Két napja indultam Szolnokról, hogy jó pár folyamkilométert magam mögött hagyva Szegedig csónakázzak a Tiszán. Igen kellemes, napsütéses időnk van, sok halat nem fogunk, de annyi azért akad, hogy ne kelljen a konzervekre fanyalodnunk. Minden este hatalmas tömegben rajzik a kérész, ami egyedivé teszi a kirándulást. Előttem van még Csongrád, majd Mindszent és Algyő, mielőtt hazaérkeznék…
3. nap, vasárnap
Háromnegyed négykor csipog a telefon. Nagyjából félrehajtom a ponyvát, felveszem a súlyt, és csendesen elcsorgok társam csónakja mellett, a motort csak lejjebb indítom be. Kissé elkéstem, rendesen világos van, mire bekötök, de nem bánom, mert alighogy lehorgonyzom, alattam két méterre süllősen rabol valami. Kissé kapkodva szerelek és már dobom is az elsőt, természetesen az iménti rablás helyére. Nem fogja meg, vagy sikerült az előző akció, vagy már tovább is állt remélt zsákmányom. Egyre hosszabbakat dobok, nemsokára meg is jön az első kapás. Épp lehúzom a csalit a kőig, érzem, ahogy bukdácsol rajta, amikor erőteljesen rákoppint a süllő, és már fordulna is a meder felé. Gyorsan a csónakhoz vezetem, nem igényel hosszabb fárasztást, hiszen 37 cm-es mindössze. Visszaengedem, és nagyobb csalit teszek fel, mert csónakomtól távolabb újabb rablást látok. Jó hosszút dobok, de feleslegesen, szinte a lábam alatt ragad rá az újabb hal. Ez még kisebb, 33-34 cm-es lehet. Nemsokára lejjebb kötök, visszateszem a kisebb műcsalit, azt vezetgetem magam felé, amikor dobótávolságom felénél szép burványt kavar a felszínre egy mélyebben hajtó ragadozó. Szinte azonnal megdobom a helyszínt, és amikor odaérek, igazi koppanós rávágással jelentkezik is a delikvens. Bevágásomra megtorpan, majd befordul a meder felé. Egész jó súlyt érzek, de csak egy pillanatra, sajnos lemarad a szép süllő. Reggel 6-ig még egy méretkörüli süllőt fogok, majd visszakötök éjszakázó helyünkre, pótolni kicsit az alvást. Jól sikerül, 9-kor ébredek, Hori már nagyon unatkozik, de nem mer felkelteni.
Reggeli után továbbindulunk. Gyorsan elhagyjuk a tiszaugi hidat, majd egy hosszú egyenes végén egy erőteljes kanyarba érünk, hogy ezután Csongrádig meseszép vízen utazzunk. Kanyar kanyart követ, nem győzöm távcsövezni az ígéretes horgászhelyeket. Több kormoránt is látunk, ami a térség halgazdagságát mutatja. Horgásszal, csónakkal nem találkozunk, mindössze néhány parti állás jelzi, hogy szoktak azért itt horgászni. Halász bezzeg van, egy-egy langóban karóerdő, a varsák a nap 24 órájában dolgoznak.:-(
Csongrád előtt a jobb part meredek oldalán szép hétvégi házak sorakoznak, és meglepetésemre majd a vízig érő szőlősorok is kígyóznak a part tetején.
Hamarosan beérünk a városba, először egy kikötő mellett haladunk el, majd egy pontonhíd állja utunkat. Le is lassítunk némi tanácskozásra, de nem nehéz a dolgunk, egyértelmű jelzés mutatja, hol lehet áthaladni a pontonok között.
Meglepetésszerűen érkezünk a Körös-torokhoz, a vízen motorcsónakok, a parton embertömeg, virsli, lángos, fagylalt. Ez utóbbi a legcsábítóbb, ezért némi terepszemlére partra szállunk. Hori itt fogja kivenni csónakját, tudnunk kell, hogyan férünk autóval a vízhez. Én őrzöm a csónakokat, nem kell sokáig, társam gyorsan visszaér, szinte futva, hiszen a 35 fokban gyorsan olvad a fagylalt.
Még jó másfél óra, mire az autó megérkezik, ezért pihenni pár kilométert a Hármas-Körösbe csónakázunk. Behúzódunk az árnyékba, megebédelünk, majd néhány keszeg erejéig behalazzuk a kezünket is, hogy elmondhassuk, a Körösből is fogtunk halat.
Nemsokára csörög a telefon, megérkeztek. Visszaindulunk, partra húzzuk társam csónakját, majd lebontjuk a ponyvát, kipakoljuk a felszereléseket. Jobban esett az elindulás, ezért pár perc téblábolás után búcsút veszek Horitól és családjától, és most már egyedül folytatom utamat.
Ma este Mindszent vonalában éjszakázom, és délután Benyussal is találkám van, akitől némi benzint, friss kenyeret remélek. Jól haladok, szerencsére hűt a menetszél, mert újra a koradélutáni órákban haladok. Most már azért rutinos vagyok, hosszú ujjú ingben, térdemen törölközővel utazom. Hamarosan Mindszenthez érkezem, ez már ismerős pálya, az elmúlt években táboroztam barátaimmal ezen a szakaszon. Kikötök egy homokos részen, úszom egy kört, hogy felfrissüljek, majd egy árnyékos helyre csónakázom. Pakolászok kicsit a hajóban, így egyedül, Hori felszerelései nélkül szinte kong az ürességtől. Jó fél órám van még a megbeszélt találkáig, ezért sziesztázom kicsit. Benyus pontosan érkezik, ügyesen mellém siklatja csónakját, és máris parolázhatunk. Átadja a benzint, kenyeret, majd egymás legyeit kezdjük nézegetni. Én járok jobban, Benyus nagylelkűen 3 legyet is ajándékoz nekem, én csak némi légykötő alapanyaggal tudom viszonozni kedvességét. Két napja ezen a tájon is hamarabb indult a rajzás, ezért rutinosan átkötünk a remélt pályára. Kipróbálásra még botot is kapok Jánostól, így tökéletesen felkészülve várjuk a kérészeket, és persze a halakat. Nemsokára jönnek is, de a csaliból nem kérnek. Rettentő finnyásan nyúlkálnak fel, alig-alig van akciónk, pedig nekem is egyre jobban megy a horgászat. Nagyobb csalira váltva azért elkapok egy félkilósforma gardát, de nagyon lehangolóan nem foglalkoznak műlegyeinkkel a halak. Benyus nagyon akar, hol a part felé kormányozza hajóját, hol a mederben tűnik fel. Először bekötve próbálkozik, majd a vonuló kérészek közé csónakázik és sodródva próbál halat fogni. Nem megy… fog azért két balint, meg lemarad egy jobb hala, de ez nem az a horgászat, amiért jöttünk. Nemsokára el is köszönünk egymástól, Benyus hazafelé tart, én pedig bekötök egy kövezésre, ahol reményeim szerint este fogok pár süllőt.
Megvacsorázom, nem frissen sült hal a menü, konzervet vagyok kénytelen enni. Üldögélek kicsit, szeretnék látni valami halra utaló jelet, de csak folyóközépen csobban egy-egy kérész után vadászó ragadozó. Lassan csak elkezdek dobálni. Gyenge kaparászás végén nemsokára fogok is valamit, egy durbincsot! Újabb halfaj a pergetve fogott halak listáján. Már erősen sötétedik, amikor végre egy értékelhető kapással jelentkezik valami, ami egyből felcsobog a felszínre. Egy pillanatig harcsában reménykedek, de egy jókora, másfeles jász lesz belőle. Nem volt elég neki a kérész, valami testesebb falatot is be akart még kapni. Csak az egyik horog fogja, nem akarom beemelni, csak nyakon csípem és a vízben tartva nyúlok a fogóval kiszabadítani a horgot. A galád jószág ekkor dob egy nagyot magán, kicsúszik a szorításomból, és a szabad horoggal végighasítja a kezemet. Mérgesen húzom újra közelebb, kezemből ömlik a vér, de erőteljesen megragadom, és gyorsan kiakasztom a horgot. Kiemelem a vízből, és megígértetem a hallal, hogy többet ilyet nem csinál, különben szárazon végzi. Van nálam sebtapasz, ráadásul kéznél, így gyorsan ellátom magam. Dobálok még a teljes sötétig, de nem történik semmi, ezért átvonulok a belső oldalra, ott akarok reggel keszegezni, inkább ott éjszakázom, talán az egyre sűrűbb uszadék sem fog annyira zavarni.
4. nap, hétfő
Tegnap délután döntöttem, ma este hazamegyek, így ez az utolsó napom. Bő 50 kilométert kell csónakáznom, de este 6-ra kell a kikötőbe érnem, ezért ráérek. 6-kor kelek, etetőanyagot gyúrok, majd jól megbombázom a vizet és leülök reggelizni. Egy bottal kezdek horgászni, nem is kell több, mert sűrűn jelentkeznek a keszegek. Nem az itt megszokott kilós, másfeles dévérek, hanem a szép, apró karikák. Csemegekukoricára váltok és egyre hosszabbakat dobok, hogy az etetés szélén keresgélő nagyobb halakat csaljam horogra.
Ott is csak karika van, de nem telik el egy óra, bejelentkezik az első dévér. Nem kilós, csak 80 dekás, de már kezd alakulni. 10 perc alatt fogok három hasonlót, majd újra csak az apróságok rángatják a csalit, el is unom, pakolok és elindulok.
Már ismerős tájakon haladok, először a Kurca-torkolatot fotózom, majd elérem a kompot is, hogy a komp alatt megcsodálhassam a mindszenti strandot, ahol éppen visszahordják a homokot, amit rettentő okosan a tél folyamán elhordattak. A Tisza nem hozta helyre az emberi butaságot, nem hozott a tavasszal homokot, ezért most teherautókkal hordják a drága anyagot, hogy használható legyen a part.
Pár kilométerrel lejjebb az ányási strand feletti árnyékos bal partra némi horgászatra bekötök. Fogok gyorsan egy keszeget, majd süllőzni kezdek. Kapásom nincs, ezért nyugodtan megebédelhetek, még kávét is főzök, és újult erővel vágok neki a hátralévő útnak.
A 199-es folyamkilométernél lévő derékszögű kanyarban táboroztam életemben először a Tiszán, ezért itt természetesen újra meg kell állnom. Szintén keszegezéssel indítok, majd süllőzéssel folytatom, bár nagyon magam sem hiszek a halban. Rövidesen azonban kis húzással jelentkezik a kapás, majd erőteljesen hajlani kezd a botvég. Bevágásomra a hal befele indul, és makacsul tartja magát a fenéken, még a fejét is rázza az istenadta balin, hogy süllőnek higgyem, be is dőlök neki, óvatoskodom, amíg fel nem bukkan villás farokuszonya. Szép példány, nagyobb másfél kilónál, két napja még roston végezte volna, most egy fotó erejéig kell csak szárazon lennie. Nemsokára újabb kapásra vágok be, ez már süllő, de méretkörüli, szájszélbe akad, így nyugodt szívvel engedem vissza. Több kapásom nincs, de nem akaródzik továbbindulni, annyira kellemes csend van, inkább nézegetem a parton bogarászó madarakat, mint a Szegednél száguldozó vízisízőket. Fél öt körül azonban muszáj indulnom, berántom a motort és nekivágok a most már valóban utolsó szakasznak.
Kényelmesen haladok, nincs miért sietnem, így is túl gyorsan a városhoz fogok érni. Az algyői hidak az első útjelzők, majd az algyői strandot is elérem, hogy ezután hazai pályán folytassam utamat. Sajnos jól gondoltam, ahogy közeledem Szegedhez, egyre több a csónak, és megjelennek a vízisízők, kajakosok, párevezősök is, alig győzöm kerülgetni őket, így szinte fellélegzem, amikor a kanyar mögül előbukkan a Maros torkolata, Szeged és a kikötőbejárat. Furcsa érzések közepette vezetem csónakomat kikötőhelyére, ahol Anita már vár rám. 159 km, 4 nap, ennyi lett volna? Számokban igen, de azzal ki törődik, elég becsuknom a szemem, és újra látom a szolnoki partokat, a tiszakécskei strandot, az éles kanyarokat Tiszaug alatt, Csongrádnál a szőlőtőkéket, a Hármas-Köröst, és elég becsuknom a szemem, hogy felidézzem a milliónyi kérész násztáncát, akikkel együtt utaztam 4 napig a Tisza hátán.
Kiss Gábor (kissgabor)
Fotók: Horváth István, Kiss Gábor
