és igazi pontyozásban lesz részem.
Ha utazási történettel kezdem, azzal is fejezem be… Mindannyiszor, amikor forgatás során Budapest körül az M5-M0-n autózunk, bemegyünk az autópálya mellett lévő Kentucky Fried Chicken étterembe… Ilyenkor elég furcsán néznek ránk, hiszen a thermoruha a vízparton megszokott, de egy „gyorsétteremben” már nem annyira. Ott szoktuk riogatni a „népet”, miközben nekiülünk 2 tálcányi kajának, bepótolva a reggelit, ebédet és vacsorát… :-) Remélem, ha egy horgász meglát minket, tudja majd, hogy nem egy Kilimandzsáróról itt felejtett expedíció vonult be… :)
(X)
Takács Péter (t_peti)
Videó, fotó: Rácz László, Takács Péter
