Itt a nyár, a jó idő sok embert csal a vízpartra, köztük minket, horgászokat is. A hétvégén rakós bottal a kezemben vettem üldözőbe a halakat, persze azért egy feedert is vittem magammal, hátha a partközeli rész nem hozza a várt eredményt. Szerencsére hozta, és sikerült megdöntenem eddigi rakós bottal fogott pontyrekordomat is egy tükrössel.
Korán reggel érkeztünk meg az ácsi Öntöző horgásztóra. Mivel éjszakai horgászat volt, sokan ott maradtak még a tavon, ezért csak a túlpart középen tudtam helyet foglalni. A láda felállítása után methodos szerelékemet dobtam be elsőnek. Az úszót még be kellett állítanom, addig hadd legyen bent egy szerelék a vízben. A top szettből 3 tagot gumiztam be fekete daiwa hydroval. A rakós szerelékemre egy 0,75 g-os, belső vezetésű úszó került, a főzsinór és az előkezsinór 15-ös Preston Reflo Power volt, a horog pedig egy 14-es méretű Gamakatsu A1-es, amire 3-4 szem csontit tűztem fel.
Az alapozó etetésem fagyasztott és élő csontiból, valamint kukoricacsíra pelletből állt, emellett leturmixoltam egy nagy doboz csemegekukoricát is. Etetőanyaggal nem is készültem a rakós távra, nem akartam odacsalni az apróságokat az etetésre. Az alapozás egy részét pohárral jutattam be, de csúzlival is lőttem rá, mert a halak hozzá vannak szokva a behulló szemek csobbanó hangjához. Az első két halat feederrel sikerült megfognom, ami egy tenyeres és utána egy nagyobb ezüstkárász volt. A 11 m-en 1,8 m mély víz volt, a meder sima, akadómentes volt előttem. Az előkémet 15 cm hosszúra hagytam közvetlenül fölé jött a jelzőólom majd ettől 6 cm-re a főólmozás. A csonticsokrot letettem teljesen fenékre.
Az alapozó etetés után hiába nem dobtam etetőanyagot, a fehérhalak találtak rá először a terülj-terülj asztalkámra, és ahogy az lenni szokott, elkezdték csipegetni a vízbe hulló csontit. Kis dévéreket tereltem a szákba, őket követték a kárászok. Félóra egerészés után megjelentek a pontyok is, négy szép tövest sikerült a partra segítenem egy pár fotó erejéig. A halak ott voltak az etetésen, ezért folyamatos ráetetéssel pótoltam a kaját, amit felcsipegettek.
Egyik lövés követte a másikat, aztán hirtelen annyit vettem észre, hogy a botom spicce a vízben! A csúzlit ledobtam és ráemeltem a botra. Éreztem, hogy testesebb hal van a horgon. A botot csak tartottam, nem az én kezemben volt az irányítás.
Ellenfelem teljes erejéből megindult balra. Nagyon izgultam, hogy az első kirohanást bírja ki az előke. Szerencsére bírta a horog és a zsinór is. Körülbelül negyed órás fárasztás után tudtam hátratolni a rakóst és 5 tagban tudtam folytatni a fárasztást. Még mindig nem mutatta egy kis jelét se annak, hogy egyáltalán fáradna. Félóra múlva pillantottuk meg először. Ekkor már a tógazda is ott volt mögöttem, aki áthozta a bölcsőt és a mérlegelőt is. A fárasztás közben láttam még burványokat az etetésen, még mindig ott volt a pontycsapat és porszívózta az etetést. Közel 40 percbe telt a fárasztás, de végül szákban volt az ellenfelem.
A mérlegeléskor 14,27 kg-ot mutatott a kijelző, ami egyben személyesen rekordom is rakóssal. A visszaengedés után visszatoltam a botot és pótoltam az etetést. Pár perc múlva ismét eltűnt az úszóm, azonban ezt már nem tudtam megállítani, meglépett… Ezután még sikerült fognom egy kisebb nyurgát, ami méretéhez képest nagy erővel küzdött.
Dél körül járhatott az idő, amikor elkezdtünk pakolni. Nagyon jó kis peca kerekedett, legközelebb erősebb felszereléssel térek vissza és célzottan veszem üldözőbe a tó öreg pontyait.
