Mielőtt a cím hamis illúziókat keltene bárkiben, előre jelzem, hogy nevezettekből egyik sem fog szerepelni az alábbi olvasmányban. Pedig az előbbi miatt az utóbbi napján jöttünk össze a jó helyen, a jó időben. Azonban a napunk sokkal inkább hajazott egy ismert kereskedelmi tévé vasárnap esti műsorára. Volt politika, mondjuk botrány szerencsére nem, Duna-parti dumaparti, bulvár, pletyka és persze sztárhegyek…
Hogy lehet egy szezont, évadot lezárni? Zárszámadással. Mit is kell ennek tartalmaznia? Az adott időszak „szereplői” által a különböző ágazatokban elért eredmények hosszabb-rövidebb felsorolását. Hol lehet ezt jobban megtartani, mint a tettek helyszínén? Ha már a horgászévadot akarjuk értékelni, hát gyerünk a vízpartra! Ha már megyünk, csalit és felszerelést ne hagyjunk otthon! Tél van. Nem hideg, de mégiscsak tél. Kedvelt célpontunk a Duna, míg be nem fagy, az időszak jellemző hala a menyhal. A tavalyi hasonló esemény sikerén felbuzdulva az idén is körbekiabáltuk a hívó szót. Sokan meghallották…
Szerencsésnek tartom magam, amiért adtok a szavamra és hiszitek, hogy érdemes eljönni egy olyan rendezvényre, amit szervezek nektek. Most is beigazolódott, hogy legyen bár válság a pénzügyekben, a fejekben vagy bárhol, az ilyen és hasonló „gőzleengedésre” szüksége van sokunknak. Tizenöten jöttünk végül össze és legalább további 4 fő jelezte, hogy jött volna, ha a munkája, ideje, egészségi állapota engedi.
Nem szeretnék az ezoterika területén nagyon elmélyedni, de ha megfigyelitek, a hobbink is, mint oly sok más, a négy őselem köré építi alappilléreit. Mindig ezek közelébe igyekszünk mi is, amikor regenerálódni, élményekkel gazdagodni szeretnénk. Azon a szombaton is a Víz volt a középpontban, mely a horgászat nélkülözhetetlen része, a Tűz, mely meleget, ételt ad, a Föld, amely felszabadítja az energiáidat és a Levegő, mely szabadságot ad, még ha szél formájában és nem a gyengébbik és a langyosabbik arcát ölti is! Ennyit a „tudományról”, ígérem, befejezem! Nézzük hát, mi volt, és az hogy volt?
Reggel 6 órára volt megbeszélve a találkozó egy benzinkúti finom kávéra. Úriember pár percet késik, hogy fontosnak látsszon, hát ezen a reggelen mindenki talpig úriember volt, igaz, voltak akkora urak is, akik másfél órával elnézték a 6 órát… őket természetszerűleg nem vártuk meg ott!
Finom kávé után irány a Duna, a Solt közelében, a Teleki kastély mögötti Kali-major. Kedvelt úti célja sok pecásnak, talán néha túlságosan soknak is! Most nem volt rajtunk kívül senki. (Ugyan ki lett volna a környékbeliek közül ennyire vakmerő, hogy szombaton reggel 7-kor, + 3 Celsius-fokban a párás vízparton kóborol?) Tábort vertünk!
Persze csak egy egyszerűt, amiben volt „tűzhely”, asztal, székek… na és természetesen horgászbotok, bevetett készségek. A korai ismerkedési reggelen, azaz a kötelező, otthonról hozott pálinkák kóstolásán hamar túllendültünk (utána még többször is), a napijegyeket kiosztottuk és nekikezdtünk a kemény teendőinknek. Itt ragadom meg a lehetőséget és köszönöm meg Jantner Csabinak és Jano5-nek a napijegyek helyszínre juttatásában nyújtott segítségüket! A férfinép fát gyűjtött, a csajok a tüzet szították, szerencsénkre nem átvitt értelemben! Zék forralt bort készített, nőm előkészült a reggelihez, feltálalta a meglepetésnek szánt körözöttjét, miközben a többség már pecázott.
Őszintén szólva nem reméltem, hogy a halak érdeklődést fognak mutatni a zajos parti-party háza táján, ám kellemes meglepetésként ért, hogy nemsokára egy termetes márnát mérlegelt a pesti különítmény egyik tagja, Szász Sanya cimborája, Csaba. Nagy örömmel fogadtuk! Mindenki sajátjának érezte ezt a halat, így remélve, hogy a betlizést ettől fogva kizárhatjuk, hiszen az egy mindenkiért, mindenki egyért elv érvényesült! Na, jó, azt el se képzeljétek, hogy én is fogtam egyet is a közösbe…
Természetesen erre inni kellett a nagy hidegben valami életvédelmi italt, így kapóra jött Zoli finom forralt bora. Majd jött a kajálás kint a nyirkos Duna-parton. Milyen jólesett a sok finom sült!
Alighogy jól laktunk, egy újabb márna kérte, hogy részt vehessen ebben a cikkben és a szombati horgászbulin. Ezt Sanyának sikerült rabul ejtenie. Valamit tudnak ezek a fiúk! Nézzük csak meg közelebbről! Ja, hát persze! Haldorádó sajtos-bajszos etetőanyag, sajtos-bajszos pellettel csalizva, mint a nagyok…
Délre a szél is csillapodott, elzavarta a ronda felhőket, így a nap is kisütött, ami a kedvünket még jobbá, a hangulatot még emelkedettebbé tette! Nagyon sok jó sztorit meséltünk és hallgattunk az elmúló év horgászataiból. Sztárvendégünk, Sanyamester (Nyika Sándor) a világbajnokságról mesélt szép és elrettentő történeteket, amiktől hol nevettünk, hol a hajunkat téptük mérgünkben, de ez egy másik téma…
Ahogy fogyott a nap, úgy fogyott a sült sonka, a sült kolbász és persze a forralt szőlőlé is, de a mondanivalóból nem fogytunk ki. Néha egy-egy újracsalizásra, gébszabadításra félbeszakítottuk a csevejt, de masszívan politizáltunk, poénkodtunk egymáson, egymással. Az őszi ordasi bajnok, Jano5 délután fogott egy szép márnát, amivel ismét távolabbinak éreztük a betlizést magunktól. De nem a márnákért jöttünk, mondtuk, majd a menyhalak, azok lesznek a nap és az est „fénypontjai! Ezen felbuzdulva, ahogy a nap alászállt, mindenki beélesítette a kishalas, halszeletes, vastag gilisztás felszerelését, felkerültek a helyeikre a világító patronok és a fejlámpák. A tűznek is hamar nagyobb értéke lett, nem csak az ételünket, italunkat melegítette, hanem a hűlő levegőben dermedt végtagjainkat is, nem utolsósorban fényt is adott, hogy lássunk.
Talán túlságosan is akartunk menyhalat fogni és ez ütött vissza, mert egész este csak a gyanús kapásokig jutottunk el némelyik boton, elcsípni egyet sem sikerült. Pedig de jó lett volna pár buli névadót vendégül látni…
Este 10-ig vártunk kitartóan (bár voltak, akik hamarabb feladták és hazaindultak), aztán eltávoztunk, de csalódásnak nyoma sem volt egyikünkben sem. Hiszen menyhal nélkül is kiválóan érezte magát mindenki, fiatal és idősebb, csajok és srácok egyaránt.
Fáradtan búcsúzkodtunk és reményekkel telve vettük hazafelé az irányt, tudva, hogy hamarosan újra hasonló eseményeken fogunk hódolni a hobbinknak!
Többünk nemcsak a másiktól búcsúzott, hanem a 2009-es horgászévadtól, már csak a botok, orsók, felszerelések takarítása maradt hátra. Ja, és még valami, a fogási naplók leadása! Ugye, senki sem felejtette el?!
A számvetés megtörtént, kinek kimondva, kinek kimondatlanul, kinek sikeresebb, kinek kevésbé… talán jövőre mosolyog majd ránk a szerencse és megfogjuk álmaink halait!
Ég veled, horgászévad, kérjük a következőt!
Jeszy
Fotók: Zék Brigi
