Az éjszakai horgászathoz komoly előkészületek kellenek, főleg, ha filmen is szeretné megörökíteni az ember. Az egyébként sem kevés felszerelés mellé még cipelni kell a kamerát, vezetékeket, világítást, állványokat. A helyszín megválasztásánál figyelembe kell venni azt, hogy legyen kellő tér a felvétel elkészítéséhez, legyen áramforrás a világításnak, és biztonsággal, a felszerelés kockáztatása nélkül tudjunk egyszerre forgatni és horgászni. Mindehhez két ember kevésnek bizonyult, így örömmel vettük az éppen Nyíregyházán nyaraló Ornyik Peti segítségét, akihez később Takács Peti barátja, Fehér Zoli csatlakozott. A gyors stáblista után kezdődjék a horgászat!
Az éjszakai horgászat nem titkolt célja az volt, hogy horogra kerítsünk pár termetesebb példányt. Nem először vetettük magunkat az éj sötétjébe, és korábban már bebizonyosodott, az éjszaka csöndjében a darabosabb jószágok bátrabban kimerészkednek a rakós bot hatósugarába. A pontyokon kívül azonban az elhúzódó áradás hatására iszonyatos méretűvé duzzadt szúnyogfalkák is aktívabban táplálkoztak, így a horgászatnál őket sem lehetett figyelmen kívül hagyni. (A szúnyoggal én úgy vagyok, hogy ha árva és a horgon van, nagyon szeretem, de ha a fejem körül duruzsol, azt roppantul nem szívlelem.) A felkészülés során erre a két „állatra” kellett koncentrálni. A pontyoknak ízletes csemegéket, a szúnyogoknak irtó(zatos) szert készítettünk be.
A horgászatot késő délután kezdtük, hiszen a hangsúlyt az éjszakára fektettük. A tópartra kiérve örömmel konstatáltuk, hogy rendesen fúj a szél, ráadásul soha nem egy irányból. Rakózásnál célszerű eleve úgy elhelyezkedni, hogy ne oldalról, vagy szemből kapjuk a szelet. Minek bírkózzunk az elemekkel, ha nem muszáj? Mivel a szél forgott, mint Törőcsik Mari a körhintán, más fontos szempont után kellett néznünk. A halőr megsúgta, hogy a tó melyik részén van elérhető távolságban áramforrás, és ezt az információt egy 30 méteres hosszabbítóval is megfejelte, megoldva ezzel a helyválasztás kérdését.
Ha már forgatni szeretnénk, nem árt, ha látunk is valamicskét. Eddig sem tartottak bennünket teljesen normálisnak, ha becuccoltuk a felszerelést, de most a „stáb” miatt a cuccunk a duplájára nőtt. Az éppen távozóban lévő horgászok ábrázatát inkább nem is dekódoltam. Világított arcukon az „Ezek totál idióták!” lámpa. Száz szónak is egy a vége, a bepakolás végére szakadt rólunk a víz. Egy rövid pihenő után kezdtünk a helyek elfoglalásához. Ez természetesen csak a felvételen tart 1 másodpercig, de jó munkához idő kell, rosszhoz pedig még több. (Ornyik Peti, mint operatőr, már javában feederezett, mikor mi még csak az etetőanyagot kezdtük kutyulni. Ráadásul volt olyan arcátlan, hogy ha jól emlékszem, halat is fogott, mire végeztünk a művelettel.)
A pontyozáshoz a már bevált etetőt állítottuk össze. Kender, búza, kukorica. A vegetáriánus kosztot némi pellet, chunk tette tartalmasabbá, és az egészet kevéske aromával fűszereztük.
Amíg az etető az ízeket szívta magába, összeállítottuk a megfelelő szereléket. Ha pontyozni indulunk, nem árt néhány dolgot szem előtt tartani.
A szerelékünket csak annyira keményítsük be, hogy gond esetén azért inkább a szerelék szakadjon, és ne a bot roppanjon. Én ezért 18/16-os főzsinór/előke kombinációnál erősebbet nem is szoktam szerelni. A gumizásnál is óvatos duhaj vagyok, az igazán „kötél” gumik ellenében inkább a 2,4-2,5-ös csőgumikat szeretem. Úszók tekintetében 1 grammos méret alá ritkán megyek. A lényeg az, hogy az úszó legyen kellően erős. A mai kínálatból mindenki ízlése szerint csemegézhet, én az Exner és Dínó úszókat kedvelem a legjobban. (A felszerelés lényeges elemei a videón is megtekinthetőek, de számos hasznos írás is megjelent már a témában.)
A botok beélesítése után kezdődhetett az etetés. Ezt én csúzlival végeztem, Peti csészével oldotta meg. A csészézés pontosabb, koncentráltabb, adott idő alatt nagyobb mennyiségű termény vihető be. A csúzlinak nagyobb a szórása, de szebb a hangja a potyogó szemeknek, és szerintem hangulatosabb is. A csúzlival folyamatosan tudok lövöldözni akkor is, ha a bottal épp horgászom. Ha nincs kapás, akkor is elfoglalom vele magam, nem unatkozom. Ja, és a pontyos rakósomhoz nincsen etetőcsészés top szett! (Lehet, ezért favorizálom a csúzlizást? :-)
No de elég volt az általános okoskodásból, folytassuk az éjszakai kalandot.
Az etetésre szokás szerint a kárászok rontottak rá. Izgága népség, állandó beleúszásaikkal a frászt hozzák az emberre. Az előkét lefektetve, több szem kukorica felfűzésével próbáltuk meg őket kikerülni, több-kevesebb sikerrel. (Hogy miként fér egy kárász arcába egy 4 szemes kukorica csokor, azt máig sem tudtam megfejteni.) Ahol a kis hal, oda megy a nagy hal! „A táplálkozó halcsapatnál nincsen jobb csalogató anyag”, mondta egy nálam sokkal tapasztaltabb versenyző, és lám, most is igaza lett. A kárászok siserehadára felfigyeltek a környék potykái is. Sorra szedegettük a szebbnél-szebb halakat. Peti szimultánban forgatott és horgászott, nem kis teljesítmény! A délutáni világosságot lassan felváltotta az éjszaki sötétség.
A szél is csendesedett, előkerültek a világító patronos úszók. Peti a rakós végére is erősített egyet, hogy a sötétben is legyen támpontja az esetleges elhúzós kapások észleléséhez. A fejlámpák is előkerültek, így mint két bányász villogtunk a sötétben. Azt hittük, a forgatást eddig nehezítő szél után már nyugodtan tudunk „dolgozni”. (Az erős szél miatt ugyanis kénytelenek voltunk ernyőkkel árnyékolni a mikrofont. Egyszerre forgatni, erős szélben ernyőt tartani legalább olyan jó dolog, mint kovászos uborkával enni a túrós tésztát.)
Tévedtünk. Eleinte csak a környék denevérei tartottak bemutató repülést a víz felett, majd különböző trükkökkel startoltak át a rakósok fölött, és azok alatt. A hihetetlen légi akrobatákat kevésbé látványos, de annál idegesítőbb légi bemutató követte. Előkerültek a szúnyogok. Azt mondják, az afrikai éjszakában az oroszlánok, és egyéb ragadozók bömbölésére megfagy az emberben a vér. Nálam ugyanezt a hatást érik el a kis dögök. A döngicsélésükre feláll a hátamon a szőr. Ha felkapcsoltuk a fényeket, vérszemet kaptak, és szinte élő nyílvesszőként fúródtak az arcunkba. Semmi előzetes tapogatózás, hogy hol érdemes szúrni, csak úgy, durr, bele a közepébe. Vastagon fújtuk magunkra a riasztó szert, amitől szerintem csak erőre kaptak. Sűrű csapkodások közepette folytattuk a horgászatot. A sötét vízen táncoló fluoreszkáló úszók nagyon izgalmassá tették a pecát még akkor is, ha semmi sem történt. Ha szép komótosan elmerültek, csak egy távolodó fénypontot láttunk. Ha már ezt sem, ideje volt felocsúdni, és bevágni. Az éjszakai fárasztás valóban nagyon izgalmas. Szinte vakon próbálunk tapogatózni, merre járhat a hal? A sötét vizet szántó fluor színű csőgumi mutatja egyedül a helyes irányt.
Az ember vaklál a sötétben, körülbelül annyit látok, mint amennyit a hal is láthat. A legizgalmasabb az, mikor a hal először burványlik fel előttem. A lámpa fénykörében egy 2 kilós ponty is óriásnak tűnik. A fénycsóvát csak akkor irányítom a halra, ha már szákoláshoz készülődök. Ilyenkor általában megrémülnek a fénytől, és újból kitörnek, ezért a szákolásnál nem sietek. Nem próbálkozom víz alatti gyors szákolással, hagyom, hogy alaposan kimerülve érkezzen a merítőbe. Petivel felváltva fogjuk a halakat, néha egyszerre nyúlnak a gumik. Remek móka. Az éjszaka legszebb ajándéka egy termetes ponty volt, ami rendesen megdolgoztatott.
A halakat kifogásuk után azonnal visszaengedtük, de sokukat előbb elsősegélyben kellett részesíteni a más horgok által ütött sebek miatt. A távozásunkat az idő és a szúnyogok egyaránt siettették, így 11 óra körül véget vetettünk a mulatságnak. A kicuccolás is élvezetes volt, bőszen köpködtük a szánkba repült szúnyogokat, beszélni is alig lehetett tőlük. A fránya kis ördögöket leszámítva azonban igazán szép esténk volt. A letölthető videó reményeink szerint ezt hűen tükrözi. Szeretném még egyszer megköszönni segítőinknek az önzetlen munkát és a tógazdának, hogy lehetővé tette a felvétel elkészítését.
Írta: Polyák Csaba ( csabio)
Fotók, videó, pakolás-cuccolás, világítás-sötétítés,
szél árnyékolás, szúnyogok elleni harc stb:
Ornyik Péter (ornyikp), Fehér Zoltán, Takács Péter (t_peti)
