Régen találkoztunk már. A régi és új ismerősöket üdvözlöm, sokan biztosan emlékeznek még az írásaimra, akiknek pedig még nem vagyok ismerős, itt az újabb alkalom, hogy megismerkedjünk. Barátaim szerint „grafomán” vagyok, akinek állandó írási kényszere van. Több mint tíz évvel ezelőtt első publikációim itt jelentek meg, majd a nyomtatott sajtóban is felbukkantam, egyszóval életem lassan, de biztosan a horgászat körül kezdett forogni, és ahogy egy korábbi írásomban is már szóltam erről, vannak válaszutak életünkben, amelyeken vagy elindulunk, vagy sem...
Ennyi idő alatt persze sok minden történik egy ember életében, az idők során én is sokat tanultam másoktól, és igyekszem én is átadni valamit a megszerezett tudásból azoknak, akiket ez érdekel. A most útjára induló kis sorozatommal nem titkolt szándékom, hogy kicsit a rakós botos horgászat szépségeire és lehetőségeire irányítsam rá a figyelmet. Nagyon megkedveltem a horgászatnak ezt a sokak által túlmisztifikált, a valóságban azonban nagyon letisztult, egyszerű és halálosan pontos, eredményes műfaját. Ennyi év távlatából már ki merem jelenteni, hogy rakós bottal is minden megfogható, a hatalmas pontyokon keresztül a folyók vad halain át egészen az apró bodorkáig. Ez a technika már régen kikerült a „versenyzői kiváltságok” alól, és ma már egyre több ügyes kezű, de bizonyos értelemben véve amatőr horgász is forgatja ezeket a hosszú botokat. Sokakat azonban elriaszt a rakózástól az, hogy téves információk, netán hiedelmek, vagy csak a versenyeken látottak alapján gondol rá. Nos, igyekszem a rakós kalandokon keresztül bemutatni a valóságot, és lehámozni a mítoszt erről az alapjaiban végtelen egyszerű módszerről, hogy mások is bátran belevághassanak. A most következő írás legyen amolyan kedvcsináló, ahol bár az időjárás mindennel megkínált, néhány kis praktika segítségével a nap végén elégedetten pakolhattam össze elázott felszerelésemet.
Pünkösd, háromnapos ünnep, borzalmas időjárás-előrejelzés és még szörnyűbb valóság. Előtte végig szép, napsütéses idő, majd ahogy befordultunk az ünnep hetébe, minden a feje tetejére állt. Napokig tartó, változatos intenzitású esőzés, frontok egymás hegyén-hátán… bevallom, nekem a fejem is belefájdult. A hétvégi versenyeken is felborult minden, hiszen a halbőségéről híres vizek is megérezték a légnyomás ingadozását, és ha nem eszik a hal, akkor lehet a vízben 100 tonna is, pont 100 tonna hal nem fog enni. Vasárnap egy kis reménysugár csillant, az ég kitisztult és még a nap is kisütött. Nekem is virágos jókedvem lett, a hétvégi takarítást is magamra vállaltam azzal a nem titkolt szándékkal, hogy párom engedékenyebb lesz, ha a jól elvégzett munka jutalmaként a pünkösdhétfőt egy közeli horgásztó, a Garden Lake újabb felfedezésére szánom.
Nem tudom, hogy valóban alaposan kisuvickoltam-e a lakást, vagy csak már nem bírta feleségem a „bánatos kutya” nézésem, de eltávot (akik voltak katonák még tudják mi ez, akik nem ez a korosztály, nekik egy kis szómagyarázat: „Eltáv”: hazautazás, a laktanyának általában a hét végére engedélyezett elhagyása, eltávozás) kaptam a kérdéses napra.
Mit érdemes tudni a vízterületről? Zegzugos, tagolt part és meder, változatos helyek és halösszetétel. A horgászhelyek függvényében több technika és módszer is sikeres lehet. Engem az angol horgászparkokra emlékeztet, igazán szép kis víz, és ami számomra igazán az teszi vonzóvá - azon túl, hogy csupán 10 km-re van a lakhelyemtől -, hogy itt aztán kiélheti magát a rakós botos horgász. Szinte az összes szóba jöhető technika működik itt, ha az ember ráérez a halak „gusztusára” igen jól lehet szórakozni. A halak jellemzően az 1-3 kg közötti súlyban jelentkeznek, de beakadhat bármikor egy 5-7 kg-os, vagy 10+-os példány is a pontyok közül, de compó, kárász is bőséggel van a vízben. Mélysége változatos, egy horgászhelyen belül is találhatunk 50 cm-es és 2,5 méteres mélységet, ezért nem érdemes „ész nélkül” kezdeni itt a horgászathoz. Az időt rá kell szánni a meder feltérképezésére, ami feederbottal is megoldható már nagyon precízen. Rakóssal pedig nem kérdés, hogy szinte centiről centire letapogatható a meder, de ez majd egy önálló írás témája lesz, most legyen elég annyi, hogy a kiválasztott horgászhelyre lepakolva én is ezzel kezdtem a horgászatot. Az eső pont monoton kopogott az ernyőmön, így nagyon nem bántam volna, ha nem kell a rakós botomat teljes hosszában használnom.
Alapvetően mindig a víz adottságai határozzák meg a botunk hosszát, és nem fordítva. Gyakori hiba szerintem, hogy valaki megvásárol egy 13-as rakóst, és ha törik, ha szakad, azzal csak és kizárólag a teljes hosszában hajlandó horgászni. Versenyeken lehet hátrány abból, ha valaki túlhorgászik rajtunk, ilyenkor sokszor kénytelenek vagyunk utána menni a szomszédnak, de ilyen esetekben is szokott meglepetéseket okozni egy rövidebb, ám haltartóhely szempontjából előnyösebb pont meghorgászása. Nem véletlen javaslom a kezdőknek egy rövidebb, 8-9,5-es „margin” rakós beszerzését, az esetek 90%-ában vígan el lehet velük boldogulni, ráadásul a kezdeti botlásokat is jobban tűrik ezek az erős botok. A mélységmérést magam előtt kezdtem, és a botból az utolsó tagot elhagyva, 11-es hosszban mértem meg a vizet. Mélységmérőm jó 2,5-es vízben tűnt el, így az otthon készített szerelékembe, ami mindig 3 méteresre van szabva, most nem kellett beletoldanom, de kurtítani sem kellett egy centit sem.
A horgászhelyemen baloldalt volt egy ígéretes vízre hajló fa, oda kifordulva is leengedtem a mélységmérő nehezékem, de meglepő mód itt is ugyanazt a mélységet mutatta. Szépen elkezdtem magam felé araszolni, és a mélység nem változott, csupán a part előtt tört fel meredeken. Jobb oldalon volt egy fűzfa, szép vízre boruló koronával, így ezt a területet vettem célba. Itt nem kis meglepetésemre egy 70 cm-es platót mértem, ami körülbelül két méterrel beljebb már meredeken letört a korábban mért mélységbe. Számtalan lehetőség, hiszen horgászhatok magam elé a mélybe, balra kifordulva a fa takarásába, de még mindig mélyen, jobbra a fűz árnyékába, sekély vízbe vagy mögé, közvetlenül a törés tövébe.
Úgy döntöttem, hogy két helyet fogok most tüzetesen megvizsgálni, az egyik a bot 11-es hosszában mért magam előtti mély víz, illetve a jobb oldali sekély placc, amit a bot 6 tagnyi hosszában is kényelmesen elértem. Mivel igyekszem mindig a körülményekhez képest a legfinomabb szerelékkel horgászni, a mély vízbe egy 0,75 grammos, rögbi labdára emlékeztető formájú úszót szereltem, míg a sekélyebb részre egy 0,4 grammos, ceruzatestű úszóra esett a választásom. Mindkét úszó vastag, a nehezebb csalit is viszonylag jól tűrő antennával szerelt, és antennahegyre súlyoztam őket, hogy a halak a legkisebb ellenállást érezzék, ha felveszik a csalit.
Mivel az eső változó erősséggel esett, de szél legalább nem volt, lehetőség adódott az igen finom horgászatra, ami ezekben a frontos időszakokban mindenképp kifizetődőbb. A két horgászhelyre eltérő etetési taktikát alkalmaztam, bár ez nem jelenti azt, hogy túlbonyolítottam volna a dolgot. Mivel ezen a vízen még nincsen elkapatva az állomány a különféle hallisztes kajákkal (bár jó úton haladunk ebbe az irányba és method feederrel ezek az etetők különösen jól működnek), és mivel a halakat kukoricával takarmányozzák, illetve gyakoriak a telepítések is, a kukoricára mindig alapozhatjuk a horgászatunkat, amit kevés pellettel azért nem árt kiegészíteni. Nagyon bevált a csemegekukorica géppel/bot mixerrel történő összezúzása. Ehhez csupán 4-5 doboz csemegekukorica kell, amit az imént felsorolt gépek segítségével kicsit - és ez nagyon fontos -, „csak éppen hogy” megroppantunk. Nem szabad teljesen péppé darálni, elég, ha csak megzúzzuk a szemeket! Ekkor a kukorica héja még nem válik külön teljesen a szemtől, ugyanakkor kap egy kis szaftosságot, így gyorsan, kis aromás csíkot húzva süllyed az aljzatra. Mélyebb vizeken is jól működik, de a sekély vizeken igazán hatékony. Az aljzaton elterülve csábító kukoricafelhő várja a halakat, amik a roppantott szemekből csemegézhetnek. Erre az etetésre 1-2 szem egész csemegekukoricával érdemes ráhorgászni, mert ez rendkívül feltűnő lesz az apróbb alkotórészek között keresgélő pontyoknak.
A fűzfa előtti sekély területre ezt az anyagot poharaztam be kevés 6 mm-es carp pellettel és 2 mm-es expander pellettel kiegészítve. Az előttem lévő mélyebb részre csak egész csemegekukoricát és 6 mm-es carp pelletet poharaztam. Egy kis tálkába még magam mellé készítettem egy kevés 2 mm-es expander pelletet, amit előtte egy pellet pumpával hoztam formába. Erre a sekélyebb részen történő horgászatnál volt szükség, ugyanis az ide szerelt a top szettemre egy kis csészét (toss pot) erősítettem, hogy ebbe mikro pelletet téve minden betolásnál támogassam az etetést.
A horgászatot a mélyebb részen kezdtem, amihez a botot a kereszttartóra fektetve tudtam stabilan egy helyben tartani a felcsalizott horgom. Egy csúzli segítségével 3-4 szem kukoricát potyogtattam az úszóm köré, és időnként a fűzfa előtti sekélyebb placcra is lőttem pár szem tengerit. Az első halra fél órát kellett várnom, és a mélyből jött az érdeklődés. A sikeres fárasztást követően a fűzfát vettem célba, hogy amíg a benti helyen megnyugodnak a kedélyek, innen is megpróbáljak egy halat horogra csalni. A rövidebb top szettet kézbe véve a toss potba egy kevés micro pelletet téve toltam be a most már megkurtított rakóst.
A kis csésze segítségével pontosan az úszó köré tudtam potyogtatni a kis falatkákat, aminek meg is lett a jutalma. A sekély vízre jellemző vehemenciával ragadta el valami a horgom. A szinte már önmagát megakasztó ponty vad vágtával iramodott meg a tó jobb oldala felé, a csőgumit koppanásig feszítette. Szerencsére sikerült megfordítanom, mielőtt az előkém felmondta volna a szolgálatot, majd a pulla bunggal feszítve a gumizáson szákba is tereltem a bő hármas pikkelyest.
A horgászat innentől már egy kialakult ritmus szerint folytatódott. A két helyet felváltva horgászva hol innen, hol onnan sikerült elcsípni egy pontyot, bár idővel kiderült, hogy a sekély részen jobban szeretnek időzni a halak, így egyre nagyobb százalékban ide összpontosítottam a horgászatomat, elhanyagolva a benti etetésemet. A rövid rakóval gyorsabb, pontosabb és eredményesebb volt a peca.
Közben persze volt napsütés, szakadó eső, polár pulcsit megkövetelő hűvös és szitáló csapadék is, csak úgy, az íze kedvéért. A horgászat végeztével elégedett voltam a megfogott halak számával, és újból megbizonyosodhattam arról, hogy a megoldás sokszor a lábunk előtt hever, csak le kell érte hajolni.
Írta: Polyák Csabio Csaba
Fotók: Polyák Csabio Csaba, Garden Lake
