Dawia Team pályázaton felbuzdulva egy horgászatom történetét szeretném most megosztani veletek. Nem volt egy könnyű peca, hol felhős idő, hol émelyítő forróság nehezítette meg ezt a nem mindennapi rakózást. Mivel „sikerült” pár fontosabb dolgot otthon hagynom, még több kihívásba ütköztem. A jól bevált helyemre se tudtam leülni, ezért egy távolabbi helyre kényszerültem. Nehezen sikerült összeállítani a dolgokat, de még ezek után is, nagyon jó -felejthetetlen - horgászatban lehetett részem. Elmesélem, mi sikerült ilyen bonyodalmak közepette…
Hat órára érkeztem meg a fantasztikus környezetben lévő, igényes horgásztóhoz. Azonnal kiszúrtam, hogy bizony a „megszokott” helyem már foglalt, amit - gondolom - már nagyon sokan átéltetek. Nem gondolkodhattam - hisz sokáig tart összepakolnom a felszerelést -, egyből átsétáltam a másik oldalra, pontosan a törzshelyemmel szembe. 7:10-re mindent sikerült megoldanom és kipakolnom. A láda tartozékaiból bizony hiányzott pár dolog, közülük például a kedvenc rakós-tartóm, melyre azért szükségem lett volna. Megoldás ugye mindig van, csak meg kell találni: rögtönözve „ragasztószalaggal” egy régebbi tartót erősítettem az egyik lábhoz. Aztán ahogy jöttek a top szettek, szembesültem azzal, hogy a top szett tartó alsó részét sem hoztam…
Akik rakós bottal „kergetik” a halakat, azok jól tudják, hogy a jó botgörgő elengedhetetlen. Nekem volt már teljesen használhatatlan, ami csak 2-3 alkalmat bírt ki. Nemrégiben vásároltam egy viszonylag olcsó Nevis görgőt, mely mostanra már „favorit” lett. Eddig nem volt semmi baja, még szakadó, egész napos esőben is bírta a strapát velem együtt.
Közben foglalkoztam az etetőanyag összeállításával is, melybe próbáltam egy kis újdonságot csempészni. Kitaláltam egy „új” keveréket, mely nem más mint: Haldorádó Nagy Dévér és Top Mix Economic Tiramisu. Ehhez még jött egy kiló föld, kevés csonti és egy doboz csemegekukorica.
Aztán a szerelékemet készítettem el. Szeretem az Exner úszókat, azokból is azokat, melyeknek jobban látszódnak az antennái. Ha tóra megyek pecázni, akkor 1-3 g közöttieket viszek magammal. Az úszó besúlyozását is szoktam variálni. Hol leegyszerűsítem annyira, hogy egy „jelző” ólom fölé 1-2 nagyobbat rakok, vagy széthúzom, elosztom pici kis ólmok formájában, hogy minél jobban tudjam imitálni a csali természetes merülését. Mindezt 12-16-os főzsinóron végzem, amihez 07-estől 11-esig rakosgatok előkéket. Ezen a vízen kifejezetten számít az előke vastagsága: többfélét kipróbáltam már, és tapasztalatom szerint minél vékonyabb, annál több a kapás. No, nem mintha máshol ez másképp lenne, de azért itt picit jobban indokolja a felkészültséget. A horgok fajtájának és méretének is nagy szerepe van. Én jobban kedvelem a nagyon vékony húsúakat, a 6-os mérettől egészen a 20-22-esig! Ezen a napon az ezüst szín jobban működött, mint az arany.
Közelítve a 8 órához már készen voltam az etetéssel és a szereléket is beállítottam. A mélység beállítása sem volt egyszerű, mivel 12-13 méteren egy másfél méter széles törés volt előttem. Ennek fenti és alsó részét egyaránt etettem. Jó pár egykezes gombócokkal kezdtem az alapozást, majd ezeket követte a szemes és az élő becsészézése.
A csaliról azt érdemes tudni, hogy 1-2 szem csonti + egy kukorica volt, mely egész nap nagyon bevált. Ez a szemes gyakorlatilag másfél éve érlelődik egy kis üvegben. Ebben szárított alma és héja volt ledarálva, és később ehhez öntöttem a leves csemegekukoricát. A csonti egy kevés aromával volt leöntve, amit már úgy vásároltam a kedvenc boltomban. Ezeket is szeretem variálni, új dolgokat kipróbálni és új ötletekkel megtréfálni a halakat. Ez nem más, mint a lebegő csonticsokor. Valljuk be, úszózásnál nem sokan használnak pufikat vagy más lebegő dolgokat. Én speciel a „Haldorádó Lebegő Csali szettet” használom. Furcsa lehet, hogy rakózásnál csalit lebegtetek, és nem a mélységet állítom, de így a csali viszonylag egy helyen marad. Ha a mélységgel variálunk, szélben-áramlásban nem igazán tudjuk egy helyben tartani a csalinkat: nagy szélben rugózik a bot. Ezért a 2 darab jelzőólom elosztása jobban működhet. Mikor nincs kapásunk vagy finnyásabbak a halak, akkor érdemes kipróbálni ezeket a kombinációkat is.
Kis idő elteltével máris jelentkezett az első hal, mely kb. egy kiló körül lehetett. Viszonylag hamar kifárasztottam, pár perc után már a szákban volt.
Az első hal után gyakorlatilag 10 percenként jelentkeztek a szebbnél szebb kis „apróságok”, melyek tömege nem haladta meg két kilót.
Annyira sok az etetőanyag keverékek közötti különbségek, hogy muszáj rá áldozni. Az előbbiekben leírt keverék annyira dinamikusan hozta a halat, hogy azt bizony a többiek is megirigyelték. A „mezei horgászok” megelégszenek 1-2 kapással egész nap, miközben jóval többet is kihozhatnának egy-egy ilyen horgászatból. Sajnos pár nappal ezelőtti horgászaton én is ebbe a „csapdába” sétáltam be. Kevésbé neves etetőanyag-családot próbáltam ki, és hát meg sem közelítette azt a dinamikát, amelyet a Haldorádó és Top Mix keverék „biztosított”.
Erre a tóra bárki kilátogathat, baráti a légkör, nagyszerű a kiszolgálás és korrektek a halőrök. Rendezett, folyamatosan karbantartott gazdaság. Ebben a „kistóban” 1 kg-ostól egészen 8-9 kilósig foghatóak a pontyok. Jellemzően tükrösök állnak a „csúcson”, de azért többféle előfordul ebben a mintegy 3 hektáros vízben. Egyéb halak is vannak, főként az ezüstkárász, amiből akár 80 dkg-ost foghatunk.
A finomszerelékes pecások igazi horgászparadicsomként tekinthetnek rá távozáskor, s már azon gondolkodnak, hogy mikor látogatnak legközelebb ide vissza. Kezdő pecásoknak is szívesen ajánlom, mert a csodás, kulturált környezet, illetve a bőséges halállomány garancia a sikerre.
Ahogyan telt az idő, úgy kezdtek „megnőni” a halak is. Már 2-3 kiló között ingáztak a pontyok, melyeknek jelenléte teljes mértékben alátámasztja, hogy érdemes kísérletezni újabb keverékekkel. Körben ült a tavon 10-15 ember, de egyikük sem fogott 5 db-nál többet. Nekem viszont sikerült 20 fölé menni, és a szakadások és leakadások nélkül elértem volna a 30 db-ot is! Tehát érdemes rászánni azt a pár ezer forintot egy-egy jó nap eltöltése érdekében.
Azt hiszem, nem véletlen, hogy ennyire sikeresek a Haldorádó termékek, sokszor bizonyítottak már.
Tóth Miklós
Fotók: Papp Zsolt, Lipcsey Gábor
