Nehéz fába vágta a fejszéjét az elmúlt hétvégén csapatunk. Kitaláltuk, hogy horgászni megyünk a Pécstől 3 km-re található Vasasi horgásztóhoz. A tó jellegét tekintve észak-dél fekvésű és közel 2,5 m mélységű. Legmélyebb pontja a déli oldalon található egy, a meder közepén húzódó árokkal, ahol a nagyobb halacskák elviekben találhatók. Rendezett, igényes környezet, a horgászhelyeknél esőbeállók, hulladékgyűjtők, kijelölt tűzrakó helyek vannak, a halőrházban pedig horgászbolt üzemel. Röviden: minden megvan itt, ami kell.
Ismervén a tó intenzív telepítettségét biztosak voltunk abban, hogy nem távozunk üres kézzel, azonban az időhiánnyal küzdve sajnos mindannyian rég horgásztunk már. A felkészülés során megvettük a Haldorádó Nagy Pontyra „idomított” kukorica csaliját, valamint szintén Haldorádós Ponty Piros etetőanyagból is magunkhoz rántottunk egy pár kilót, amit némi csemegekukoricával, illetve csontival próbáltunk még fogósabbá tenni biztos, ami biztos alapon.
A vasárnap reggelre a tónál összehívott műkedvelő csapatunk összesen 8 főből tevődött össze, azonban a horgászatot ebből érdemben csak hárman vállaltuk. Volt, aki hagyományos fenekező módszerrel, volt, aki feederezéssel próbálkozott, a többiek (barátok, barátnők és a pusztán pihenni/kikapcsolódni vágyók) a háttérmunkálatokkal foglalatoskodtak, azaz minket szórakoztattak… kaptuk a cinkeléseket, amikor egy-egy hal leakadt, amikor beküldtük a szereléket a nádasba, vagy amikor szinte végignéztük a kapást és konstatáltuk, hogy ez már elment, de legalább szépen vitte… :-)
9 óra körül megérkezett a kárászok utáni első intenzívebb kapás, amiről már nem késtünk le. :-) Az eredménye egy másfeles pikkelyes ponty lett, Haldorádó Nagy Ponty kukoricára.
Kezdett az idő melegedni, lanyhult is a halak érdeklődése a csalik iránt, ezért úgy döntöttünk, nekiállunk az ebédünk előkészítésének, közben desszertként egy külön haltartóban már hűl a dinnye is a tó vizében. A hangulatra - azt hiszem - nem volt panasz, pár órát elfoglalatoskodtunk azzal, hogy a parázsban sült saslikkal mindenki biztosan jóllakjon, és teli hassal folytassa a horgászatot. Az idő lehetett volna kicsit hűvösebb, a 32-34 fok nem igazán kedvezett a fogásnak, de mi horgászni mentünk, nem halat fogni. Inkább arra ment ki a dolog, hogy baráti társaságunkat még jobban összekovácsoljuk, ami sikerült is.
Délután 4-ig lassan ugyan, de jöttek a kárászok a csonti-csemegekukorica párosításra, majd egyszer az egyik fenekező boton óriási rántás… megint a Haldorádós cucc! 5 perc fárasztás után sikerült megszákolni egy 5,40 kg-os, szintén pikkelyes pontyot. Szákolás után gyorsszerviz a halacskán, horog eltávolítás, szájfertőtlenítés, fotózkodás, jókívánság, puszi - minden, ami kell -, és már mehetett is vissza boldogan a vízbe.
Mellettünk egy csapat közben akasztott egy csukát, ami sajnos másképp gondolta, mint a bot végén álló egyén, és a száját összecsukva az előkével együtt illedelmesen távozott. A nap záróakkordja volt még, hogy sikerült fogni egy kb, 2 kilós sportos amurt, ami ha nehezen is, de feladta a küzdelmet.
Este 6 után nem sokkal befejeztük a horgászatot. A nap, azt gondoljuk, nem zárult rosszul, mindenki elégedetten távozott, jó hangulatban telt el az egész, hiszen ez volt a dolog lényege, ezért mentünk. A közel 260 fénykép bizonyítja, hogy kicsit mindenki kikapcsolt és önfeledt nevetgélés, kötetlen beszélgetés zajlott egész nap. Csapatépítés mesterfokon. A 800 Ft-os napijegyet mindenképp megérte!
Köszönjük, HALDORÁDÓ!
Ratting Tamás (rattingtomi)
