Aki folyón is horgászik finomszerelékkel, legyen az bármilyen, úszós vagy fenekező módszer, tudja, hogy az etetés gyakran elengedhetetlen tényező. Ha horgunk közelébe kívánjuk csalni halainkat, netán helyben is akarjuk tartani őket, akkor bizony etetni kell! Igen ám, de gyakran erős a sodrás, nagy a mélység, és ha etetőnket nem megfelelően állítottuk össze, a sodrás elviszi azt. A siker kulcsa tehát sokszor nem pusztán a megfelelő hely kiválasztásában keresendő, hanem az etetőanyag minőségében és állagában. Sokunk pénztárcája viszont határokat szab, de nem kell elkeserednünk emiatt, etetőanyagunknak magunk is készíthetünk masszív alapot.
Egy átlagos tiszai horgászatomon bolognaira, rakósra közepes mélységnél (3-5 m) és viszonylag lassú sodrásnál (kb. 2 km/h) durván 10 kg etetőanyagot szoktam elhasználni 4-6 óra alatt. Mielőtt bárki úgy gondolná, hogy ez sokba kerül, nézzük meg, miből is áll etetőanyagom! Előre leszögezem, vannak körülmények, amikor nem szükséges ennyi etetőanyag, így a mennyiséget az évszaknak, helynek és halaknak megfelelően csökkenteni, az arányokat pedig változtatni is lehet!
Elő gondolatok:
Ugye az etetőnkhöz legnagyobb mennyiségben hozzáadott adalék a víz. Ezután az agyag és kavics. Ha ezeket nem nézzük, tulajdonképpen 3 kg száraz etetőanyag marad. Ez már nem is olyan drága. De hogyan lehet költséghatékonyabb a dolog? Vegyük el ennek még a felét, és váltsuk ki kenyérrel, és forrázott kukoricadarával! Na, ugye, hogy nem is olyan drága? Száraz kenyér van a háznál, de ha nincs, boltban olcsón beszerezhető - én 160 Ft-ért vettem 2 kilót -, agyag van a folyóparton, vagy vakondtúrásból, esetleg építkezések környékéről föld szerezhető, kavicsot szitálhatunk sóderos partokon vagy a kerti sóderrakásból, esetleg a helyi tüzépről egy üveg sörért, a takarmány viszonylag olcsó, ha meg jószág is akad a háznál, nyert ügyünk van.
Nem azt mondom, hogy mindig minden könnyen beszerezhető, de találékony a Magyar, szóval mindent meg lehet oldani.
Nézzük hát, miből tudunk összeállítani egy olcsó, de hatékony etetőt!
Azok a masszív alapok…
Mitől is masszív? Mert valami összetartja az anyagot, ami elég tapadóssá teszi ehhez. Én kétféle adalékot szoktam tenni az etetőmhöz, amit lehet külön-külön, de egyszerre is. Az egyik ilyen alapanyag az áztatott kenyér, a másik pedig a forrázott kukoricadara. Az áztatott kenyér már a nedvesítés egy részét is megadja, ráadásul minden békéshal szereti, a kukoricadara pedig ragacsos, csirizes. A keszegtől a pontyig ezt is minden hal imádja. E két összetevőt rostálás után keverhetjük etetőnkhöz.
Ezen összetevők nagyszerű tulajdonságai és legfőképp olcsóságuk miatt bőségesen használhatók, de ha valaki egy igazán olcsó etetőt akar kihozni, ezt a két alapanyagot agyaggal vagy földdel kell összekevernie. Mivel elég vizes a kenyér - még akkor is, ha rostálás előtt kinyomkodtuk -, az agyagot előző nap egy újságpapíron vagy fólián szétterítve jól szellőző, száraz helyen szárítsuk ki egy kissé. Így már nem lesz túlságosan vizes a keverék, ami egyébként túl puha, mállós lenne, ilyen előkészítéssel tehát beton kemény gombóc gyúrható belőle, ami aztán a vízben mégis elég jól bomlik.
Az etetőanyagról…
Itt nincsenek extra elvárások, bármilyen gyári etetőanyag megfelelő. Alkalmas rá keszeges, pontyos, folyóvízi egyaránt. Esetleg a színét az évszaknak megfelelően válasszuk meg, bár a nagy mennyiségű anyagban a legtöbb gyári kaja színe elvész, így ez annyira nem fontos. Én magamnak darálok itthon, ha összegyűlik hozzá elegendő száraz sütemény. Amúgy néha gyárit használok.
További adalékok…
Természetesen lehet tuningolni etetőnket, mivel olcsó összetevőkkel dolgoztunk, így még egy kis költekezés beleférhet, ha gondoljuk. Persze itt is vannak olcsóbb és drágább összetevők, az olcsóbbak közül az áztatott vagy főtt, ill. házilag erjesztett szemes anyagot tartom kiemelendőnek. Én a főtt kukoricát és búzát preferálom, ami azért jó, mert olcsó, könnyen elkészíthető és a halak is szeretik. Kiváló még a csemegekukorica is, ami néha nem túl olcsó - attól függ, hol vesszük -, de ezt csaliként is használom, így nálam szinte minden alkalommal van. A drágább összetevőkből jó lehet még a süllyedő vagy liftező angolmorzsa, ha szükséges, akkor PV1, esetleg valamilyen apróbb pellet. Ezekről az adalékokról majd lentebb még olvashattok.
A ballasztanyag…
Nem elhanyagolandó tényező az etetőanyag nehezítése! Ritka körülménynek számít, amikor semmiféle nehezék nem szükséges etetőnkbe, ilyen lehet, pl. ha sekélyebb, kevésbé húzós vízen horgászunk, esetleg szimplán kicsi a sodrás, vagy ha a sűrű kőszórásban, netán valamilyen tereptárgyban elakadnak a gombócok.
Amit én mindig hozzáteszek etetőmhöz, az a kavics. Mikor, milyet sikerül szereznem, de átlag 4-5 mm-es méretűt használok, vagy ha ez nincs, a 6-7 mm-es is bőven megteszi. Ennél nagyobb már azért nem jó, mert a túl nagy kavicsok miatt nem megfelelően tapad össze az etetőanyagunk, ezért a gombóc már vízre éréskor vagy süllyedés közben, félúton széteshet. Az agyagról vagy földről annyit, hogy beszerezhetjük akár vízpartról, vakondtúrásból, de a lényeg, hogy legyen jó földes állaga. Adagolásával vigyázni kell, mert előfordult már velem, hogy az amúgy megfelelő állagúra beállított keverékemhez nagyobb mennyiséget adagolva jelentősen megnöveltem az oldódási idejét. Ezzel is sikerült az etetésre csalni a halakat, csak a baj az volt, hogy a horgászat végére. Az etetőhöz én a megnedvesítést és rostálást követően keverem hozzá, majd újra rostálok.
Fontos a rostálás, mert így keveredik el rendesen kajánk a földdel, de vannak esetek, amikor elhagyható. Két ilyen esetet tudok mondani, hogy én mikor nem rostálok. Az egyik, amikor szörnyen lusta vagyok, a másik pedig, mikor a kavics és egyéb darabos összetevők segítik a keverést oly módon, hogy egy nagyobb adagot két markomba veszek, azokat összenyomom és dörzsölni kezdem. A nagyobb darabok szétmorzsolják az etetőt, így elkeveredik a kaja. Nem lesz teljesen homogén, de megteszi és a tenyerünket sem kezdi ki a sok rostálás, nem beszélve az izmainkról… Amúgy ne higgyétek, hogy ilyen önsanyargató vagyok, ha lenne betonkeverőm, mindent azzal csinálnék! :-)
Élő anyag…
Mondhatnám, hogy azt, hogy amit megspóroltunk az etetőn, rákölthetjük az élő anyagra, de ami azt illeti, szerintem egyszerű hobbihorgászatnál majdnem fölösleges. Természetesen lehet, sőt érdemes is azért valamennyit etetőnkhöz keverni, hogy csábosabb legyen halaink számára. Én csontit használok, de ilyen egyszerű pecákra szinte soha nem keverek majd egy vödör kajához 3 decinél többet. A csonti szerintem mindenképpen élő legyen - két okból. Az egyik, hogy ugye a halak azt jobban „komázzák”, a másik pedig az etetőanyagunk állaga. Néha túl masszívra sikerülhet ez a fajta etetés, így az izgő-mozgó nyüvek a fenéken nyugvó gombócokat szétrúgva felgyorsítják annak szétbomlását. Én tényleg kevés csontit teszek a kajához, de természetesen lehetne bele rakni akár 0,5 litert is, vagy többet, de az már jelentősen csökkentené tapadását, így ha mindenképp nagy mennyiséget akarunk hozzátenni, ajánlott annak fele részét forrázott vagy fagyasztott csontival megoldani.
Amikor a mennyiség a lényeg…
A Horgászhalaink könyvsorozat 7. részében Döme Gábor ír a jászkeszeg horgászatáról. Leírja, hogy a jászoknak nem is annyira a minőség, sokkal inkább a mennyiség számít! Szintén ebben a könyvben a karikakeszeg horgászatánál is bőséges és folyamatosan pótolt etetést javasol. Magam is észrevettem, hogy a mohó karikák egészen addig képesek az etetésen tartózkodni, míg az el nem fogy, utána rövid idő alatt odébbállnak.
Folyóvízen már régóta a nagy mennyiségű etetés mellett teszem le a voksomat, főleg azért, mert gyakran több órát is horgászom egyhuzamban. Én 10 kg etetőanyagot - mely ebből a fajtából jellemzően kevesebb, mint 17 liter (egy vödörnyi) - durván 4-5 óra alatt horgászom el kényelmesen. Ha ritkábban dobok, akkor 6 órán át is kitart. Természetesen lehetne jobb kajákból és ragasztott csontiból, valamint ragasztott szemesből álló kevesebb, de hatékonyabb etetést is kialakítani, ha rakós bottal, etetőcsészével juttatjuk be azt, de sok esetben a gombócolás is jó eredményekre vezet, nem beszélve a jelen írásomban tárgyalt etető olcsóságáról!
Amikor a minőség a lényeg…
Igen jól dolgoztunk, etetőnk szépen összeállt, ráadásul nem is volt drága. Maradhatunk a pénztárca kímélése mellett, etetőnk már így is tökéletes egy többórás horgászatra. Ám van, hogy érdemes felturbózni még néhány adalékkal, esetleg az olcsóság miatt több marad ilyenekre. Nem muszáj, teljesen elhagyható, de nyugodtan ki lehet próbálni.
A nem muszáj kategóriából a nehéz vagy liftező morzsákat emelném ki. A nehéz morzsa szépen ott marad az etetőnkkel, ahova szántuk, színei jobban felkelthetik a halak érdeklődését. A liftező morzsa egy trükkös adalék. Folyón nem keverne belőle senki az etetőjébe, mert elviszi a halat. Ambrus Tibortól olvastam valahol, ha óvatosan bánunk vele és az alapozás után két-három marék ilyen morzsát szárazon hozzáadunk az etetőhöz, az rontani nem fog az állagon, sőt javíthat a helyzeten, mert a keszegek szívesen kapkodják össze az etetőből kioldódó szemcséket. Kisebb etető pelleteket is adhatunk a kajához, rontani nem fog, de szerintem elhagyható, főleg akkor, ha sok szemestakarmánnyal dolgoztunk (ráadásul írásom témája az olcsóság!).
Van még egy adalék, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni, és ez a PV1. Ez nem az olcsóság kategóriát képviseli, de időnként szükség lehet rá. Volt, hogy Apa megbízott, készítsek neki etetőt, mert tudja, hogy én jó állagúra szoktam gyúrni. Már mindent megvett, be is áztatott egy fél vödör szemest… de az a baj, hogy fél vödörrel, és nem mondjuk egy kilót, mivel én 1 kg-nál többet nem is teszek a kajához. Hát bekevertem én neki a kosztot, de az istennek sem állt össze a sok darabos összetevő miatt. Vett egy zacskó PV1-et is, és ezt hozzákeverve már tapadós és gombócolható lett a kaja állaga.
Mivel lehet helyettesíteni? A búza-, ill. rozsliszt alkalmas erre, de nagyon vigyázni kell az adagolással, mert az oldódási idő jelentősen növelhető vele, ami megint csak nem jó nekünk. Én 10 kg kajához - ha szükséges - kb. 0,5 kg-ot teszek, és máris tökéletes. Természetesen, ha jó alapot készítettünk etetőnknek és a szükségesnél nem több a darabos összetevő, erre nincs szükség.
Végül a recept:
- 75 dkg száraz kenyér
- 75 dkg kukoricadara
- 1,5 kg etetőanyag (bármilyen)
- 1,5-2 kg agyag vagy föld (esetenként csökkenthető)
- 2 kg kavics
- 1 kg főtt vagy áztatott szemes takarmány
- esetleg pár marék angolmorzsa
- kb. 3 dl csonti
Ez így nagyjából 8 kg + a víz súlya. Néha kevesebb, néha több szokott lenni 10 kg-nál, mikor hogy sikerül eltalálnom az arányokat.
Utógondolatok:
Ha etetőnk megfelelő állagú, de esetleg kissé keménynek találjuk, akkor érdemes mondjuk 2-3 gombócból egyet lazábban összegyúrni, hogy az már a feneket érést követően szétessen és jelezze etetésünk helyét a halaknak.
Ha lejt a pálya, a gombócokat gyúrás után formázzuk kissé lapítottabbra. Ez sokszor elegendő, hogy ne guruljanak túlzottan.
Most már tényleg kész az etetőnk, és nincs más dolgunk, mint felkínálni a halaknak. Van bőséggel, ne spóroljunk, de azért tapasztaljuk ki, mennyit kívánnak a halak. Van, hogy kevesebb is elég, de természetesen ezt az etetőanyagot kisebb mennyiségben is elkészíthetjük. Ha kellőképpen nehezítettük és a sodrás nem számottevően nagy, biztosak lehetünk benne, hogy szinte ott koppan, ahova dobtuk.
Jó kísérletezést és horgászatot kívánok mindenkinek!
![… ilyen szép keszegekre…]](https://image-live1.haldorado.eu/irasok/massziv-alapokon-olcso-de-hatekony-folyovizi-eteto_118720_2_0x0.jpg "… ilyen szép keszegekre…]")
Írta: Szili Dániel (Danius)
Fotók: Eszti és én
