Egy pár évvel ezelőtt néhány kollégával szerveztünk egy közös horgászatot a Nógrád megyei Robinson-szigetekre. Többen családostul érkeztünk, és ugyan említésre méltó halat nem sikerült fognunk, évek múlva is beszédtéma volt az ott eltöltött rövid, de sikeres nap.
Tavaly tavasszal néhány korábbi résztvevő felvetette, hogy szervezhetnénk megint valami hasonlót. Ötleteltünk egy kicsit a dolgon és arra jutottunk, hogy felajánljuk a lehetőséget a nem horgászó kollégáknak is. Így egyrészt, ha a munkatársunk nem is horgászik, de a családjában van valaki, aki igen, akkor őt is szívesen látjuk, másrészt egy közösen eltöltött nap lehetőséget teremt arra, hogy jobban összekovácsolódjon a csapat.
Tartottunk egy kis közvélemény-kutatást, és legnagyobb örömünkre olyanok is jelezték részvételi szándékukat, akik eddig halat legfeljebb csak a TESCO-ban láttak. Ez azonban felvetette annak az igényét, hogy olyan helyet keressünk, ahol a körülmények kevésbé nomádak, és ahol a feleségek, barátnők, illetve a kisgyerekes családok is jól érezhetik magukat.
Új ötletként merült fel a közös főzés lehetősége is, melyet minden jelentkező támogatott. Osztottunk-szoroztunk, és azt kaptunk, hogy fejenként 500 forintból a reggeli zsíros kenyér mellé még egy tartalmas babgulyás is elkészíthető.
Most már csak azt a horgászvizet kellett megtalálnunk, ami nincs túl messze a jelentkezőknek és kielégíti a fenti igényeket is. Így esett a választásunk az Öregpotyka Horgászegyesület kezelésében lévő, Ludányhalászi községben található Élménytóra.
Ez a víz egy háromhektáros, lekerített, szépen parkosított területen fekszik. Van egy székekkel, asztalokkal felszerelt fedett része, ahol a főzés megoldható. Ezenkívül négy filagória is szolgálja a horgászok és kísérőiknek a kényelmét, sőt még egy kis focipályán is lehet rúgni a bőrt.
Előző nap szakadt az eső, ezért másnap megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy verőfényes reggelre ébredtünk. A tó hét órakor nyitott, és nyitás után megérkezett a kollégák első csapata.
Megváltottuk a napijegyet, javaslatot kértünk a halőrtől, hogy hol érdemes helyet foglalni, a lányok pedig elkezdték kenni a zsíros kenyeret.
A horgászok elfoglalták a vízpartot, és rögtön megindult a halfogás. Elsőre a spiccbottal próbálkozó gyerekek voltak eredményesek, a partközelben tartózkodó kisebb halak gyorsan meghálálták a beszórt etetőanyagot.
A nagyobbak gyorsan megtalálták a pontyokat is, így a kezdeti fogások alapján bizakodóan néztünk a nap elé.
Eközben szorgos kezek gondoskodtak arról, hogy éhen ne haljunk.
Én viszonylag lassan tudtam elkezdeni a horgászatot. A kezdeti szervezési feladatok intézése és a gyerekek segítése miatt már elmúlt kilenc óra is, mire bedobtam.
Két botot terveztem hadrendbe állítani. Az egyik felszerelésem egy 3.96 méter hosszú Shimano Beast Master Heavy Feeder botból és egy EnergoTeam Silver Spin FD50 orsóból állt, rajta 0.20 mm-es damillal. A bot a BM Heavy Feeder botok első generációjának képviselője. Megjelenése visszafogott, semmi hivalkodó díszítés nincs rajta. A szürkés (matt) színű bottesten 15 gyűrű található, melyek közül az első 5 egy-, a többi pedig kéttalpas. A nyele parafa és szivacsos borítást kapott. A négytagos bottest anyaga XT60 karbon, illesztései a klasszikus rádugós megoldást követik. Három spiccet adtak hozzá (2-3-4 oz), melyek közül a leggyengébb üvegszál, a másik kettő karbon anyagból készült. Bár a bot egyértelműen nagyhalas pálca, nem olyan feszes, mint testvére, a Nexave. Ez előny a fárasztásnál, de hátrány lehet a távoli dobásoknál. Tehát a heavy kategóriája ellenére - összehasonlítva más gyártók termékeivel is - inkább egy lágyabb botról van szó, aminek előnyeit nem a távdobásnál, hanem a fárasztásnál csillogtatja. A legerősebb spicc gyűrűi nagyobbak, ezért ennél már alkalmazható a fonott dobóelőke is. A bot „extrája” a horogakasztó szem, amely nem a gyűrűkkel egyvonalban van, hanem ahhoz képest mintegy 90 fokkal elforgatva.
Mióta megvan a bot (használtan vettem), azóta az ET Silver Spin orsóval használom. Ez egy első fékes, 9 + 1 csapágyas orsó, grafit házzal és alumínium dobbal. Két pótdobot adtak hozzá (egy grafit és egy alumínium), áttétele 4,9 : 1. Tekintettel arra, hogy egy pergető orsóról van szó, bőven kiszolgálja a feeder technika igényeit. Féke soha nem tapadt még le, eddig még egyszer sem hagyott cserben. Nem egy távdobó orsó, de mint az előzőekben leírtam, erre nincs is szükség.
A végszerelék a már sokszor bemutatott távdobó kosaras volt, gumigyöngy ütközővel, FOX Kwik Change gyorskapoccsal, 0,08 mm-es fonott előkével és 6-os méretű Gamakatsu G-Carp Method Hook horoggal. Fűzött csalihoz szinte csak ezt a horgot használom. Nekem tökéletesen bevált.
A másik felszerelés egy 3,60 méter hosszú Eurohold Carp Hunter IM8 3 lbs botból és egy Okuma Longbow 60 orsóból állt, rajta 0,25 mm-es damillal. A végszerelék teljesen hasonló volt, csak az előke mérete volt 0,12 mm-es, illetve a horogé 4-es.
Az etetőanyagot nem bonyolítottam túl. Különböző horgászversenyekről megmaradt, korábban lefagyasztott etetőanyagokat vettem ki a mélyhűtőből. Csak arra figyeltem, hogy legyen közöttük keszeges is (a gyerekeknek), és a pontyosból is több fajta. Hárman is horgásztunk a családból, így az osztozkodás után nekem egy doboz Haldorádó Mézes Pálinka és egy doboz Dynamite Baits The Source Groundbait jutott.
A közös horgászatoknak meg van az az előnye, hogy egymás mellett horgászva különböző dolgokat tudunk kipróbálni, ezért hamarabb kideríthető, hogy aznap mi a nyerő végszerelék, csali és etetőanyag. Ezért megbeszéltem a nagyobbik fiammal, hogy ő különböző kukoricákkal fog horgászni, horogra tűzve, én pedig a pelleteket fogom erőltetni hajszálelőkén felkínálva.
A Mézes Pálinka etetőanyaghoz csaliként a hasonló ízesítésű, valamint Vörös Démon oldódó pelletet, illetve a Nagy Ponty oldódó lebegő pelletet használtam. A DB The Source Groundbait mellett M1 ízesítésű SBS minibojli és Vörös Démon, illetve Kék Villám ízesítésű RED Tuning pellet került a horogra.
Az édes és a fűszeres csalik váltogatása jól szelektálta a halakat. Az édes csalival csak pontyot fogtam, a fűszeres minibojlira pedig - számomra meglepő módon - a dévérkeszeg és a bodorka volt vevő. A nap nyerő csalija egyértelműen a Mézes Pálinka oldódó pellet lett.
Menet közben elkészült az ebéd, ezért rövid időre felfüggesztettük a horgászatot.
A babgulyás után előkerültek a meglepetés-sütemények is.
Így nem csoda, hogy ebéd után csak az ifjúságnak volt kedve focizni.
Aztán összeszedtük magunkat és folytattuk a horgászatot. Szerencsére ebben a halak is partnerek voltak: megindult a pontydömping.
A nap legnagyobb hala is egy ponty lett, amit a fiam fogott. Tömege 4,5 kg volt.
Volt, ahol igazi csapatmunka folyt:
A nap végén mindenki boldogan osztotta meg másokkal horgászélményeit.
Még haza se mentünk, de többen már következő közös horgászat lehetséges helyszínét és időpontját taglalták. Erre lehet mondani, hogy a nap elérte a célját.
Köszönjük, Ludányhalászi! Köszönjük Élménytó!
Írta: Fábián József (fajo)
Fotó: Fábián József és kollégái
