Ezen a nyári időjáráson igazodjon el valaki! A máskor normálisabb július most rekord meleget hozott, bezzeg az augusztus eleje, amikorra az ember a szabadságát ütemezi és a 35 fokot várja, hatalmas esővel érkezett. Az eső kevésbé zavart volna, ha a kinézett horgászhely, a tímári köves partszakasz megközelíthetőségét nem tette volna lehetetlenné.
Egy jól sikerült elakadás után letettem arról a kísérletről, hogy saját gépkocsim kárára megpróbálok bejutni a vízpartra. Ekkor jött a mentőötlet, hogy látogassuk meg egyik ismerősünket, aki a Bodrog mellett lakik. Emiatt máris javításra szorul a cím, mert elakadás miatt, a felső-Tiszaiból bodrogi kalandok lett.
Egyetlen kérdésünk volt csak a telefonban az indulás előtt:
- Kocsival be lehet-e normálisan jutni a horgászhelyig?
- Persze, akár bele is tolathatsz a kocsival a vízbe, ha a kedved tartja.
- REMEK, legalább nem kell messzire cuccolni!
A Bodrog szegilongi szakasza első pillanatra igen különleges képet mutatott. A versenypálya résznél egy meredek partfal tetejéről lehet horgászni. Az eleinte rémisztőnek tűnő, 2,5-3 méteres magasságot hamar meg lehetett szokni. Furcsa volt az is, hogy a 3,5 méteres haltartómból csak az utolsó 50 centiméter ért bele a vízbe - legalább kevesebb ideig szárad majd a horgászat befejezése után -, valamint az, hogy a 3 méteres merítő igencsak rövidnek bizonyult, amikor függőlegesen lefele kotorászva kellet kiemelni vele a halat.
A felszíni nehézségeket leküzdve következhetett a mélységmérés. A korábban elkészített 4 méteres szerelékek igencsak rövidnek bizonyultak, amikor a mérésnél 6 méter mély szakaszt sikerült kiválasztani. A teljes mélységet sajnos nem tudtam lemérni, mert az előttem elterülő szakaszon 13méternél a kilendített szerelék nem érte el a feneket.
Na, sebaj, olyan érzésem volt, mintha egy háztető oldalán kellene horgászni.
A szerelék a következő elemekből állt:
- 16-os Fox Match Micro Plus főzsinór
- 14-es Fox Match Micro Plus előke
- 12 grammos Cralusso Torpedo úszó
Etetőanyagot háromféle Maros Mix termékből kevertem össze. Ebből kettő igen édeskés illatú. Ragasztóanyagnak Top Mix etetőragasztót használtam. A keverékbe kukorica és kender került még, amit a jászkeszegek igen nagyra értékeltek.
Az etetésnél nem mertem gombócokat dobni, hiszen a nagy mélység, az erős sodrás, valamint az egyenetlen meder miatt, logikám szerint a dobott gombóc valahol Tokajnál kötött volna ki. Ehelyett az etetőcsészénél maradtam, és a szabályos gombócok helyett inkább teknőshöz hasonlító „gumókat” formáztam, bízva abban, amint eléri a feneket, a gombóccal ellentétben lefekszik a fenékre, és nem gurul befele.
A 6 méteres mélységnél még azt sem tudtam megtippelni, vajon mennyivel közelebb kellene dobni a kétkezes gombócokat, hogy az a horog sávjában érjen feneket. Csak érdekességképpen, most, aki ezt az írást olvassa, nézzen fel az irodája, szobája plafonjára: az átlagos belmagasság 3 méter körüli szokott lenni, na ennek a duplája volt a folyó mélysége. Onnan fentről lógattam le 1-2 szál szúnyogot és csontit. Á, én nem dobálózok, inkább tologatok. A magas part miatt úgyis nagyon könnyű betolni a csészét, időm is van. Marad a csésze!
Hogy a logika mennyire bejött, azt a nap végén a „mérlegelés” igazolta.
Ifjú barátom rakós botjához nem volt etetőcsészés topset, emiatt ő maradt a hagyományos gombócoknál. Bumm, bumm, bumm… estek be a vízbe a kétkezes csalogató falatok. Lelki szemeim előtt megjelent, amint eléri a feneket és gurul, gurul… Majd kiderül, gondoltam.
Az etetés után a szerelék beállítása pár percet vett csak igénybe, és ahogy az első csalizott horgot betoltam, pillanatokon belül volt kapás.
A módszer egyszerű volt, az etetés környékén bóklászó halakat gyorsan összeszedni és utána jöhet az „egerészés”. Ezért már az első betolásnál is végigúsztattam a szereléket az etetett sáv felett, hogy a horog végigpattogjon a fenéken. A szerelék különlegessége az 1 méter körüli előke volt. Így biztos voltam abban, hogy a horog teljesen természetesen pattog a fenéken. Kapás, dévérkeszeg. Ismét úsztatás, ismét dévér.
Egy pár úsztatás után megjelentek a jászkeszegek is, amik szintén örömmel vették fel a mozgó csalit.
Előttem volt egy nagy, dombszerű kiemelkedés, ami - ismerve a Bodrogot -, egy nagy, lapos kőhöz lehetett hasonló. Ezt a vezetett csalival tökéletesen ki lehetett mérni, pontosan tudtam, merre jár épp a csalogató falat. A Cralusso Torpedo úszó, amint a csali elérte a kő szélét, lassan merülni kezdett, majd amint a csali túlért az akadón, az úszó visszaállt nyugalmi állapotba. Illetve csak állt volna, ugyanis a kapások kilencvenöt százaléka ebben a pillanatban következett be. A folyó nagy valószínűséggel beforgatta az akadó mögé az etetőanyagot, amiben vígan falatoztak a halak.
Próbáltam megállítani a csalit, hiszen az úszónak köszönhetően tökéletesen lecövekelt csonti-szúnyog szendvicset tudtam volna a halaknak felkínálni, ám arra rá sem bagóztak. Furcsa, volt, hogy míg az úsztatott csalira azonnal volt kapás, a megállítottra akár 5-10 percig sem volt semmi. Időnként kipróbáltam, hátha ott lapul a „BIG dévér” a fenéken, és nem kapkod a mozgó csali után, de semmi. Egyszer aztán végre megtört a csend! Gyönyörű feltolós kapás. Ez az, gondoltam, itt a bandanagy öreg dévér! Bevágás, de sajnos semmi…gondoltam, csak az volt a furcsa, hogy igencsak megnőtt a szúnyogcsokor, amikor kiemeltem. Az eredményt az alábbi képen láthatjátok.
Ezért aztán gyorsan visszatértem az úsztatáshoz.
Vendéglátónk folyamatosan szabadkozott, hogy csak ekkora halakat tudunk fogni, és mondta, hogy itt ezek apróságok, de mi nagyon élveztük.
Lassan kezdtem felbátorodni, és a folyamatosan fogható tenyeres halak miatt elkezdtem reptetni a keszegeket, mert a legtöbb időt a függőleges szákolás vette el. Kapás -> hal -> reptetés -> hal a kézben landol. Így ismétlődött ez, szinte megállás nélkül. Egyszer aztán „porszem került a gépezetbe” Kapás -> nagyobb hal -> reptetés -> hal pukkan a 3méteres homokfal felénél. Horog természetesen kiakad. Termetes hal távozik. Ezt már nem bírták ki a többiek sem röhögés nélkül. A könnyelműsködésnek rögtön meglett az ára.
Az időjárás sajnos ezen a napon sem kedvezett nekünk. Folyamatosan változott. Ötpercenként esett az eső, kisütött a nap. A pakolás is igen sietősre sikeredett. Sajnos a terítékfotóra sem maradt idő, mert Polyák Csabi bizonyosságát adta időjós képességének és jelezte, hogy a hátunk mögül jövő fekete felleget ő nem kívánja megvárni. Amint összepakoltunk, és jött volna a fotó, olyan zuhé szakadt a nyakunkba, hogy bőrig áztunk.
A nap mérlege igazolta, hogy a csészés etetés hozta az elvárt pontosságot, ami a sok halban mutatkozott meg. Én 14 kg-nyi keszeggel fejeztem be az aznapi horgászatot. A gombócolás viszont csak az ötödét tudta hozni.
A keszegekből egy párat elvittem a családnak, hiszen szeretik a sült halat. A pucoláskor derült ki, hogy mennyire bejött a jászoknak, dévéreknek a Maros Mix kaja. Mindből szinte ömlött vissza az etetőanyag.
Mielőtt bárkinek feltűnne, hogy más-más ruhában vagyok a fotókon gyorsan meg is magyarázom. Annyira megtetszett a folyónak ez a szakasza, hogy pár nap múlva visszamentem ugyanarra a helyre. Centire pontosan ugyanoda tettem le a ládát, mint előzőleg.
Az akadóm is megvolt, csak a vízszint volt egy kicsit magasabban, valamint a Bodrog volt egy kicsit zavarosabb. Érdekes volt viszont, hogy míg előzőleg tisztább víznél tíz halból nyolc volt jászkeszeg és kettő dévér vagy laposkeszeg, addig a zavarosabb, áradó víznél 20 halból csak egy volt a jász, a többi dévér és lapos. Valamint, a második horgászaton már váltogatni kellett a megállított, illetve az úsztatott csalivezetési módot, mert volt, hogy 3-4 halat megállítottal fogtam, utána 5 percig semmi, amint elkezdtem vezetni, újabb halakat adott a Bodrog.
Ha valakinek kedve támad kipróbálni a Bodrognak e gyönyörű, könnyen megközelíthető, ámbár horgászati szempontból nehéz szakaszát, akkor annak nyugodt szívvel ajánlom. Amire fel kell készülni, hogy igen akadós területet is ki lehet fogni, ami megkeserítheti a horgászatot. Javasolt tehát egy pár próbaúsztatás az előttünk elterülő szakaszon, mielőtt bevágnánk a vízbe a rengeteg etetőanyagot. Sok előkekötéstől kímélhetjük meg magunkat ezzel. A folyónak e szakasza nagymértékben függ a Tiszától, de ha van nálunk 8-10-12-15 grammos Cralusso Torpedo lapos úszó, nagyon nem foghatunk mellé.
Eredményes horgászatot kívánok!
u.i: Csak jöjjön el a nyugodt, őszi vízállás végre, ismét ellátogatok ide!
Írta: Takács Péter (t_peti)
Fotó: Polyák Csaba, Takács Péter
Az ábrát készítette: Polyák Csaba, akinek ezúton is köszönöm!
