Az elmúlt estéket az idei év fogási naplójának áttekintésével töltöttem. Magam is meglepődtem azon, hogy még nem úsztattam az idén egyetlen alkalommal sem. Teljesen kézenfekvő volt a dolog, hogy a legközelebbi kirándulás az úsztatás jegyében zajlik. Pillanatok alatt a Tisza vagy a Bodrog meglassult részei, csendes visszaforgói jelentek meg lelki szemeim előtt. Bár az időjárás nem volt túlzottan kegyes hozzám, az utóbbi időben szinte majdnem minden horgászatom vízi parádéval, sárdagasztással végződött. A horgászat előtti este is szakadt az eső, a sár miatt esélyem sem maradt arra, hogy lejussak a Tisza vagy a Bodrog kanyarulataihoz. Mivel eldöntöttem, hogy úsztatni fogok, ezért egy kis csatornát vettem célba, nem tagadom, kicsit csalódottan… A végeredmény azonban kárpótolt!
Nem azért voltam csalódott, mert ezen a kis vízen kell szükségből horgásznom, nagyon is kedvelem ezt a helyet, csak máshová terveztem az úti célt. Reggel a horgászhelyre érve, egyetlen ígéretes hely sem volt, ahová lepakolhattam volna. Ameddig a szem ellátott és hely volt kialakítva, azokat belakták a horgásztársak. A műúttól nem messze egy kevésbé látogatott helyen ütöttem fel ideiglenes tanyám. A tájkép azonnal lenyűgözött, s már el is felejtettem, hogy valójában nem is ide indultam.
Egy kis terepszemlét tartottam, s láttam, hogy a csatornát tápláló kis árokból csendesen folydogál a friss víz a csatornába. Az ilyen helyeken gyakran előfordulnak a békés halak mellett a ragadozók is - gondoltam, lehet, hogy egy-két dobást elengedek a kis körforgókkal, ha nem esznek a békés halak. Talán egy másodperc sem telt el, hatalmas loccsanással egy balin okozott riadalmat a küszsereglet között. Jó lesz ez a hely, nyugtáztam. A befolyástól négy-öt méterre alakítottam ki a helyem
Ötös spiccet szereltem, ezzel kényelmesen el lehet érni a meder közepén túli területeket is. A szemközti part és a bokrok alján látszott, hogy a víz szintje a szokásosnál alacsonyabb mintegy 25-30 centivel. Jól ismerem az előttem elterülő pálya mederviszonyait, de sohasem szoktam vakon bedobni az etetőanyag gombócokat. Előtte mindig alaposan feltérképezem a medret. Semmi más változást nem tapasztaltam, csak az alacsonyabb vízállást. A mélységre ráhúztam még 10 cm-t, ha nem tenném, a kissé visszatartott szerelék felemelkedése miatt a csalit nem tudnám a fenék közelében vezetni. Kárászok kapására számítottam, melyek nagyobbjai ritkán jönnek ezen a pályán félvízre.
A csatorna igen változó áramlási viszonyokat szokott mutatni - sebességben és irányban egyaránt -, attól függően, hogyan mozgatják a vizet. Akár egy horgászat alkalmával is többször kell cserélni az úszó méretét és néha előfordult, hogy a típusát is. Volt rá példa, hogy 1 g-os úszóval szépen szedegettem a halakat, máskor a 3 g-os lapos volt a legmegfelelőbb a dévéreknek.
Az első próbaúsztatások igazolták, hogy az 1,2 és az 1,5 g-os Exner Lamiák megfelelnek a mai horgászathoz. A víz lassú áramlása miatt ezeket is könnyedén lehet lassítani és visszatartani, fel-fel libbentve a fenékről az előkét.
Az első fél óra nem hozott semmi említésre méltót. Egyetlen kapásom volt, azt is elhibáztam. Az ólmozás átrendezésén kezdtem gondolkodni. A szereléken egy No. 3-as (0,75 g) stopper, 7 db No. 7-es (0,09 g) sörétólom, és jelzőnek egy No. 9-es (0,04 g) pici sörétet használtam (az egyes méretekhez tartozó súlyadatok szinte gyártónként változnak!). Ezeket kellett valamiképpen átvariálni, csoportosítani. Nagyon sok alkalommal, csak az ólmozást kellett átvariálnom ahhoz, hogy kapásom legyen.
Az ólmozást úgy rendeztem át, hogy a főólmozást a stopper és négy No. 7-es sörétólom képezte. Ez az ólomcsoport 50 cm-re helyezkedett el a horogtól. A következő 3 db 7-es sörét a horogtól 40 centire és az egyetlen jelző az előke fölött volt. Főzsinórom 0,10, előkém 0,08-as volt, 18-as horoggal.
A következő fontos kérdés a csali volt. Az esetek többségében a trágyagiliszta és a csonti egyaránt megfelelőnek bizonyult. A mai napon a csonti teljesen csődöt mondott, pedig máskor nem lehetett a küszök nyüzsgésétől úgy betolni a rakóst vagy bedobni a spiccet, hogy egy fürge küsz rá ne vesse magát a csontira.
Ma a vörös trágyagiliszta volt a nyerő. Az egyetlen helyen tűzött, fürge csali, hamar felkeltette a kárászok érdeklődését, és látványos oldalra húzós kapásokkal jelezték, hogy kedvükre való a felkínált finomság.
[foto,"6","Egy helyen horogra tűzött "piroska"","a","k"]
A kezdeti csend után nem gondoltam, hogy ennyire megélénkül a vízi világ. Egyre-másra jelentkeztek a kárászok, kisebbek-nagyobbak egyaránt. Félóránként kellett csak két-három etetőgombócot bedobnom, hogy folyamatosan fenntartsam az érdeklődést. A halak nem voltak hálátlanok, nagyon jól szórakoztam. Szinte folytonos volt a kapás, még az etetőgombócok becsobbanása sem riasztotta szét a már etetésen tartózkodó halakat.
A vízben szép számmal élnek törpeharcsák is, nem is az aprajából. A nagyobbak kellemes ellenfelek a spiccboton, megdolgoztatják a vékony tűspiccet. Az apraja viszont csúnyán el tud bánni a horgászkézzel. Még csak azt sem mondhatom, hogy az óvatlan horgász kezével, mert a legnagyobb körültekintéssel sem tudjuk elkerülni, hogy horogszabadítás közben a 8-10 centis kis törpék éles tüskéi fel ne sértsék bőrünket. Szerencsére a mai napon nem akadtak horogra, attól a kettőtől eltekintve, melyek nem okoztak galibát. Csoda, hogy csak ezt a kettőt fogtam, mert ha egyszer beállnak az etetésre, akkor ott mindenféle ehetőt behabzsolnak, nem hagyva a békés halaknak egyetlen morzsát sem.
Az úsztatás nagyon jól sikerült, sok kárász várta a szabadulást a haltartómból. Nem kellett sokáig raboskodniuk, mérlegelés után útjukra engedtem őket. Az úsztatást nem csak én végeztem, az időjárás rajtam is kipróbálta ezt a módszert. Alaposan eláztam horgászat közben, de az élmény mindenért kárpótolt.. Lehet, hogy nemcsak én, de a rám küldött esővel az égiek is "úsztatást" terveztek mára? Akárhogy is volt, úgyis boldog voltam.
