Talán emlékeztek még az első rakós botos írásomra. Magyarországon a Haldorádó kínálatában először jelentek meg az itthon újdonságnak számító Daiwa termékek, nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy bemutassam a Daiwa legerősebb rakós botját, a Connoisseur G8-at. A teszthorgászat alatt ugyan nem sikerült a bot igazi erejét megmutatni, de az írásnak köszönhetően megismerkedtem egy horgásszal, aki olyan horgászvízre invitált, ahol szinte garantált a nagytestű hal fogása. Hogyan sikerült a közös horgászat? Az írásból mindent megtudhattok…
Ez év tavaszán találkozhattatok a Haldorádó oldalán azzal az írásommal, amelyik a Daiwa Connoisseur G8 rakós botot hivatott bemutatni nektek. A bot részletes bemutatása volt a cél, akik nem ismernék a botot, azoknak ajánlom figyelmükbe ezt a cikket. Lényegében a Connoisseur G8 jelenleg a Daiwa legerősebb, kifejezetten pontyos, nagyhalas botja.
A cikk megjelenése után nagy volt az érdeklődés, telefonon, e-mail-ben kerestek meg és kérdezték a véleményemet a bottal kapcsolatban. Sikerült-e már komolyabb halat fogni? Mekkora volt a legnagyobb hal, amit fogtam? Ilyen és ehhez hasonló kérdések hangzottak el, ám akkor rendkívüli eredményről még nem tudtam beszámolni.
A kíváncsi fórumozók között bukkant fel Géza is, aki már több információval rendelkezett, tőle tudtam meg, hogy Ausztriában ezzel a bottal sikeresen fogtak több 10 kg-nál nehezebb pontyot is. Örömmel hallgattam a Daiwa márka iránti érdeklődését és ígéretet tettem, hogy még az idén eleget teszek a szíves invitálásának arra a horgászvízre, ahol ténylegesen kipróbálható a bot igazi ereje.
A sok telefonváltás után szeptemberben találtunk egy mindkettőnknek megfelelő időpontot. Talán soha nem figyeltem annyira az időjárás-előrejelzésre, mint a megbeszélt időpont előtti napokban. Géza helyismeretének köszönhetően próbáltam minimalizálni a felszereléseimet, de így is púposra rámoltam az autót. Talán mondanom sem kell, hogy mennyire nagy volt az izgalom a megbeszélt horgásznap előtt. Szerencsések voltunk az időjárással, egy nagyon enyhe hidegfront elejét csíptük meg, szerintem nem volt drámai hatása a horgászatunkra.
A szabálytalan alakú, kis nádszigetekkel tarkított tavacska Ausztria területén található. Rendezett partjának, hangulatos kialakításának köszönhetően rendkívül kellemes környezetben találtam magam. A horgászat 7 órától engedélyezett, a gyors helyfoglalás és a kegytárgyak szétrámolása után végre megkezdtük az előkészületeket. Rakós botos és matchbotos horgászatra készültünk, attól függően, hogy hol találjuk meg a halakat.
Bíztam benne, hogy rakós távolságra beáll a hal, és akkor nem kell a matchbothoz nyúlni. A mélységmérőt használva kellemes, 2,8 m körüli mélységgel szembesültem, ez mindenképp kedvezett a kora őszi horgászathoz. Tapasztalatom szerint az évnek ebben a szakaszában a halak már a mélyebb részeket részesítik előnyben. Bár érkezésünkkor a halak még partközelben csobogtak, később, a napfelkeltét követően már csak beljebbről tudatták velünk jelenlétüket tisztességes fordulásokkal.
Még mielőtt belemelegednénk a horgászatba, essen szó a felszerelésről is. Az erős bot adott, hozzá elvileg 20-as gumi is használható. Mivel a bot terhelhetőségét illetően nem volt tapasztalatom, nem akartam túlfeszíteni a húrt - a Daiwa 12-16-os méretű fekete Hydrolastic csőgumija megfelelő választásnak tűnt. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ez a csőgumi jóval erősebb, mint az azonos átmérőjű csőgumik. Ez a hasznos tulajdonság a top szett vágásakor kamatoztatható, pl. a gyári „bigbore” top szettet egyáltalán nem szükséges megvágni ehhez a mérethez.
A főzsinór és az előke méretét 20/18-ban maximalizáltam. Úgy gondoltam, hogy egy jó minőségű 18-as zsinórral a várható halak nagy részét meg tudom fogni, valamint a fekete Hydrolastic gumihoz is megfelelőnek tűnt ez a zsinórméret.
Az úszó választásakor a méreten kívül fontos szempont, hogy az esetleges szakítás és az ezzel járó visszacsapódás esetén ne törjön el annak antennája. A vastag műanyag antenna alig ront az érzékenységen, viszont bírja a strapát és nem utolsósorban jól látható. Az úszó terhelhetősége 1 g, ezt a víz mélységének megfelelően választottam. Súlyozást tekintve a horogelőke fölé egy No. 5-ös jelzőólom került, majd e fölött kb. 30 cm-re helyeztem az osztott főólmozást. Az eresztéket úgy állítottam be, hogy a jelzőólom még vízközt legyen, így az úszó antennáját félig merítse el a súlyozás. Nem volt áramlás, csak az előke egy része és a csali feküdt a fenéken.
Elérkeztünk a horoghoz. A tavon a halak védelmének érdekében csak szakáll nélküli horgokkal szabad horgászni: ezek a horgok kisebb sebet ejtenek a hal száján. Teljesen indokoltnak találom az ilyen jellegű szabályozást az intenzív vizeken, bár még így is találkoztunk olyan hallal, amelynek szája finoman fogalmazva nem volt szokványos, de a halak nagy részén nem volt komolyabb sérülés.
A horog méretét alapvetően a csali méretéhez igazítottam, ugyanakkor a várható halak mérete és a felszerelés összhangjának megtartása miatt lényeges volt, hogy kellő merevsége legyen a horognak.
A felszerelés összeállt, kezdődhetett az etetés. Géza instrukciói alapján etető pellettel, csemegekukoricával és csontkukaccal készültünk. Az alapozó etetést csészézéssel ejtettem meg, de csúzlival is lőttem, hogy könnyebben az etetésre találjanak a halak.
A folyamatos nagy mennyiségű etetés az egész horgászat alatt fontos volt, a nagytestű halak percek alatt el tudnak tüntetni mindent, és könnyedén továbbállnak. Több kiló pellet, még több csemegekukorica és pár liter csonti fogyott el az egész napos horgászat alatt, és nem vagyok biztos abban, hogy nem volt-e kevés ez a mennyiség.
Géza barátom a reggel még part közelében portyázó halakból gyorsan fogott pár darabot matchbottal. Segítettem a szákolásnál, közben fél szemmel az úszómat néztem, mert jól látszódott, hogy megkezdődött a mozgolódás az etetésemen is. Jókor ültem vissza a helyemre, gumihúzós kapásba nyúltam bele. A jó hal megdolgoztatta a felszerelést, de nem volt kétséges a harc kimenetele. Helyi viszonyok között nem számított kapitálisnak a ponty, de nekem mégis önbizalmat adott a felszerelésem kapcsán. Gyors fényképezkedés, majd a hal szabadon engedése után az etetés pótlása volt a legfontosabb.
Az utánetetést az alapozó etetésnél is alkalmazott módszerrel, csészézéssel és csúzlizással vegyesen végeztem, próbáltam az egész napos horgászat alatt egyenletesen nagyobb mennyiséget felkínálni a pontyoknak.
A reggeli és a kora délelőtti időszak igen eredményesnek bizonyult, de 11 óra körül eljött egy gyengébb időszak, ekkor a csali cserélgetése, váltogatása sem hozott sikert. Csonticsokorra kárászok jöttek, amelyek az átlagosan félkilós tömegükkel nem hoztak különösebb színt a horgászatba, de legalább megtörték a csendet. A kárászok után természetesen ismét valami jobb halra vágytam, ezért visszatettem az e napon legjobban működő csalit, a két szem csemegekukoricát. Érdekes módon a kárászok ezt békén hagyták, valószínűleg az etetésen talált sok csonti érdekelte inkább őket.
Kevéssel 1 óra előtt eltűnt az úszóm. Bevágás után a helyzet változatlan maradt, továbbra is eltűntnek kellett nyilvánítani az úszómat. A ponty ellentmondást nem tűrően húzta ki a gumit, úgy éreztem, hogy határon vagyunk, de nem a botot, hanem a zsinórt illetően. Úgy 10-15 méterre húzhatta ki a gumit úgy, hogy közben már fel kellett állnom a helyemről és Géza felé kellett lépkednem, mindezt természetesen rövidítés nélkül. Barátom hátratolta a rakós botját, látta, hogy komoly akció van kialakulóban. Az első erős kirohanást végül sikerült megfékezni, vissza is tudtam araszolni a ládámhoz, innen kicsit urasabban folytatódott a fárasztás. A hal nagyon sokáig nem mutatta magát, egy-egy mélyből jövő burvány jelezte tekintélyesebb méretét. Pár perces fárasztás után rövidíteni is tudtam, de ahogy partközelbe került a hal, erejét összeszedve menekült a mélybe, annyira, hogy a top szettet vissza kellett raknom a botra, kezdődhetett a fárasztás elölről.
A hal ereje viszont egyre jobban fogyott, néha engedte megnézetni magát, a következő bontás után már érződött, hogy nincs menekvés. Egyre erőtlenebbé váltak a kirohanások és a közel 20 perces fárasztás után végre meg tudtam szákolni rakós bottal fogott legnagyobb pontyomat. Örömöm kifejezhetetlen, leírhatatlan volt, amikor a mérleg 11,80 kg-nál állt meg. Ez volt az álmom, ebben reménykedtem, és most sikerült is 10 kg feletti pontyot fognom rakós bottal.
A mérlegelés és a gyors fotózás után hamar elköszöntük a nap legnagyobb és legszebb halától. Géza barátom szóvá tette, hogy ez volt a bot méltó felavatása. Így gondoltam én is, de sok merengésre nem volt idő, az élmények feldolgozását későbbre hagytam, még előttünk volt az egész délután.
Folytattuk a horgászatot, de a nagyobb pontyok kapókedve alábbhagyott, és a csalikkal folytatott kísérletezgetés sem hozott sikert. Ahogy közeledett a nap a horizonthoz, úgy sűrűsödtek az események. Nagy, 8-9 kilós pontyok tették tiszteletüket nemcsak az etetésen, hanem a horgon is. Előfordult, hogy pillanatok alatt felállítottak a ládáról, és bizony utánuk kellett menni a parton, de ha ezeket a kirohanásokat sikerült kivédeni, akkor már szinte biztosan megfogtam a halat.
Az élményekben bővelkedő nap végén mindketten konstatáltuk, hogy kiváló bot ez a Daiwa Connoisseur G8. Igazi nagyhalas, pontyos bot, és most az erejét a nagy halakkal vívott harcban is tökéletesen bizonyította. Komoly halak kirohanását sikerült teljes hosszban megállítani úgy, hogy egy pillanatig sem éreztem, hogy maximálisan kihasználtam volna a bot minden erőtartalékát. Az a tény pedig, hogy a bot tömege 800 gramm alatt van, kategóriájában egyedülálló - egyáltalán nem véletlen, hogy Angliában az egyik legkedveltebb nagyhalas rakós bot.
Remélem, sikerült bemutatnom e rendkívüli bot erényeit ebben a kapitális halakban gazdag, csodás környezetben. Minden horgásztársamnak legalább ilyen élményekben gazdag horgászatot kívánok!
Gézával természetesen fenntartjuk a kapcsolatot, és már tervezzük a további közös horgászatokat. Igazán nagylelkű, önzetlen, segítőkész horgász fiatalembert ismerhettem meg a személyében, rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy a Haldorádónak köszönhetően jó barátokra leltem.
Írta: Polónyi Attila
