Dombóvár és a környék csodás horgászvize a Tüskei-tó, ahol a rakós botozástól a harcsázásig a horgászat csaknem minden módszerét eredményesen lehet művelni. Ehhez természetesen „rendelkezésre áll” a megfelelő halfauna is, az apró keszegektől a közel mázsás harcsákig. Szerencsére a bojlisok körében nem felkapott, a harcsák sem szeretik a lámpafényt, így a „nem túl művelt” halakat elsősorban a hagyományos módszerekkel, etetőkkel, csalikkal lehet horogra csalni. Az előző részben a tavat és egyik kedvenc módszeremet, a spiccbotozást mutattam be, igaz, nem a megszokott körülmények közt, de így talán érdekfeszítőbb volt. Most egy kicsit rakózunk, utána pedig harcsázunk.
A tópart jelentős része jól megközelíthető (autóval nem) és a vízmélység a parttól rakós távolságon 1-1,6 méter, ami jó feltételeket biztosít ehhez a módszerhez is. Lehetőségünk van stégekről is horgászni, hiszen azok nincsenek lezárva.
Az előző horgászatom másnapján, ebéd után egy stégre telepedtem. A stég kényelmes hely, könnyű beállítani a ládát, lepakolni a cuccot. Az XT11 etetőt választottam ki a polcon lévők közül. Úgy gondoltam, hogy kellemes „Red Bull aromája” a halaknak is szárnyat ad, de nem azzal a céllal, hogy repkedjenek, mert elég hülyén nézne ki egy repülő kárász, hanem inkább hogy tavaszi fáradtságukat leküzdve a csalimra támadjanak. Ráetetéshez a Premium Carp pellet scopexes változatát ítéltem megfelelőnek.
Sok kész szerelékem is van, de most az új szériás Gucy úszó a kedvenc nálam. Szép, elegáns, karcsú és érzékeny, mint akiről a nevét kapta.
A víz mélysége kb. 1,5 méter, nem is nagyon áramlik, ezért a 0,5 grammos úszót ítélem megfelelőnek. A zsinór 12-es, az előke 25 cm hosszú és 11-es fluorocarbon. A fluorocarbonban nem igazán hiszek, de a kisördög mindig ott bujkál, hátha jobb a hagyományosnál. Igazából még soha sem hasonlítottam össze a hagyományossal, és szerintem nem is lehet, viszont volt már olyan, hogy a hagyományos előkére nem volt kapás, előkét cserélve a fluoróra meg volt. Igaz, aztán visszaraktam a hagyományosat, és arra is volt. Szóval nem volt meggyőző… Ott hagytam abba, hogy a horog PR26-os, 14-es méretben.
Pontos eresztékmérés következett. Erre nagyon adok, mert egy elrontott mérés egy horgászatot, egy versenyt tehet tönkre. A pontos vízmélységet mindig megjelölöm a boton. Így a jelhez tudok viszonyítani, és szerelékcsere esetén sem kell újra mérnem.
Számítva az esetlegesen beugró pontyokra a világoskék Preston gumit fűztem a botba. Mielőtt bárki megjegyezné, hogy miért nem a sárgát vagy a lilát használtam, azért, mert a keszeges botommal horgásztam, és 2-3 kilóig ezzel is nagy biztonsággal meg tudom fogni a pontyokat.
Az alapetetés a bemutatott 1 kg etetőből és a hozzákevert 1/3 doboz kukoricából állt, melyet rögtön az elején bepoharaztam. Lőttem még pár szem kukoricát és némi csontit az etetés köré. A horogra először 4 szem csonti, később kukorica és csonti szendvics került.
Olyan tíz perc múlva jelentkezett az első hal egy bodorka formájában, majd sűrűsödtek a kapások, dévér, kárász és ponty vette fel a csalit. Időnként kevés pellet belövésével lendítettem a halak kapókedvén, ha az lankadt.
Azonban még elevenen élt bennem a bodorkaíváson tobzódó harcsák előző napi emléke, ezért késő délután befejeztem az „apróhalazást”, és csónakomba ülve nem eltitkolt harcsafogási szándékkal felkerestem előző napi horgászatom helyszínét, ahol a nádas mellett továbbra is a bodorkák lankadni nem akaró nászának lehettem szem- és fültanúja.
A nádcsomók holdárnyékos oldalára álltam, és ahogy csónakom karóit letűztem, hallottam a harcsát is, ahogy közéjük szívott. Bizakodva tűztem fel a nadályokat eltartós szerelékem horgára.
Úgy vagyok vele, ha a szerelék jó helyen van, akkor szürkületkor kell harcsakapásnak lennie. Ha ez elmarad, általában később sem lesz. A harcsa ugyanis ilyenkor hagyja el rejtekhelyét és indul portyázni. Ha a csali jó helyen van, akkor azt el is kapja. A harcsa is úgy van vele, ha kijön a rejtekéből, és mindjárt ennivalóval találkozik, rögtön az jut az eszébe, hogy ma jó napja lesz. Aztán még sem lesz.
Tehát sötétedéskor szerelékem már a bodorkák közt figyel. A kapás nem is marad el. A harcsa lerántja az úszót és ott tartja. Várok egy kicsit, majd bevágok. A háromkilós harcsagyerek játékszer a felszerelésemnek. Kézzel veszem ki, majd rögtön el is engedem. Nagyobbat akarok fotózni.
Világítópatront teszek az úszóba és visszadobom. Bosszankodom, mert csak zöld színű van nálam, és szerintem ennek a fénye túl erős a harcsának, elkerüli. Így is van, kapás nincs, de rablás van, jóval arrébb, mint ahol nadályaim fürödnek. Kotorászok táskában, hátha találok valami elkallódott piros vagy kék színű patront. Keresésemet siker koronázza, találok egyet. Igaz, tavalyi, de talán még működik. Megtöröm, és már piroslik is. Kiveszem egyik szerelésemet és kicserélem a patront. Ebben sokkal biztosabb vagyok, mint a fluorocarbon zsinórban. Már csak azért is, mert úszóm mellett a durranás. A harcsát már nem zavarja a fény. A rablások alapján 2-3 kilós példányok eszik a bodorkát, amit a következő halam is igazol. Ez is megy vissza, még nem fotogén alkat.
Aztán egy nagyobbat is hallok rabolni az úszó közvetlen közelében. Nem is várat sokáig magára, viszi a nadályt, mint floki a lábtörlőt. Olyan ötösforma.
A rablások folytatódnak és jön még egy ketteske. Ezt azért befotózom, hátha a többi kép rossz lett.
Tíz óra tájt megszűntek a rablások, gondolom, jóllaktak. Már épp a hazainduláson gondolkodom, mikor furcsa kapásom van. Remegve, vontatva tűnik el az úszóm a víz alatt. Kicsit rávárok, majd bevágok. Furcsán mozog a hal, aztán meg is látom. Ponty! Jó négykilós tükrös ette meg a félvízen felkínált hat szál nadályt.
Gondolom, a locsogó bodorkák a ponty kíváncsiságát és étvágyát is felkeltették. Odajött némi bodorkahús és ikra képében megtestesülő proteinbombát remélve, és a nadály lett a veszte. Érdekes lett volna megnézni a gyomortartalmát, van-e benne kishal. Szinte biztos, hogy találtam volna benne jó néhányat.
Felszerelésemet már nem dobtam vissza és a másikat is kitekertem. Azon egy kapás sem volt, pedig reményteljesebb helyen úsztak a nadályok. A zöld színű patron fényét messze elkerülte a bajszos népség.
Hazafelé evezve váltottam néhány szót a kint ülő horgászokkal. Ők is hasonló harcsákat fogtak, mint én.
